Szépségideál a 70-es, 80-as években

A 80-as évek világszerte a túlzás évtizede lett. A vékonyabb, izmos test lett népszerűbb. A dauerolt nagy haj, frufru, erős sminkkel: kék szemfesték, fényes rúzs, piros pír és az óriási válltömés lett a divatos kinézet alapja.

Ezekben az évtizedekben a szépségikonok közös vonása a természetesen sportos alkat, napbarnított bőr, dús haj és a magabiztos nőiesség volt, ami a fitnesz- és szabadtéri életmódot tükrözte.

Jane Fonda a 70-es és 80-as évek ikonikus szépségideáljai közé tartozott. Megváltoztatta a szépségfelfogást, a butácska szexszimbólumok helyett az okos, erős nőt népszerűsítette a sporton keresztül. A karcsú, de nőies formák: izmos lábak, keskeny derék, aerobik- és tánc hatású fittség a dinamikus nőiességet hangsúlyozta. Madonna a 80-as évek kiemelkedő szépségikonja volt, provokatív stílusa, merész önkifejezése és divatforradalmi hatása miatt. Keverte a szexi eleganciát a lázadó utcai stílussal, egyszerre volt rossz lány, szexszimbólum és erős, független nő. Hódított Brooke Shields a legendás vastag szemöldökével és a természetes szépségével. Aztán újabb szépségek jelentek meg a kifutókon, magazinokban. Claudia Schiffer és Naomi Campbell a szupermodell-korszak meghatározó alakjai voltak, akik a magas, vékony, de még mindig nőies testalkattal vonultak be a szépségideálok közé a 80-as évek végén.

Természetesen voltak a 70-es és 80-as években markáns férfi szépségideálok is. Ilyen volt például Mick Jagger vagy David Bowie, akik hosszú, kócos hajjal, szakállal, bajusszal és vékony, androgün testalkatukkal hódítottak.

Aztán jött Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Jean-Claude Van Damme és az izmos, kidolgozott alkat vált népszerűvé.

És mi van ma? Kettősség.

Egyszerre divat az önelfogadás és a plasztikai sebészet által formált tökéletesség. Különbség talán még az is, hogy míg régen az ideál inkább egy konkrét emberre hasonlított, ma inkább egy elérhetetlen fantáziakép. Nem egy ikonhoz mérjük magunkat, hanem egy folyamatosan változó, digitálisan tökéletesített standardhoz. Amit mellesleg sosem lehet elérni, mert mire elérnéd, már nem ugyanolyan.

Talán a következő évtized igazi kérdése nem az lesz, hogy ki vagy mi számít szépnek, hanem hogy mennyire tudunk szabadulni a folyamatos megfelelési kényszertől.