Mi a véleményed a pánikbetegségről? (beszélgetős fórum)
Szabadjon megjegyezni, sokan mindenféle tünetre pánikbetegséget mondanak
A szakmainak nevezett irások is keverik a tünetcsoportokat
A fő jellemzője az infarktus érzés és minden ami vele jár-kegyetlen halálfélelem-izzadás, széklet/vizelésinger- szédelgés, sziv felpörgés.
Ki autóval , ki tömegközlekedéssel nem mer utazni.
Minden más nem pánikbetgség, hanem szociális fóbia
általános/generalizált szorongás, depresszió stb.
Ezek társulhatnak persze a pánikbetegséghez is
Hát igen,ez biztos sokat számít!Az aktuális életkörülmény.Én 33 vagyok.
Milyen szépen levezetted.Ezekbe bele sem gondoltam... Hát én még az út elején,közepén? vagyok....sok aggódással.
Gratulálok neked!
Én is gyerekkortól voltam szorongó, pánikos. Nekem nem volt szerencsém pszichológussal beszélni, mert abban az időben fogalmuk sem volt erről, amikor odajutottam ehhez a jó orvoshoz, akkor már nem volt rá szükségem. Azóta pedig elég nagy lelki egyensúlyra tettem szert, nyilván az életkörülmények is hozzájárulnak és, hogy az ember idősebb lett, én már ötvenen felül vagyok és a tapasztalat, meg, hogy már nincs annyi vesztenivaló talán, a gyerekek felnőttek kisebbek a terhek a mi szüleink már nem élnek, miattuk sem aggódok már, és számos tényező hozzájárulhat az
én nyugalmamhoz. Megértem azokat akiket napi szinten ér a stressz, hogy nehezen dolgozzák fel.
Igen,nagyon változatos tünetekben tud megnyilvánulni...
Nekem gyerekkorom óta voltak félelmeim,pánikos érzeteim,de én akkor tudtam mindig hogy ez "csak" az,és anyukám vagy apukám közelében mindig megnyugodtam.Mikor felnőttként jött újra...már nem volt elég az emberi közelség,akkor már jöttek jobban testi tünetek,de valahogy mindig tudtam legbelül,hogy ez az és nem kell félni ...mégis féltem leginkább attól,hogy megőrülök,elvesztem magam felett a kontrollt.Nem attól pl,hogy szívroham....Ezt amikor átbeszéltük a pszichológussal,nagyon jól körvonalazódott,miért pont ezek a tünetek erősödtek fel...abszolút összefüggésbe lehetett hozni a korábban átélt traumákkal,ahogy racionalizátuk,és leépítettük a hiedelmeket...úgy csökkentek a félelmek.Gyógyszer mellett.
Huuu:(hát ezek tényleg merész történetek.Elhiszem,hogy nincs bizalmad bennük.Ha már pániknál vagyunk,ott biztos nagyon fotnos a hit , a bizalom abban az emberben aki kezel minket,gyógyszert ír fel.
Tavaly elvesztettük a kislányom nagypapáját.Egyik napról a másikra rosszul lett nagyon fájt a hasa.Pont éjszakára lett annyira rosszul,hogy lement az ügyeletre,ahol fél oldalon azt taglalta az orvosi papír,hogy mit evett....,majd haza küldték.Másnap már annyira rosszul volt az ágy is remegett annyira remegett ő.Nagy nehezen a háziorvos beutalta a kórházba.Még aznap megműtötték,még a műtét előtt felhívott......akkor hallottam őt utoljára...:((((
Műtét után intenzívre került,ott három hét alatt elment tőlünk.
Hasnyálmirigygyulladás,de annyira gyulladt volt mindene belül ,hogy azt mondta a doki hogy sajnos a műtét ilynekor kis százalékban segít.
Sokáig gondolkodtam azon,hogy panaszt teszek az ügyeltes orvosra,aki megnézte és hazaküldte,miközben őt már akkor műteni kellett volna.
Nekem az ő halála volt az utolsó csepp,ami belobbantotta a páikos időszakomat.
17 éves koromban a vakbélgyulladásomat nem tudták diagnosztizálni, úgyhogy sok orvos meglátogatása után, sebész, nőgyógyász, stb.megállapították, hogy nincs vakbélgyuszim és hazaküldtek. Rossz laborleletekkel, 39 fokos lázzal, fej és hasfájással, de hazaküldtek. Otthon csendben szürkültem, felkelni már nem tudtam, míg a háziorvos úgy döntött végre, hogy nem vállalja a felelősséget tovább és beutalt a László fertőzőre agyhártya gyulladás gyanúval. Ott már éppen lumbálni készültek, mire jött egy medikus csoport, és álltak felettem nagy csodálkozva, hogy mitől halódik ez a fiatal lány. Az egyik tanuló srác aztán szólt a vezető tanárnak, hogy na de tanár úr, ez a vakbél tipikus tüneteit produkálja. A tanár ledorongolta, hogy azt már kizárták. Szerencsémre a fiú elég erőszakos volt, kérte nézessenek meg egy kórházi sebésszel. Az jött is rögtön, megvizsgált és elkezdett ordítani, hogy azonnal a műtőbe legyek. Pillanatok alatt átvittek a másik épületbe és már altattak is. Tályogos hashártya gyulladást kaptam, mert már nagyon rég perforált volt a vakbelem, szóval nem volt könnyű gyors felépülés, fél évig tartott ki kellet maradni az osztályomból is. A műtét után az orvos azt mondta, hogy bizzunk benne,hogy elég erős mert fiatal és sportol, talán meggyógyul. A féregnyúlványt nem is találta meg, mert a cseplesz már ráhúzódott.
2. történet
az első folytatása. 36 évesen felpróbáltam egy nadrágot és szűk volt a dereka ahogy begomboltam, csillagokat kezdtem látni. Aztán pár nap múlva valami nőni kezdett a hasamban. Össze-vissza vizsgáltak, hülyébbnél hülyébb diagnóziskat állítottak fel, és én megint kezdtem szürkülni. Persze voltam MR-n ultrahangon, így már tudtuk nem daganat. Aztán egy urulógus !!! vette a fáradságot és szinte személyesen vitt a kórházba, ahol egy sebész azt mondta, hogy a vastagbélből nőtt a tályog, ezért a vastagbelet ki kell vezetni a hasfalra. 36 évesen. Azt mondtam, ha ez kell, hogy felnevelhessem a gyerekeket, akkor legyen. Meg már megint iszonyú állapotban voltam.Aztán a műtét jól végződött, mert csak a régi vakbél darab gyulladt be a cseplesz alatt és lett egy férfiököl nagyságú tályog. Hatalmas vágással, és 3 hét lábadozással megúsztam. Na hát eltértem a pániktól, de azóta angyon óvatos vagyok, és mindent ellenőrzök:))
Köszönöm....
Most már teljesen rendben vagyok.
Úgy érzem ha egyszer, valaha,bármikor megint megkörnyékezne,könnyűszerrel le tudnám győzni.
Csak te magad tudsz belöle kijöni a gyogyszerek nem jo megoldás!!
Egy gyogyult!! :)
Ugyanezt átéltem én is egy párszor... :(
Jobbulást!
Sziasztok!
Sajnos én is tapasztaltam, mi is az a pánikbetegség.1 teljes évig magamban tartottam,senkinek nem mondtam el,hogy majd minden éjszaka,és van mikor nappal is pánikrohamom van.Aztán egyszer vezetés közben lett.Megálltam,vártam míg elmúlik,és azt mondtam elég.Másnap elmentem a háziorvoshoz,elmondtam mindent neki.Rögtön elküldött pszichiáterhez.Írt fel gyógyszereket.És jobb lett,aztán teljesen megszűnt.Közben minden alkalommal beszélgettünk,megtanított relaxálni,majd fél év után csökkenteni kezdtük a gyógyszereket.El is hagytam őket szépen.
Több mint 3 éve nem volt rohamom, és remélem nem is lesz.Homeos bogyók mindig vannak itthon,de csak hogy tudjam hogy lenne mihez nyúlnom....
De,ezt tényleg csak az tudja aki átélte,milyen az amikor az éjszaka közepén arra ébredsz, hogy ezerrel ver a szíved,izzadsz,hányingered és/vagy hasmenésed és halálfélelmed van,vagy ülsz a moziban, körülvéve csupa-csupa jó baráttal és mégis rád tör.
Köszönöm :)
Így van , szinte minden eset más és más és más a kiváltó ok . A történetemet és a változás jótékony hatását csak azért írtam, le mert tudom, hogy nagyon sok ember él hasonló burokban, mint amilyenben én életem. Ha idelátogat valaki és magára ismer ..már segítettem neki talán :) Kitartást kívánok neked és sikert . Az ember erős , nagyon erős és hinni kell a jó dolgokban , mert vannak jó dolgok :)
Jó volt olvasni a történetedet:) És tényleg gartula,hogy ilyen ügyesen kilábaltál belőle:))
Bár minden történet más,minden oki háttér más,mégha vannak hasonlóságok is.Az én történetem inkább Megiéhez hasonló.Nincs beteg gyerekem,de engem sok veszteség ért.Én nem monhatom el,hogy egyformák voltak a napjaim,inkább az hogy túl sok túl gyorsan bekövetkező változás történt,ahol embert próbálóan kellett talpon maradni.Nekem legmélyebbre az az üzenet került le hogy az élet veszélyes,tele van fenyegetettséggel...nem tudsz megnyugodni,hátradőlni.Így iszonyatos szorongások jöttek a felelősségektől,amit egyedül cipeltem....
Volt ebbe halál eset,otthon elvesztése, munkanélküliség a családban,tartós betegség,válás...valakinek ebből 1 is elég egy életre....De amibe nem halsz meg az megerősít és tényleg így van.
Így van ez a lényeg.Igazából tisztázni ilyen dolgokat azért érdemes,mert pont így tud terjedni az ami nem is úgy van:)Nem mindegy mit szed az ember fia be:)))
Egyébként ha van mélyebb pont,mit csinálsz,hogy kerülöd el,milyen technikáid vannak,hogy megnyugodj?
Az lehet.....
Nekem szerencsém van ez ügyben.Eddig mindig nagyon jó orvosokkal hozott össze a sors, legyen szó rólam vagy a kislányomról....
Alapból szeretek olvasni,az jó,ha valaki szeret.
Neked mi gondod volt az orvosokkal két esetben is?
Köszi:)
Igen megjártam ennek a poklát és nagyon szépen kisétáltam belőle...nagyon jó kezelésben volt részem.Ráadásul van egy olyan személyiségvonásom,hogy ami érint annak általában mindig nagyon utána járok,sokat olvasok,tájékozódom.
Én is kívánom mindenkinek aki ilyen problémával küzd,hogy találja meg azt az igazi segítő kezet,de a munka java része ránk vár mindig.
A Spitomin amit kaptál nem kedély javító,nem tudom miért mondták neked.
A kedély javítókat olyankor írják,ha van depresszió vagy a pánik mellett depresszív tünetek is jelen vannak.
A szorongás oldót és nyugtatókat szokták pániknál.
Szóval te szorongásoldót kaptál.
Igen függőséget okozhat nem megfelelő szedéssel...illetve személyiségzavar mellett.Sajnos egy személyiségzavarban szenvedő ember nagyon sok esetben máshogy éli meg a valóságot,önhatalmú döntéseket hoz...stb és ezen gyógyszerek nem megfelelő szedés,komoly függőséghez vezethet.
Szerintem félreértetted Megit!
Ő arra értette,hogy neki az váltotta ki a pánikot,hogy beteg a fia.Egy anya ösztöne féltése nagyon erős....és mivel ilyen beteg gyermeke van,úgy érzi,hogy neki az ellátást,szeretetét csak ő tudja biztosítani...gyakorlatilag tőle függ... és ez az érzés sajnos nagy teher,ez a teher pedig válthat ki pánikot...mi lesz,ha ő elmegy a fia mellől,akkor ki fogja szeretni,nevelni...stb.Túl erős felelősség, teher....félelem,szorongás....ami előbb utóbb pánikban jelenhet meg.
Azért furcsáltam a kedély javítót.....,de akkor ez egyben kedély javító gyógyszer is volt?
Egyébként a szorongásoldóknak kell két hét mire a hatását eléri,addig lehetnek rosszullétek....