Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Nálam most minden rendben van.Mindenki ellenzi a gyógyszereket, de én ennek köszönhetem, hogy magamra találtam.Járok dolgozni és bárhová elmegyek, ami addig gondot jelentett.Öltözök, mint egy igazi nő.Magassarkú és társai.Szóval nálam bejött!
Puszi!!!
Kedves Baby!
Kicsit megkönnyeztem a történetet. Ilyenkor amikor ilyet olvas az ember elgondolkozik rajta, hogy vajon miért sajnáltatja magát, hiszen vannak ennél keményebb dolgok is. Kivánom Neked, hogy aki ennyi mindenen ment keresztül, hogy jutalmazon a sors, a kisfiad és a Kedves férjed mindennel el, hiszen megérdemled. Nagyon örülök, hogy boldog vagy a kis családodal és nagyon jó egészséget kivánok Neked és nekik. Legyél nagyon boldog!
Szeretettel üdvözöllek: Eszter.
ui: örülök, hogy írtál és a Te problémád nekem tanuló lecke. Köszönöm szépen.
Szia Eszter!
Örülök neki hogy elhatároztad magad és kívánom neked hogy boldog,nyugodt, egészséges életed legyen a továbbiakban. Ami anyut illeti ő sajnos már gyerekkora óta beteg volt csak ez elejében nem lehetett észrevenni. Az ő elmondása szerint a szüleitől sem kapott ok jót. Pl. hogy őt már nem akarták meg ilyesmi. Akkor utánna jöttek az anyagi problémák és hogy apukám nem úgy állt a dolgokhoz. 25 éves korában már napi 30 szem gyógyszert evett és 9 éves kora óta dohányzott. Aztán 30 éves korától még elkezdett inni is. Ekkor voltam 11 éves és az egész gyerekkorom ráment arra hogy ő iszik. Szerencsére a férjem nemsokkal utánna csatlakozott hozzánk de sajna az ő apja is alkoholista volt és elég nehezen viseltük ezeket a dolgokat. Anyu mellett kitartottam egészen addig míg tavaly meg nem halt.
Váratlanul történt az egész és sajnos azóta is elég nehéz megemészteni. Egy kicsit már sikerült elszakadni de még mindíg nem annyira és ez pont elég arra hogy ideges legyek és már irány a wc.
Két jó dolog van az életemben a férjem meg a kisfiam akik kitudnak zöttyenteni ezekből a rémálmokból és közben azon vagyok hogy megtaláljam a módját hogy tudnák véget vetni ennek az egész stresszes dolognak. Visszatérve anyura sajnos még azért sem tudott szabadulni mert rokkant nyugdíjjas volt és semmi pénze nem volt meg persze azért ragaszkodott apuhoz is. Így tehát elég sokmindenen kellett volna változtatni ahhoz hogy ő helyre álljon de sajnos nem volt elég erős.
Kb. egy éve,hogy elkezdődött a szédülés.Eleinte csak néha,majd sűrűbben és annyira állandó társammá vált,hogy tavaszig alig voltak napok,hogy ne éreztem volna.Egy ideje ritkábban jelentkezik.Május vége óta bicajozni is bírok,sőt,motorozok is.
Határozottan akkor jön elő,amikor izgatott leszek,szorongok,idegeskedem.Ritkábban,de előfordul,hogy akkor is jön a szédülés,ha már ideje lenne bevenni a gyógyszerem.A Dokim szerint ez a szédülés a pánik maradványa.
Megjegyzés:Olyan helyen,ahol biztonságban érzem magam,olyan személlyel,akivel biztonságban érzem magam,alig vagy egyáltalán nem szédülök.A személy és a hely kapcsolódik egymáshoz...
Kedves Baby!
Köszönöm, hogy írtál. éppen azon dolgozom, hogy a férjem ki tudjam iktatni az életemből. sajnos szegény Édesanyád valószinű, hogy nem tudott megbirkozni vele. Mármint a betegséggel. Esetleg olvastad, hogy én gyávaságból akartam feladni, de mostmár azért kissé másképpen látom a dolgokat. Szeretnék meggyógyulni nagyon és rra törekszem. A lányom külföldön él, de most ha hazajönnek akkor szépen elmodom neki a dolgokat és mivel tudom, hogy kettönknek nagyon jó a kapcsolatunk, így biztos, hogy társra találok benne, hogy segítsen és az Apjával beszélgesen el, hogy hogyan tovább.
Egyedül, mármint ketten élünk csak együtt a párommal, így nagyon nehéz. Nincsenek barátaim, egyedül nem tudok kimenni az utcára és akkor itt a teljes kiszolgáltatás feléje. Embertelen azt már régóta tudom, nem is kell már, mert hiába van rá szükségem őt nem érdekli az állapotom, tehát nincs mit szeretni rajta. A szép emlékeket is megölte már bennem és csak a rosszat látom egyedül. Mindenképpen változtatok az egészsen és megprobálok úgy élni, hogy kimenjek ebből az egészből. Tudom, hogy hátráltat és ezért elmegyek mindenképpen. Most azon vagyok, hoyg magammal tisztázam ennek a szónak az értelmét, mármint, hogy mennem kell és remélem, hogy sikerül. Örülök, hogy a Te életed rendezödött és sajnálom az Édesanyádat, hogy így elment.........
Üdvözlettel: Eszter
Még azt elfelejtettem írni hogy anyósom is így élt a férje mellett. Teljesen kiszolgáltatta magát neki és ahogy telt az idő akkor szépen ő is úgy ment tönkre és olyan betegségek jöttek ki rajta hogy nem is gondolná az ember. Most meg elváltak egy 4-5 hónapja és lám anyósomat kicserélték. Szabályosan kisímult,nyugodtbb,mosolygós,nem piszkálódik és rettentő türelmes lett azóta. Ráadásul a mi kapcsolatunk is vele sokkal jobb lett mert nincs fikázás egyfolytában. A volt férje meg egyedül maradt és azóta úgy néz ki hogy hálni jár belé a lélek. Ráadásul még ápolatlan is meg még sorolhatnám. Ezt csak azért írtam le hogy éreztessem mekor különbség ha az ember nem egy olyan másik ember mellett él aki csak azon mesterkedik hogy tönkre tegye és fikázza.
Remélem mindenki aki hasonló helyzetben van és megteheti hogy elmegy annak 100 * különb élete lesz utánna.
Szia Eszter!
Ne haragudj hogy írok és nem akarom bántani egyik családtagodat se és téged se. Én csak kérlek szépen bár nem tudom hogy hogy éltek. A saját érdekedben minél előbb menj külön a férjedtől mert ez borzasztó hogy így élsz és hidd el mivel te nagyon pozitívan állsz a dolgokhoz és ha találsz egy olyan segítőtársat akkor szerintem nagyon sokat lehetne javítani a közérzeteden. Higy nekem az én anyukám alkoholista+ánikbeteg volt és a szemem láttára ment tönkre mert apu is úgy bánt vele ahogy a te gyagyás férjed. Bocsi de az ilyen férjeket egyszerűen nem tudom megérteni. Eltiporja a sárba a társát akiek inkább megértő szavakra és segítségre van szüksége. Amúgy sajnos én rám is elég sok ragadt anyu betegségéből és főleg ahogy tavaly meghalt akkor kikészültem totálisan. Így most nálam ez a betegség enyhe lefolyásban de azért szépen jelentkezik akkor ha elmegyekitthonról valahová félek hogy rosszul leszek és ha egy kicsit idegesebb vagyok akkor olyan hasmenésem van és görcseim meg szédülök és hányingerem mint még sose.néha persze tudom kontrollálni de ha fáradtabb vagyok akkor végem. A kajálásról meg ne is beszéljünk. Sokszor alig van étvágyam. Fogyok mint a holdvilág és semmi erőm. Na de nem ez a lényeg hanem az hogy ha jót akarsz magadnak és nem akarod magad teljes tönkre tenni akkor állj a sarkadra és hagyd el a férjed mert elszívja az összes energiád és utánna már csak árnyéka leszel annak a valaha is boldog embernek aki régebben voltál.
Szia Eszter,
A nyílt összecsapásnak én sem vagyok híve még, mint Hamurapi írta.
De, szerintem elsősorban beszélj a lányoddal (négyszemközt), mondd el neki, hogy x éve csak színház az életetek, hogy a férjed milyen galád. (ezt ha tudod úgy próbáld tényszerűen elmondani, egyenlőre ne szidd, csak tényeket közölj). Ha a lányod melléd áll, akkor már ketten vagytok. Mint ahogy a közmondás mondta „sok lúd disznót nyer”
Arra mindig gondolj, hogy a férjed a lányod apja, ezért ha szidod a lányodnak esetleg rosszul esik. Döntse el ő, hogy mit gondol az apjáról…
(de szerintem tisztában van a helyzettel, ahogy magamat ismerem gyerekként)
A sétát semmiképp ne hagyd abba! Amikor terhes lettem, és kis ideig nem tudtam kimenni, a pszichológusom azt ajánlotta, hogy először a sarokig, utána két sarokig, majd egy kör a háztömb körül, és utána a közért. 1 hétig csinálj egyet egyet…
Arról, meg hogy összeszorított foggal „jópofizol”: semmit nem kell erőltetned, ha rossz napod van látszon csak rajtad. A sok rossz elfojtása is lehet pánik. HA nincs kedved felkelni, hát ne tedd (ha csak nincs nyomós oka). Csak te vigyázhatsz saját magadra, senki más!!!!
Ezt az oldalt mindenképp nézd meg, ez nem az, ahová először írtál:
Továbbra is vigyázz magadra!
Barack
Kedves Hamurapi!
Óriási ötletet adtál, hiszen itt végre tudtam "panaszkodni" illetve beszélni a sorsomról és valóban megmutatom a lányomnak. Talán nekem az is fáj, hogy mindezt a történeteket ez eddig senkivel sem osztottam meg és a történések mondhatni minimális része került elétek, mert a lenézést a lelki megaláztatást, az állandó gyülöletet, amit mostanáig átéltem az mind belül tombol és ezidáig csak gondolkoztam, hogy miért? Tény, hogy gyenge idegzetü vagyok, de azért kedves és teljesen kibirható a magatartásom. Kedves vagyok az ismerösökkel és amint írtam, ha vendégeink jönnek mosolygok, bárhogy is érzem magamat. Most, hogy ezt írom neked, jut eszembe, hogy miért nem tudom ezt magamért megcsinálni? Hiszen ha arra sikerül, hogy senki ne vegyen észre semmit, akkor a saját érdekem fontosabb lenne és mintha most forrna bennem a "csakazértis"!!! hiszen én is ember vagyok és muszály mennem, mégha menekülve is. Én nem szeretem a férjem és én is megkérdöjelezem az a szót, hogy "ember". Igen! Nagyon kedves emberek vannak itt és valóban jó tanácsokat osztanak. Gondolom, hogy egyszer én is elérek arra a szintre mint itt a többi betegtársam akiktől a kedvességet kapom. Köszönöm, hogy írtál.
Üdvözöllek: Eszter
Kedves ESzter!
Őszibarack igazán nagyon jó irányt mutat neked.Fogadd meg a tanácsát és gondolkodj el azon,hogyan tudnál megszabadulni ebből a helyzetből.Azt biztosan állitom,hogy amig ilyen körülmények között élsz,nem nagy esélyed van arra,hogy látványos változás legyen állapotodban.Minden erőlködésedet és eredményedet el fogja fojtani ez az/ ember?/.Én nem vagyok hivatott őt minősiteni,de nálam egy ilyen magatartás kimeriti a cserbenhagyás fogalmát és
gyülölöm a gyáva cserbenhagyókat.
Én a helyedben meglátogatnám a kerületi pszichiátriát,az nem kerül pénzedbe,aztán majd alakul tovább.A másik,hogy a lányodnak mutasd meg amit eddig leveleztél az interneten.Ennél jobb bizonyiték nem kell. Én helyedben háziorvost változtatnék.Erre jogod van.
Ha a pszichiátriára el tudnál járni az nagy lépés
lenne.
Mindenek felett próbálj ujra és ujra kimenni a lakásból.Ha nem jól sikerül,ne állj meg,próbáld ujra.Nem fogsz a párodtól segitséget kapni,neked kell lelkileg elszakadni tőle,hogy a gyógyulás egyáltalán szóba jöhessen.Ha ki tudsz járni,tudsz
tenni magadért/eljárni orvoshoz stb/.
Figyelmedbe ajánlom,hogy lapozz vissza a levelezésedben,mert nagyon jó tanácsokat találsz
ott,amit talán már elfelejtettél.
Még egy utolsót:Nézz körül a többi honlapon is mert ott is vannak jó tanácsok.
Ma az elejétől végig olvastalak!
Gondold meg a nyilt összecsapást,mert ahhoz nagyon
erősnek kell lenned.
Sok sikert:
hamurapi
Kedves Őszibarack!
Igazából csak ezt az oldalt látogatom, mert alig jutok a géphez és eddig nem igazából sok oldalt néztem meg és ráadásul itt megtaláltam amiért egyáltalán feljöttem. Azt Te tudod, hogy nekem miért nehéz orvost találni és ezért egyenlőre marad a kerületi orvosi rendelő, mert az neki eszébe sem jut. Azzal tisztában van, hogy nem megyek be a klinikára:-((( és úgy egyáltalán mire is mennék vele?
Könnyen lenne beutalom és akkor még ez a lehetőségem sem lenne meg, hogy veletek beszélgesek. Ördögi kör ez. A jövö héten jönnek a lányomék 2 hétre és az nekem remélem, hogy nagy segítség lesz és képzeld látom, hogy a férjem is veszi elö a jobbik arcát. A gúnyos vigyorát csak én ismerem, de most legalább nem durva. Gondolom, hogy amig a gyerekek itthon lesznek nem fog eljárni itthonról, hanem jön a mintaférj című fejezet, de talán most lesz erőm a lányomnak szólni, de úgy, hogy az Apja fejére ráolvasom, hogy mit csinál velem. Kiváncsi vagyok, hogyan fog a gyerek elött védekezni, de addig is megpróbálok bizonyitékot gyüjteni, mint pld. a barátnője telefonszámát és akkor játszunk nyílt kártyával. Gondolom Te is helyesnek tartod ezt a lépésemet.
Köszönöm a türelmed.
Üdvözlettel: Eszter
Szia Eszter,
Ez borzasztó, amit írtál! :(
Egyáltalán borzasztó, hogy ilyen fiatalon házasodtatok…
Szerintem, amikor elkezdett kevesebbet foglalkozni veletek, már akkor volt valakije.
Nagyon sok férfi agya helyett is fütyi működik. :((((
A lényeg a lényeg, hogy valahogyan ki kellene szabadulnod otthonról!
A lányodat miért nem avatod be a gondjaidba???
Lehet, hogy segítene orvoshoz járni stb…
Nekem az Öcsém segített nagyon sokat, amikor „leszédültem” a buszról, volt, hogy hajnalban jött haza a melóból, és 8-kor értem jött a megállóba, lehet, hogy morgott, de megtette!!!
Azért vagytok egy család, hogy segítsétek egymást!
Merj segítséget kérni, nem vagy egyedül!!!
És nagyon fontos lenne, ha beállítanák a gyógyszereidet!
„….erősődni fogok fizikálisan akkor lelkiekben is összeszedek annyi erőt…”
Ez pont fordítva van!!! Minden betegség lelki dolgokra vezethető vissza, tehát lelkileg erősödj, utána fogsz testileg is erősödni!!!!
Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged?
Érdekes olvasmány lehet, ha hozzájutnál, de betettem egy weboldalt, ott olvashatsz pár szót róla…
Ide szerintem mindenképpen írj orvos ügyben, muszáj lenne eljutnod egy dokihoz:
Internettel óvatosan, áteshetsz a ló túloldalára (internetfüggőség), és a net nem mindig barátságos!!!!!
Vigyázz magadra!
Barack
Kedves Harmatcsepp!
Köszönöm az üzeneted. Mintha jobban érezném magamat, mert ha leülök a gép elé mindig találok egy üzenetet valakitől aki segítő kezet nyújt illetve egy-két kedves mondattal próbál lelki erőt adni.
Nem is hiszirek Ti akik üzentek, hogy ezzel már mennyi lelkierőt adtok és van akinek elmondjam a panaszaimat. Igazából nem biztam ebbe a nettes világban, de nagyon kellemes csalódást okozott. Nagyon rendes emberek vannak a sorstársaim között és ahogy olvasgatom a beírásokat szinte mindenki megjárta már e földi poklt. Ezzel nem arra célzok, hogy örülök, hanem arra, hogy mindenki ismeri a tüneteket és tudják, hogy miről is írok és jön a bátoritás, hogy ne adjam fel.Igérem, hogy minden erőmmel azzon leszek, hogy magamnak és persze mindenkinek aki írt nekem bebizonyitsam, hogy hallgatok a tanácsokra és el is fogok indulni. Sajnos a batánőm nagyon messze lakik és nagy családja van. Így csak telefonon szoktunk beszélni, ha alkalom adódik rá. Most azért kissé nehéhz a bátorságom összeszedni, de holnap hétfő és akkor a szomszéd néni megint megy a közértbe és én megyek vele. Legalább is megpróbálom, hogy mostmár be is menjek a boltba. Amint az írtad, hogy el kell válnom, hát az sajnos nem egy egyszerü eset. Gondolom, hogyha erősődni fogok fizikálisan akkor lelkiekben is összeszedek annyi erőt, hogy szembe tudjal szállni a párommal és akkor már végleg megszünik ez a földi pokol.
Üdvözlettel: Eszter
Szia!
Olvasom már régen az üzenet-váltásaidat és agyalok, hogyan is tudnék segíteni Neked.
Nem könnyű. Ami biztos, hogy megértő társ nélkül, egyedül nem fog menni. Lehet, hogy durva amit írok, de a férjedet el kell hagynod! Elképzelhető, hogy a gyökereiben nem ő a bajod okozója, de a mostani állapotodban mellette nem fog menni a javulás. Márpedig Rádférne.
Barátnőd nincs, aki melléd állna és elkisérne egy-egy sétára?
Egy jó pszichológus is sokat tudna segíteni, de pszichiáter által végzett terápia (mélylélektani analízissel kezdve) is hasznos lehetne szerintem.Sőt; továbbmegyek: Sokaknak a kineziológia segít. Hátha van valamelyik a környékeden.
És kitartás! Lesz ez még jobb is! Itt tényleg sok hasznos tanácsot kap az ember és úgy érzi, hogy nincs egyedül. Maradj velünk!
Kedves Őszibarack!
Köszönöm, hogy írtál. Próbálok kutakodni az emlékeimben, de hál'isten nincsenek negativ emlékeim. Éltem a gyerekek nyugodt életét. Igazán nem volt semmi negativum. Jó tanukó voltam, kedves és szorgalmas szülökkel. 18 évesen ismertem meg a férjem és 19 évesen hozzámentem:-(((
Nagyon jól meg voltunk X ideig, de aztán talán a beosztása miatt, de egyre kevesebbet foglalkozott velünk. Elöször még nem volt baj amikor hiányoltam, de aztán egyre jobban haragudott. Próbáltam, mint fiatal nő a sarkamra állni, hogy megfékezem a kimaradásait, de nem sok sikerrel. Valószinü, hogy ez meritett ki idegileg és amikor beteg lettem akkor egyszerüen lecserélt. El nem vállik, de én lettem a céltáblája. Gondolom, hogy hanyadik kapcsolata van, mert beszélni nem beszél róla, de nem is titkolja. A mostani valószinü, hogy szorosan fogja, mert ez már elég hosszú ideje meg van neki. Jó lenne, ha menne, de sajnos marad. A lányom jobb, ha nem tud semmit. Biztos vinne magához, de hogy mennék ílyen állapotban? Amennyiben jobban lennék akkor itt hagynám őt is és a házat is, de mond meg így hogy induljan neki.
Minden nélkül 1 élet munkáját hagyva itt valaki másnak, de még ez lenne a legkevesebb, mert nem is igazán érdekel, de nagyon betegnek érzem magamat és ez a tragikusabb sajnos:-(( lehet, hogy a lányom életében is rosszat hozna egy beteg asszony. Ennek nem szeretném kitenni. A vejem nem igazából ismerem és nem is beszélünk egy nyelvet. Gondolhatod, hogy hogyan lehetne komunikálnom vele. Tudom, hogy ahogy itt olvasgatom a panaszokat vannak sokkal komolyabb ügyek is, de sajnos mindenkinek a sajátja a legnagyobb-((
Aranyos vagy, hogy írtad "itt mindig kérhetek segítséget" köszönöm.
Szeretettel Üdvözöllek: Eszter
Szia Eszter,
Örülök, hogy kint jártál!
Ne add fel az orvoskeresést!
Itt is van két szakember, ahogy olvastam segítenek orvost és intézményt keresni...
Nyugodtan írd meg nekik, hogy nem tudsz kimenni, hogy sajna rokkant nyugdíjas vagy stb...
Amit Hanurapi írt, az így igaz! Meg kell találnod a bajok gyökerét, és sajnos lehet, hogy nem is a férjed lesz, ő csak az előhozója a volt sérelemnek.
Én Anyámnak köszönhetem a pánikom. A gyerekkori sérelmek csak 8 éve csúcsosodtak ki pánikká.
De ezt hosszú lenne leírni.
Ismerem a férjed férfi "fajtáját". Az ilyenek lenézik a nőt, mégha egykor szerették is. Az ilyennek nem tudsz jót tenni, mégha a fejed tetejére álsz, akkor sem. (már bocsi, hogy így írok róla)
Valahogy bele kell törődnöd, hogy őt végleg elvesztetted, és új irányba kell folytatnod az életed. Egyébként valóban az ilyen férfi nem hogy támogatná partnerét, hanem még jól bele is "rúg". (persze lelkileg, mert az jobban fáj)
Nem lehet, hogy gyermekkorában bántalmazták, esetleg megalázták?
Mindenképpen szembe kell nézned azzal a ténnyel, hogy ahol tud, ott fog bántani, és neked nagyon erősnek kell lenned!!!
Gyógyszerhez annyit, hogy ha jól lennél gyógyszerezve nem lennél álomkóros... (de ez csak az én tapasztalatom)
Szóval fel a fejjel, sok séta, de csak lassanként, és merj segítséget kérni, nem vagy egyedül!!!
Barack
Ui: szerintem a gyerkőcöddel is megoszthatnád a dolgokat, lehet, hogy neki is jól esne...
Kedves Hamurapi!
Nagyon kedves vagy és köszönöm a tanácsod. Persze, hogy szeretnék többet kimenni, és az az 1 séta éppen jó is volt. Ma is szerettem volna, de mint ahogy írtam csak a gúnyolodás volt megint. A néni nem volt ma itthon és a párom csak annyit kérdezett, hogy nincs "dadusom". Tudod most ahogy ránézek csak gondolkozom rajta, hogy mit is vétettem, hogy ezt el kell viselnem. Az én vélemény szerint már ő nem is ember. Itt ez alatt a pár nap alatt több kedveséget kaptam Töletek, mint töle az utobbi években.
Köszönöm mégegyszer és mindenkinek betartom a tanácsát, hiszen Ti jót akartok. Köszönöm, hogy írtál.
Üdv: Eszter
Szia Eszter!
Olvasom történetedet.Kérlek nyugodt perceidben gondold át az életedet:Keresd meg,hogy mikor volt az első roham és mi volt előtte,napokkal,évekkel előbb.Ez a betegség elsősorban lelki eredetü.Egy régen magadbahordott sérelem okozhat/ nagyon is
okozhat/ pánikbetegséget.Kijönni csak ugy lehet belőle,ha az inditó ok megszünik.Légy bátor és próbálj ujra kimenni.A pszichiáter is ezt tanácsolná.Még akkor is menj,ha gunyolódik rajtad,le akarja törni kezdődő önállóságodat.Semmi nem fenyeget a lakáson kivül téged.Nem fogsz elájulni,nem kapsz infartust,csak bátran!!Ne félj annyira!!
hamurapi
Szia Mermo!
Ma megint kimerészkedtem, de ma nem jártam sikerrel:-(((
reggel nagyon rossz volt a handgulatom, mert korán kezdte a veszekedést. Gondolod, hogy ő okozza a bajomat?
Puszillak: Eszter.
Köszönöm, hogy írtál.
Szia! Örülök, hogy voltál kint picikét! Csak szép lassan, ráérsz.
Látod, a férjed otthon volt, nem vagy jól! Amiket leírtál, hogy milyen házasságban éltek, nem csodálnám, ha Ő lenne a pánikbetegséged ookozzója.A gyógyszerektől meg tényleg sokat lehet aludni. Amikor én szedtem, én is aludtam folyamatosan.
Sziasztok sorstársak!
Elkezdtem írni a naplómat... Pániknapló a címe.
Anno 2006-ban amikor sokadszor jött elő a betegség naplót írtam, remegő kézzel. Most ezt másolom folyamatosan ide, hogy megosszam veletek az akkori érzéseimet, gondolataimat. Talán magatokra ismertek belőle és tudni fogjátok, hogy nem vagytok egyedül.
Most már kifelé lábalok, tudom, hogy meg fogok gyógyulni, nektek is kitartás!
Szia Kedves Mermo!
Bocsánat, de nem jutottam tegnap a géphez, mert a párom itthon volt.
Most elment és így tudok írni. Képzeld a nénivel a tanácsodra elmentem a közértig:-) ez tegnap volt. Be nem mertem menni, de eléggé jól bírtam és bár minden bajom jött a néni elött tartottam magamat.
Ma nem mertem megismételni, de nem is voltam egész nap jól. Lehet, hogy azért, mert itthon volt, de lehet hogy csak a nagy meleg miatt.
Vettem be a gyógyszerem és elég sokat aludtam. Köszönöm, hogy ajánlottad a sétát, mert legalább kiléptem az ajtón. Képzeld el a páromat amikor öltöztem, gúnyosan kérdezte, hogy csak nem kimész az utcára, hát........... kimentem. Elképedt!
Aranyos vagy nagyon. Köszönöm.
Amit írt Őszibarack, hogy írjak arra az Email címre az sajnos nem jött össze, mert visszaírtak, hogy keresem meg őket személyesen. Gondolom, hogy annyira nem vagyok még erős.Én Bp.-n a XX. ker-ben lakom és ez valahol bent van a klinikáknál. Azért tegnap jó napom volt:-) ! Köszönöm Kedves Mermo.
Puszillak: Eszter
Eszter! Minden oké? Majd jeletkezz!
Puszi
Szia!
Szerintem , az orvosoddal mindenképp beszélj, hogy babát szeretnétek. Szerintem, nem túl jó, ha ilyen gyógyszert szedsz.
És még ez: