Fórumok - Legkedveltebb hozzászólások
A listában a 100 legkedveltebb, a legtöbb piros szívvel jutalmazott hozzászólást láthatod az elmúlt 30 napból.
Szingli és naív.
Minden "boldogtalan" pasi ezzel a dumával fűzi be a nőket. A rossz kapcsolatban élő pasi lelép 😅
Rajtad, és a felhasználók szokásain múlik jó, avagy rossz.
Mindig a kés példát hozom ilyenkor, vajazhatsz is vele, és ölhetsz is, de nem tehet a kés semmiről, akinek a kezében van használhatja hasznosan, vagy okozhat kárt vele.
Na, ezt is megértem.
Ha már az is baj, ha a gyerekek köszönnek, hát megértünk a pusztulásra.
Amennyit megeszik, pont annyiba.
Ehet olcsót, főzhet otthon, rendelheti, vehet minőségi alapanyagokat, megtermelheti, étkezhet mamahotelben stb, rendkívül széles a paletta.
És jönnek az állandó fanyalgók, akik éppen annyira irritálóak.
Nem muszáj tartani ezt az ünnepet, és egyiket sem, még nem tették kötelezővé.
Teljesen érthető, hogy amikor valaki átélt vagy látott Afrikában, Ázsiában elképzelhetetlen nyomort, akkor nehéz komolyan venni a magyar panaszkodást. De minden ember csak a saját életét éli, a saját terheit cipeli. Nekünk magyaroknak nem az afrikai vagy ázsiai mércéhez kell mérni magunkat, hanem ahhoz, ahonnan jöttünk, és ahhoz, amit elveszítettünk. Voltunk valahol, majd sokan lecsúsztunk onnan. Mindenki a saját keresztjét érzi a legnehezebbnek, mert azt neki kell cipelnie nap mint nap.
Az pedig, hogy ennyien mennek el az országból, önmagáért beszél. Ha minden olyan rendben lenne, senki nem hagyná itt a családját, a barátait, az otthonát. De elmennek, mert:
Egyes országokban kiszámíthatóbbak a bérek, és tényleg lehet belőlük élni, félretenni.
Magasabb a létbiztonság, kevesebb a kiszolgáltatottság.
Jobb a szociális háló, a támogatások és a munkakörülmények.
Nem kell két-három állást vállalni, hogy az ember túléljen.
Van jövőkép, van előrelépés, van perspektíva.
Sokan érzik azt, hogy itthon legfeljebb túlélni lehet, nem élni.
A magyar ember nem luxust akar,a legtöbb nem, csak tisztességes megélhetést, nyugalmat és kiszámíthatóságot. És ha ezt máshol találja meg, akkor oda megy. Ez nem panaszkodás, hanem realitás. Nem egy-két afrikai országhoz szeretném a hazám hasonlítani, hanem a körülöttem lévő fejlett országokhoz a béreket.
Megértelek!
Én is nagyon vártam, hogy végre nyugdíjas legyek, de csak azért, hogy azt csinálhassak, amit akarok.
Első megmozdulásom a lakásfelújítás volt.
Következett a belföldi-külföldi utazás a barátnőmmel, amit anyagilag megengedhettem magamnak, arra elmentem.
Nyáron idénybérletet vettünk a strandra, nem számított, hogy ünnep vagy hétköznap van, ott táboroztunk.
Beregisztráltam néhány társkeresőbe, ennek a lányom az oka! mert a fejemhez tartotta a revolvert.🤣
Azt mondta, ha te nem, akkor majd én benevezlek ide, meg oda! Azt már nem! Majd én megcsinálom!
Szédítettem a pasikat, ők meg engem...hehe🤣 Igazából az érdekelt, hogyan működik az ilyen, amit az ismerkedésre találtak ki.
Kalandvágy, élveztem minden pillanatát, de semmi komoly, mert jobban szeretem azt a fene nagy szabadságot!🤣
Aztán jöttek az unokák, és egy másfajta életem, másfajta elfoglaltságom lett.
Ezt az életet is nagyon szeretem, mert érzem, hogy szükség van rám, hogy hasznos lehetek ezen a téren is.
Örülök, ha reggel süt a napocska, ha nem fáj (annyira) semelyik rozsdás alkatrészem.
És hajrá, indítom a nyugdíjas napomat!😀😀
Boldog születésnapot!
Közel 17 éve, egy betegség miatt regisztráltam ide először.
Channa volt az első, akivel megismerkedtem és a szárnyai alá vett. ❤️ Mondhatni mellette pár hét után az orvosi egyetemet is el tudtam volna végezni.😀 Vagyok olyan szerencsés, hogy láttam már őt és a sokat emlegetett családját is. Igazolom, hogy léteznek.😋
Gyerekem pici ovis volt, most már felnőtt nő.
Sok emberrel megismerkedtem, volt aki a nyaralóját adta kölcsön, más az esküvőjére is meghívott.
Az életem része a portál, sok emlékem van, bár már én sem vagyok olyan aktív, mint régen, változnak az idők, vele együtt mi is.
Jó, hogy sok olyan tag van itt, akik már 15-20 éve is itt voltak. Mint egy kis család. A Bakancslistának külön üdvözlet! ☺️
Gratulálok!
2008 ban regisztráltam először. Nagyon jó beszélgetések voltak itt, egész más volt mint most.
Sok tag van aki hiányzik. Butternut pl, de vannak még nevek, sorolhatnám sokáig.
Meg akik már elmentek, Unom, Guruljka, Féknyom. Sajnos ez a sor is hosszú.
"Megismert egy illetőt, beszéltem vele párszor ."
"Egyáltalán nem akartam estélyibe menni, de egy sötét autóban vagy raktárban akarok elsőre találkozni"
Kicsit csapongsz. Így olyan furcsa, amit írsz.
Ha eltekintek a pongyolafogalmazástól akkor.
Egy első találkozás éjfél után, a lakásodon vagy autóban: ez nem randinak való időpont és helyszín.
Az, hogy nem hajlandó kompromisszumot kötni (pl. napközben, nyilvános helyen), azt mutatja, hogy nem tiszteli a határaidat.
A manipuláló mondatok ("neked semmi sem jó", "már hányszor akartam találkozni") tipikus bűntudatkeltő technikák, amikkel az ember megpróbálja elérni, hogy engedj a saját biztonságodból.
Amit leírsz, az nem normális, nem tiszteletteljes és nem biztonságos viselkedés.
Ez így van, azért nem értem, miért az állandó hiszti. Jajjj nem szeretem...Amikor kicsik voltak a gyerekeim, én megéltem velük ennek az időszaknak a varázsát: a Télapó meséjét, a karácsony meghittségét. Ez számunkra egy mesevilág volt, de nem várok el senkitől semmit.
Aki számára ez csoda, hagyjuk, hogy megélje.
Aki nem akar költekezni, ne költekezzen.
Aki nem akar karácsonyozni, ne tegye.
Nem értem, miért kell erről évről évre felesleges megjegyzéseket tenni.
Élni és élni hagyni – mindenkinek joga van úgy ünnepelni, vagy épp nem ünnepelni, ahogy neki jó.
Dettó. Jó 20 éve a barátnőm kölcsön kérte a Bulova karórámat, eltelt egy év, gondoltam ideje visszaadnia. Kiderült, kölcsön adta a barátnőjének, aki elhagyta a sípályán. Ő úgy érezte, nem az ő sara, mert nem ő hagyta el. A kedves barátnője meg állítólag nem tudta, hogy az enyém, ergo nekem nem tartozik semmivel.
Na azóta én sem adok senkinek semmit. Illetve közel 2 éve egy ismerősömnek adtam 100.000 forintot, hogy haza tudjon utazni karácsonyra, azzal, hogy január első hetében első dolga lesz visszaadni. Most márciusban azt írta messengeren, megköszönné, ha nem zaklatnám, majd jelentkezik, ha meg tudja adni. Ha még egyszer bárkinek bármit adok, meg is érdemlem, hogy ne kapjam vissza.
Sziasztok, egy kis update hogy ma voltam orvosnál, minden rendben van halistennek, a következő a 12.heti UH 3 hét múlva❤️
Köszönök mindent Csajok, remélem továbbra is minden rendben lesz🙏
11 hónap és 2 kémiai után úgy tűnik tényleg elhihetem hogy sikerült, maradjon is így🥰
Nektek is mihamarabbi sikert kívánok, remélem karácsonyra mindenki álma valóra válik!!!😍
Ti otthon hogyan szoktatok megemlékezni halottak napján a szeretteitekről? (Ha nem titok, vagy túl személyes.)
Én most azon gondolkodtam, hogy valami asztaldíszt is készítenék a gyertyagyújtás mellett. Illetve mécsesgyújtás, mert a gyertya nem túl biztonságos.
Egyébként én úgy gondolkodom, hogy nem muszáj a temetőben leróni a tiszteletet és az emlékezést, nem az számít, ilyenkor mennyi koszorú meg krizantém van a sírjukon, hanem hogy a lelkemben bent vannak e a hiányzó emberek.
Nagyon boldog lettem volna, ha lett volna ilyen opcióm, de nem volt.
Amikor picik voltak a gyerekek egy megyeszékhelyen éltünk, busszal jöttem a munkából, összekaptam a gyerekeket és muszáj volt útba ejtenem a nagy ABC-t.
Sosem hisztiztek a gyerekek. Már előtte megbeszéltem velük, mi fér bele a keretbe.
Én már vásároltam az 5 napos gyerekkel is, mert senkim nem volt a férjem 3 műszakban dolgozott.
Van ám ilyen is.