A férjem bejelentette, hogy másba szerelmes. Nem tudom mit... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Amennyiben erről meggyőződtél, bárkinek elmondhatod.
Ez nem rólad szól, hanem a férjedről.
Ebben a helyzetben sajnos nem tehetsz semmit.
Azért ez olyan szomorú ,hogy még mi érezzük cikinek a helyzetet, hol ott a férjnek kellen, hisz ő ment félre.
nem lesz egyszerű és nem is lesz fájdalommentes, de lépjetek. Már sosem lesz olyan, mint régen. Neked mindig ez lesz az első ami eszedbe jut, ha pl késik. Biztos nem szülnék neki gyereket. Még bőven fiatalok vagyok, találhatsz normáis párt. Ne ragaszkodj a szarhoz.
Kedves FI!
Mi van veletek?
Kedves FI!
Mi van veletek?
Attól még számomra lehet olyan öndegradáló ez az uram megszólítás. Viccesen elmegy, de egyébként olyan furcsa beszélgetésben.
De lehet, hogy attól van ez, hogy én nem viselem el párkapcsolatban az alárendeltséget, minimum az egyenlőséget.
Mondhatod, hogy földhöz ragadt vagyok, de inkább tisztában vagyok a jogszabályokkal és a lehetőségekkel.
Ha a férjé egyedül a lakás, akkor válás esetén a kedves feleség veheti a kabátját.
Semmi olyasmit nem írsz amivel magam sem értek egyet.
"Pedig bizony RACIONÁLISAN is el kell helyeznünk magunkban egyes embereket!"
Így kellene! Így igaz. Csak nem mindig sikerül...
Olvasom, hogy 30 év körüliek és 7 éve házasok. Hát ez még nem sok... 23 évesen megesküdni...
Tulajdonképpen el lehetne válni. De a döntés az övék, ők ismerik saját magukat. Én nem is tudok (de miért is tudnék?) erre mit mondani. A többi hozzászólást is meg kell fontolni.
Más lenne a helyzet, ha 20 éve élnének együtt gyerekekkel. Akkor már nehezebb a helyzet.
Először is: ez nem ciki. Az, hogy a férjed beleszeretett valaki másba, nem a te szégyened. Egy kapcsolat válsága mindig kettőn áll, és az érzések változáse az élet része, még ha nagyon fáj is.
Nem ismerve mennyi idős a kapcsolat, van-e közös gyermek, vagyon én azt mondom, hogy idegenként a legkönnyebb azt mondani, hogy "hagyd ott". De egy házasság ennél sokkal összetettebb. Szerintem, ha van benned még erő és nyitottság, érdemes lenne leülni és őszintén beszélgetni. Nem vádaskodva, hanem azt próbálva megérteni, mi vezetett idáig. Mi hiányzott? Mikor kezdett távolodni? Mi sodorta közel a másik nőhöz?
Az is előfordulhat, hogy ez egy fellángolás, és idővel elmúlik. De ezt csak ti ketten tudjátok tisztázni.
Közben nagyon fontos, hogy ne maradj teljesen egyedül ezzel. Ha úgy érzed, végleges döntés felé halad a dolog, akkor muszáj lesz beszélned valakivel, mert ezt egyedül cipelni nagyon nehéz, bele lehet betegedni.
Ugyanakkor, ha még látod az esélyét a rendezésnek, talán érdemes megfontolni, kinek és mennyit mondasz el. A család és a barátok sokszor a fájdalmunk oldalára állnak és ha később kibékültök, az ő haragjuk megmaradhat, ami újabb terhet tehet a kapcsolatotokra.
Most a legfontosabb, hogy nyugodt maradj, ne hozz hirtelen döntést, és próbáld megérteni, te mit szeretnél igazán. A fájdalom érthető, de a döntést nem a szégyenből kell meghozni, hanem abból, hogy mi szolgálja a hosszú távú lelki egészségedet.
Fiatalok vagytok, gyerek nincs. Ha nincs meg a szándék, akarat, hogy helyrehozzátok akkor lehet új életet kezdeni.
Kitartást kívánok. Leszel te még boldog. Fel a fejjel!
Ez most egy rossz helyzet, de még mindketten fiatalok vagyok egy új élet kezdésére.
Közös gyerek sem nehezíti ezt.
Pedig bizony RACIONÁLISAN is el kell helyeznünk magunkban egyes embereket!
A sok nő, akikkel jó ismeretségben voltam/vagyok férjeik nálam pl a "jó ismerőseim férjei".
A nagyon jó, testvéries barátságomban lévő nők, a rokonaim férjei esetleg "testvéri" helyen voltak/vannak.
Amig élt a férjem, addig az ismeretlen férfiak "csak" más emberek voltak.
Amikor nős férfi közeledett, ő "más férje" posztra került.
Egy házas ember igenis húzzon piros határvonalat maga és a társa köré!
Amikor persze élhetetlen, egyoldalú a társkapcsolat és kifésülhetetlen a gubanc, akkor emberi módon el kell válni...
A hűtlenség ritkán merül feledésbe és harmóniába a házasságokban - én ezt láttam.
Milyen jogon penderítené ki a közös lakásból?
Amennyiben a sajátja, akkor megteheti.
Ha közös, akkor a férjnek ugyanannyi joga van ott lakni.
Ha a férjé, akkor a f.i. örüljön, hogy ott lehet.
Kellemetlen, de a szerelem nem racionális. Ki kell várni, hogy elmúljon.
Legyünk őszinték! Melyik házasságban SZERELMESEK mondjuk 10 év után?
(Lehet persze vitatkozni azon, hogy mit értünk szerelemnek. Szeretet? Sok embert lehet egyszerre szeretni, az mégsem szerelem. Szexuális vágy? Minden egészséges férfi szexuális vágyat érez egy csinos, szép nő iránt. (Kinek mi a szép, persze.) Vagy fizet prostituáltnak. Hát, gondolom, ez sem szerelem. Nos a szerelem szerintem egy ésszel nem indokolható rajongás valaki iránt, akinek az elvesztése esetén az ember az öngyilkosságot mérlegelné. Ugyanakkor tapasztalat, hogy a szerelem bizonyos idő után elmúlik. Maradhat persze szeretet, ami már racionálisan is indokolható.)
Lóg a levegőben ez a bejelentés. Valahogy nagyon odakívánkozna mellé még valami olyan szöveg, pl. hogy: "másba vagyok szerelmes, ezért elhagylak". Vagy: "másba vagyok szerelmes, de küzdök az érzés ellen, mert veled akarok maradni".
Nade csak így szólóban, tőmondatban - úgy hat mint valami verbális bántalmazás.
Mit nem lehet ezen tudni? Nem látnám el tovább. Hogy lefeküdjek vele, arról szó se lehet! Úgy kipenderíteném, azt is elfelejtené hogy itt volt.
Persze ha valamilyen módon függök tőle, akkor tűrnöm kellene, amire biztos rámenne az egészségem. Az hogy megtűröm őt, a legrosszabb verzió lenne.