Mama meg a kettős mérce (beszélgetés)

Köszönöm!

Ha rajtam múlik: béke. :-)

Akkor kommentálom az eseményeket. Az elején még az fi és anyósa viszonylatban történtek a pengeváltások. Egy kis idő elteltével aztán már a generációk harcává szélesedett ki a konfliktus, ahol a harc a különböző vérmérsékletnek megfelelően váltakozó hevességgel zajlott. Most vagy tűzszünet van, vagy béke. Még nem tudni.

Még szerencse, hogy rögzítve vannak a dolgok, például a kiindulási állapot, mert van mire visszamutogatni... :)

Számomra is egyértelmű, hogy így van.

(S akkor már ketten vagyunk...)

Továbbá a FI szavai nyomán az is egyértelmű, hogy ő is "édesanya" és az anyósa is "édesanya"; egyikük is és a másikuk is rajongásig szereti FI gyermekét, és mindketten csupa jót akarnak neki. (Még akkor is, sőt, azzal együtt, hogy ők egymás között huzakodnak.)

Csak nézelődő vagyok itt, nekem meny-anyós problémanak tűnik az indító hsz. Azért anyós, és nem a meny anyja, mert utóbbinak könnyebben beszól az ember lánya...

Lehetne akár falu-város, szegény-gazdag, magyar-külföldi (etnikum), csóró-gazdag, műveletlen-magasan kvalifikált stb. is.

Jelen esetben generációsba fordult?

Igaz, hogy hiányzik belőlem az "értő olvasás", továbbá "magamba szállni" se vagyok hajlamos - felszólításra, de...

...De hadd szólok bele a párpeszédetekbe, Panka, Komor!

Egyrészt: nem tudom megállapítani a szavaitokból, hogy most a "mamákról" van-e szó vagy a kisgyerekeiket mostanában nevelő" "anyákról", azaz a "kismamákról"... (Vagy esetleg mindkettőről? Mindazokról, akik nem méltóak a tiszletre mint anyák?)

Másrészt nem tudom megállapítani azt sem, hogy ennek az eszmefuttatásnak mi köze van a FI gondjaihoz?

(Csak úgy magamban töprengek...)

Valamiért az az érzésem, hogy mindenáron azt akarod kihozni itt a beszélgetésből, hogy vannak anyák, akik valamilyen ok miatt nem érdemlik meg a tiszteletet. Például a gyerekét elhagyó anyuka is ilyen szerinted.

Ebben az anyasági kérdésben az én szavam nem éppen perdöntő, de úgy gondolom, itt is a részletekben rejlik a megoldás. Mert nem mindegy, hogy az anyuka vigyázott-e a magzatra, vagy amikor elhagyta odafigyelt-e arra, hogy gondos kezekbe kerüljön, stb.

Természetesen vannak anyák, akikre azt mondjuk, nem érdemli meg a tiszteletet, mert nem vigyázott a magzatra, nem gondoskodott róla a születése után. Ennek ellenére még mindig ott egy kapocs a gyerek és az anya között, amely csak rájuk tartozik.

Sokszor a gyerek szeretné megérteni az okot, hogy miért bánt vele az anyja komiszul. Sokszor szeretné felmenteni, szeretné ha lenne valami magyarázat a rossz bánásmódra. Aztán van aki talál felmentést, van aki nem, van aki belebetegszik, van akinek közömbös. Ahogy az élet dobja.

Egy anya nem konkrétan attól válik igazán anyává, hogy megszül egy gyereket. Hanem attól, amit a születés után ad a gyermeknek. Amikor én felköszöntöm az édesanyámat, nem azt ünneplem, hogy átpréselt a szülőcsatornán, hanem azt, hogy szeretettel nevelt és gondoskodott rólam. És akkor is őt köszönteném fel, ha kiderülne, hogy biológiailag nem ő az édesanyám, mert ő ápolt, amikor beteg voltam, ő olvasott nekem mesét, ő ragasztotta be a bibimet, ő vigasztalt, amikor szomorú voltam, ő sütötte nekem a kedvenc sütim, ő ismer és szeret engem.

Rengeteg örökbefogadó szülő van, akik éppen annyira tiszteletreméltó anyák, mint azok, akik saját maguk hordták ki a gyermeküket. Sőt, egy szerető nevelőszülő sokkal inkább tiszteletreméltó édesanya, mint egy olyan anya, aki megszülte, de elhagyta a gyermekét. Anyák napján egy gyermek vajon melyiküknek mondja szívesebben a verset?

Nem éri meg az egész fórum, hogy ilyen lelkiállapotba kerülj. Ha tanácsolhatom szusszanj egyet és gondold újra, miket írsz első indulathullámodban.

A gyerekszülés szerinted önmagában semmiféle tiszteletet nem érdemel. Mondod te. Már csak az a kérdés, hogy az az ominózus, megszületett gyermek mit fog mondani, mondjuk 10 évesen, anyák napján az édesanyjának?

- Bocs Anyu, nincs semmi bajom veled, de van ez a híres Smaragzöld nick, aki szerint önmagában az én születésem aktusában nincs semmi tisztelni való. Te nem ütöd meg azt a mércét, amit szerinte meg kellene ütnöd. Szóval bocs, de nem kapsz virágot, meg versikét!

Ez a gyerek felnő, idősek napján megint csak elmegy az anyjához és azt mondja.

- A híres nick szerint te nem érdemelsz tiszteletet. Kapd be!

Ilyen ez a te világod. De azért talán mégsem ennyire rossz a helyzet.

Valamelyik filozófus foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen is ez a világ körülöttünk és megalkotta az idea tanát. Milyen is a világ idealizált állapotban. Szerinte a minket körülvevő érzékelhető világ csak tökéletlen mása egy örök, változatlan és tökéletes lényegiségekkel teli "ideák világának".

Azóta is eszerint a világ szerint gondolkozunk. Tehát nem azt mondjuk anyák napján, meg idősek napján, hogy ön-ma-gá-ban teljességgel alkalmatlan vagy erre az ünnepelt titulusra, mert csak az ideák világában élő anya, meg idős felel meg a követelményeknek, te meg nem, akárhogy is igyekszel. Hanem azt mondják, hogy: ezen a napon köszöntelek.

Hány olyan esetet olvasni, hogy valaki elhagyta, elhanyagolta, veszélyeztette, bántalmazta a csecsemőjét. Őket is tisztelni kellene, mert képesek voltak szaporodni? Nem szeretek ilyen hasonlatokkal élni, de itt tényleg igaz, hogy elleni az állatok is képesek.

De tovább megyek. A bűnözők, erőszaktevők, gyilkosok is éppúgy megöregsznek, mint akárki más. Úgyhogy nekem önmagában nem elég alap a kor a tisztelethez.

Az "értő olvasás hiánya" és a "funkcionális analfabetizmus" között szerinted van valamikülönbség?

Szerintem van: az első kifejezés eufemizmus. Tartalmilag (jelentésükben) azonban a kettő ugyanaz.

Azaz: csúsztatsz, amikor azt állítod, hogy nem sértésnek szánod.

Mindegy is; ezzel a mi szópárbajunkkal FI egy tyúklépéssel se lesz előrébb.

"Illene abbahagyni ezt a meddő szajkózását az "értő olvasás" - hiányának!" - tisztában vagyok azzal, hogy ez a felszólításod nekem szólt. Veled ellentétben én senkit nem szólítottam fel semmire. Az értő olvasást azért próbáltam sulykolni, hogy egyesek végre észrevegyék a fontosságát. Láthatóan hiábavaló volt, pedig semmi rosszindulat nincs ebben, sokkal inkább a figyelem felhívása a szelektív olvasás buktatóira.

Mellébeszélés? Aki itt mellébeszél, az nem én vagyok.

De ezzel zárom is ezt az egész beszélgetést. Nekem nem célom senkit védeni, mert nem is szorul rá.

Aki pedig rászorulna némi belátásra, neki úgysem megy.

Szóval, nézzen mindenki magába. Vagy inkább tükörbe...

Atyaég! "Roppant rafkós emberre vall."... -> na megint mondtál valami (szerinted) nagyon bölcset.

Miféle idősek iránti tiszteletről beszélsz? Kik azok, akik "elbújnak bizonytalan átfogalmazás mögé."? Aki átfogalmaz itt kiragadott szövegeket, nem más, mint te, és a neked bólogatók.

Írod, persze úgy általánosítva:"Gondolják, máris nem kell tisztelni az időset, nem kell tisztelni az anyát, hiszen csak biológiáról van szó"

Hát akkor újra írom: te nekem tanácsot adtál egy másik topikban, hogy gyakoroljam a szövegértést. Nem nekem kell gyakorolni. Ha valaki képtelen arra, hogy értelmezze ezt a mondatot: "A kor önmagában ugyanúgy nem jelent semmit, mint az sem, hogy valaki szült egy gyereket. Ebben semmi tisztelnivaló nincs önmagában, mert az öregedés meg a szülés is csak egy biológiai folyamat." :) - nos, akkor nincs miről beszélni. Ugyanis te képtelen vagy rá. Még azután is, hogy a beszélgetés indítója kifejtette bővebben is, miután nem sikerült értelmezni.

Van ebben az idézett mondatban egy bűvös szó: "önmagában". Ez ugye megvan?

Az, hogy egy nő világra hoz egy gyereket, abban ön-ma-gá-ban az égvilágon semmi tisztelni való nincs. Ugyanis egy gyerek kihordására és megszülésére egy alkoholista vagy éppen drogos nő is képes. Ó, hát tényleg! Milyen tiszteletreméltó is az a nő, aki a gyereke egészségét kockáztatva szül egy gyereket. Ugye?

És mennyire tiszteletreméltó egy idős ember, aki csak elvárja a tiszteletet, ő maga viszont nem képes tisztelettel lenni egy fiatalabb iránt.

A pc korrekt világ minden bája előjön ezekben a hozzászólásokban. Úgy negligálnak évezredekre visszamenő alapvető emberi szokásokat, mondhatni törvényeket, például idősek tiszteletét, a szülői lét tiszteletét, hogy elbújnak bizonytalan átfogalmazás mögé. Például nem is szokásról, törvényről van szó szerintük az említett esetekben, hanem biológiai folyamatról. Gondolják, máris nem kell tisztelni az időset, nem kell tisztelni az anyát, hiszen csak biológiáról van szó.

Azt hiszik azzal, hogy átkereteznek bizonyos fogalmakat, akkor máris érvényét veszítik az évezredes szokások, törvények.

Valahol lehülyéztem valakit állítólag. Nemigazán jártam utána, hosszú ez a fórum, de gondolom oka volt ennek. De ez az átkeretezés nem is hülyére, hanem egy roppant rafkós emberre vall.

Valaki itt buzgón csépeli a szalmát... (Bocsánat!)

Illene abbahagyni ezt a meddő szajkózását az "értő olvasás" - hiányának!

Mellébeszélés.

A konfliktus oka - szerintem - eredendően az, hogy az egyik oldalon a tapasztalat áll, a másikon pedig "elképzelések". Olyan elképzelések, amelyek mögül - még - hiányzik a tapasztalat. (Nem véletlen, hogy ezeket közhelyekkel "kell "helyettesíteni".)

Soha egyetlen szóval sem mondtam senkinek, hogy ne írhatná le a véleményét. Úgyhogy, ha már megkértél rá, hát megnyugtatlak: nyugodtan írd le a véleményedet ebben a témában is. 🙂 Soha nem az zavar, ha valakinek nem egyezik a véleménye az enyémmel. Gyakran előfordul. Ez nemcsak az online világban van így, hanem a valós életben is. A gond nem azzal van, ha az embereknek nem egyezik a véleményük. Inkább az a probléma, ha egyesek nem képesek kulturált vitára, csak a maguk igazát hangoztatják, és gyakran teljesen más irányba terelik a témát, csak azért, hogy ők jöjjenek ki "nyertesen".

Igazad van. Többször említettem az értő olvasást. Hiszen ennek hiányából adódnak a félreértések, és többnyire pont ez vezet meddő vitákhoz.

Itt, ezen a fórumon pont ez történt.

Abban tökéletesen igazad van, hogy mindenki máshogy láthatja a dolgokat, mások lehetnek az érzései - bármely témában. Ez is rendjén van. Viszont ezek nem az értő olvasás hiányából adódnak, hanem inkább az eltérő személyiségekből, habitusból.

Egy példa a félreolvasásra. Volt itt olyan hozzászólás a beszélgetés indítója részéről, hogy idézem:

"A kor önmagában ugyanúgy nem jelent semmit, mint az sem, hogy valaki szült egy gyereket. Ebben semmi tisztelnivaló nincs önmagában, mert az öregedés meg a szülés is csak egy biológiai folyamat." :) -> erre pedig jött egy megjegyzés: "Ez gyöngyszem:

"A kor önmagában ugyanúgy nem jelent semmit, mint az sem, hogy valaki szült egy gyereket. Ebben semmi tisztelnivaló nincs önmagában, mert az öregedés meg a szülés is csak egy biológiai folyamat." :) -> Naná, hogy a "gyöngyszem" itt (is) irónia. A folytatást követően egyértelmű. Bár nekem rögtön lejött, hogy irónia. Ezután a fórumnyitó - mivel látta az értetlenkedést - kifejtette bővebben is a gondolatait. Erre jött a hab a a tortán, a kedves vitapartner erre mit reagált? -> Aki rébuszokban beszél hülyeséget, ne csodálkozzon azon, ha hülyére veszik..."- Na kérem! Így kell ezt. Még most is ragaszkodik a vélt igazához. Hát, igen. Értő olvasás...

Utolsó mondatodra: igen, kiéreztem a "diszkrét szarkazmust" a mondanivalódból. 🙂

Aki rébuszokban beszél hülyeséget, ne csodálkozzon azon, ha hülyére veszik...

Olvastam, nyomon követtem a fórumot. Nyugtass meg, hogy gondolhatom és leírhatom a véleményem ebben a témában is.

Többször írtad, hogy "értő olvasás." Azért azt belátod ugye, hogy számtalan olvasat létezik és sok minden befolyásolja a szemléletünket. Nem csak egyféle igazság van. Ha így lenne békés, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lenne a világ. Nem lennének háborúk viszályok, ellenségeskedések.

Az én olvasatomban azt érzem, hogy..., a te olvasatodban azt érzed, hogy... és egy harmadik, negyedik, huszadik személy megint máshogy láthatja.

Egyébként tudom vagy legalábbis remélem, hogy a diszkrét szarkazmust kiérezted a 94. mondanivalómból.

Nem tudom, hogy ide tartozik-e, de a mostani fiatal édesanyák nem egészen annyira fiatalok, mint a nagymamák voltak kismamaként. Igencsak eltolódott a gyermekvállalás. Régebben a fiatal anyukák tényleg nagyon fiatalok voltak (18-20). Szinte gyerekek, akiknek valóban nagy szükségük volt a tapasztalt nagymamák segítségére. A nagymamákéra, akik akkor 40 körüliek voltak.

Manapság pedig gyakori, hogy a nők 30 felett (akár a negyvenes éveik elején) vállalnak gyereket. Addigra már van egy diplomájuk, több éves munkatapasztalatuk, saját házuk, autójuk. Úgyhogy nem tekinteném őket annyira tapasztalatlannak, mint a 18 éves édesanyákat. Ahogy a 60 körüli nagymamák sem ugyanolyanok, mint a 40-es nagymamák. Ráadásul a földrajzi távolság miatt sokszor inkább csak tanácsokat tudnak adni, mint tevőlegesen segíteni.

"A kérdés csak az, a mostani generációval mennyire lesz majd türelmes a következő generáció."

Itt a lényeg!

(Mert a családi háttér alakítja ezeket az attitűdöket. Minden, ami ezútán jön, másodlagos.)

Na utána olvastam a 68-nak. Valami nyugger írhatta mert szerintem nagyon védi ezeket a haszontalan vénségeket. Méghogy a mai generáció pont olyan, mint amilyenek a nyuggerek voltak fiatalon?! Hát ez felháborító! Hát hol van a tudomány összes vívmánya, hol van a haladás kéremszépen?! Ha nem a mai különleges helyzetben élő és különlegesen okos mai nemzetségnél?! Ahogy ezt itt többen megírták!

El akarja a 68-as vitatni a jogot a fiatalságtól, hogy azt csináljanak, amit csak kigondolnak a jelenleg anyós által uralt családban. Amikor a fiatal mindent, de mindent jobban tud! Megírták itt többen, tessék csak utána olvasni!

Na és még azt írták a 68-ban, hogy sokszor labilis a mai fiatalság. Hogy ebben jobbak a vénségek. Erről viszont inkább nem írnék semmit, mert az előző cicaharc, de ez tényleg probléma...

Nem olvastam el mihez íródott a hsz. DE tuti nagyon tenyérbemászóra sikeredett.

Azért ne felejtsük el, hogy minden generáció fiatal volt egyszer. A nagymamák és menyek közti feszültség a gyermeknevelésben nem most kezdődött, nagy számokat nézve mindig is volt és lesz. Az idősebbek is voltak világot megváltani akarók, lelkesek, hibázók, a gyermeküket legjobban nevelni szándékozók. Ahogy a mostani generáció is lesz egyszer fáradtabb, talán kevésbé rugalmas. Könnyű egy egész generációt lesöpörni, de attól még az idő múlása mindannyiunkra ugyanúgy vonatkozik. Akik most állnak a fiatalabb oldalon, azoknak is ketyeg az óra ugyanúgy. A kérdés csak az, a mostani generációval mennyire lesz majd türelmes a következő generáció.

Olvastad azt a hozzászólást is, amelyikre Pumpkin reagált? (68.) Mert mindent összefüggésében kellene látni.

Érdemes elolvasni azt is, akkor majd észreveszed, hogy amit írt, az nem véletlen. Pontosan arra és úgy reagált, amiről a 68. hsz szólt.

Ha már általánosításról beszélsz...érdemes odafigyelni. Mert általánosítás az bőven van a 68-asban is. Pont ebből adódott az, amit Pumpkin hozzászólásában te általánosításnak minősítesz.

Nem szorosan a te mondandódhoz tartozik, inkább összességében írom, mivel végig követtem a fórumot:

akik itt a fórumnyitót és a vele egyetértőket bírálták, éppen az idősebb korosztályból kerültek ki. Erősen ment a ferdítés, a belegondolás, és az értő olvasás hiánya.

Itt egyetlen a vélhetően fiatalabb korosztályba tartozó személy sem írt semmi sértőt az idősebbekre nézve. De az idősebb korosztály támadása erősen érezhető. Támadás a semmiért. Ez mind az értő olvasás hiánya miatt.

Nem érdemes kiragadni egyetlen hozzászólást, és csak mert tetszik a tartalma, továbbfűzni. Helyette összefüggésében lenne helyes értelmezni a dolgokat. De legalább annyit megnézni, hogy melyik hozzászólás melyiket követte. Egyből átláthatóbb a dolog.

Nem kioktatás, csak így lenne igaz a kép.

Megnevettettél!

Köszönöm!

Te szegény, nagyos sajnállak, ne legyél ennyire szomorú. Hidd el nincs okod rá. Lásd meg a szépséget és a jót a környezetedben és a világban. Idősnél, fiatalnál, középkorúnál, gyereknél, nőnél, férfinál egyaránt. Ilyen attitűddel és mentalitással kiégsz, besavanyodsz, unott és lélektelen leszel. Már most ellenséged az idősebb korosztály. Kár. Magadat mérgezed. Ne tedd. Negatívan hat rád már most is. Neked nincsenek idősödő szüleid, nagyszüleid, rokonod, szeretted, tanáraid, munkatársaid, szomszédod? Róluk is így nyilatkozol? Nem lennék a helyükben. Számomra ez a szomorú.

Az általánosítás pedig nagyon szegényes, egyszerű és butuska idea.

Szomorúan látom, hogy amit iróniaként írtam, az hogy fordul visszájára. Természetesen iróniaként írtam, hogy régen a családon belül nem voltak konfliktusok. Ezt így komolyan venni csak nagyon fiatal lélekkel lehet.

Iróniaként írtam, amit boldogan elfogadsz, hogy teljesen új problémák ütik fel a fejüket. Van néhány új probléma, de a család régen is család volt, a gyerek régen is gyerek volt, a konfliktusok régen is konfliktusok voltak. A problémák régen is problémák voltak, alig van új a nap alatt.

A régi fiatal anyák ugyanúgy okosabbak voltak (vigyázz irónia) mint az anyós, a mama. A régi fiatal anyák ugyanúgy konfliktusban voltak mindenféle területen, mint most.

Talán a régiek amiatt bírták jobban a gyűrődést, mert nem elszigetelten nevelődtek fel, hanem nagyobb családban. Nem volt még ez a csúnya pc világ.

Ahogy befejezed a beírásod, az korrekt (nem irónia), azzal egyetértek.

Szomorú látni a kiöregedett kádári generációt, ahogyan öregségükre azt hiszik, náluk van a tudás és a hatalom, mert régen is ők voltak a "nép".

Szomorú látni, olvasni az ilyen hozzászólásokat, hogy még élemedett korukra sem szereztek némi önreflexiót.

Végtelenül szomorú látni ezeket, ahogyan nem vették észre, hogyen ment el mellettük a világ, hogyan mosolyognak össze mögöttük, csak keserűek, lenézőek, erőszakosak és vagdalkoznak. Valódi, becsontosodott, múlt századi proletáröntudat.

Amire nem volt okuk már akkor sem, amikor pártdalokat énekelve lenyeltek mindent évtizedeken át, csak nekik legyen kényelmes.

Lassan kikopik az utolsó ilyen szomorú generáció.