Fórumok - Legkedveltebb hozzászólások
A listában a 100 legkedveltebb, a legtöbb piros szívvel jutalmazott hozzászólást láthatod az elmúlt 30 napból.
felhozta a témát, hogy nem e próbaljuk ki?
nem e?
magyar ember ilyet nem mond...
neked a magyar nyelvtanra lenne szükséged, nem szexre hármasban...
Őszintén megvetem azt, aki erre kukoricát adott.
Én sem vagyok boldog időszakában az életemnek, de tudok mások boldogságának örülni. Aki erre képtelen, az teljesen nyomorúságos már.
Idő kellett hozzá.
15-16 lehettem, mikor megtetszett.
18 múltam, mikor a barátság szerelemmé alakult.
4 évig voltunk együtt, aztán berobbant az életembe a nagy Ő, ő a menyasszonyát hagyta el értem, én az első szerelmemet, ennek 27 éve.
Vasárnap ünnepeljük a 23. házassági évfordulónkat🥰
Te úgy látod, én pedig másként, mert érintettje voltam – nem a halálbüntetésnek, hanem a mérhetetlen szenvedésnek. Volt idő, amikor akkora fájdalmaim voltak, hogy két imádott kisgyermekem ellenére is úgy éreztem, hálás lennék az orvosomnak, ha véget vetne a kínjaimnak. Hat hónapot töltöttem kórházban, ebből hármat teljesen egyedül, hogy pihenhessek. Ezt nem lehet kívülről megérteni.
Ezért tudom megérteni azokat, akik életük végén a méltó búcsú lehetőségét kérik. Számomra ez nem gyilkosság, hanem könyörület a reménytelen szenvedéssel szemben.
Karsai Dániel alkotmányjogász, is ezért küzdött. ALS-ben szenvedett, egy gyógyíthatatlan betegségben, amely során a test fokozatosan lebénul, miközben az ember tudata végig tiszta marad. Ő nem az élet ellen harcolt, hanem azért, hogy emberi méltóságát a legvégéig megőrizhesse.
A vallomás nyelvtanilag helyes.
Engem sokkal jobban zavar a sok felesleges felkiáltójel és kérdőjel.
Kijelentő mondat végére pontot teszünk. Még akkor is, ha indulatos vagy.
Kedves Panna!
Nagyon sajnálom, hogy Neked is ilyen nehéz terhet kell cipelned! Az előttem szólók már mindent leírtak ... csak ismételném őket ...
Az Anyukámat 5 hete temettük el, 90 évesen ... Szép alattomosan tört előre a demenciája, még szerencsénk volt, sokáig - 1-1,5 évig - egész jól funkcionált a saját megszokott környezetében. De a bátyámmal közösen, felváltva segítettük, amiben kellett. Hirtelen rosszabbodott az állapota, mikor egy egyébként banálisnak számító betegség miatt kórházba került. Kiemelve a saját környezetéből, idegenek közé kerülve, megfosztva a mozgás lehetőségétől ijesztően gyorsan hanyatlott. 4 hét alatt teljesen elveszítette önmagát és mi Őt. Hiába voltunk mellette minden nap. Eljutottunk oda, hogy vártuk már, hogy vége legyen. Miatta. Hogy ne kelljen többet szenvednie. Persze tele bűntudattal ...
Először a mérhetetlen fájdalom mellett kis megkönnyebbülést éreztem, hogy legalább már nem szenved, nem fáj neki semmi. De nagyon hiányzik .... igyekszem nem az utolsó heteire gondolni, hanem a pár évvel ezelőtti Anyukámra .... amikor még erős, aktív és mozgékony volt ... de nagyon fáj ...
Az érzéseidért ne kérj bocsánatot, ne szégyeld őket ... érthetőek, jogosak, emberiek ....
Sok erőt kívánok Nektek és még nagyon sok tiszta pillanatot együtt az Anyukáddal!
Hogy is van az a mondás? 😆 amit szabad a Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek.
Bántja az igazságérzeted, ez jogos.
De az van, hogy amíg van felettese valakinek, addig ő diktál. Ha megmászod a szamárlétrát, akkor meg majd te.
Hogy lehet ilyen fiatalon a halállal, az elmúlással foglalkozni ? Nincs jobb dolgotok ? Még előttetek az élet nagy része !
Unatkoztok ? Miért nincs értelmes célotok ?
Nemrég volt egy eü. problémám 72 évesen. Házidokim annyival zárta le a dolgot, hogy hát igen, ez van, öregszünk.
Én viszont egyáltalán nem így gondolom és megtaláltam a megfelelő szakorvost, aki megnyugtatott, hogy egyáltalán nem öreg egy 72 éves és meggyógyított. A panaszom tökéletesen elmúlt. Érnek a kertben a gyümölcsök, hatalmas létráról szedem, befőzök, hegyekben nyaraltunk, túráztunk, unokázok.
Eszem ágában sincs az elmúlással foglalkozni.
Igaza van Juditnak, nem elfogadni, hanem tenni kell. Főleg 48-53 évesen !
Tavaly októberben veszítettem el a férjem.45 éves volt . Azt mondta hogy nem a haláltól fél, hanem a fájdalomtól - sajnos bőven volt benne része a betegsége miatt - és attól, hogy nekünk, milyen nehéz lesz.
Én megígértem neki hogy végig mellette maradok és ez így is történt.( Egy magán hospice intézményben hunyt el,mert az állami ellátásban nem volt hely.A területileg illetékes kórházban pedig úgy bántak vele, hogy azt mondta hogy inkább az árok partjára fekszik ki,mint mégegyszer oda.)
Ott voltam vele az utolsó lélegzetéig... nagyon - nagyon nehéz volt,erre nincsenek szavak.Azóta nem félek a haláltól.
Az, hogy a halál csak egy kapu, biztos.Több jelet kaptunk tőle, én is,a gyerekek is.
Biztosan van valami a halál után, én eddig is ezt vallottam, ezután méginkább.
"Ma megkérdeztem a testemtől, mire lenne szüksége,
Ami nagy szó
Figyelembe véve, hogy eddig
Nem igazán kérdeztem.
Arra gondoltam, lehet, hogy több vízre.
Vagy fehérjére.
Vagy zöldekre.
Vagy jógára.
Vagy vitaminokra.
Vagy mozgásra.
De ahogy álltam a zuhany alatt
Szemlélve az élet nyomait
A kerek formákat, ahol én laposat szeretnék,
A puhaságot, ahol én keménységre vágyom
Mindazok a belénk táplált kívánságok
Melyek egy csomó
Soha-Nem-Elég-Jó-ságot
hoznak létre.
Nagyon gyengéden ezt suttogta:
"Tudnál egyszerűen így szeretni?"
Engem inkább az zavar, hogy sokan nincsenek tisztában a "vélemény" fogalmával. A sajátjukat, mint egyetemes igazságot hirdetik, és nem tartják tiszteletben a másét.
De van abban igazság, amit írsz.
Takarékoskodj az ivóvízzel!
Ezt kérte a kormány, a Vízügy, a vízmű, az önkormányzat, a józan ész, a fizika, meg nagyjából mindenki, akinek még nem főtt puhára az agya a negyven fokban.
De hát egy magyarnak ne mondja meg senki, mit csináljon!
Mit képzel magáról ez a sok öltönyös, mérnök, vízügyes, polgármester, szakember meg egyéb gyanús alak, hogy majd pont ők szólnak bele abba, mivel locsolja a magyar ember délben az árokpartot?
Hogy majd nem tölti fel ivóvízzel a medencét? Nem tölti fel?!???
Hogy majd nem mossa le a kocsit?
Hogy majd nem önti a vezetékes, emberi fogyasztásra tisztított ivóvizet a betonra, a porra, a fűre, a tujasorra, a semmire?
Na ne vicceljünk már.
Mert a magyar ember szabad, szuverén meg minden!
Szabadon szárítja ki a saját kútját, szabadon terheli túl a saját ivóvízhálózatát, szabadon veszélyezteti a szomszédja csapját, a kórházat, az óvodát, az idősotthont, a tűzoltást, aztán szabadon ordít majd, hogy „miért nincs víz?!”
És amikor a vízmű azt mondja, hogy a rendszer összeomolhat, akkor a dacos magyar virtus még egyszer utoljára rácsap a kerti csapra:
„Na majd én megmutatom!”
Meg is mutatja.
Megmutatja, milyen az, amikor a medence fontosabb, mint az ivóvíz.
Megmutatja, milyen az, amikor a zöld gyep fontosabb, mint a szomszéd gyerekének fürdetése.
Megmutatja, milyen az, amikor az autómosás fontosabb, mint az, hogy a településen legyen nyomás a rendszerben.
Megmutatja, milyen az, amikor a „nekem senki ne mondja meg” mentalitásból nem szabadság lesz, hanem száraz csap.
És majd jön a következő jelenet.
A Facebookon felháborodott kommentek.
„Hol a víz?”
„Mit csinál a szolgáltató?”
„Mire fizetjük a számlát?”
„Ez is a vezetés hibája!”
Persze, van bőven felelőssége a vezetésnek is. Évtizedek óta rohadó infrastruktúra, elmaradt fejlesztések, klímaválságra alkalmatlan településtervezés, és a végtelen növekedés meséje, hogy lehet még több ház, még több térkő, még több medence, még több locsolt gyep, mert majd a rendszer elbírja.
Rezsicsökkentééééés?!? Érted, rezsicsökkentés. A karbantartások és a fejlesztések csökkentése történt meg helyette és most ennek iszod a levét.
Ja, nem, mert nincs!
De amikor már konkrétan megkérnek, hogy ne locsold ivóvízzel a kertet, ne tölts medencét, ne moss autót, és erre még nő is a fogyasztás, akkor ott már nem csak a rendszer beteg.
Ott a társadalom is.
Ez nem „vízhiány”.
Ez jellemhiba, ez a kihaénnem pökhendiség.
Ez az a pont, ahol a klímaváltozás, a lerohasztott közműhálózat és a végtelenül önző kispolgári dac találkozik.
És ebből nem szép tanmese lesz.
Ebből üres csap lesz. Büdös vécé meg kannás víz. Dühös emberek és összeomló szolgáltatás. Emberek kerülhetnek életveszélybe , mert nincs kapacitás arra a lerohasztott önkormányzatoknál, hogy az egyedül élő időseket ezekben a napokban fokozottan segítsék. Nincs itt semmire se akarat, se pénz.
Bezzeg f@szméregetés az van, hogy mekkora medencéd van és te nem teszel bele klórt, inkább leengeded és újratöltöd!
Hát most sokan nem fogják újratölteni, mert nincs miből.
Lehet károgni és engem anyázni (meghalt már szegény), de előtte el kellene azon gondolkodni, hogy miért viselkednek így ma az országban az emberek. Nem, ez nem egy-két barom, aki nem érti!
Ezrek fognak a lajtoskocsiknál sorban állni, mert képtelenek vagyunk felelősségteljes emberként, a közösség tagjaként viselkedni.
A hiba megint a hivatalban van meg a kormányban.
Ja, persze.
Csak előtte érdemes lesz megnézni, hogy tegnap este ki locsolta még utoljára a gyepet ivóvízzel.
Remélem megbántottam ezzel a pár mondattal azokat, akik nem törődnek a saját közösségükkel, akik délben locsolják az árokparti gyepet és azokat is, akik azt hiszik, hogy ők mindent megtehetnek, mert "majd kifizeti a vízszámlát, van pénz lóvéra"!
Akik pedig, mint én is, mulcsolnak és hajnalban locsolnak a kútból, akik nem vágjuk 5 centisre a gyepet és nem használunk vegyszereket, mi megtesszük amit lehet. Mi nem tudjuk megnevelni a renitenseket, de a Természet meg fogja.
De ő nem fog udvariasan szólni előtte.
#csengőkert
Erre való a közösségi oldal. Amit szeretnél, megosztod az ismerőseiddel.
Miért ne lehetne valaki tágabb körben is büszke a gyerekére és saját magára?
Ennyi erővel semmit se tegyen fel, mert minden csak kirakat 🙄