Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Szia Carlo,
Igen, kicsit sokallom...
Én "fénykoromban" sem kaptam ilyen sokat..
Bár ahogy Fáni írja mindenkinek relatív.
Szóval nekem 2x0,25 mg és este 0,5mg volt felírva.
Ehhez képest én úgy szedtem, hogy reggel 0,25mg délben nuku, este 0,25mg.
Egyébkébként ma már csak akkor veszem be, ha jön a ketyó.
Az SR azt jelenti egész nap tartó (elnyújtott) hatása van (retard)...
Szerintem a lényeg az alap gyógyszer lenne az antidepresszáns, ha nem jó, akkor kérj másikat.
Egyébként én évegik jártam úgy melózni, hogy leszédültem a buszról, az Öcsém vitt be, vagy a melóhelyen lettem rosszul, akkor irány haza.
A lényeg, hogy lelkileg kellene rendbejönnöd, de addig kellene valami jó alapgyógyszer...
Üdv
Barack
Szia Félős, engem eddig már HÉTSZER altattak, nem is, bocsi, nyolcszor, annak ellenére hogy altatási fóbiám van. (!)
Nekem az vált be, hogy este és reggel is bevettem Frontint, és még ott a műtőbe tolás előtt kértem dupla adag Dormikumot, ettől aztán olyan lettem mint aki kicsit ( nagyon) becsípett, pityeregtem ugyan, meg kapkodtam a levegőt sűrűn, de félelmem meg pánikom az nem volt egy csepp sem!!
Így kéne talán megpróbálnod, sokan pánikolnak és félnek ám a műtéttől,az altatástól, ezt egyáltalán nem kell szégyellni vagy titkolni ott a dokik/nővérek előtt sem, aki egy csöppet is empatikus eü-s, az elfogadja mindezt és segít ami tőle telik.
Nem lesz semmi baj, meglásd, és utána úgy meg fogsz könnyebbülni és annyira fogsz örülni magadnak hogy megcsináltad, meglátod hogy így lesz!!!!!
Üdv: bolondfáni---én is szorítok Érted, jó? ♥
Szia, ne haragudj hogy ismeretlenül "belekotyogok", de én már csak 2,5 mg Xanax-szal vagyok képes elaludni hónapok óta, az 1 mg tehát relatív , hogy sok-e avagy hogy kinek az és kinek nem.
Valamelyik áter szerint napi 6 (!) mg a megengedhető max. dózis az alprazolamból, igaz nem folyamatosan szedve.
Hogy mi lesz Veled---mert valóban nagyon fiatal vagy a 23 éveddel: ha fejben ( agyban) erős tudsz lenni abban a hitedben hogy nem adod meg Magad és minden erődet arra fordítod hogy igenis meg akarsz gyógyulni, akkor meg is fogsz, ám ha feladod a harcot, elveszel. :(
Bocsánat ha ez esetleg nagyon kegyetlennek hatott,de én 43 évesen már tapasztalatból tudom írni mindezeket---igaz magam nem pánik hanem depresszió-vonalon "nyomulok" lassan 20 éve. :(
Szia Félős!
Meglátod, rendben lesz a műtét, gondolunk majd Rád! Remélem, utána nemsokára tudsz majd jelentkezni.
Nem tudsz aludni, mert problémáid vannak, főleg a kórházba menés. Ismerős, ha valami nagyon aggaszt, valamitől tartok, akkor én is képes vagyok éjszakákon át forgolódni. Ilyen esetekre talán, ha sűrűn fordul elő valami gyenge altató kellene. De ahhoz nem szabad hozzászokni! Egy időben rövid ideig nekem is írtak, amikor nem ment az alvás, tele voltam feszültséggel.
A tankönyvek... hu, lányomnak is potom 42 000 Ft-ba kerülnek. Iszonyú nagy összeg, és akkor még mást nem is vettünk!
Remélem, a műtét után mihamarabb jelentkezel!
Szia Carlo,
1mg xanax???????!!!!!!
Milyen adagokban szeded?
Barack
Szia Félős,
Bocsi, hogy csak most írok, de hétvégén nem voltam itthon...
Szóval tényleg nem vagyok doki, ha a Fronton szorongásoldó, akkor nyugdtan vegyél be belőle, 1-2 alkalom nem jelent hozzászokást, viszont neked aludnod kellene mindenképp.
Az altatástól ne félj, sokféle altatás van, szerintem e tiéd nem olyan mély, ha du. már mehetsz is haza!
Emelett gondolj arra, hogy sokan a fogászati dolgaikat is altatásban kérik...
Példaképp én is abban kérném, ha lenne pénzem.
Szerintem aludni jobb, mint egy gerincérzéstelenítés...
Szóval ne félj, ne gondolj a műtétre, gondolj arra, hogy alszol egy jót, és mire felébredsz minden rendben van!
Azért arra is gondolj, illetve ne gondolj, hogy a gondolat teremt, és bevonzza a rosszat!
Üdv
Barack
Szia Carlo!
Tüneteid megegyeznek azzal, amit én is majdnem naponta átélek.
Évekkel ezelőtt nekem is kevés 'rohamom' volt, mára szinte állandósodott, ha nem is mindig ugyanazokkal a tünetekkel.
Négy évvel ezelőtt én is különböző vizsgálatokon voltam, akkor azt mondták, minden idegi okok miatt van, stressz, feszültség stb.
Azóta már nem járok orvoshoz, én is szedek feszültségoldót, ma már nem sok sikerrel, de bennem is van hiba, túlságosan elhagyom magam.
A megoldás? Az nehéz... Nem könnyű a rohamtól való félelmet megszüntetni.
Annyira fiatal vagy még, adatlapodat nézve, Neked még lehetőséged van társaságba járni.
Olvasgasd ezt a fórumot, talán sok hasznos dolgot találsz benne!
Sokan segítenek, ha megkéred Őket!
Remélem, sikerül holnap munkába menned!
Félelem a műtéttől....
Általában mindenki szorong egy-egy beavatkozás előtt. Hát még egy pánikbeteg! Tudom miről beszéltek. Én is azon töröm a fejem, hogy megfutamodok a szept. 11-re kiírt atroszkópos térdműtétemtől. Gerinc érzéstelenítésben csinálják, mindössze két nap kórház, mégis már most pánikolok tőle. A császáromat is ugyanilyen érzéstelenítésben csinálták és hát nem volt felemelő. De az életmentő műtét volt, nem volt választásom. Most viszont csak egy kis porcleválásról van szó, ezzel vígan elélek még jó pár évtizedet! És mi a röhej! Nem is magától a műtéttől félek, hanem a komplikációktól, mint pl. a trombózis. Mert én hülye utánaolvastam, hogy mi ez a beavatkozás, milyen szövődményei vannak, stb. Anatómiát is tanultam, így az én testtudatom erősebb, mint egy laikusnak. És ez bizony most hátrány. Lehet, hogy nem csak pánikbeteg vagyok de hipochonder is? Olyan vagyok mint egy orvostanhallgató, aki kórtant tanul és érzi magán a tüneteket... Ez tényleg szörnyű.
Kiváncsi vagyok a tapasztalataidra juditka1982!!!
Ne aggódj! Én ilyen helyzetekben arra szoktam gondolni, hogy másoknak soknak rosszabb mint nekem. Nem vagyok olyan rossz helyzetben és mivel NŐ vagyok bármit kibírok!
Nyugtasd ezzel magad!
Szia!
Most csak röviden, mert szaladok...De később válaszolok részletesen is neked priviben, és írom a részleteket!
Ajánlom figyelmedbe a pániknaplómat itt a hoxán! Ha azt olvasod, akkor láthatod, hogy én sem voltam mindig ilyen "ügyes". 2006-os dátum szerepel a leírtak mellett, folyamatosan írom, az akkor történteket. Anno kézzel írtam a naplót, most digitalizálom. Próbálok rendszeresen írni, de kevés az időm. Ha figyelemmel kiséred, akkor láthatod, hogy ugyanolyan állapotban voltam akkor, mint most Te! Ne csüggedj, van kiút!
Még szedek gyógyszert, de elindultam felfelé a pokolból, tudom irányítani a rohamokat! Ja és én is dohányoztam...Napi másfél-két doboz bement, de ennek is vége!
Kitartás!
Jövök még és írok Neked!
Sziasztok!
Olvastam egy - két hozzászólást. Igazán én nem tudom eldönteni, hogy az én tüneteim alapján pánikbeteg vagyok - e. Én nem tudom időponthoz kötni a betegségem kialakulását. Régebben nem érdekelt milyen magasan vagyok, vagy hogy ismeretlen helyen tartozkodok. Most meg már a tudat, hogy felfelé megyek egy domboldalon meglepő tüneteket produkál a szervezetem. Ha új, ismeretlen helyen tartozkodok huzamosabb ideig ugyanez a helyzet. A tüneteim: torokszorulás, nyelési inger megszűnése, szájszárazság, légzésnehézség. Ilyenkor a félelem felülkerekedik és még erősebbek lesznek a tüneteim. Tud valaki tanácsot adni, hogy mit tehetnék ennek a leküzdésére? Voltam közeti orvosnál, aki jógát ajánlott. Kicsit hitetlenkedem, de lehet, hogy tényleg segítene?
Kedves mimóza 13!
A válaszodból az derül ki,hogy nagyon félsz/talán a haláltól?/Ennek a betegségnek a velejárója a nagyfoku halálfélelem,a pulzus elfutása -és irhatnám tovább egy oldalon át.Egyszer azt irtam erről,hogy az EZERARCU RÉM.Meg kell erősitened magad-nem fizikailag,hanem lelkileg,hogy elhagyd a házat.A ház elhagyásának gondolata és esetleg
a rosszullét már előre félelmet vált ki belőled!Ha ezt nem tudod legyőzni akkor bentrekedsz a házba?Ott a családod,kisérnek,menj velük először
csak kis távolságra,az első sarokig,aztán ahogy
bátorodsz tovább.Ez a négy sor a halogatás tipi-kus esete.Légy merészebb,nagyon behuzódtál a sa-
ját biztonságosnak vélt világodba.Bujj elő, ott
lesz melletted a támaszod aki segit.Tudod milyen nagy dolog ha van aki segit?.Nem várhatsz arra,hogy majd HA jobban leszel.Fordulj szembe a
betegségeddel mert ha nem,állandóan menekülni fogsz előle.De hova?Nincs nekünk más lehetőségünk
mint legyőzni és meggyógyulni.
Menj ki lakásból,csak kis lépésekben,ne messzire.Azt majd később.
Minden jót kivánok neked!
hamurapi
Nagyon jólesik tényleg, mennyi jóindulatú emberre találtam itt, köszönöm!
Elmondanám, nem élek egyedül, családom van... Azt is leírhatom, nem panaszkodhatom rájuk, hisz ők is sokat szenvednek miattam, elfoglaltak, megértenek. Néha vitázunk csak, amikor teljesen elkeseredem, és bevallom, másokat vádolok azzal, hogy idáig jutottam. Hosszú évekre képes vagyok visszamenni, elemezni azokat, amelyeket anno sérelmesnek tartottam, amelyekről úgy érzem, hogy ártottak nekem.
Szóval tényleg nem mondhatom, hogy a családom nem áll mellettem. Nem kapok bántást, ennek ellenére magamon nem tudok úrrá lenni, magamat nem tudom eléggé biztatni!
Nagyon hosszú időszak áll mögöttem, amikor felerősödtek a tüneteim, és ez elkeseredetté tett!
Aztán nemrég jött egy jobb periódus, és sajnos olyan dolgok történtek, amelyek újabb nehézségek elé állítottak (nehéz egy kamasz lány nevelése), a stresszidőszak elvonulása után újra jöttek a rohamok, ez iszonyú levertséget okozott, mert előtte már egy kicsit erőre kaptam!
Mindent megpróbálok átnézni, amit írtatok, köszönöm szépen!
Sziasztok,Mindenki!
mimóza és harmatcsepp!
Küldök itt egy olyan lapot,ahol a pánikbetegség
tünetei és kivédhetőségük lehetséges formái vannak
felsorolva.Mindenki akinek ez még nincs meg mentse le,vagy nyomtassa ki-ez a jobb és tegye ki
a falra a konyhába,vagy akárhová,ahol más is elolvashatja.A pánikbeteget ugyanis sokszor éri az a vád,hogy csak beképzeled,csak hiszti stb.
Az aki nem élte tul a rohamot,az el sem tudja képzelni,azt meg,hogy segitségre szorul és sok szeretetre vágyik kevés embernek jut eszébe.Vagy ha felismeri a bajt,ha van egy lehetőség lelép!
Hát hol vannak a családtagok akiknek kötelessége lenne legalább emberségből SEGITENI!Mivel?Megértéssel-tájékozódjon,hogy milyen is ez-akkor
talán képes lesz az eredményes segitségre.
Én hiányolom,hogy az esetek leirásá
ban nem szerepel,hogy a környezete hogyan segiti.
A PÁNIKBETEG ATTÓL FÉL,HOGY FÉLNI FOG!
Az agorafóbiás félelmet kiváltó tényezők:
Sorban állás üzletben./mit szöszmötöl az ott?/
bezártság érzet /busz,vonat,fodrász stb/
Találkozók pontos betartása /jajj elkések /
Saját otthontól való távolodás /veszélyes a világ/
Bizonyos zárt helyszinek,/áruház,alagut, mozi,mtro
A félelmet csökkentő tényezők:
Házas vagy élettárs jelenléte.
Kijárat közelében történő elhelyezkedés
Más dolgokra való összpontositás
Ismerős tárgyak,személyek jelenléte/kedvenc állat,sétabot,esernyő ,valami amit kézben lehet tartani/
Barátok jelenléte.
DERÜLT ÉGBŐL PÁNIKROHAM c.könyvből/szerezzétek be!/
.
Kénytelen vagyok a "tüneteket" későbbre halasztani a helyfoglalás miatt.
Mindenkinek jobbulást!
Hamurapi
Kedves Harmatcsepp!
Köszönöm leveled, hozzám képest Te nagyon ügyes vagy!
Egyrészt azért, mert kimozdulsz, ez nekem mostanában abszolút nem megy! Legalábbis egyedül nem, sajnos. Tehát, ha jön a roham, nemhogy kimozdulni nem merek, de még az itthoni teendőimhez sincs kedvem. Bár tegnap és ma kissé jobb volt a hangulatom, megpróbáltam erősnek lenni, ment is, de napjában egyszer elér egy roham, ma inkább rossz közérzet, gyengeség formájában jelentkezett. Egyből a gyógyszerért nyúltam...
Hülye gondolatok járnak néha a fejemben, amikor jön a roham, arra gondolok, na, nem baj, ha ez a vég, akkor legyen, legalább nem kell tovább küzdenem... Amikor meg elmúlik, akkor: ,,na, ezt is túléltem!"
Csak az a fránya cigi ne lenne, napi egy doboz, iszonyú sok. Ha nem lennék ilyen állapotban, már rég elhagytam volna, de most már évek óta képtelen vagyok rá. Régebben, amikor még pánikmentes voltam, hamar le tudtam tenni.
Most éppen azon morfondírozok, holnap, a vízilabdadöntőig még elszívom a maradékot, aztán többet nem... Hát... nem bízok magamban.)
Írnál nekem pár dolgot arról, mit csinál a kineziológus? Nem mertem még felhívni, időpontot kérni, tiszta lökött vagyok, pedig szeptemberben már mehetnék.
Légyszíves, ha van időd, válaszolj nekem!
Köszönöm!
Szia!
Mintha a saját betegségemről írtál volna. Annyira magamra ismertem.
Bár nálam mindig másképp kopogtat a pánik, de vége ugyanaz, mint amit Te leírtál. Az agyunk tréfát űz velünk. Amikor az egyik tünetet legyőzzük a tudatunkkal - elhisszük, hogy nem most fogunk meghalni - a testünk küldi az újabb téves riasztást, ami beindítja a folyamatot. Rég küzdök ezzel az állapottal, de most már elhatározásra jutottam. Ez az első lépés, hidd el: kijelenteni, hogy erős vagyok és le fogom győzni. De tényleg meggyőződésből kell nekigyürkőzni. A gyógyszerek jók mankónak, amikor nagyon rosszul vagy, de ne szokj rá. Én elkövettem ezt a hibát, mert gyenge voltam. Most a gyógyszerfüggőséggel is meg kell küzdenem, nem csak a betegséggel. De erős vagyok. Ha jön a roham, erős akaraterővel elterelem a figyelmem, nem hagyom, hogy legyűrjön. Ha otthon vagyok, elmegyek, ha máshol vagyok, akkor hazamegyek. Szóval mást csinálok intenzíven, főleg fejben. Olyan dologba kezdek, amire nagyon oda kell koncetrálni. Emellett kineziológushoz is járok időnként, az is sokat segít.
Ez a fórum jó, sok hasznos tanácsot kaphatsz, érzed, hogy nem vagy egyedül a problémáddal.
De csakis benned van a megoldás! Te vagy az, akiben a csoda van, amivel felül tudsz emelkedni ezen a betegségen.
Sziasztok!
Hol vagy Zolika?Mi van veled?
Remélem jó kezekbe kerültél.Azt szeretném csak elmondani,hogy a tanulók+dolgozók között sok ilyen
eset van mint neked.Ebben a helyzetben még viszonylag rövid idő alatt lehet teljesen meggyógyulni.A feszitett tanulás és a többi ...
nagyon nagy idegi megterhelést okoz.Főleg az alvás
megvonása-éjjel nappal tanulás -kiválthat egy ilyen állapotot./a pajzsmirigy is -nekem is az tett be/Szeretnék hallani rólad,ne ess kétségbe,de
van egy szabály:az életvitel.Az ami ide vezetett nem folytatható,mert visszaesel.Itt valamit mindenkinek változtatni kell.
Minden jót kivánok.
hamurapi
Kedves Mimóza!
Én is pánik beteg vagyok már 8 éve.Gyógyszert is szedek, és ezt sajnos folyamatosan kell szednem.
Fontos, hogy kimozdulj otthonról, valami egész mást csinálj és legyen melletted valaki.
Fontos, hogy elmenjél egy jó pszichológushoz. Az nagyon sokat tud segíteni. Én sokszor feküdtem be szanatóriumba v pszihiátriára. Ezt nem kell szégyelni!!
Kedves Fórumozók!
Ma találtam rá az oldalatokra, sok hozzászólást elolvastam. Nem kétséges, miért, én is évek óta küszödöm pánikbetegséggel, depresszióval.
Régebben még csak voltak pozitív időszakaim, az utóbbi években sajnos egyre kevesebb. Még soha nem voltam ennyire magam alatt, mint az utóbbi hónapban! Nálam a rohamok émelygéssel jönnek újabban, mintha hátulról jönne felfelé, rövid ideig tartó, de iszonyatos félelem fog el, émelygés, ijedtség, verejtékezik a tenyerem, nem túlzok, ha azt mondom, halálfélelem-érzésem van.:( Olyankor elmegy a kedvem az egész naptól, csak ücsörgök, bambán bámulok magam elé, vagy elsírom magam. Tudom, ez nem jó, de mostanában nem nagyon találok kikapcsolódást, motivációt, ami feldobna. Nem nagyon mozdulok ki, nem is mernék, itthon dolgozom...
Régebben próbálkoztam pszichiáterrel, nem azt vártam, amit kaptam, igaz, akkor még nem is voltam ennyire rossz állapotban. Tudom, az is nagy baj, hogy rettenetesen elkenődöm, és nem tudok úrrá lenni a pánikon.
Meg kell próbálnom a knieziológiát, talán bejön, én csak jót hallottam róla. Xanaxot szedek, 3x25 mg-ot. Ami a legborzasztóbb, szorult helyzetemben nagyon sokat dohányzom, úgy érzem, megnyugtat egy-egy roham után. A rohamokon kívül még elkeserítő, hogy sokszor fáradt, kimerült vagyok.
Ha valaki írna, akinek hasonló tünetei voltak vagy vannak, megköszönném, mivel tudott segíteni, enyhíteni magán?
üdvözlök mindenkit!