Lelkünk bugyrai (beszélgetés)

Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

/Radnóti Miklós/

A szerelem sóhajok párájából fogant füst; ha szítják: tűz, mitől a szem ragyog; gyötrődve tenger, mit könnyár dagaszt. Mi még? Értelmes őrület, ádáz epe, mézédes fűszer.

/Shakespeare/

Amíg fiatal vagy minden szépnek látszik,

Hulló könnyed is szivárvánnyá válik.

De amint az évek lassan tovaszállnak,

Úgy gyűlnek szívedben a gondok és árnyak.

Rövid az élet mégis sok a könnye,

Mikor te mosolyogsz a másét töröld le.

Mert ahogy te szeretsz úgy szeretnek mások,

Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod.

S kit párodul rendel az ég,

Becsüld meg, s szorítsd a kezét.

És ha minden álmod valósággá válik,

Akkor ne felejtsd el: "Légy jó mindhalálig!"

Gyulai Pál: Tanács

Kiket szeretsz s akik szeretnek,

Ha bántanak, ha megsebeznek:

Ne haragudj rájuk sokáig!

De öntsd ki szíved, s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét:

Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Oh, egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk éppen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben,

De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,

Híved legott azzá lesz szinte,

Oszlik gyanú, megenyhül bánat;

Oly hirtelen jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sírnál késő a bocsánat!

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat, A hajlott hátú jó anyákat.

A ráncos és eres kezeket Az elszürkült, sápadt szemeket.

Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket, Adjatok nekik szeretet.

Szenvedtek Ők már eleget, A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szűk odúkba, Ne rakjátok Őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat, Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok, Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek , Amíg fölnevelkedtetek.

Fáradtak Ők is eleget, Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket, Mikor Isten Közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet, Elhívja Őket közületek,

Ti foglaljátok el helyüket, Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek, Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket, Szeressétek az öregeket.

Alex Tamás : Emlékdal

Csak a jók mennek el, ők hagynak el,

Mit ők hoztak el, ők viszik el.

Ez nem tünik fel, míg együt vagyunk,

Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk

A jók mennek el, s ránk száll az éj

Ők hagynak el, az álmunk övék.

Ez nem tünik fel míg együtt vagyunk,

De a jók ünnepén találkozunk.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,

Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.

Legyen békesség velük a hosszú úton,

És áldd meg öket Istenem!

Miért múlik el az élet?

Miért van az, hogy nincsen visszaút?

Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,

Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,

Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.

Legyen békesség velük a hosszú úton,

És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?

Miért van az, hogy nincsen visszaút?

Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,

Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

„Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott

sincs közülük; fiatalok, mint az idõ.

Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal - harmadnapra

föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörûség, szerelmükért örökös hûség,

s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyûjtött kínját."

(Ratkó József: Zsoltár)

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve,

[{[{[A HREF=" [link] TARGET="_blank"]}]}]Stephen King[{[{[/A]}]}]

"Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,

csak nézni kell és nem beszélni,

se kérdeni, se válaszolni,

csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán

parancsolnak csöpprándulások,

s ha keskeny űr szakad közébünk:

felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni

ékesszóló sugarak által,

s meleg, bársonyos egyességre

jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit Te érzel,

kimondani, mi nyelveden van,

előbb dobbanni a szívednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj a száddal, csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor beszélni már nem kell."

"Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,

csak nézni kell és nem beszélni,

se kérdeni, se válaszolni,

csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán

parancsolnak csöpprándulások,

s ha keskeny űr szakad közébünk:

felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni

ékesszóló sugarak által,

s meleg, bársonyos egyességre

jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit Te érzel,

kimondani, mi nyelveden van,

előbb dobbanni a szívednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj a száddal, csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor beszélni már nem kell."

"A magányban, a betegségben, a zűrzavarban-

a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést,

még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket.

Elég a tudat, hogy ő létezik.

A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő,

a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend...

Éppen ezekben a dolgokban gyökerezik a legmélyebben.

És ilyen talajból bontja ki a legszebb virágait!"

(Pam Brown)

Bertók László: Boldogság-dal

Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,

csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.

Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,

s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.

Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,

és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.

Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,

egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.

A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,

Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

Ne add fel!

Ha elromlik minden, mint megesik néha,

Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,

Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,

Nevetnél bár, de sóhajtozol,

Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,

Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,

Ilyesmit párszor mindenki érez,

Számos hiba épp azért történik,

Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.

Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,

A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,

Mint tétova ember balgán képzeli,

Sokszor a küzdő nem várja meg,

Hogy megnyerje a serleget,

És túl késő, mire belenyilall,

Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -

Kétség fellegének ezüst árnyalatja -

És nem tudjuk, mily közel a siker,

Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;

Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -

Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

(Ismeretlen szerző)

Te jó ég!Pont ezt érzem én is!

Mintha csak választ adtál volna ,a tegnapi kérdésemre...

köszönöm

Nem is kettő, három életet szeretnék

Nem egymás után, hanem

egyszerre.

Az egyikben maradna az, ami az életem.

A másik a kettőnké

lenne. Csak Te+én.

Csak azért élném, hogy minden pillanatban

szerethesselek, hogy csillogó gyémánttá tegyem az életedet,

hogy ébren éljem meg az álmainkat.

De szeretnék egy harmadik életet is.

Egy olyat, amiből nem hiányozna az első kettő,

amiből semmi sem hiányozna.

Szeretnék nagyon magasan, nagyon távol a világtól, egy

kristálytiszta bölccsel egyedül lenni,

és a kristálytiszta levegőben,

magamba szívni a kristálytiszta valóságot.

Talán ott megtudhatnám,

hogyan lehet egy szívvel többfelé szeretni."

Chester

Szepes Mária - Kibékülés

Békét kötni mindennel és mindenkivel,

aki más, mint amit jónak, szépnek

tartok, s csak önmaga tud lenni.

Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,

ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani

idegen, rossz ízeket, helyükre tenni

téves jelképeket. Megérteni titkos

nyelvüket, a hebegőt, a dadogót,

a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.

Felismerni e tintahal - felhő mögött a zokogó,

magányos kárhozottat, aki adni, kérni

nem képes. Számláján csak bevétel - rovatot

vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret,

nem ismer egyebet, csak a nihilt,

koporsót ácsol, sírgödröt ás.

Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,

visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,

sült galambra lesve tétlenkedik.

Nyavalyáinak utána jár,

a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.

Nem tudja másképp. Semmiféle vád,

ítélet csontalkatát nem szabja át.

Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!

Ennyi az ember, s ennyi vagyok

magam is. Nem több és nem kevesebb.

Néha megostromlom a lehetetlent,

Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,

azután visszahullok talajt vesztve megint.

De magamnak is megbocsájtok,

ami nehezebb, mint átugrani

saját, földre vetült árnyékunkat.

E biblikus varázslat mégis

megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.

A csoda villáma váratlan mindig,

eltünteti, ami valónak tűnik,

s megmutatja, ami a mulandóban is

igaz, mert soha el nem múlik.

************************

Szeretet...Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszontszeretetet "vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent:adok, nem pedig kapok.

Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...

A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt.

Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek,és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. a szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. a szeretet elfogadás. a szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk.

(Hermann Hesse)

Paul Éluard

ÉS EGY MOSOLY

Az éj sohase teljes

Higgyétek el ha mondom

Mindig marad

A bánat mélyén is egy nyitott ablak

Egy ablak mely világos

Mindig marad egy álom ami virraszt

Vágy betölteni csillapítni éhség

Egy jó egy tiszta szív

Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz

És figyelmes szemek

S egy élet amit meg kell osztani.

fordította: Somlyó György

Ima

"Uram, tégy engem békéd

eszközévé, Hogy szeressek

ott,ahol gyülölnek,

Hogy megbocsássak ott,

ahol megbántanak,

Hogy összekössek,

ahol széthúzás van,

Hogy reménységet keltsek,

ahol kétségbeesés kínoz,

Hogy fényt gyújtsak,

ahol sötétség uralkodik,

Hogy örömöt hozzak oda,

ahol gond tanyázik.

O, Uram, segíts meg,

hogy törekedjem,

Nem arra,

hogy megvigasztaljanak,

Hanem, hogy én

megvigasztaljak,

Nem arra,

hogy szeressenek,

hanem arra,

hogy szeressek.

Mert aki így ad,

az kapni fog,

Aki elveszíti magát,

az talál,

Aki megbocsát,

annak megbocsátanak,

Aki meghal,

az fölébred

az örök életre.”

Assisi Szent Ferenc

Útravaló

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá,

aki másnak is ad belőle, mert amikor bennünket

elküldtek, az útrabocsájtó hatalom így szólt:

Rád bízok minden embert külön,

kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát,

mindenkire vigyázz úgy, mint magadra,

és ne hagyd sötétségben elmerülni.

Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.

Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.

Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja,

de jaj neked, ha magadnak tartod.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit:

Felelős vagy minden emberért aki veled él,

s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz,

minden örömmel, amit magadba zártál,

és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.

Most eredj és élj, mert a világ a tiéd. "

(Hamvas Béla)

Oly fúrcsák vagyunk mi emberek, a lelKünk sír az ajkunk nevet.

Egymásról azt hisszük, hogy boldogok vagyunk talán, s irígykedünk egy *egy vidám szaván...

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták, szabadok.

S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyei égnek csillogó szemében.

Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, amikor nevetünk,,

Juhász Gyula

Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta dúl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod, hogyha megkeres,

Mint napsugár, ha villan a tetőn,

Holott borongós már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,

Hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Őri istván

Szeretnék a boldogságról írni

Szeretnék a boldogságról írni

szeretnék többé sohasem sírni

szeretném a világba kiordít'ni:

Ne csüggedj, van remény

az út vége a győzelem!

nehéz a harc, de 'mi vár:

boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni

szeretnék boldogságtól sírni

szeretném a világba kiordít'ni:

Istenem! Ő itt van velem!

Látom Őt, nemcsak álmodom

a perceket már nem számolom

mert eljött, s többé nem megy el

ó, áldott élet

áldott szépség

áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni

tündérmesét, igaz történetet

szeretném a világba kiordít'ni:

Szeret, szeret, szeret!

S azt is, hogy én is szeretem

jobban, mint életem

s ez a szerelem végtelen

mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani

hogy szeme gyönyörű

s ajka édes

minden, mit mond és tesz

szivárvánnyal ékes

s csak, hogy láthatom

a Mennyország nekem

szeretném elmondani nektek

hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne

szeretném, ha egyszer Ő üzenne:

Várlak, gyere, szeretlek én is!

szerettelek mindig

s szeretni foglak

a világ végezetéig

Márai: Az igazi

..Nagyon fájt a szívem, azt hittem, hogy belehalok. De aztán felébredtem egy napon, és megtudtam valamit... igen, azt a legfontosabbat, amit csak egyedül tudhat meg az ember. Megmondjam?... Nem fog fájni?...Kibírod? Hát igen, én kibírtam. De nem szívesen mondom meg senkinek, nem szeretem elvenni az emberek hitét, egy gyönyörű téveszmébe vetett hitüket, amiből annyi szenvedés, de annyi nagyszerűség is származik: hőstettek, műalkotások, csodálatos emberi erőfeszítések. Mégis azt akarod, hogy megmondjam? Hát, ha akarod. De ne haragudj reám aztán... engem Isten megvert és megajándékozott ezzel, hogy megtudhattam és kibírtam és nem haltam bele. Mit tudtam meg?... Hát azt, hogy nincsen igazi.

A legfontosabb, hogy az ember békében éljen önmagával, és elviselje a fogyatékosságait. Azokból a képességekből kell várat építeni, amik benned vannak. És mindenkiben van miből építkezni. Fontos, hogy megtaláld az erogén zónáidat az élethez. A másik dolog, hogy imádnod és el kell fogadnod saját magad.

Szentgyörgyi Rita:Népszabadság Online/Mázli és élet ösztön 2007.05.30

Emlékezem.

Azaz múltam morzsáit rágom.

Próbálom tetten érni

sosemvolt bátorságom.

Neked semmit sem hoztam.

Kezemben semmi sincsen.

De arcom ráncaiba véste,

neved kezdőbetűit az Isten.

S ha elalszanak bennem a Dalok...

Eljön majd értem Apám,

és kézen fog a Halott.

S ha az Úr kérdezi : Fiam! Megérte?

A Te neved suttogom akkor.

S a földig hajolok a Szélbe...

/Fann Tom/

- KERNYA BRIGITTA -

Álmodj...

Álmodj boldogot, álmodj szépet

Álmodj igazra váló meséket

Álmodj barátot, melletted állót

Álmodj hu társat, el sose válót

Álmodj magadnak igazi otthont

Álmodj bele, kivel megosztod

Álmodj táncot, mi magasba emel

Álmodj táncost, ki szívednek felel

Álmodj tüzet, lánggal égetot

Álmodj csókkal perzselo szeretot

Álmodj utakat, messzi világot

Álmodj szívedben nyíló virágot

Álmodj szerelmet, tiszta vágyat

Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad

Álmodj szabadot, láncot megtörve

Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve

Álmodj hát jövot, álmodj szépet

Álmodj igazzá váló meséket...

Ment a hűtlen nehéz fejjel,

Visszamenne, de Ő már nem kell,

Érzi, hálátlan lett sorsa,

Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondolt, Őt ki szerette,

Ha szerette, el miért engedte,

Vissza nem jön többé soha,

Bárcsak békén hagyták volna...

Minden hajnal Övé marad,

Látja szállni a madarakat,

Hosszú-hosszú ideje vár,

Nem számolja a napokat már,

Amíg él, el nem felejti,

Hogy a múltat ki nem tépheti

Szívéből...

Megállt, egyszer visszanézett,

Nézte, nézte a messzeséget,

Sárga lámpák jelzik útját,

Otthon hagyta minden múltját...

Ment a hűtlen nehéz fejjel,

Tudja jól, hogy Ő már nem kell,

Ég veletek, mást nem mondott,

Szeme túlragyogott minden csillagot...

Minden hajnal Övé marad,

Látja szállni a madarakat,

Hosszú-hosszú ideje vár,

Nem számolja a napokat már,

Amíg él, el nem felejti,

Hogy a múltat ki nem tépheti

Szívéből...

(EDDA)

többé már nem tudok,

csak neked dúdolni halkan...