Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Szia Mimóza!
:-D nem azt mondtam hogy indulj túrázni..csak annyit hogy menj ki az udvarra (ha van rá lehetőséged) egy kis friss levegőt szívni... hogy érjen a nap..vagy a szellő... akár pár percre...ülj le egy padra vagy székre egy könyvvel..vagy újsággal...vagy csak nézz szét magad körül... és gondolj valami nagyon szépre! de ha nem .. :-( akkor nem. csak jót akartam.
Szia Tomasha!
Nagyon irigyellek, ma borzasztó napom van. Ki a szabadba? Jaj, ne! Még itthon is nehéz minden! Csak kóválygok, mint aki nem normális!
Szia Carlo,
Az antidepresszán a szerotonin szint beállításához szükséges. Majd kérdezd meg Hamurapit, ő bizti többet td mondani róla.
A nyugtató pedig nem nyugtató, hanem szorongásoldó...
Üdv
BArack
Hali,
Apósom szedi, már jó lett volna itt írni róla, de a Hoxa más weblap "hírdetése" miatt rálépett a bütykömre, így nem írtam semmit erről a táplálékkiegészítőről!
Nos Apósomnak bejött, DEEEE megkérdeztem az orvosomat, akiben 1000%-ig megbízom, aki azt mondta, hogy ez egy olyan szer, ami tipikusan nem árt, de nem is használ.
Akinek súlyos szorongási rohamai vannak pl: összeesés érzés, gombóc, halálfélelelm stb, annak nem használ.
DEEEEEEEE, aki hisz benne annak is használhat, mivel egy egyszerű antibiotikum is úgy hat a legjobban, ha hiszel a hatásában.
Ha kéred a tájékoztatóját szívesen elküldöm e-mailben, írj privit!
Ja, gyógyszertárban kapható, 4eFt/hó (30db), és figyelem!!! rendkívül nagy étvágyat csinál a sok B vitamin miatt.
Üdv
Barack
Sziasztok!
Volt két jó napom!:( Azt hiszem, az elmúlt időszakhoz képest erőmön felül teljesítettem, kimozdultam, tettem-vettem, jó érzés volt...
Figyelemelterelés végett sokat játszottam is, való életben is, a neten is.
Ma minden porcikám nehéz, alig 'élek', csak vonszolom magam... Ennyire elfáradtam volna?
Már ki is sírtam magam. Annyira akarom, hogy jobban legyek, igaz, tökéletes már sosem leszek, de legalább kicsi javulás lenne!
Látjátok, nem megy ez egyik napról a másikra!:(
Az a baj, az ilyen rossz napok teljesen letörnek, kezdhetek mindent újra, az eddigi pozitív gondolatok megint a semmibe vesztek!
Kedves Félős!
Örülök Neked, jó pihenést, gyógyuljál!
ja és kedves többiek! nem akarok senkit kábítani - lehet hogy szerintetek hülyeség - de nekem van egy módszerem amit használok és nálam működik..a dolog nagyon egyszerű.. fél literes ásványvíz.
na bummm...
..tudom így első hallásra nem egy nagy dolog..de nekem működik.. mentem a városban az utcán...éreztem hogy gyengülök...kerestem a kiutat a gondolataimból...és hopp... letekertem az ásványvizes palack kupakját..és ez a röpke mozdulatsor kizökkent a bajból... nekem komolyan bevált.. ha nincs vizem..jön a szokásos..előveszem a telefonom és megnézem mennyi az idő.. ezek az apró dolgok engem teljesen helyre tesznek..elmúlik minden bajom... vissza zökkentenek..és nem leszek rosszul nyílt terepen. nyugodtan lehurroghattok..nekem ez jött még be.. (jah és én semmilyen gyógyszert nem szedek)
szia mimóza!
akár hiszed akár nem pár hónapja sokkal rosszabb volt.. nem mertem bemenni a bevásárló központokba..se sehova ahol emberek vannak..mert tudtam gáz lesz..és már előre azon kombináltam hogy mi hogy fog történni. (persze a munkára akkor is kellett figyelnem, mert kirúgtak volna azonnal, itt nagy a pörgés, úgymond nem megengedett az ájuldozás, a gyengélkedés...)de attól még ott volt..
viszont azt kell hogy mondjam hogy olyan ez nekem mint a munka terápia.. erősnek kell lennem, mert kell a munka, dolgozni akarok..ha nem dolgozok..otthon maradok..elhagyom magam..és ki tudja mi lenne a vége. így aztán a folyamatos szokatás eredménye... hogy be merek állni egy pénztárra várakozó, kígyózó sorba is.. (bár megjegyezném - hatalmas harc... hisz tudjátok ti is...: CSAK MOST TARTS KI!...NA MÉG ADDIG MENJ EL!...EZT MÉG MUSZÁJ!.. NYUGODJ MEG!..NE FÉLJ!...CSAK AZ AGYAD JÁTSZIK! ....és persze az elmaradhatatlan: SOHA NEM ADOM FEL! és: NEM VAGYOK BETEG! :-) aztán mégis. na de így van ez rendjén..az ember küzd mert élni akar...tartsatok ki!!! nagyon nagy erőt mindenkinek...
Tomasha, viszonylag szerencsés vagy, hogy a munkádra így tudsz koncentrálni! Igaz, muszáj is!
Ha én mindennap tudnék menni valamerre, igaz, jogsim nincs, nagyon boldog lennék! De rajtam sajnos tényleg az utóbbi két évben eluralkodott ez az egész.
Tömegiszony? Arról ne is beszéljünk... Olyan helyekre nem is megyek be, ahol sokan vannak, előre lever a víz, rossz közérzet fog el!
Egyébként ez akkor jelentkezett nálam, amikor a második gyermekemmel állapotos voltam! Azóta nem szűnt meg!
Soraidhoz még... A család hozzáállása, hát ez nagyon nehéz! Aki nem élt át ilyen rohamokat, nehezen képzeli el, hogy idegi alapon ilyen lehetséges! Nekem az volt a szerencsém, hogy egy-két vizsgálatnál családtag is jelen volt, tehát többször hallották, hogy mi a helyzet, miért is van ez.
Bár azért néha, ha nagyon-nagyon rossz volt, leültem a családdal, elmondtam nekik, mit érzek, milyen rossz ez nekem, mennyire nehéz a helyzetem!
De legtöbbször nem is kell beszélnem, hisz látják rajtam.
Próbálj meg te is leülni a családoddal, elbeszélgetni az egészről, talán megértőbbek lesznek!
én is dolgozok. munka közben soha nincs rohamom. ez érdekes nem. pedig sokat avgyok talpon.. szaladgálok.. emberek között vagyok..ÉN? AKINEK TÖMEGISZONYA VAN! :-)
de tényleg nincs rohamom..talán néha egy kis figyelem csökkenés..
vezetés közben kapott már el valakit roham? na emberek azt nem kívánom senkinek... főleg pályán!!! jó most kérdezhetnétek hogy merek autóba ülni..meg felelőtlenség... az utolsó rohamom autóban volt. azóta nem megyek pályára és csak a lakhelyem autózom.. nagyon keveset.. pedig imádok vezetni :-(
hmm. na mindegy csak eszembe jutott.
Szia!:)
Saját magam átélései kapcsán a következőket tudom írni.
Eleinte nagyon ritkán jelentkeztek a pánikrohamok, egy évben egyszer-kétszer, de ennek kb. 7 éve.
Volt olyan időszak is, hogy egy évig nem nyúltam semmiféle gyógyszerhez! Tehát voltak nagyon jó időszakok! Aztán egyszer csak villámszerűen jött egy émelygéses roham, derült égből volt a csapás, hisz régóta nem volt rá példa. Akkor még csak túl-túlléptem rajta.
Nálam szerintem a sok aggódás, stressz, idegeskedés, itthoni munkavégzés miatti ráérés, ezt úgy értsétek, ráértem többet aggódni dolgokon, mint mások... szóval ezek váltották ki, hogy most idáig jutottam.
Az elmúlt két év évet mondanám nagyon kritikusnak, állandósult a fáradtság, rossz közérzet. Ezekből kifolyólag megszűnt a mozgás az életemben, a félelmektől nem mertem kimozdulni.
Amióta állandósultak a tünetek, azóta Xanax-szedés van. Eleinte szedtem az előírt adagokat, aztán csak akkor, amikor roham volt, most elég rendesen kapkodom.
Egyedül ki lehet-e lábalni? Nem tudom, sajnos.
Próbálkozó stádiumban vagyok.
Amikor még nem volt ilyen vészes, voltam pszichiáternél, de őszintén szólva, nem úgy képzeltem, ahogy ott történtek a dolgok.
Szinte nem is figyelt rám, felfirkantott gyógyszereket, párszor elmentem, semmi különös, aztán kihagytam.
Amióta meg rosszabb, orvoshoz sem vágyok.
Talán a kineziológust megpróbálom.
Igen, szerintem természetes a mindennapi rossz közérzet, én sokáig átéltem! Ha az ember nem tudja elterelni a figyelmét, akkor beleesik a csapdába, csak a saját testét lesi egész nap, és ez nem jó!
Carlo! Nehezen dolgozom én is, egyrészt az állapotom miatt jó, hogy itthon végezhetem a munkám, másrészt rossz, mert nem vagyok emberek között!
Lehetőségem van arra, hogy jobban 'elhagyjam' magam, sokszor tologatom a tennivalókat, igazából legtöbb dolognak akkor állok neki, amikor sürget az idő! Pedig lehet, a rendszeres bármilyen tevékenység zökkentené ki az embereket a páni félelemből, engem is.
A tegnapi és a mai napom már mozgalmasabb volt, próbálom magam biztatni, megy ez egyedül is, az agyban dől el, mindaddig jól is megy, amíg nem jön egy roham...
Nekem egy háziorvos azt mondta, ha valaki ebbe a betegségbe komolyabban beleesik, az egy hullámvölgy lesz az életében. Rosszabb és jobb időszakok váltják egymást.
Ez van, sajnos!
szia Oszibarack!
Tulajdonképpen :-) én ellen szegülök ennek a dolognak, mert én tényleg megyek mindenhova...bár folyamatosan érzem a hóhér pallost a fejem fölött. mert olyan mintha nem is én lennék mintha magamat kívülről nézném...és általában terelem a gondolataim...az mp3 lejátszó alap útközben is mert segít...
.. de mondom ettől függetlenül.. jövök megyek, külföldre járok,...utazok sokat..tömeg közlekedéssel (bár ott eléggé rosszul vagyok.) és kicsit olyan mintha ember fóbiám lenne.. a barátaim viccesen megjegyzik mindig hogy az utóbbi időben eléggé antiszociális, és elutasító vagyok. :-) tömegiszony is van rendesen. szóval egyedül azt az egyetlen, bizonyos helyet kerülöm és nem megyek oda vissza azt hiszem soha többé...(egyébként Angliáról van szó, szóval nem okoz gondot kikerülni)
de alapvetően bizakodó tipus vagyok. lehet majd kimászom ebből hamarosan. én nem szeretnék gyógyszert szedni.. mondjuk azt sem tudom mit szoktak ilyenkor szedni az emberek... nyugtatót?...no mindegy is.
egyébként mikor megtörtént az eset utána hónapokon keresztül..szakemberrel beszéltem meg a dolgot... aztán még az egyéb érintettekkel akik ott voltak az eseménynél..és természetesen rengeteget beszélgettem az anyukámmal..és a barátaimmal. én azt gondoltam teljesen túl vagyok rajta. ..hát ezek szerint tévedtem.. megjegyezném hogy a tüneteim alapján ..mindenféle egyéb betegségre gyanakodtak azok a drága jó orvosok...: mondták: cukorbeteg, depressziós, candidás...meg még az ég tudja mit. aztán a további vizsgálatok ezekre rácáfoltak...akkor már tudtam hogy lelki eredetű..és eszembe jutott ez a lehetőség. az idő pontom meg van a dokihoz - sajnos csak jövő hétre - de kiderítem hogy ez az e ami? bár ahogy olvaslak titeket.. meg ahogy érzem magam és amilyen tüneteket produkálok...kétség nem férhet hozzá.
köszi hogy te válaszoltál a kérdésemre. :-)
üdv: Tomasha
Sziasztok!:)
Túl sok reménnyel voltam a tegnapi nap után, hisz nagyon jól sikerült, sokat mentem, délután pihiztem, este játszottam a gyerekekkel, szóval elvoltam.
Hosszú idő után talán a tegnapi nap volt a legpozitívabbnak értékelhető.
Viszont annyira elfáradtam, hogy nagyon sokáig nem tudtam aludni, mire sikerült, összevissza álmodtam, eléggé nyomottan ébredtem.
Tegnap úgy jártam a várost, mintha mindennap közlekednék...
Ma nehezebben ment a nekiindulás is, elég fülledt a levegő, és úgy éreztem magam, mintha idegen bolygóról csöppentem volna az emberek közé.
De azért sikerült kicsivel több mint egy órát távol lenni az otthonomtól, lányommal három üzletet is bejártunk, igaz, eléggé összehangoltuk, nem túl nagy távolságra lévőket választottunk.
Kicsit elkeseredtem, hogy ma csak 'bolyongva', kóvályogva sikerült az út, azt hiszem, nem szabad túlságosan reménykedni egy-egy jobb nap után.
De azért egy kis pozitívum, hogy sikerült ismét kimozdulni, mégha társasággal is.
Ezután lesz nehezebb, mindenkinek beindul a nagyüzem, maximum a sarki boltokat veszem egyedül be, mert a család sem fog mindig ráérni, hétvégén tudunk igazán programokat szervezni, amikor nincs itthon munkám.
Puszi mindenkinek, látod, Carlo, ma nekem is nehezebben ment!
Annyi dolgom lenne most itthon is, de azt hiszem, nehezen fogok nekiállni!:)
Szia Tomasha,
Nem akarlak megijeszteni, de sajna pánikbetegség...
Milyen stádium? Kinek milyen, mennyit bír.
Ahhoz képest, hogy más nem tud még utcára sem menni vagy esetleg felkelni, jól vagy, de van aki csak szédeleg, ezt neked kell tudni hogy érzed magad. Ez nem rák, itt nincs stádium!
Még valamit, a pánikos nem ájul el soha sem, én tudom nekem is van ilyen tübetem, ha szervi bajod lenne, már elájultál volna!
Nem biztos, hogy a halálközeli élmény volt csak egyedül a ludas, lehet, hogy olyan életet éltél (nem alvás, az tud jó kis dolgokat okozni), vagy van még valami.
Kivel beszélgettél róla, mert nem mindegy!
A legkójobb valami pszichoterapeutával beszélni, mert ő olyat fog kérdezni és oda tapint, ahol a baj lehet, amiről elgondolkozol stb...
Egyébként türelem, mint ahogy Carlonak írtam, ez nem egy új elvágás, ami 2 nap alatt meggyógyul...
Üdv
Barack
Szia Carlo,
Ez a betegség tudod olyan, mintha egy lufit szeretnél belegyömöszölni egy dobozba, de valahol mindi kilóg....
Ez van... Sajna majd látni fogod, hogy kezelni tudod az egyik tünetet, de jön helyette msik, amivel meg kell bírkóznod...
Sok türelem kell és kitartás.
Tudod ez nem egyik napról a másikra keletkezett benned, így ne várd, hogy 1 nap alatt kigyógyulsz belőle.
Talán a fogyókúrához tudnám hasonlítani...
Szóval kitartás, tudod: lesz ez még így se...
Nem tudsz betegácsiba jönni, amíg a gyógyszered beáll? (bár én se töltöttem 1 percet sem betegácsiba, csak kűzdöttem, mint egy barom)
Üdv
Barack