Vagy a kutya megy ki, vagy ő (beszélgetés)

Igen, ez is benne van.

Ez szerintem a Z generációt érinti legjobban.

Az Y generációnak, egyszerűen nehéz.

A Z-nek szinte lehetetlen. Nagyon ritka köztük, akik hosszabb távra, találnak párt maguknak.

Persze, ez csak az ismeretségi körömről szól, mert ott látom. Nem kevés embert ismerek, de annyit se, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni;)

És igen, elfogult vagyok az általam ismert emberekkel. Mindig azt gondolom, hogy helyesek és okosok, miért vannak egyedül? És simán lehet, hogy még sem annyira cukik, ahogy én gondolom.

Igen, tudom, hogy nem a fórumokból kell kiindulni, de sajnos a valóvilágban is ezt látom.

A saját fiamnál, ez volt. Nagyon nehezen talált olyan lányt, akivel eltudja képzelni az egész életét.

A legtöbb barátja is ebben a helyzetben van, illetve a lányok is.

És hozzátartozik, hogy egyik sem alkoholista, drogos, munkanélküli, stb. Szinte mindnek jó állása, lakása, autója van, és még sem. A lányok is ilyen helyzetben vannak, azaz állás, lakás, autó, stb.

És hiába találkoznak, ismerik egymást a szinglik, valahogy nincs meg a kémia? így csak haverok, de nem párok.

És igen, régen is volt, akik megalkudtak.

Engem rémisztget néha a férjem, hogy gondoljak bele, hogy találok majd új embert, aki elviseli a macskáimat 😂 mondja ő, mikor ideköltöztem 2 macskával élt.

Anno, ifjú koromban jött egy srác értem, épp indultunk randira mikor közölte egy átsuhanó cica láttán, hogy utálja a macskákat. Ott volt vége a randinak. Csak pislogott mikor elmondtam, hogy még csak az kéne hogy beleessek aztán ne lehessen macskám. Menjünk a dolgok elébe úgyhogy szia.

Ha a FI-nak vagy a párjának meg volt a lehetősége az elején a választásra, de nem tette akkor most kell megtenni, vagy kussolni.

Engem/az én korosztályomat nem lehet összehasonlítani azzal a korosztállyal, aki mostanság párt keres.

Én ugye, nagyon fiatalon férjhez mentem (21 évesen), én választottam a férjemet, nem kellett semmiben megalkudnom.

És a korom miatt még sokáig így is lehetett volna, ha ismét párt kellett volna keresnem.

Mostanság, nagyon nehéz párt találni. Az okát nem tudom.

Rengeteg fórum nyílik itt is olyan témában, amiből ez derül ki és az is, hogy sokan megalkudnak, sokan félnek a magánytól, a pártalanságtól, a gyerektelenségtől, sokaknak családja sincs. Azért nem írom, hogy normális, mert nincs normális család, csak fokozatok vannak.

Tehát, manapság sokaknak megalkuvónak kell lennie.

Egyébként, bár én sosem éltem egyedül, de az biztos, hogy nem lennék megalkuvó, csak azért, hogy legyen egy férfi mellettem. De azt tapasztalom, hogy a nők többsége viszont igen.

Azt gondolom, de lehet, hogy nincs igazam, hogy FI nem szerelemből van a párjával, ha ilyen kérdést tesz fel.

Szépen el lett itt terelve a téma. Hogy jön itt be a házasság? 6 hónapja költöztek össze. A pasi eddig bírta, hogy egy állattal kell megosztania az ágyát.

"Vagy a kutya megy ki, vagy ő "

Nem a kapcsolatot akarja megszakítani, csak a kutyát kéne kiszoktatni.

Fi. azt írja, hogy intim "pillanatokban" nincs bent a kutya.

Emlékeim szerint mikor 6 hónapja laktunk együtt mi nem csak pillanatokig szexeltünk. A pillanatokban a szüneteket mérhettük.😉

Szóval... fi. a szextől is jobban kedveli a kutyával alvást.

Nekem sincs azzal gondom, ha a házasság kölcsönös vonzalmon alapuljon. Sőt, nagyon fontosnak tartom ezt. Viszont ezt a nagy, lángoló szerelmet nem nagyon tartom jó alapnak a házassághoz.

Volt már ilyen se nem látok, se nem hallok szerelmem, nekem ennek lecsengése után már nem hiányzott hasonló kapcsolat. Mert a szerelem, itt főleg a nem kölcsönösre gondolok, kiszolgáltatottá teszi az embert. De a kölcsönös kapcsolat sem a realitásra épül.

Igen, oda-vissza kell működnie. És jó esetben ezt a kölcsönösséget a szerelem/szeretet hozza. Nem pedig fordítva: ha majd azt akarom, hogy legyen, aki gondoskodik rólam, akkor most felszedek valakit ennek érdekében.

Amúgy semmit sem tudunk erről a kapcsolatról. Ha kutya kérdést leszámítva egy tökély a pasi, és erős érzelmek kötik őket össze, akkor más a dolog, mintha egy éppen elmegy kategória a fazon.

Ez a házasságnak szerelemből kell köttetni dolog, ez a szerelem mindenek felett, csak egy-kétszáz éve lett ennyire elterjedt, talán a francia forradalommal jött be a köztudatba ilyen mértékben.

Ma már azon is vita van, hogy a lángoló szerelem, vagy a kölcsönös ki nem hunyó szeretet az, ami a házasság alapja. Pedig száz éve, de sokszor még 80 éve, olyan válasz is volt a jó házasság alapjára, hogy legyen meg az anyagi alap. Aztán majd megszokják, uram bocsá megszeretik egymást.

Két ember akkor is egymásnak lehet rendelve, ha nem dúl közöttük valami eszement, nagy lángoló szerelem...

Akinek csak a szerelem számít egy kapcsolatban, az nem hosszútávra tervez. A társ kifejezés ennél sokkal többet jelent. Jóban, rosszban, egészségben, betegségben... Hogy számítónak hangzik az hogy számítunk valamire a szerelmen kívül a társunktól, nem főben járó bűn. Tartsa fel a kezét, aki beéri hosszútávon ennyivel!

A kutyát és a gyereket sem említeném egy lapon. A szülő-gyerek kapcsolatban ha a szeretet él, kölcsönösen segíthetik egymást ha módjukban áll, a család sok más mellett erre is való. Míg egy kutyától erre senki nem számíthat.

Lerágott csont hogy ne ezért/azért vállaljon senki gyereket. Persze hogy nem ildomos! Főleg most, hogy nem élnek egy fedél alatt generációk és kell hogy mindenkinek munkahelye legyen. Viszont mindenkinek szíve joga eldönteni hogy miért vállal, és köze nincs hozzá senkinek. De azért valljuk be őszintén jólesik mindenkinek a családjától, párjától, a gyerekétől ha figyelmet, esetleg gondoskodást kap. Ennek oda-vissza működnie kell!

"z sem éppen a szerelem definíciója. "

De az sem, hogy feltette ezt a kérdést...

Abban a 10 percben? Hát nem tudom...

Egyébként, nem tudom, hogy miért háborodtál fel annyira Amaunet hozzászólásán.

Te nyitottad a fórumot, te gondolkodsz azon, hogy a kutya vagy a partnered a fontosabb.

Azt gondolom, hogy neked a kutya, így dobd ki a párod, aztán majd később, amikor nem találsz mást, rájössz, hogy jól döntöttél e.

Mi a macsekkel voltunk így, önhatalmúlag beköltözött az ágyunkba éjszakára. Két napig tűrtük, majd a harmadik napon kitettük a szűrét. Csak a nappali, meg az egész ház lett az övé, kivéve a hálószobánkat. Nagyon rossz néven vette, hetekig durcáskodott, de mi nem omlottunk össze az alatt, hogy nem részesített figyelmével bennünket.

Ő unta meg hamarabb, már megint aranyos, hízeli cica.

Ha kiteszed a kutyát az ágyból, komoly törést okozhatsz benne aminek maradandó következményei lehetnek.

8 év után ez már nem játék.

Kérlek, ne tedd, próbálj más megoldást találni.

Idős kutyáknál gyakran előfordul a vizeletvesztés. A rövid lábúak nagyon könnyel fel is fázhatnak. Sokkal intezívebben hullik a szőre. Romlik a foguk, amitől a lehelletük bűzös lehet.

Egyébként el nem tudom képzelni az intim pillanatokat, mikor a kutya is az ágyban van. Hogy tudnak ott egymásra figyelni? A kutya féltékennyé válhat vagy hiheti azt, hogy a gazdáját éppen támadás éri.

A kutya egy állat és mindent meg fog tenni a gazdájának amit kér tőle. Kis türelemmel és következetességel el fogja fogadni, hogy saját helyén aludjon.

[link]

Kérdés, hogy fi-nak mennyire fontos az emberi kapcsolat? Mennyire pótolja azt számára a kutya?

Ha ezt a partnert "kidobja", van-e következő a környezetében?

Pontosan.

Másrészt eszembe jutna, hogy a tacsi már nem fiatal ... Vajon mennyi időt tölthet még Veled? Hogy fogadná, hogy a megszokott rutin így felborul? Egyfajta büntetésként élhetné meg, aminek még az okát sem érti.

Próbáld megbeszélni a pároddal! :)

Elnézést, de itt mindenki megérti a kutyát és a gazdáját - de ki érti meg a férfit?

Azt go dolom, hogy amit kér, az teljesen racionális!