Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Szia Eszter,
Én is elszoktam magam kiabálni, ujjongok, hogy jól vagyok, másnap naná, hogy jön egy rosszullét.
Egyébként fogadd mély tiszteletem, hogy sikerült kiabálnod a férjeddel!
Ez már haladás! Ne tűrd az elnyomást!
Mondjuk az nem kell tudnia honnan kaptál erőt, egye csak meg a fene, hogy veled nem lehet már olyan könnyen sz@rakodni!
Sajna van egy olyan érzésem, hogy gyógyszer nélkül nem úszod meg a dolgot. De ha arra gondolsz, hogy az csak egy mankó, amit félév után eldobhatsz a sutba, akkor mindjárt más! (no meg nem kell mindig az előírt adagot beszedni, én pl az alap gyógyszert beveszem, de a szorongásoldót, csak imitt-amott)
Egyébként nem ismered véletlenül a Tóth Attilát? Ő a Dél-tepsi kórházban dolgozik a pszichiátrián, főorvos, esetleg őt meg lehetne keresni, nekem ugyan nem segített, de akitől kaptam az ő nevét neki nagyon bejött!
Persze a némely doki másképp foglalkozik a pácienssel, ha magánba megy hozzá, mint SZTK-san. :(
Üdvi
Barack
szia eszter10! hát..énis soxor van h így stresszes vok,de nyilván ez nem ugyanaz. van 1 barátnőm,aki ennek' vallja magát,kissé télleg fura,mindig beképzeli,h ha beteg,akkor az halálos,meg így néha beszorong..szal érted.de nála nem olya súlyos ez,meg ha néha elmegy pszichiáterhez azjó neki. de télleg biztos rossz lehet,h fulladsz.........meg ilyesmik...remélem +gyógyultok,de ebben a depis világban...nagyon nehéz élni az fix.
puszi nektek:-*
Szia Hamurapi!
Az este elkiabáltam, hogy jól vagyok....
Most nagyon rosszul érzem magamat. Nem kapok levegőt, fulladok, remegek, szédülök és nem vagyok képes semmire. Őár napig sétáltam és azt hittem, hogy nyugodtan mehetek, mert már járkálok, de nem. Ez a rosszullét újra itt van. Tudod, hogy milyen nagyon várom a lányomékat. A jövö héten már itt lesznek. A párom vigyorgott reggel, mert látta a rosszullétem, de most nem lettem szomorú, hanem dühös lettem és elkezdem vele kiabálni. VÉGRE!
Láttad volna, hogy hogy megdöbbent. Talán még sosem emeltem meg a hangom vele szemben. Most annyira rossz volt, hogy rosszul éreztem magam, hogy szinte fellázadtam és most a mérgemet én töltöttem ki rajta, mert hiszen miatta kerültem erre a sorsra. Amennyiben ö segít akkor sokkal könnyebben gyógyultam volna ki ebből az egészből, akkor tehát ne vigyorogjon, hanem menjen a pokolba!
Meg mondtam, hogy az interneten találtam egy oldalt ahol nagyon jó emberek vannak és mostmár nem vagyok egyedül és megfogom védeni magamat vele szemben. Gyülöletem nagyon felcsapott és hangot is merek adni neki. Érdekes volt a reakciója. Fogta magát és elment, de nem vigyorogva. Szerintem most gondolkozik rajta, hogy mi történik velem. Mitől mertem szembeszállni vele. Ti adtatok erőt és ha ma rosszul vagyok, akkor majd holnap jobban leszek. Mostmár elhiszem,hogyha beszél az ember róla akkor szinte gyógyitó hatása van. Nem kell eltussolni a próblémát, mert megöli az embert. Nemrég léptem be ide és teljesen jó hatással van rám. El tudok mondani mindent és Ti akik ismeritek a dolgaimat kedvesen, jó tanácsokkal visszavisztek az életbe. Most és győzni akarok és győzni is fogok. Ettől a rosszuléttől nem fogok meghátrálni.
További szép napot Nektek.
Üdvözlettel: Eszter
Sziasztok!
Kedves Barack és Hamurapi!
Ma egy nagyon jót sétáltam. Igértem, hogy fogok írni és ezt most nagyon jó volt leírnom. Arra sem gondoltam, hogy hamurapinak lettek volna gondjai az Anyukájával..... sajnos talán itt mindenkinek vannak rejtett titkaik. Jó, hogy ilyen nyiltan lehet róla beszélni. Baracknak is, pedig azt hittem, hogy Ő kiegyensulyozott életet él. Nagyot tévedtem. Gondoltam, hogy hamurapi szintén, hát csak most látom, hogy Ő is pánik beteg. Furcsa, mert mindketten gyógyult embereknek tüntek. Magamról most csak ennyit tudok írni, mert végül is ma megint egy jobb napom volt és remélem holnap is ilyen lesz... én megteszek érte mindent. Jó egészséget kiívánok mindenkinek:
Eszter
Szia Aposztrof!
Ki állapitotta meg,hogy pánikbeteg vagy?Ha körülnézel más honlapon is találsz egy felsorolást
a tünetekről.Nézd meg!Ajánlok még itt a válaszok között hátrébb egy könyvet abból sokat megtudhatsz
Azt mondod nem volt semmi bajod.Hát igen,testi-de
a lelki egyensuly-a psziché? A félelmed okát megtalálod ha visszalapozol ezen a lapon.Ott keressél mert
nagy a nagytöbbségnek itt van a baj gyökere.Addig is kisérővel járj ki,mert ha benntragadsz a lakásban nehezebb lesz.Nekem a kineziológus már elsőre nem jött be-igaz később jöttem rá,hogy az egyik ilyen lelki gyökérre rátapintott.
ŐSZIBARACK ! Nekem is volt ilyen szülői problémám!
10 éves lehettem amikor nem jött el édesanyám az anyáknapi ünnepségre ahol egy kis anyáknapi müsor-ban szerepeltem.Mikor megtudtam,hogy nem jön,én sem mentem el,óriási botrány lett.A tanárom levelet irt apámnak-amit nem adtam át- mikor megtudta jól elpáholt.Nem ez bántott hanem,hogy édesanyám nem jött el,ahol én neki akartam szerepelni.Sok évre rá valahol hallottam,hogy
ilyenkor legjobb ha kimegyünk a temetőbe és beszé-
lünk hozzájuk,megmondjuk,hogy nem haragszunk ,megbocsátunk.De ezt hallhatóan!
Azóta nem jut eszembe és már nem okoz fájdalmat!
Milyen pici dolog és milyen hatalmas bajt okoz!
A VISSZAESÉSRŐL:hA MEGGYÓGYULTÁL ugy vigyázz magadra mint még semmire,mert egy hirtelen fellépő szorult helyzet és....
Hallgassatok sok zenét,ami nyugtat,vagy igazán szerettek-de csak azt és addig amig az agyatok nem jelez,hogy elég-és nagyon halkan! Most,hogy itt irok,mellettem szól a zene -a hulló falavelek-
a rádióból a l02.4o MHertzen egy svájci adó csak zenét sugároz éjjel, nappal.Nekem rengeteget segitett!Ha nincs körülötted szerető,megértő,segitő ember,csak azt hallod,hogy ne hisztizz,vagy azt mondják kicsit megzakkant stb
akkor nagyon nehéz.Igaz?
Üdvözlet mindenkinek :hamurapi
Hali,
Én cirka 5 évig jártam kinezhez, még is visszaestem (nem keveset, és ha olvastál, akkor emlékszel, hogy írtam minden házifeladatot becsülettel megcsináltam), pedig elhiheted, az egyik legjobbhoz jártam, nem csak kinezben volt ott, hanem Bach virágterápiában és jógában is!
Bocsi, de ezt le kellett írnom...
Barack
Szia!
Én hozzá járok,és engem ő gyógyított meg.Az a jó,hogy nem lehet visszaesni.
Na,ez nem egy nátha,hogy elkaptuk és jobbulást kell kívánni nekünk...
Sok beteg?Tessék a témával foglalkozó oldalakat böngészni és meglepődsz a regisztrált "betegek" számán.Hol van a többi,akik még nem fordultak szakemberhez???
Köszönjük,hogy aggódsz értünk.
Vv
vSziasztok.Néha annyira vágyok kimenni,egy tisztáson leheveredni,csak a madárkák éneket hallgatni,nem tudom elképzelni már ,hogy ebben az életemben ez megtörténik.már nagyon elszoktam a kinti világtól,ha nézek ki az ablakon,nekem olyan mintha tv.t néznék,idegen minden,és félelmetes is néha.Már nem tudom elképzelni,hogy milyen volt régen,hogy csak felpattantam és már utaztam is.Képes voltam Pestre felmenni a du -i vonattal,egy cipőért,2 óra mulva már ültem a hazafelé tartó vonaton.Az a baj,hogy magányomban már el is butulok,nagyon szerettem olvasni,rejtvénytfejteni,de már nincs kedvem.Félek az emberektől,tele vagyok gátlásokkal,bár gyerekkorom óta nincs önbizalmam.Én attól félek,hogyha rosszul lennék az utcán vagy idegen helyen,nem segít senki.A kiszolgáltatástól is írtózom.Nekem is ici-pici koromra nyúlik vissza,nem Anyám nevelt 11 éves koromig,hanam a Nagymamám,majd a Nagynénim,mivel Anyám szerint jobb lesz nekem itt mint Pesten korán kelve bölcsibe járni.2 hetente láttam,aztán elváltak.Őjobban érezte magát Pesten,meg volt a saját társasága,testvére is ott volt.Szinház stb.Szóval ha Anyámnak nem kellettem,minek kellenék másnak.Ráadásul Ő nagyon jól nézett ki,bennem csalódott.Nem vagyok csúnya(de egy anyának akkor is a saját gyereke a legszebb,ha szegényke nagyon csúnya-bár ez is reletív ki a csúnya)de mondogatta,hogy ha Magyaro.ilyen lábakon állt volna,nem lett volna a 150 éves töröuralom.Soha nem jött velem orvoshoz,mert félt,ez később nagyon fájt.Én a lányomat soha nem biznám másra,volt,hogy tök rosszul voltam,mikor vért vettek tőle(Ő abszolut nem félt soha)de nem hagytam volna soha,hogy más fogja a kezét.De tudom,hogy túl kellene lépnem már a gyerekkori sérelmeken ,megbocsájtani az Anyámnak(sajnos már nem él28 voltam mikor meghalt) ,nem megy még.Pedig valami "csodatévőnél" is voltam már ,aki szerint még mindig fogom a kezét)valahogyan túl kellene lépnem az egészen.Mikor műtöttek,azt kértem az altatóoovostól,ha történne valami,ne élesszenek .Biztos süsünek nézett,de az olyan szép halál lett volna..Tudom,nem szabad ilyet mondani,hisz itt a lányom,de neki is (talán)jobb lenne egy egészségesbb lelkületű mamával.Sajnos Ő is szorongó,és ez lelkiismeretfurdalást okoz,mivel miattam az,sok mindent nem lát a világból,mivel én nem tudok menni.Bocs a hosszu kesergőé.Van valamilyen állatkátok?Nekem most tengerimalackám van,imádom.20 évig volt kutyám.Mindenkinek kivánok szorongás mentes ,pánik nélküli életet.
Sziasztok,
Köszi a bíztatást, nem csüggedek, mert tudom, hogy ez a roham azt jelentette, itt valami nem stimmel. Mivel ez egy olyan rohadt kór, hogy nem látszik hol a baj, így örülök, hogy pánikrohamot kaptam a dokinál, ez egy biztos jel!
Hamurapi:
Igen a gyökerei a múlt, Anyám és közöttem hiányzó ősbizalom. Ahogy 38 évig nyújtogattam a „kezem” (lelkem) a szeretete iránt. Nem arról van szó, hogy nem gondoskodott rólam, csak nem szeretgetett, nem volt meg a bizalom. Nem tudom érted-e?
Nekem most kell feldolgoznom, hogy nem Anyutól kapom meg a legfontosabb lelki mannát, hanem a férjemtől, gyerekemtől, sajátmagamtól.
DE! Ahogy a gyerek járni tanul, elindul egyik biztos pontból a másikba, közte űr és bizonytalanság. Szóval fejlődöm, mert ettől függetlenül kezdek az élet napos oldalán járni, csökkentett gyógyszeradaggal. :)
Eszter:
Köszi a bíztatást! „…rendezett családi háttér…” No ezen jót derültem!
Istenem mennyit tudnék erről mesélni! 2,5 éve a bugyijaim-zoknijaim dobozban vannak, 100 nm-ből 12nm-en élünk. Az alkoholista Apósom mindennap 4-től este kitudja meddig itt lebzsel (mondván segít). Bár nem iszik 3 hónapja, de örökösen azon kesereg 60 évesen, hogy már nem 18 (akkor én mit mondjak 38 évesen, én sem érzem már magam 18-nak). Sokszor úgy érzem a férjem jobban el van az Apjával, mint velem. Amikor szültem, senkitől nem kaptam segítséget, egyedül láttam el a gyereket, főztem, mostam, takarítottam. Ennek következményeként 3,5 hónapnál nem tudtam tovább szoptatni, ráadásul 6 hónapig nem tudtam Anya lenni, csak egy gondoskodó robotgép. Annyit sírtam, hogy, hogy egy életre kisírtam magam.
Anyámtól nem várhattam segítséget, mert még a kákán is csomót keres, no meg jön a szöveg, hogy mi semmit nem tudunk elintézni stb. Apám rokkanyugdíjas, kint él a telken, az Öcsém, hát ő meg számítógépfüggő, ráadásul Anyám tönkre vágta az életét, de ez más történet.
Ja és azért néha megkapom, hogy ennyi pénzért a Férjem is elbeszélget velem. No ilyenkor mindig elmondom neki, hogy nem mindegy hogyan, és nem mindegy mit kérdezel!
De ennyit a panasznapról, itt mindenkinek meg van a maga keresztje-mumusa….
Azért mindenkinek szép és jó hétvégét! :)
Barack
Kedves Hamurapi!
Neked is csak köszönettel tartozom. Azt hiszem a lehető legjobb pillanatban találtam meg ezt az oldalt. Érzem, hogy kiléptem valami apátiából és elindultam, mert mostmár célom van az élettel, ami eddig hiánycikk volt nálam. Csak olvasnom kellett a sorstársaim történetét és amikor elhangzottak a tanácsok Töletek valami megmozdult bennem. Abban már biztos vagyok, hogy akik itt vannak és tanácsokal látják el a többieket, már tapasztalt a betegségben jártas emberek, akik segitő kezet nyujtanak olyanoknak mint én aki nem tudot mit kezdeni magával. További szép napot és jó hétvégét kívánok.
Üdvözlettel: Eszter
Kedves Anidecica!
Örülj, hogy nem tartozol közénk!
Így mi megtapasztaljuk az élet árnyoldalát.
Sosem hittem, hogy ilyen is lehet......., de egyszer csak jött és örülj, hogy kimaradtál belőle, de ez csak ma van........, mert nem tudod, hogy mit hoz a holnap.
Üdv: Eszter
Szia Őszibarack!
"Csak nyugi-nyugi,mondta a papagály,miközben a macska vitte a háztetőn.Bizott a jövőben bár reménytelen volt a helyzete!
Kedves őszibarack,te tényleg nagyon értékes ember
vagy.Nagyon sokat tudsz a "mi" betegségünkről,tehát tudsz forditani a jelenlegi helyzeteden.Nem is értem!Egyik juniusi leveledben irod,hogy a baj gyökere visszavezet a multba.
Mindig azt mondjuk a pánikbetegeknek,hogy vizsgálják meg multjukat mert a baj gyökere a tudatalattiban keresendő,amit vagy tudatosan vagy nem, odaüztünk.Egy vélt,vagy valós sérelem amit nem tisztáztunk,ott él a lélek mélyén mint a rák megeszi az agyunkat.Igaz ezt nem a kisnyuszi oldja meg,ezt nekünk kell!Ez a kulcs!Te ezt megol
dod!
Eszter!Örülök a hozzáállásodnak!Ahogy irsz,az már
egy másik Eszter!Sok sikert!
Wayofthewarrior!Ismerem ezt az érzést.Nekem igy kezdődött az első pánikroham,ami nem azt jelenti,hogy neked is.Azt tanácsolom,keresd fel az ideggyógyászatot,talán csinálnak egy CT-t.
Mindenképpen idegi eredetünek tartom az általad leirtakat.Ha keveset alszol,sokat bulizol,aztán még agyon is dolgozod magad,akkor el tudom képzelni,hogy ez egy tulfáradt agy reakciója.
Légzésproblémád nincs?/főleg éjjel /.Vigyázz az egészségedre!
Közzé teszek három könyv cimetLehet benne ujat találni:Christine Brasch,Inga-Maria Richberg
DERÜLT ÉGBŐL PÁNIKROHAM
Louise L.Hay ÉLD AZ ÉLETED
Maitri Hillebrecht: AKUPRESSZURA / a 4 ezer éves akupunkturával azonos pontokat találsz,melyet
a könyvben leirtak szerint te magad otthon,bármi-kor kezelhetsz.Nagyon jó ábrákkal,gyakorlatias
mindenkinek ajánlom.Több éve használom az elektro
akupunkturával együtt.Sokszor és nagyon segithet!
Anidecica még nem tudod,de ne is tudd meg,hogy mit
érez a pánokbeteg.Sok nyugi,kevesebb buli!Vigyázz magadra!
Mindenkinek sok sikert!
hamurapi
Ez nagyon aranyos volt :) Szegény pánikbetegeknek milyen rossz h tövig rágják a körmeiket:)
Má régóta írni akartam ide, de valamiért még soha nem jött össze.
Nektek van vmi home made technikátok, hogy kicsit enyhítsétek a rohamokat? Én mostanában a gyökvonással próbálkozom.
Hali,
Mi nem idegesek vagyunk, csak pánikbetegek. :)
De azért köszi!
Barack
Kedves Barack!
Te nem lehetsz beteg! Te vagy az aki nagyon jó tanácsokal látsz el bennünket.
Kérlek ne csináld........!
Biztos ez az időjárás is hihat ránk.
Ma nekem is egy kicsit csökkent az akarta erőm:-(, de holnap újra megyek és úgye te is?
Neked azért ott van egy rendezett családi háttér!
Nekem meg lesz:-) hamarosan, hiszen nagytakarításra készülök:-) !!!
Mosolyogj Barack, kérlek és add tovább a jó tanácsokat, mert sokan vagyunk akik Neked csak köszönettel tartozunk és többek közt én vagyok az egyik, hiszen Te voltál aki rögtön reagált a panaszaimra és látod, hogy engem valósággal kilöktél az utcára :-)!!!
Jobb vagy mint bármelyik " ideggyógyász" :-) Érted ugye?
Puszi: Eszter
Szia Eszter,
Csak így tovább!!!
Mindegy, hogy mi ad erőt neked, a lényeg, hogy elindultál az „úton”.
Én is megyegetek rögös utamon, pánikrohamot kaptam a dokimnál, amikor arról beszéltünk, hogy lelkileg fel kell nőnöm (talán meg van a gyökér). Hát van ilyen, ezt nekem kell feldolgoznom, nem a kisnyuszinak…
Egyébként egyre jobban érzem, hogy van kiút, de szenvedni kell érte. :(
Üdv
Barack
Ui: kíváncsian figyelem majd a fejleményeket tőled!
Szia Őszibarack!
Edzek ezerrel!!! Ma is voltam az utcán. Gyakorolni fogom és összeszedem magam!!! Gondolom, hogy ebben azért ott az öröm is, hogy jön a "kislányom" haza, de azért ott van amit szeretnék nagyon.......GYÓGYULNI!!!
Itt nagy segítséget adtatok Te és Mermo. Köszönöm szépen:-)
Egyébként hugyimonika írta, hogy nekem is üzeni, de itt valami tévedés van. Utálom a férjem nagyon, de nagyon, de a patt helyzet az patt helyzet, hiszen nem lehet az ember csölakó, mert beteg és hát hova is menjen? A közös lakás az még mindig müködik, hiszen nem hullik az égből a lakás megoldás, de a másik lehetőséget figyelembe lehet venni, hogy törleszteni is lehet majd, mert jó a a közmondás, hogy "ma nekem, holnap neked", dehát tudod Őszibarack a mi kis "titkunk" és akkor nagyon is érted, hogy én most miről is írok.
Köszönöm, hogy írtál. Folyamatosan fogom neked az infot írni, hogy mi hogyan sikerül. Mermonak és hamurapinak!!
Olyan aranyosak voltatok:-) Majd ha nem sikerül akkor majd kitervelünk valamit, hogy hogyan tovább.
Szép álmokat mindenkinek!
Üdvözlettel: Eszter
Szia,
Én nem merném állítani, hogy pánikbetegség, de azt sem, hogy igen.
Lehet, hogy csak az idegeid vannak ki, az tud sok mindent csinálni.
Ez pl nem hiszem, hogy tipikus: "...Olyan mintha mondjuk hirtelen megsüketülnék és egyedül maradnék a világban. Ilyenkor nem hallom mit beszélnek körülöttem, sőt, nagyon keveset érzékelek abból ami körülöttem történik..."
Hacsak nem az ájulásérzést gondolod így leírni, de én pl. ájulásérzésnél hallok és látok is...
Én passzolok, esetleg neurológia...
Lehet, hogy másnak van ilyen tapasztalata...
Esetleg írj ide:
Vagy ide:
Ez utóbbi ideggyógyi, lassan válaszol, de szerintem korrekt.
Üdv
Barack
Sziasztok.
Nem tudom hogy kezdjem, nem tudom jó helyre írok-e egyáltalán. 24 éves vagyok, kb. 2 éve kezdődött el az, ami igencsak megnehezíti az életemet. Nem tudom hogy pánikbetegség-e, remélem ti meg tudjátok mondani, talán többet láttatok ilyet mint én.
Fizikailag nem fáj semmim, legjellemzőbb tünetem talán a koncentrációzavar. Olyan mintha mondjuk hirtelen megsüketülnék és egyedül maradnék a világban. Ilyenkor nem hallom mit beszélnek körülöttem, sőt, nagyon keveset érzékelek abból ami körülöttem történik. Műszaki területen dolgoztam, és mikor két alkatrészt kellett volna összeilleszteni... mikor jól vagyok, ez csak egy pillanat műve, de ilyenkor képtelen vagyok rá. Elbizonytalanodok olyan dolgokban, amiet biztosan tudok (pl. a bal zsebemben van a tárcám, jobb zsebemben a mobilom). Most, egy hete folyamatosan egész nap érzem. Aztán 4-5 hónapig semmi.
Nem tudom ez ismerős-e valakinek?
Van még egy dolog. Ez hülyén fog hangzani... pl. mikor a helyére kell valamit tennem, de nem megy. Ha ilyenkor "aztkívánom" hogy tudjam odatenni, szét tudjam szedni stb. akkor sikerül is.
Szerintetek ez mi?
ui.:nem drogozom, nem dohányzom, nem iszom.
Szia Dudi, sajnos messze lakom Tőled ahhoz hogy személyesen megkeresselek, de ha jólesne, nagyon szívesen leveleznék Veled privátban.
Üdv: Fáni
Ne is várd a segítséget,mert miért segítene,mikor neki az állapotod nagyon megfelel...
Csak azt nem értem még mindíg,hogy miért felel meg valakinek,hogy a társát eltiporja?Közben meg azt állítja(állította),hogy szereti...
És ezt akár Eszternek is írhattam volna.
HAli,
Bár nem nekem írtad a hozzászólást, azért szurkolok neked, és kitartást, ügyes tegyél, és szemfüles, ne add fel a reményt!
Fejleményekről majd írj!
NE HAGYD MAGAD "ELTIPORNI"!!!
Barack
Hali,
Én is valamilyen szinten gyógyszer ellenes vagyok, DE szerintem a kezdetekhez mindenképpen kell egy mankó. Ha már az ember "biztonságban" van, elkezdi saját maga gyógyítását (nálad tűsarkú :) ), akkor szépen le lehet építeni a gyógyszert. De ha valaki csak a gyógyszertől várja a segítséget, az marad a gyógyszernél élete végéig. :( Megjegyzem kell egy korrekt doki mindenképp!!!!!!!
Barack