Fórumok - Legkedveltebb hozzászólások
A listában a 100 legkedveltebb, a legtöbb piros szívvel jutalmazott hozzászólást láthatod az elmúlt 30 napból.
Haha, jól megmondtad!
😆
Igazad van, ne tartsd magadban, ha valami nem tetszik... Ez a műsor is csak egy nézettségi versenyt akar 'nyerni' és nem arról szól, hogy valódi kultúrát nyújtson.
Szia!
Barátkozni szerintem csak akkor lehet, ha van minimális nyitottság. A teljes anonimitás nekem nem nem az.
Értem a szándékot, de a barátkozáshoz nálam alap az, hogy legalább egy név vagy nick mögé odaálljon az ember.
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess"
Hallottam olyat is, hogy addig várt míg lecsúszott a gyerekvállalásról. Nem látsz bele a másik életébe. Örülj, hogy neked ilyen szépen, flottul sikerült.
"Muszáj, mert az orvos erről nem beszél"
Muszáj ezt cáfolnom,mert 1000 x leírtad már, lehet ilyenekkel futottál össze, de én 90-95 %-ban mindig normális orvoshoz kerültem.
Még azt sem mondhatom, anyagiak miatt voltak normálisak, mert 60-70 %-ban el sem fogadták a pénzt.
Nem is náthával kerültem .
És ilyenkor bosszankodom,hogy valaki állandóan rosszat ír róluk.
Abban van igazad, az életszemléletünk, életmódunk lendíthet a gyógyulásunkon, de azért nem szabad hiteltelenné tenni az orvosok munkáját!
Nem látsz bele más életébe, fancsalinak, unalmasnak látod az embereket, holott semmit sem tudsz mások sorsáról, hétköznapjairól, ünnepeiről. Ők sem rólad, gondolom.
Ők is mondhatnák, micsoda egy poros, kopott éjjeli bagoly, nappal sosem mutatkozik, de éjjel meg végig ég nála a villany. Szegény magányos vakond, mennyi mindenről lemarad, ami az Élet maga, napfény, illatok, tavasz, szerelem. Aztán majd ha ki akar bújni a napra, rájön, hogy már rég elcsökevényesedett a szeme. :DDDDD
Szerintem az állatoknak semmi keresnivalójuk az ágyban. Pont. Szeretem őket, de én sem bújok az ő fekhelyükre.
Még pici korukban sem volt megengedve nekik az ágy. Aludhattak az ágy mellett a saját vackukon. Nagyobb korukban az előszobában, de már kint vannak az udvaron, szabadon.
Először is: ez nem ciki. Az, hogy a férjed beleszeretett valaki másba, nem a te szégyened. Egy kapcsolat válsága mindig kettőn áll, és az érzések változáse az élet része, még ha nagyon fáj is.
Nem ismerve mennyi idős a kapcsolat, van-e közös gyermek, vagyon én azt mondom, hogy idegenként a legkönnyebb azt mondani, hogy "hagyd ott". De egy házasság ennél sokkal összetettebb. Szerintem, ha van benned még erő és nyitottság, érdemes lenne leülni és őszintén beszélgetni. Nem vádaskodva, hanem azt próbálva megérteni, mi vezetett idáig. Mi hiányzott? Mikor kezdett távolodni? Mi sodorta közel a másik nőhöz?
Az is előfordulhat, hogy ez egy fellángolás, és idővel elmúlik. De ezt csak ti ketten tudjátok tisztázni.
Közben nagyon fontos, hogy ne maradj teljesen egyedül ezzel. Ha úgy érzed, végleges döntés felé halad a dolog, akkor muszáj lesz beszélned valakivel, mert ezt egyedül cipelni nagyon nehéz, bele lehet betegedni.
Ugyanakkor, ha még látod az esélyét a rendezésnek, talán érdemes megfontolni, kinek és mennyit mondasz el. A család és a barátok sokszor a fájdalmunk oldalára állnak és ha később kibékültök, az ő haragjuk megmaradhat, ami újabb terhet tehet a kapcsolatotokra.
Most a legfontosabb, hogy nyugodt maradj, ne hozz hirtelen döntést, és próbáld megérteni, te mit szeretnél igazán. A fájdalom érthető, de a döntést nem a szégyenből kell meghozni, hanem abból, hogy mi szolgálja a hosszú távú lelki egészségedet.
Te maradtál az a fess, izmos, jóképű szőke herceg mint 8 éve? Nem kopaszodsz, nincs sörhasad? Segítesz neki a háztartásban, gyereknevelésben. Nem tunyulsz, nem várod, hogy eléd tegyenek mindent. Mert akkor jó.
Egyébként valóban fogynia kellene.
Miután rákos lettem és megműtöttek, a lábadozás közben ellopta a rettegés az életem, az ép eszem egy részét. Aztán lassan-lassan legyőztem a szorongást, már nem tudja ellopni a perceimet.
Megerősített a régi meggyőződésemben ez az epizód, hogy a mában kell élni. Nem a múlt elveszett lehetőségein keseregni, nem a jövőn rettegni. Megragadni a napot és hallgatni a madárdalt, nézni a nyíló virágokat, elmerülni szeretteink mosolyában.
Persze tegyünk a holnapért, de ne az életünk, a napjaink árán.
Nem kell bűntudatot kelteni abban, aki valamilyen megoldást keres ahelyett, hogy némán tűrne, mint ősanyáink (akik nem mellesleg szintén fogyasztottak gyógynövényeket erre a szituációra).
Nem minden nőnél ugyanolyan, sőt, szerintem nincs 2 nő, akinél ugyanúgy zajlik. Úgyhogy más problémáját ne bagatelizáljátok. Szégyen, hogy a nők így állnak egymáshoz menopauza témában, holott épp elég, hogy a férfiak nem értik, mi minden zajlik ilyenkor. Legalább a nőkben lehetne empátia.
Az újdonság erejével hatott, több kedvesség, humor volt az emberekben.
Nem ugrottak bizonyos emberek egymásnak, mert szerinte nem értenek vele egyet.
Tudom, hogy az itteni tanácsokat pillanatok alatt lehengerlő véleményekkel szokták megsemmisíteni de azért volna egy javaslatom.
Sok-sok éves hát és derékfájás után pontosan tudom, hogy ez mekkora szenvedéssel tud járni és sem a hideg sem a melegfront nem szokott rajta segíteni, sőt egyre jobban érzi az ember.
Tehát: az április vége nagyon messze van addig ne szenvedj.
Biztosan van felétek is gyógytornász, aki tud adni egy órát magánban, ami nem szokott horribilis összeg lenni. Írd fel az általa javasolt gyakorlatokat, otthon is csináld meg mindet minden nap. Persze első nap csak két perc és ha megy akkor 3-4-5 perc is lehet majd később egészen 10-15 percig is emelve az időt a gyakorlat és a fájdalom függvényében. Ha az egy perces emelés sok akkor 20-30 másodperces emelést csinálj és azt tartsd több napon át. Természetesen ezt csak olyankor, amikor nincs erős fájdalom.
A fájdalom csökkentésére kérj valamit a háziorvostól vagy a patikusoktól. Néha a gyógyszerészeknek jobb javaslataik vannak, egymás után több is kipróbálható, amíg neked megfelelőt találsz. De a gyógytornászok is sok okos javaslatot tudnak adni.
Kb 7 éve nem voltam reumatológiai kezelésen a napi gyógytorna beiktatása óta , előtte évente 3x-4x hosszú éveken át mindenféle kezelést kaptam, amelyek minimális enyhülést adtak csupán. A legutolsó két doboz zöld lóbalzsamot elajándékoztam, mert nem kellett az sem.
Nem, nem szoktam ilyeneken gondolkodni. Ennyire nem unatkozom.
Leköti a gondolataimat az élet.
Azért az durva, hogy olyan a kapcsolatod a pároddal, hogy egy ilyen kérdés felmerülhet. Ő, vagy a kutya?
Ha ezen csak egy percet is komolyan gondolkozol, akkor a párodnak onnan fejveszetten menekülnie kell. Az nem egy neki való hely, valamit nagyon félrenézett eddig!
Tekintsük.
Dehát naplózz csak nyugodtan tovább, - én nem szólok többet hozzád.
Elolvastam az egész fórumot. Szerintem többen állnának melletted, ha nem hangsúlyoztad volna ki ennyire, hogy "bezzeg" ti öt évet vártatok, és aki nem így tesz, az felelőtlen.
A mi első gyermekünk albérletbe született, és két és fél éves koráig ott is éltünk. Ezek szerint én már a "semmire szülő" fiatal, meggondolatlan anya kategóriába tartozom, pedig dolgoztunk, 'úgymond csak nem saját lakással indultunk.Nem volt háttér segítség sem.
Magyarországon kevesen tudnak fiatalon, hitel nélkül lakást venni. Az átlagfizetésből nem nagyon lehet készpénzre ingatlant félretenni. A hitel pedig önmagában is kockázat, bármilyen gondosan tervez valaki. Egy betegség, egy haláleset, egy válás, és a biztosnak hitt alapok is kártyavárként dőlnek össze.
A felelősségteljes döntés fontos, ebben egyetértek. De az, hogy ki mikor és milyen körülmények között vállal gyermeket, nem mérhető pusztán ingatlan,vagy berendezési listával.
Ugyanakkor abban igazad van, hogy amennyiben valaki tartósan nélkülöz, és ennek ellenére felelőtlenül vállalja a harmadik–negyedik, esetleg többedik gyermeket is minden alap nélkül, az már más kérdés. A felelőtlenség nem a lakás meglétén múlik, hanem azon, hogy látjuk-e reálisan a saját lehetőségeinket.
A valódi biztonság sokszor nem a tulajdoni lapon, bankbetéten kezdődik. Az élet nagy rendező.