Vallomások

Bármit eszek/iszok mindig az van bennem, hogy régen finomabb volt. Van amikor csak azért veszek meg valamit, mert szerettem gyerekként, de mindig csalódás ér.

Anyu kibeszélt apunak, nem élnek már együtt. 22 éves vagyok, már nem gyerek. Haragszom rájuk.

Nem tudom abbahagyni a szám belsejének rágcsálását.

Az első saját nevelésű retkemet ropogtatom. Nagyon boldoggá tesz.

Mindenféle pontgyűjtő applikációt használok, de a Tesco és Supershopon kívül sehol máshol nem váltom be a pontokat.

El kell engednem. Ha menni akar, menjen. Majd megtudja. Én meg majd így szólok, én megmondtam.

Hosszú idő után, kellemesen ébredtem.

Veszekedtem anyuval, de be kell látnom, megint neki volt igaza. Mintha előre látná, hogy mi fog történni... Legközelebb elfogadom, amit mond.

Ügyeletre kellett mennem, mert az Y szálka beleállt a torkomba. Hiába volt bevagdalva a ponty, így jártam!

Szerencséje van a férjem szüleinek a férjemmel, mert olyan türelmes, én már háromszor rájuk csaptam volna ma a telefont.

A hazámra gondolok.

Szeretek egy nálam 12 évvel fiatalabb férfit

Örülök, hogy nem most kell gyerekeket felnevelnem

Meg szoktam enni a paprika csumáját.

Betiltanám a növények árusítását az élelmiszerboltokban.

Nem volt annyira felemelő a 2,5 km séta. Pedig valahogy győzni kéne a fájdalom és merevség felett.

Részt vennék egyszer egy családállításon, de kicsit félek is tőle.

Még mindig haragszom a volt férjemre, pedig már több éve elváltunk.

Olyan cuki volt ma délután. Mondta, hogy szeret. És én is szeretem.

Gondolkozom rajta, hogy mostantól ne legyen menzás a gyerek. Én nem vagyok finnyás, de az ehavi menü értékelhetetlen.

Nagyon félek a halandóságomtól.

Neurotipikus vagyok.

Kibillentem az egyensúlyomból és majdnem egy hatalmasat estem a leendő munkatársaim előtt. Biztos téma leszek holnap.

Nagy lendülettel mentem be munkahelyen egy helyiségbe, ahol éppen a kollegina és kolléga összesimultak, "turbékoltak". Most én vagyok a főbűnös, hogy megláttam őket. (Tudtam róluk, biztosan mindenki más is:csalják a házastársukat.)

Lassan 4 éve meghalt a férjem, de közös fotóink azóta is fenn vannak és profilképként is együtt vagyunk a Facebookon. Főként azért, hogy nem akarok új párkapcsolatot. Ez utóbbinak több oka van, mondják többen, hogy a közös fotókat vegyem le.

Azt hazudtam a gyerekeimnek, hogy a nyuszi TOJTA az ajándékokat. 🫣

Pont elég volt a kis menyemből az ünnepek alatt.

Egyre meghatóbbak az ünnepek nálunk :-)

Örülök, hogy az Y generációba születtem.

Van a falunkban egy nálam csak 2-3 évvel idősebb nő, és szegény nagyon beteg. 0-24ben gondozásra szorul. Nem tudom, pontosan mi a baja, de sajnálom szegényt meg a családját is.