Fórumok - Legkedveltebb hozzászólások
A listában a 100 legkedveltebb, a legtöbb piros szívvel jutalmazott hozzászólást láthatod az elmúlt 30 napból.
Őszintén megvetem azt, aki erre kukoricát adott.
Én sem vagyok boldog időszakában az életemnek, de tudok mások boldogságának örülni. Aki erre képtelen, az teljesen nyomorúságos már.
Idő kellett hozzá.
15-16 lehettem, mikor megtetszett.
18 múltam, mikor a barátság szerelemmé alakult.
4 évig voltunk együtt, aztán berobbant az életembe a nagy Ő, ő a menyasszonyát hagyta el értem, én az első szerelmemet, ennek 27 éve.
Vasárnap ünnepeljük a 23. házassági évfordulónkat🥰
Te úgy látod, én pedig másként, mert érintettje voltam – nem a halálbüntetésnek, hanem a mérhetetlen szenvedésnek. Volt idő, amikor akkora fájdalmaim voltak, hogy két imádott kisgyermekem ellenére is úgy éreztem, hálás lennék az orvosomnak, ha véget vetne a kínjaimnak. Hat hónapot töltöttem kórházban, ebből hármat teljesen egyedül, hogy pihenhessek. Ezt nem lehet kívülről megérteni.
Ezért tudom megérteni azokat, akik életük végén a méltó búcsú lehetőségét kérik. Számomra ez nem gyilkosság, hanem könyörület a reménytelen szenvedéssel szemben.
Karsai Dániel alkotmányjogász, is ezért küzdött. ALS-ben szenvedett, egy gyógyíthatatlan betegségben, amely során a test fokozatosan lebénul, miközben az ember tudata végig tiszta marad. Ő nem az élet ellen harcolt, hanem azért, hogy emberi méltóságát a legvégéig megőrizhesse.
A vallomás nyelvtanilag helyes.
Engem sokkal jobban zavar a sok felesleges felkiáltójel és kérdőjel.
Kijelentő mondat végére pontot teszünk. Még akkor is, ha indulatos vagy.
Hogy is van az a mondás? 😆 amit szabad a Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek.
Bántja az igazságérzeted, ez jogos.
De az van, hogy amíg van felettese valakinek, addig ő diktál. Ha megmászod a szamárlétrát, akkor meg majd te.
Hogy lehet ilyen fiatalon a halállal, az elmúlással foglalkozni ? Nincs jobb dolgotok ? Még előttetek az élet nagy része !
Unatkoztok ? Miért nincs értelmes célotok ?
Nemrég volt egy eü. problémám 72 évesen. Házidokim annyival zárta le a dolgot, hogy hát igen, ez van, öregszünk.
Én viszont egyáltalán nem így gondolom és megtaláltam a megfelelő szakorvost, aki megnyugtatott, hogy egyáltalán nem öreg egy 72 éves és meggyógyított. A panaszom tökéletesen elmúlt. Érnek a kertben a gyümölcsök, hatalmas létráról szedem, befőzök, hegyekben nyaraltunk, túráztunk, unokázok.
Eszem ágában sincs az elmúlással foglalkozni.
Igaza van Juditnak, nem elfogadni, hanem tenni kell. Főleg 48-53 évesen !
Tavaly októberben veszítettem el a férjem.45 éves volt . Azt mondta hogy nem a haláltól fél, hanem a fájdalomtól - sajnos bőven volt benne része a betegsége miatt - és attól, hogy nekünk, milyen nehéz lesz.
Én megígértem neki hogy végig mellette maradok és ez így is történt.( Egy magán hospice intézményben hunyt el,mert az állami ellátásban nem volt hely.A területileg illetékes kórházban pedig úgy bántak vele, hogy azt mondta hogy inkább az árok partjára fekszik ki,mint mégegyszer oda.)
Ott voltam vele az utolsó lélegzetéig... nagyon - nagyon nehéz volt,erre nincsenek szavak.Azóta nem félek a haláltól.
Az, hogy a halál csak egy kapu, biztos.Több jelet kaptunk tőle, én is,a gyerekek is.
Biztosan van valami a halál után, én eddig is ezt vallottam, ezután méginkább.
"Ma megkérdeztem a testemtől, mire lenne szüksége,
Ami nagy szó
Figyelembe véve, hogy eddig
Nem igazán kérdeztem.
Arra gondoltam, lehet, hogy több vízre.
Vagy fehérjére.
Vagy zöldekre.
Vagy jógára.
Vagy vitaminokra.
Vagy mozgásra.
De ahogy álltam a zuhany alatt
Szemlélve az élet nyomait
A kerek formákat, ahol én laposat szeretnék,
A puhaságot, ahol én keménységre vágyom
Mindazok a belénk táplált kívánságok
Melyek egy csomó
Soha-Nem-Elég-Jó-ságot
hoznak létre.
Nagyon gyengéden ezt suttogta:
"Tudnál egyszerűen így szeretni?"
Engem inkább az zavar, hogy sokan nincsenek tisztában a "vélemény" fogalmával. A sajátjukat, mint egyetemes igazságot hirdetik, és nem tartják tiszteletben a másét.
De van abban igazság, amit írsz.
Takarékoskodj az ivóvízzel!
Ezt kérte a kormány, a Vízügy, a vízmű, az önkormányzat, a józan ész, a fizika, meg nagyjából mindenki, akinek még nem főtt puhára az agya a negyven fokban.
De hát egy magyarnak ne mondja meg senki, mit csináljon!
Mit képzel magáról ez a sok öltönyös, mérnök, vízügyes, polgármester, szakember meg egyéb gyanús alak, hogy majd pont ők szólnak bele abba, mivel locsolja a magyar ember délben az árokpartot?
Hogy majd nem tölti fel ivóvízzel a medencét? Nem tölti fel?!???
Hogy majd nem mossa le a kocsit?
Hogy majd nem önti a vezetékes, emberi fogyasztásra tisztított ivóvizet a betonra, a porra, a fűre, a tujasorra, a semmire?
Na ne vicceljünk már.
Mert a magyar ember szabad, szuverén meg minden!
Szabadon szárítja ki a saját kútját, szabadon terheli túl a saját ivóvízhálózatát, szabadon veszélyezteti a szomszédja csapját, a kórházat, az óvodát, az idősotthont, a tűzoltást, aztán szabadon ordít majd, hogy „miért nincs víz?!”
És amikor a vízmű azt mondja, hogy a rendszer összeomolhat, akkor a dacos magyar virtus még egyszer utoljára rácsap a kerti csapra:
„Na majd én megmutatom!”
Meg is mutatja.
Megmutatja, milyen az, amikor a medence fontosabb, mint az ivóvíz.
Megmutatja, milyen az, amikor a zöld gyep fontosabb, mint a szomszéd gyerekének fürdetése.
Megmutatja, milyen az, amikor az autómosás fontosabb, mint az, hogy a településen legyen nyomás a rendszerben.
Megmutatja, milyen az, amikor a „nekem senki ne mondja meg” mentalitásból nem szabadság lesz, hanem száraz csap.
És majd jön a következő jelenet.
A Facebookon felháborodott kommentek.
„Hol a víz?”
„Mit csinál a szolgáltató?”
„Mire fizetjük a számlát?”
„Ez is a vezetés hibája!”
Persze, van bőven felelőssége a vezetésnek is. Évtizedek óta rohadó infrastruktúra, elmaradt fejlesztések, klímaválságra alkalmatlan településtervezés, és a végtelen növekedés meséje, hogy lehet még több ház, még több térkő, még több medence, még több locsolt gyep, mert majd a rendszer elbírja.
Rezsicsökkentééééés?!? Érted, rezsicsökkentés. A karbantartások és a fejlesztések csökkentése történt meg helyette és most ennek iszod a levét.
Ja, nem, mert nincs!
De amikor már konkrétan megkérnek, hogy ne locsold ivóvízzel a kertet, ne tölts medencét, ne moss autót, és erre még nő is a fogyasztás, akkor ott már nem csak a rendszer beteg.
Ott a társadalom is.
Ez nem „vízhiány”.
Ez jellemhiba, ez a kihaénnem pökhendiség.
Ez az a pont, ahol a klímaváltozás, a lerohasztott közműhálózat és a végtelenül önző kispolgári dac találkozik.
És ebből nem szép tanmese lesz.
Ebből üres csap lesz. Büdös vécé meg kannás víz. Dühös emberek és összeomló szolgáltatás. Emberek kerülhetnek életveszélybe , mert nincs kapacitás arra a lerohasztott önkormányzatoknál, hogy az egyedül élő időseket ezekben a napokban fokozottan segítsék. Nincs itt semmire se akarat, se pénz.
Bezzeg f@szméregetés az van, hogy mekkora medencéd van és te nem teszel bele klórt, inkább leengeded és újratöltöd!
Hát most sokan nem fogják újratölteni, mert nincs miből.
Lehet károgni és engem anyázni (meghalt már szegény), de előtte el kellene azon gondolkodni, hogy miért viselkednek így ma az országban az emberek. Nem, ez nem egy-két barom, aki nem érti!
Ezrek fognak a lajtoskocsiknál sorban állni, mert képtelenek vagyunk felelősségteljes emberként, a közösség tagjaként viselkedni.
A hiba megint a hivatalban van meg a kormányban.
Ja, persze.
Csak előtte érdemes lesz megnézni, hogy tegnap este ki locsolta még utoljára a gyepet ivóvízzel.
Remélem megbántottam ezzel a pár mondattal azokat, akik nem törődnek a saját közösségükkel, akik délben locsolják az árokparti gyepet és azokat is, akik azt hiszik, hogy ők mindent megtehetnek, mert "majd kifizeti a vízszámlát, van pénz lóvéra"!
Akik pedig, mint én is, mulcsolnak és hajnalban locsolnak a kútból, akik nem vágjuk 5 centisre a gyepet és nem használunk vegyszereket, mi megtesszük amit lehet. Mi nem tudjuk megnevelni a renitenseket, de a Természet meg fogja.
De ő nem fog udvariasan szólni előtte.
#csengőkert
Erre való a közösségi oldal. Amit szeretnél, megosztod az ismerőseiddel.
Miért ne lehetne valaki tágabb körben is büszke a gyerekére és saját magára?
Ennyi erővel semmit se tegyen fel, mert minden csak kirakat 🙄
14 éves koromban a dokik azt mondták aug. közepén, hogy nem érem meg a szeptembert.
Ahhoz képest egész jó bőrben vagyok.
Ami nem öl meg, az megerősít!
Azóta hálát adok a sorsnak minden egyes évemért.
És igen, szeretnék öreg lenni, bár még csak az 50-et fogom idén tölteni, ha minden jól megy.
A halál után pont az van amit születésed előtt tapasztaltál. Az elmúlás, az elmúlás. Csak 1 féleképpen lehet értelmezni.
Engem kicsit sem a halál gondolata foglalkoztat, mert amíg ezzel telne meg a fejem, nem maradna hely az állapotom jobbításán "mesterkedni". Mert vagy erre gondolok, vagy arra. Egyszerre csak egyre tudok. 😀 Az viszont mindennél jobban foglalkoztat, hogy a tőlem telhető legjobb egészségi állapotot tartsam fenn az elmúlásba vezető úton. Nem izgat, nem is érdekel mikor lesz vége, nem félek tőle. Viszont ha bajom van ezerrel azon kattog az agyam, hogy lehetne ezt jobbá tenni.
Szerintem érdemesebb ezen tűnődni mint a halálon.
Ha név nélkül lehetne szavazni erre a kérdésre, akkor válaszolnék.
Egyébként kinek mi köze hozzá?
"Ha helyesnek véled a szó leírását, nincs dolgom veled!!!!" - Rendben. Bár idáig sem volt egymással dolgunk. 🙃
"Szomorú..." - Miért szomorkodsz?
"És a sok, érzelemkifejező írásjel nem nyelvtani hiba!
Hanem figyelemfelhívás!" - De igen. A kijelentő mondat utáni három-négy felkiáltójel bizony nyelvtani hiba. Hiába mondod, hogy nem; de az. A kijelentő mondat végére pontot teszünk. Pont.
Figyelemfelhívásra,, érzelem kifejezésre ott vannak az indulatszavak. Erre való a felkiáltó és felszólító mondat. Na, ezek végére valóban felkiáltójel kell. De oda sem három-négy.
Felesleges volt így kiakadnod; most is tele vagy indulattal.
Persze felőlem aztán továbbra is használhatod a felkiáltójeleidet kijelentő mondat után. A 4. hozzászólásomban - elhiheted - nem kioktatni akartalak (sőt most sem), csak mivel furcsán reagáltál a vallomásra, leírtam, hogy az én szememet mi zavarja.