Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Pánikbeteg vagyok! fórum

Pánikbeteg vagyok! (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
45828. Springtime (válaszként erre: 45827. - Szőkelédi)
aug. 11. 18:45
Én jobban elközlekedek autóval. Hosszú távra nem szeretek menni, de 100 km-en belül szíveseben járok azzal, A gyaloglás, bringa nekem is nagyon tetszik. Viszont a meleget, pl. ami most van, gyűlölöm, ma is kicsit megszédültem, mert lehajoltam. A hideget jobban kedvelem, akkor nincs bajom sosem.
45827. szőkelédi (válaszként erre: 45826. - Springtime)
aug. 9. 00:19
Nem buszozok,max 5 évente . Gyalog ,bringával járok. A városba kocsival. De nem szeretem,sok az idióta az úton,ezért nincs jogsim sem . A hideget,havat , esőt,telet utálom . Nyár jöhet ☺️😊persze legjobb víz mellett.
45826. Springtime (válaszként erre: 45825. - Szőkelédi)
aug. 8. 21:20
A kánikulát hogy bírod? Én nagyon rühellem, néha már félek is tőle.Nekem az lenne a halál, ha egyszer nyáron busszal kéne utazni, és a nyomorék sofőr nem kapcsolná be a klímát, és nem engedné le az ablakokat sem. Vannak ilyen szadisták. :-(
45825. szőkelédi (válaszként erre: 45824. - Springtime)
aug. 4. 09:34

Ajjaj..van ám ☹️

Óvatosan próbálom a közlekedést ,emberek között lenni. Van még mit fejlődni. Ezek a telefonon vannak nekem 😝🤗

45824. Springtime (válaszként erre: 45822. - Szőkelédi)
aug. 3. 12:55

Neked is van olyan, ami nem megy? :-)

Honnan kell venni a hangulatjeleket itt a Hoxán?

aug. 2. 17:09
Akire rátör a pánikroham azt tanácsolom hogy feküdjön hanyatt és vegyen mély levegőt. Ezután lassan engedje ki. A műveletet többször is meg kell ismételni, hogy a test meg tudjon nyugodni.
45822. szőkelédi (válaszként erre: 45821. - Springtime)
aug. 2. 17:00
Az azért túlzás,hogy megnyertem . 20 éve vagyok benne 😒 de ez van . Nem erőltetem ami nem megy ,és így jó 😄 gyógyszer nélkül már ez is valami .
45821. Springtime (válaszként erre: 45820. - Szőkelédi)
aug. 2. 14:41
Akkor végülis megnyerted a csatát, mert el tudtad hagyni. Ügyes voltál. Én is úgy éreztem, hogy az idő előre haladtával javulok, egyenes arányban azzal, ahogy rendeződnek bizonyos dolgok. De egy kis törékenység mindig marad az emberben, és sosem leszek olyan bátor, mint amilyen a pánik előtt voltam. Vannak olyan dolgok is, amikről leszoktam, nem ülök föl körhintára, nem száguldozom 120-al autópályán, és nem ülök be egy színházban a sor közepére, ahonnan nem illik felállni és kimenni. Megtanultam, hogy ezekre már nem vagyok képes, de mivel nem életfunkciók, ezért lehet nélkülük élni. Ja és nem járok busszal, csak ha életbevágó.
45820. szőkelédi (válaszként erre: 45819. - Springtime)
aug. 2. 12:58
Hát bizony nekem nem ment gyógyszer nélkül. Próbáltam erőlködni ,de nem volt más választásom,vagy nem tudok 2 kisgyereket felnevelni így . Aztán fokozatosan leszoktam róla,már 3 éve receptem sincs. Hosszú folyamat a gyógyulás,és mindig ott marad a nyoma,mint ahogy úszni sem felejt el az ember sosem .
45819. Springtime (válaszként erre: 45818. - Szőkelédi)
aug. 2. 12:44

Ha nem rám céloztál, akkor rendben. Mivel én írtam a gyógyszer ellen alább, azt gondoltam, arra reagáltál.


Olvastam már olyan írásokat, ahol a pszichiátriai gyógyszerekről nem írtak jókat, és nekem ez meggyőző volt. Viszont aki munkaképtelen lenne gyógyszer nélkül, annak nem nagyon van más választása, mint hogy szedi.

45818. szőkelédi (válaszként erre: 45817. - Springtime)
aug. 1. 18:58

"A másik, amit úgy látszik, nem értesz, a magas vérnyomás szervi eredetű probléma" miből gondolod,hogy nem értem ?

Azonkívül nem céloztam senkire ,ezt általánosságban szokták mondani az okosak...

45817. Springtime (válaszként erre: 45816. - Szőkelédi)
aug. 1. 13:08

Sosem írtam olyat, hogy nem kell gyógyszer, azt írtam, hogy hosszútávon nem megoldás. Egyébként voltam pánikbeteg, de meg tudtam oldani gyógyszer nélkül.A pszichoterápia segített, és segít másoknak is.


A másik, amit úgy látszik, nem értesz, a magas vérnyomás szervi eredetű probléma, és ha nagyon durva, akkor természetesen kell rá gyógyszer.

A pánik lelki eredetű, tehát nem feltétlenül a gyógyszer oldja meg.

45816. szőkelédi (válaszként erre: 45814. - Ladydee)
júl. 31. 23:37

Persze hogy romlik az állapotod,hiszen a gyermeked nem jól van . Nem könnyen viseled,ez természetes,és ha kell valami gyógyszer hát szedd. Jobb mint rosszul lenni. Én bogyókon éltem ,így neveltem fel 2 gyereket . Nem lettem függő ,drogos , gyagyás 😄🤣 de kellett a mankó. Évek teltek el míg javulás állt be. Néha most is rámtör,de kezelem valahogy . Te érzed hogy a jobb . Aki azt mondja,hogy nem kell gyógyszer,sosem volt pánikbeteg....ezt mondja egy magasvérnyomásos betegnek is ??

- Ne vedd be mert minden fejben dől el? Vagy függő leszel? Lol 🤣 . Bízom benne,ha a lányod javul ,te is jobban leszel .

45815. Regin_a (válaszként erre: 45814. - Ladydee)
júl. 31. 21:45

Így már értem.

Örülök hogy használ a gyógyszer. Bármi más terápia, beszélgetés stb. csak megkönnyiti elviselni ezt a szemetet

Javulást neked!

45814. Ladydee
júl. 30. 21:20

Regina: A lányom epilepsziás. A visszaesésekor kezdődtek nálam a rohamok. Most új a gyógyszere, várjuk a hatást. Én már a Helexet nem szedem, csak az Escitilt, napi egyet. Még vannak rohamok, de nem olyan erősek. A 0,5-ös Frontil leállítja őket, bár utána nagyon gyenge vagyok 1-2 órát. Nehéz így dolgozni, de tudok. Ha hétvégén ér a roham, és nem kell mennem sehova, akkor hagyom, nem veszek be semmit. A légzés gyakorlatokat végzem, amit a doki mutatott. Nem igazán használ, de próbálkozom, hátha ráérzek. Már nem jutok el a hidegrázásig, mellkasi fájdalomig, megőrülök érzésig. Már nincs "így nem lehet élni" gondolatom. Lényegesen jobban vagyok. Azt hiszem, nagyon hamar elkaptuk, hiszen még csak februárban kezdődött, és április végén volt az első durva rohamom.

Springtime:Igen, jó beszélni róla, de nem azért, mert tanácsot várok. Nem hiszem, hogy bárki mindenkire érvényes tanácsot tudna adni, mert nem vagyunk egyformák. Egyszerűen jó érzés, hogy nem vagyok egyedül, és szeretem olvasni, ha valaki jobban van, sikereket ér el, újra remél. Nem a körülményeket akarom kibeszélni, tényleg csak a betegségem alakulásáról szeretnék beszélni olyanokkal, akik maguk is átestek rajta, vagy benne vannak. A környezetemben sokan hisztinek tekintik a pánikbetegséget. Hiszek a gyógyszerekben. A történelem jól dokumentálja a gyógyszerek hasznosságát. Csak a megfelelőt kell megtalálni. Ez nem mindig könnyű, nem mindig sikerül elsőre. Lehet, csak huszadjára jön össze. Nem kell mindig gyógyszerrel tömni magunkat, de van amikor szükséges, és sokkal veszélyesebb nem beszedni.

45813. Regin_a (válaszként erre: 45811. - Ladydee)
júl. 29. 22:36

Te lényegében a lányod betegségéröl beszélsz és hogy neki hat a gyógyszer. Az nem pánikbetegség.


De veled mi van?

45812. Springtime (válaszként erre: 45811. - Ladydee)
júl. 29. 17:15

Te írtad, hogy neked az segít, ha beszélhetsz problémáidról, én jóindulattal akartam segíteni. Sajnálom, hogy te nem értetted meg a levelemben rejlő jóindulatot.

Sajnálom a Lányodat, és azt, hogy ilyen betegsége van, elhiszem, hogy ezt nem lehet könnyű megélni, és hogy te teljesen azonosulsz vele, és úgy kezeled, mintha szinte a te betegséged lenne. Nem mindenki tud egyformán viszonyulni a gyermeke betegségéhez, van aki épen marad, van aki belebetegszik.

De nem foglak többet zavarni a hozzászólásommal, hiszen te tudsz mindent, nincs szükséged tanácsra.

Kívánom, hogy a lányod egészsége rendeződjön, te pedig szedd a gyógyszereket, ha azokban hiszel. Sok szerencsét.

45811. Ladydee
júl. 29. 09:15
Én pontosan tudom mi bajom van, nen kell feltárni semmit. A lányom epilepsziás. Az előző gyógyszere nagyon jó volt, 4 évig nem volt rohama, de meghízott tőle, és nem ajánlott első menstruáció után már. Levették, és mivel rég nem volt rohama, azt mondták próbáljuk meg nélküle. egyszer már játszottunk ilyet, rettenetes nagyrohamok lettek belőle. Most jónak tűnt. Tavaly februárban vette be az utolsó csökkentett adagot. Szeptemberig jók voltunk. Jött az új suli. A lányom sérült bizonyos szempontból. Például nagyon-nagyon nehezen jegyez meg útvonalakat. A sulija fél óra séta a buszmegállótól. Én viszem, hozom, közben 4 órában dolgozom, ha van valami rohanok. Nos, szeptemberben furcsa dolgai lettek, eleinte azt hittem, kamaszodik, azért van a vállrángatása, a hümmögése, a beragadt szavak, mert kicsit idegesíteni akar. De egyre rosszabb lett. Februárra, mikor vissza kellett mennünk kontrollra, teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy éber rohamai vannak, eddig ilyenünk még nem volt. Februárban volt az első rohamom, nem tudtam mi az, csont nélkül bevettem, hogy vírus. A kórházban időpontot kaptunk longtermre. Májusra. Féltem tőle, hogy addigra megjönnek a nagyrohamok, mert egyre rosszabb lett. és ezzel együtt én is. Mire megjött a lányom első nagyrohama, kopogtatott az enyém is. Ezután eleontották a gyógyszerezését, állandóan szédül, ezért majdnem kitették az iskolából, mert így nem használhatja az ipari varrógépeket, jövöre pedig nem indul női szabó osztály, hogy halasszon. Időközben kiderült a rontott gyógyszerezés, lejjebb vették, most jól van. Az esetemben nyilvánvaló, hogy a reményvesztés, és a lányom állapotának romlása hozta elő a pánikbetegséget. Régen, mikor ugyanezt eljátszottuk, depressziós lettem, 1 év alatt kijöttem belőle. Rendben, hogy nem hiszel a gyógyszerekben, de én igen. A lányom fél éves kora óta szedi az epilepsziájára, és egy jól eltalált gyógyszer megszüntette a rohamokat, pihenhetett az agya, gyógyult. Fejlődött. Onnantól kezdve, hogy nem volt rohama, rohamtempóban, mert nem volt semmi, ami egy fél perc alatt kitörölte volna 1 év munkáját. Most ott tartunk, hogy ugyan fel van mentve idegen nyelvekből és matematikából, mozgáskoordinációs problémái vannak, nehezen illeszkedik új környezetbe, de ha valaki nem tudja miről van szó, akkor fel sem merül benne, hogy nincs a lányomnál minden rendben. 4-eseket hoz haza. Ha nem lesznek rohamai, amik mindent elvehetnek tőlünk, akkor nem kell aggódnom, mi lesz vele, ha én már nem leszek. 4-5 év, ezzel a fejlődési tempóval, a támogatásommal, tanulással és önálló életet élhet majd. De egyetlen roham, amit nem tud kiheverni mindent tönkretehet. Most várunk, megfelelő-e az új gyógyszer. Nem kell kivesézni semmit. Tudom, mi a gond, de az, hogy tudom, nem segít azon, hogy most várunk, és bármi megtörténhet. Majd ha eltelik 1 év roham nélkül, és a lányom fejlődése nem áll meg, majd az segíteni fog. Addig meg szedem a gyógyszereket. Ha a lányom élete végéig szedni fogja a szintén nem piskóta epilepszia gyógyszerét, én sem halok bele.
45810. Springtime (válaszként erre: 45809. - Regin_a)
júl. 25. 11:21

:-) Ezt a viccnek! :-)


Mi volt az a vakbél-megműtöttek?

És már elmúlt a szédülés, vagy még előfordul? Sokféle van, és a legtöbb ártalmatlan. Neurológusok tudnak rá adni speciális tornát, amivel kezelhető a legtöbb válfaja. Kiderítették, mi okozza?

Nekem is volt olyan időszakom, hogy éjszaka felébredtem, és fordulni akartam, és nem tudtam, mert szédültem, fekve. Akkor vagy felkeltem ijedtemben, vagy feküdtem rémülten. Azt hittem, a pánik egy hülye fajtája. Negyed óra alatt elmúlt.

Aztán kiderült, hogy BPPV. Ez egy ártalmatlan szédülés, csak szar, és tornával kezelhető. A fülben lévő kristályok mozdulnak el. Aztán rájöttem, hogy abban az időben mindig fejhallgatóval a fejemen aludtam el, talán a zaj is elmozgathatta a kristályokat, ki tudja.


Nem mindig minden pánik-erre is oda kell figyelni.

45809. Regin_a (válaszként erre: 45808. - Springtime)
júl. 24. 23:43

Nálad miért nem hasznos a gyerekkorban való turkálás? Próbáltad már? Voltál valakinél? Lehet, hogy rossz embernél voltál, akik nem találta el, mi jó neked. :-)"


Ajjvé, pszichodráma, pszichiáter, pszichológus, párterápia, egyéni beszélgetések sora évekig

AZ életem haverok buli fanta volt 31 éves koromig, amikor egy vakbél után estem-keltem faltol falig annyira szédültem. Akkor még a műtétigyengeségre fogták

Aztán kezdődött az évtizedes tortúra

Ami gyógyszer használt azt minden hókusz-pókusz nélkül adta egy pszichiáter

És lett négy tiszta évem. Ez kb.30 éve volt

Visszalopakodott alattomosan, de aránylag kezelhető

Szoval semmi lelki varázslat és kutakodás nem használt

Mostmár mivel vén vagyok, soha nem tudni hogy a szív szoritás valós-e vagy képzelt

Tudod mi van a pánikos hipohonder fejfájára irva?

Ugye megmondtam!

:)

45808. Springtime (válaszként erre: 45807. - Regin_a)
júl. 24. 07:51

Nehéz a kérdés természetesen, mivel én sem vagyok szakember, viszont mégis azt gondolom, hogy a legtöbbet azok az emberek tudnak segíteni egymásnak, akik átélik, és hasonló cipőben vergődnek.

A pánikbetegeknél szerintem nagyon fontos a fokozatosság, mivel váratlan helyzetekhez nehezen alkalmazkodnak, és akkor jön a szorongás. Ha minden nap vagy héten csak egy kicsit próbál az ember előrébb jutni a problémái megismerésében és megoldásában, az már a jó út.

Meg kell próbálni nem beleragadni azokba a dolgokba, amik nem jók nekünk, és amiktől szenvedünk. És nem szabad elhinni, hogy mi nem tudunk annyit teljesíteni, mint mások, vagy rosszabbnak és csökkentebb értékűnek hisszük magunkat másoknál. Másoknak szerintem maximum szerencséjük volt. Van család, eltalálták a pályaválasztást, normális az anyagi helyzetük, stb-ezek azok a dolgok, amik biztonságot adnak. De nem vagyunk csökkent értékűek.

A gyerekkorban való turkálás valószínűleg azért kell, mert erőteljesen áthatja az életünket később is, a szülőktől kaphattunk nagyon sok rossz mintát, ami hat az életünkre, a gondolkodásunkra, és ezeket később már nekünk kell korrigálni, kialakítani más gondolati és cselekvési mintákat, amikkel lehetővé válik, hogy nem csináljuk meg ugyanazokat a hibákat, mint a szüleink, és így más életünk lehessen. Ez nehéz dolog, mert a legtöbb ember a szülei mintáját követi akaratlanul is. Mi nem ismerjük fel ezeket a rossz mintákat, mert hozzászoktunk, de egy idegen (a pszichológus) felismeri, és szóvá teszi, és ezzel indulhat el a változás bennünk, ami hozzásegít ahhoz, hogy meggyógyuljunk.

Páldául én mindig azt gondoltam, hogy nagyon jó a kapcsolatom az Édesanyámmal, és megdöbbentő volt, amikor egy pszichiáter kimondta, hogy nem az, és akkor jött a problémák feltárása. Ez egy nagy döbbenet bármelyik embernek, hogy másként van, mint ahogyan hitte.

Az is fontos, hogy nem szabad ez után az elembertelenedett, felfokozott, teljesítménykényszeres és sikerorientált társadalom után menni, hanem tudni kell, hogy nekünk mi kell, mennyi kell, mennyi elég, és cseszni azokra az emberekre, akik nem ismernek mértéket, és egymással versengenek alapvetően lényegtelen dolgokért, és mindenkin áttaposnak.

Én azt hiszem, hogy a gyógyszereknek még az orvosi protokollban is az az elsődleges céljuk, hogy időlegesen használják őket, és ne hosszútávon, mert a gyógyszer tüneteket fed el, és nem meggyógyít.

Akinek kell, mert rosszul van, az szedje, de ne álljon meg itt, hanem fokozatosan dolgozzon azon, hogy eljusson a probléma gyökeréig, azt találja meg, és azt szüntesse meg. Addig persze használhatja a mankót, amíg gyenge és elesett, ez rendben van, de ne szokjon hozzá, hogy ezzel megoldja a dolgot, mert nem oldja meg.

Egyszer voltam egy olyan pszichiáternél, akiről valaki jókat mondott, bíztam benne, elmentem hozzá. A nő dagadt volt. Sértődékeny és kioktató, ha azt látta, hogy nem tudom maradéktalanul elfogadni amit mond. Először azzal próbálkozott nálam, hogy gyógyszert kell szednem, mert ő nem tudja másként kezelni ezt az állapotot, de mondtam, hogy felejtse el, találjon más módszert. Kiderült, hogy nem ismer más módszert, nem ismeri pl a viselkedésterápiát, hanem erre a kényelmes módszerre van ráállva. Megkértem, hogy márpedig erőltesse meg magát, mert nem gyógyszerért jöttem. Akkor kitalálta, hogy sport, meg mindennap egy óra séta. Ennek biztos van pozitív hatása, de lelki sérülést csak ez önmagában nem old meg. Mindegy, jártam hozzá, beszélgettünk, jobban lettem, és főként a beszélgetéstől lettem jobban, és a végén elismerte, hogy nem kell nekem gyógyszer. De alapvetően egy elég használhatatlan ember volt. A pszichológusok, és pszichiáterek nem oldják meg az ember életét, csak hozzásegíteni tudnak ahhoz, hogy te magad oldd meg, és az önkorlátozó gondolatokat szabadítják fel, erre kellenek.

Tehát szerintem a jó módszer az, hogy megismerd magad, eljárj terápiára, ahol ebben segítenek, és szépen, fokozatosan, idővel leszokjál a gyógyszerről, és mindenféle hatásától is megszabadulj. Ugyanis a végső önbizalmat az adja meg az embernek, ha a saját erejéből érzi jól magát, mert az a biztos.

A gyógyszereknek vannak hatásaik, hiába tagadják az orvosok. Ők is nagyon jól tudják ezt, csak a pszichiáterek teljesen alárendelték magukat a gyógyszeriparnak, mert egy gyengébb emberréteget mindig könnyű kihasználni, azokat, akik nem tudnak védekezni. És ez szemétség. A pszichiátria az egyik legundorítóbb dolog Magyarországon, tisztelet a kivételnek, mert rendes orvosok is vannak. De jobb pszichológushoz menni, mert az nem gyógyszerezhet, és rá van utalva más módszerek használatára.

Arra érdemes még figyelni, hogy ha már valaki gyógyszert szed, akkor minél kevesebb fajtát, hogy ne keveredjenek egymással, mert a nagy keveredésekből csak újabb bajok és mellékhatások alakulnak ki.

Egyébként én nem iszom kávét sem, meg alkoholt sem, mert egyszerűen nem szeretem, ha a szervezetem nem önállóan működik, hanem valami szer hatása alatt áll.

De természetesen ahány ember, annyiféleképpen működik, nem mindenkit ugyanaz a dolog nyugtat meg.

Arra is rájöttem, hogy tök jó levenni mindenféle cipőt, és zokniban járni kelni otthon, hogy a talp szabad legyen. Az ember talpa tele van idegvégződésekkel, amiket a mezítláb járás masszíroz, és ez pl. tök jó hatású.

Nálad miért nem hasznos a gyerekkorban való turkálás? Próbáltad már? Voltál valakinél? Lehet, hogy rossz embernél voltál, akik nem találta el, mi jó neked. :-)

45807. Regin_a (válaszként erre: 45806. - Springtime)
júl. 23. 22:40

Én csak egy évig voltam hajlandó gyógyszert szedni"

Éppen elég hogy ha eltalálják akkor kihozzon a gödörböl. Éa ha 2 év kell akkor 2 év

Majdnem mindenben igazad van, de a szomorú gyerekkor turkálása nyagyjábol hülyeség

Ugyanakkkopr nem kétlem hogy másnál hasznos

De akkor melyik a jó gyógymód?

45806. Springtime (válaszként erre: 45804. - Ladydee)
júl. 23. 09:31

Bocsánat, hogy beleszólok, régen jártam itt utoljára. De szeretnék neked mondani pár dolgot. De azoknak is, akik elfogadják.

Persze akik a gyógyszerekben hisznek, lehet, hogy utálnak majd érte, de vállalom. Mert fontos.


20 évvel ezelőtt, egyetemista koromban nekem is voltak pánikrohamaim, nem sokszor, mert kivizsgáltak, és megmondták, hogy ez nem szervi probléma, hanem pánik, és ez engem valamelyest megnyugtatott. Adtak seroxatot, meg valami mást is, már a nevére nem emlékszem, de talán rivotril.

Én csak egy évig voltam hajlandó gyógyszert szedni, mert alapból utálom a gyógyszereket, csak akkor folyamodom hozzájuk, ha nagyon muszáj. Azalatt, amíg szedtem álmos voltam az iskolában, későn tudtam felkelni, és eléggé tönkrevágta a libidót is, rá is ment egy kapcsolatom. Sőt, azt hiszem kicsit híztam is tőle.

Aztán jártam pszichiáterhez, pszichológushoz, sokat beszélgettünk az életről.

Aztán megismertem a volt férjemet, aki kutató biológus volt, és azt mondta, hogy ezekről próbáljak minél előbb leszokni, mert nem jó, ha sokáig szedem. Hallgattam rá.

Leszoktam úgy, hogy mindig egy picivel csökkentettem, nem egyszerre hagytam abba, mert az nem szabad. De végül sikerült.

És soha többé nem szedtem gyógyszert erre. Aztán ezalatt a két évtized alatt valahogy lecsendesedett ez az egész, pedig sok csatát vívtam meg.

Jelenleg már tanítok, ki tudok állni gyerekek elé, ebben sosem hittem.

Van pár apróság, amit nem tudok, vagy nagyon nehezen megy, színházban a sor közepére beülni, meg túl magasba felmenni, és nem igazán szeretek busszal járni sem, de ezeket el lehet kerülni, és akkor nagyjából minden rendben van.

Persze nem jó bemenni a bankba hosszabb ügyintézésre,és az elején szar, de kivárom, és fokozatosan megnyugszom.Ez pont tegnap volt így.

És így éltem túl gyógyszerek nélkül a szüleim halálát, egy válást, és aztán így építettem fel magamnak egy új életet. Néha igen, vannak ijesztő pillanatok, amikor érzem a szorongást, de nincsenek pánik rohamok.

A szédülést sokminden okozhatja, nem lehet mindig a pánik számlájára sorolni.Azt mindig ki kell deríteni egy neurológussal, mi okozhatja.


Amit te tapasztaltál, az valóban kellemetlen lehetett, mert azok tényleg ijesztő dolgok, főleg az ájulás. Elhiszem, és megértem, hogy gyógyszert szedsz rá, tedd is, amíg szükséges.

De: ne ettől várd a végleges gyógyulást, mert emelett a mélyben van valami, amit rendbe kell raknod, mert nincs megoldva. Lehet, hogy nincs meg a megfelelő önbecsülésed, nem tudom. Valami, amiről nem tudsz, és ami ezt okozza. Nem biztos, hogy a gyerekkor, lehet, hogy valami, amit a jelenlegi életedben nem tudsz jól működtetni, de már annyira megszoktad, hogy nem tűnik fel, hogy nincs a helyén.És ezt pszichológus segítségével lehet kiásni, lehet, hogy fél évig, vagy egy évig kell hozzá járni.

Ami tényleg nagyon fontos, hogy kell valóban egy alapos kivizsgálás, és ha nem tudsz jól kijönni a háziorvossal, akkor kell egy másikat keresni, aki segítőkészebb, de fontos elkülöníteni, hogy lelki, vagy szervi okról van e szó. Mert ez határozza meg a kezelés módját. Egyébként el lehet menni magánorvoshoz is, és ha ő ír neked elő vizsgálatokat, akkor azt a háziorvos nem bírálhatja felül, hanem köteles beutalni.


Ha negatívak a leletek, és marad a lelki ok, akkor pedig nagyon fontos, hogy eljárj magán úton, vagy ha van rá lehetőség, akkor esetleg családsegítőknél még szoktak ingyenes pszichológiai konzultációt csinálni. De a magán a valószínűbb, és sajnos pénzbe kerül, mert ilyen rohadt dög a magyar rendszer, és ezt nagyon gyűlölöm, hogy annak, aki meg akar gyógyulni, annak pénzbe kerül. Az állami pszichiátrián is lehet próbálkozni, hogy talán valaki foglalkozik veled, de nem tudom, lesz e rá lehetőség. Mindenestre olyan orvost, aki csak felír valami gyógyszert, és soha nem hajlandó beszélgetni veled, azt le kell szarni, és keresni tovább.

A lényeg: el kell jutnod pszichoterápiára, közben szedd a gyógyszert, de a terápia fog segíteni lassan, fokozatosan, mert ott kerülnek a helyükre a dolgok. Most még kell a gyógyszer, hogy tudj dolgozni, de hosszú évekre ne szokj rá, mert nem az fog meggyógyítani, az csak a tüneteidet kezeli, és nem csak jó hatásai lehetnek hosszútávon.

Bizonyíték, az Élettársam. Egyedül volt, szarul érezte magát, mert nem úgy alakult az élete, ahogy tervezte, szüleit egész fiatalon elveszítette, és a családalapítás nem jött össze. Azt hiszem, ilyen helyzetben bárki szarul érezné magát. Most őszintén, lehet ilyen élethelyzetet gyógyszerrel gyógyítani?

Ő is elment bizalommal a pszichiáterhez, aki évtizedig tömte gyógyszerrel, frontinnal is, meg egy csomó más szarral. De nem gyógyult meg. Aztán megismerkedtünk, nem volt tovább egyedül, és én sem. Elindultunk közösen az úton. És szépen, lassan az én kérésemre leállt a gyógyszerekkel, pedig azokban hitt. És két év alatt elértük, hogy nem szed semmit, és jól van, van hite, van életkedve. Igaz, dohányzik valamicskét, meg este iszik néhány fröccsöt, de nem szedi a gyógyszert, amiben korábban annyira hitt.

Persze a jövőt nem ismerhetjük, nem tudhatjuk, meddig élünk és hogyan, nem jön e be egy váratlan tragédia, de amíg lehet, meg kell próbálni küzdeni, saját erőből, mankó nélkül, mert az a maradandó.


Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett ez a levél. De mindent, amit írtam, tapasztalatból írtam. Én ezt tudom mondani, a legjobb szívvel, őszintén.


Nincsenek kötelezettségeid, nem kötelező mindezt megfogadni, ez csak tanács, de ha tudsz vele azonosulni, akkor segíteni fog.

45805. Regin_a (válaszként erre: 45804. - Ladydee)
júl. 17. 21:57

1 nagy győzelem kellene, amikor elfelejted szedni a gyógyszert

Nekem ezt mondta a doki a 100adik gyógyszerre és tényleg így volt

Nacsak hajrá, szedd, ha nem használ hosszú távon akkor cserélni kell másikra. Frontint meg nyugodtan nyomjad ha gond van. Felejtsd el a szóbeszédet hogy rászokás.

45804. Ladydee
júl. 16. 16:52
Mindettől függetlenül úgy döntöttem, hogy győztem ma és kész. Igaz, hogy hajnal 4-től szenvedtem, igaz, hogy Frontilt vettem be, igaz, hogy a hányinger miatt nem busszal mentem (eleve rosszul vagyok buszon, mármint semmi pánik, csak simán rosszul), igaz, hogy a férjem vitt be, és igaz, hogy fél 8-kor, reggeli vásárlás közben úgy éreztem, most van vége a napnak, megyek haza. De mire az autóhoz értünk eldöntöttem, teszek még egy próbát, hiszen a Frontilnak hatnia kell, tény, hogy nincs hidegrázás, görcs, fájdalom, vagyis akkor is jobban vagyok. Az autóban csináltam a fulladásos légzést, meg a görcs technikát. Nem 2-3-szor, mint a doki mondta, majd negyed órát. Már a férjem szólt, hogy azonnal hagyjam abba, mert lilul a fejem. De utána 5 perccel elmúlt a légzés technika miatti szédülésem, és elég jól voltam, hogy bemenjek dolgozni, és ott fokozatosan teljesen rendbe jöttem. Igaz, hogy még az elején elrontottam egy ellenőrzést, de nem volt gáz, mert 1. nem egyedül csináltam, kijavítottak, 2. ott voltam, hogy hibázhassak. Végigcsináltam a napot, nem mentem haza, több hiba nem volt. Ergo, győztem! Bárhogy is, de Róma sem 1 nap alatt épült.
45803. Ladydee
júl. 16. 14:59
Olyan jó lenne, ha jobban pörögne a fórum. Persze a legjobb az lenne, ha értelmét vesztené. de attól tartok, nem ezért csendesedett el. Nekem segít, ha beszélhetek róla.
45802. Ladydee
júl. 16. 14:55
Szép is lenne, ha mindenki gyógyulna. :) Szedem szorgosan a gyógyszereket, jobb is azóta. De a doki, most visszavágta a Helex SR-t, fokozatosan elveszi, marad csak a napi egy szem Escitil, mert az a főgyógyszerem. Az a helyzet, hogy amióta elértem a csak este fél Helexet, illetve 1-2 nappal már előtte is, mikor még reggel is szedtem felet belőle, határozottan rosszabbul vagyok. Eddig reggel este 1-1 szem volt, és csak egyszer volt rohamom, de az sem volt annyira rossz, mint régebben. Hazavitt a férjem, kifeküdtem, másnap lecsúsztam, mert csak 4 órában dolgozom. De most többször is rosszul voltam, kénytelen voltam Frontilt bevenni, ezt még a kórházban írták fel. Az, és a rosszullétig visszatartott, majd kifújt levegő segített, de csak nagyon lassan. Mondjuk hajnalban ébredten a rohamokra, volt idő helyre jönni, de ez most olyan, mintha nem is hagytam volna abba a reggeli Helexet. Nem? Ugyanaz a hatóanyag, és 1 hét alatt 3-szor volt. Nem tudom, ez azt jelenti, hogy több gyógyszerre van szükségem, vagy csak a Helex elvonása miatt van. Ó, és rájöttem, hogy tartok a külső raktártól, pedog oda ritkán megyek, és csak annyi a dolgom, hogy ellenőrzöm az árut, amit a fiúk lehúznak a kamionról. Mindezidáig ott volt az egyetlen olyan rohamom, ami a munkahelyemen kezdődött, és ki is tartott addig, míg ott voltunk. Talán ezért. de nem bliccelhetem el állandóan. Már kétszer volt kint helyettem más azzal, hogy nekem van benn dolgom. Jön a szezon, és egy nagy rahedli kamion.
45801. Regin_a
júl. 15. 22:17
Szoval gyógyult minden új beteg. Lassan be oehet zárni a diliházat ha elfogy mindenki
45800. Regin_a (válaszként erre: 45799. - Ladydee)
júl. 12. 22:53

Úgy tudom, mi él előbb kezdődik a kezelés annál, könnyebb kordában tartani."


Remélem azóta elkezdted szedni, mert tényleg úgy van ahogy gondolod, ahogy mondják

Lehet elöször erősödnek a tünetek, de később jó lesz

Kitartás!

45799. Ladydee
jún. 27. 18:44
Voltam pszichiáternél, pánikzavarom van. A Frontin helyett kaptam másikat, ugyanaz a hatóanyag, de hosszabb ideig hat, plusz még valamit. Másnap elballagtam a háziorvoshoz, bejelenteni mi a helyzet. Mondom, pánikzavarom van, erre ő: igen, én is erre gondoltam. Mondta ezt ez az orvos, aki el akarta venni a Frontint is, mert aki ideges az káromkodjon, és gyakorlatilag könyörögnöm kellett egy beutalóért a pszichiátriára. 5 hónap kínlódás után hirtelen nem is tudtam, sírjak vagy nevessek rajta, vagy leköpjem. Szerencsére velem volt a férjem, aki látva a fejem, hirtelen beszélgetést kezdeményezett a dokival, míg magamhoz térek. Most reggelenként van némi hányingerem, és álmos vagyok mindig, de ez állítólag majd elmúlik. Rohamom nem volt, 2 alkalommal kezdődött a gyomornehézség, elgyengülés, de a technika amit a pszichiáter mutatott leállította, mielőtt igazán elkezdődött volna. Reménykedem, hogy elég korán megfogtuk. Úgy tudom, mi él előbb kezdődik a kezelés annál, könnyebb kordában tartani.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook