Ennyi a barátság?? (beszélgetés)
Aranyos sztori, örülök, hogy így jártál🤗❤️
Mikor a legelső csaj szült a barátnőim közül èn is végigizgultam a terhességét, végig kérdeztem, babavárót is szerveztem neki, szülés után is kerestem, de ahogy meglett a gyerek már nem voltam érdekes. Oké, elfogadom. Nyilván prioritás a sarj meg minden de ha néha ő is megkérdezné hogy mizu velem azért nem törne le az ujja amíg begépeli a messengerbe. Na de nem haragszom csak rosszul esik.
Most van egy barátnőm aki csak szeretne gyereket de még nem jött össze, mellette vagyok ott is.
Jó ez most úgy hangzik h magamat emelem piedesztálra, meg biztos nekem is vannak hibáim de nem érzem h én lennék a felelős.
Én örülök az ő gyerekeinknek is, mert nekem nincs és nem is lesz (saját akaratból), de azért másokéval elvagyok.
Hát ezek, nem barátok!
Az én barátaim, végig izgulták velem a terhességemet, szülés közben az összes hívogatta a kórházat. Már le volt tiltva az aki utánam érdeklődött;)
Mindig látogattak, amikor már megszületett a gyerekünk, ugyan úgy hívtak minket programokra, mintha mi sem történt volna, jöttek hozzánk bulizni, stb., aztán szépen sorban, mind megházasodott, mind szült egy-két gyereket és ugyan úgy mindnél végig csináltuk az egészet és azóta a gyerekeink felnőttek, de ugyan úgy tart a barátságunk, a gyerekeink pedig nem is barátoknak képzelik egymást, hanem rokonnak. Mindig azt mondják egymásra, hogy unkatestvérek:DDD
Persze, ehhez barátság kell, nem érdekbarátság, és IQ, EQ és minden.
Sajnálom, hogy manapság ez van.
Egyébként a fiam barátnője is úgy járt mint te. A barátnői szinglik még mindig, ezért őt nem hívják sehová, mert biztos nem ér rá. Ő pedig úgy érzi, hogy kiközösítették.
Annyira hálás vagyok a barátaimért!
Pontosan!
Szerintem is nagyfokú irigység, butaság és gonoszság van a háttérben. Lehet, hogy barátnő, nem akar ilyen emberrel barátkozni. Teljesen megértem...
Értem én, de azt gondolom, hogy nem véletlenül írta FI, hogy egy nárcisztikussal ismerkedik. Utalt is rá, hogy a barátnője, akkor hülyézte le, amikor ezt elmesélte neki.
FI-t nem az érdekelte, hogy miért tartja hülyének a barátnője (lehet, hogy félti az ilyenektől?), hanem rögtön duzzog és a barátnő orra alá dörgöl, minden múltbeli dolgot. A hozzászólása végén, fel is sorol néhányat.
A problémákat nem dédelgetni kell, majd évek múlva valaki rázúdítani. Ott és azonnal tisztázni kell.
A hozzászólásból nem derül ki, hogy mi történt pontosan, csak is annyi, hogy a barátnő lehülyézte, FI pedig kiosztotta a barátnőt.
Nagyon nem szeretem, ha valaki bosszúálló és minden alkalommal és éveken át valaki fejéhez vagdos, általa vélt hibákat/tetteket.
A barátnő szerintem, ezért nem áll szóba FI-vel, és nem azért, mert nagyképű és máshol tart.
Fi stílusából, mindent kinézek. Annyira egyszerűen fogalmazott és még mindig ott tart, hogy ő vágyik gyerekre és nem irigy ezért másokra.
Sajnos, azt tapasztalom, hogy ha egy nőnek nem jön össze a gyerek és nagyon szeretne, akkor roppant gonosz tud lenni azokkal, akiknek van gyerekük.
És én, több hozzászólás után, egyértelműen azt gondolom, hogy FI irigy és megpróbálja elrontani a barátnő kedvét is, mert biztos jobb lesz neki, ha barátnő is megkeseredett és csalódott...
Na, lényegtelen is. Ahol ilyen egymást szekálása megy, az nem barátság.
Azt írtam, hogy nem egy könnyen kontroll alatt tartható hiba, nem pedig azt, hogy másé.
Ha valaki folyamatosan rosszul választ, annak oka van, de sokszor maga sem tud rájönni, rosszul kötődik. Tudat alatt választ ilyen párt, amit úgy él meg, hogy csak a rossz talál rá. Valójában az ismerős (akár negatív) érzéseket keresi a másikban. Ilyen a sémakémia is.
Az már egy jó pont, ha valaki beismeri magának, hogy rosszul választ párt, de ezek a nők sem úgy indulnak neki egy kapcsolatnak, hogy bántalmazó, nárcisztikus, szemét pasit akarok.
Sok idő ezen dolgozni, míg másoknak a rajthoz állva megy a helyes párválasztás.
"hogy találunk egy megfelelő párt, nem a mi érdemünk. Az, hogy nem találunk pedig nem a mi könnyen kontroll alatt tartható hibánk."
Hát kinek a hibája?
Az ember olyannal ismerkedik általában, amilyenek az elvárásai, ha nem olyan megy a levesbe, és lépünk tovább, miért kellene megelégedni azzal, ami az utunkba akad? Azért lesz aztán a sok válás, mert azt hiszi, érte megváltozik. Lehet van ilyen is, 1-2%. Olyan ez, mintha tetszik egy cipő, ami 2 számmal nagyobb, megveszem, hátha belenő a lábam.
"Madarat tolláról, embert barátjáról" - mondták régen.
(...Azóta már más világ járja. Pl. "ki lett találva" az ún. "érdekbarátság"... Nekem erről az a véleményem, hogy "nem mind barát, aki fénylik".
Szerintem inkább csak frusztráció.
Nem leszek népszerű ezzel, de az, hogy találunk egy megfelelő párt, nem a mi érdemünk. Az, hogy nem találunk pedig nem a mi könnyen kontroll alatt tartható hibánk. Bizonyára van oka a sorozatos rossz választásnak, kötődési problémák, de ezek csak hosszas munkával levetkőzhető dolgok. Miközben a sikertelenséggel küzdesz igazán nyugtalanító azt látni, hogy másoknak tökéletesen alakul az élete és még kíméletlen jelzőkkel is illetnek. Magadban tudod (remélem), hogy nagyon is igaza van annak, aki lehülyézett vagy a szemedbe mondta, hogy rossz úton jársz, de nehéz olyan önreflexiót kifejleszteni, ami el is fogadja azt, ha ezt mások vágják a szemedbe. A látszólag olyanok, akik nem jártak a cipődben. Nem adok FI-nek igazat, mindketten hunyók ebben a “barátságban”, csak egy kicsit megengedőbb vagyok vele.
A #19-es hozzászólásom neki is szólt.
"Ha az én barátnőm, azt mondta volna bármikor, hogy hülye vagyok, mert szóba állok valakivel, akkor bizony elgondolkodtam volna, hogy miért mondja ezt?"
Hasonlóan gondolkodom.
Na és milyen már ez a kijelentés? " Örüljőn van férje ebbe a világba." Erre nem lehet mit mondani. Merő irigység.
Ez nem lenne ok erre.
Évekig úgy voltak meg a barátaim, hogy én már férjhez mentem, gyerekünk is volt, nekik meg még semmi.
Senkit nem zavart, hogy én máshol tartok.
Itt inkább másról van szó.
Szerintem, igazán nem is voltak barátnők, ráadásul, akik inkább megsértődnek, mint elgondolkodnának, hogy mire, hogy reagálnak, azzal elég nehéz lehet.
Ha az én barátnőm, azt mondta volna bármikor, hogy hülye vagyok, mert szóba állok valakivel, akkor bizony elgondolkodtam volna, hogy miért mondja ezt?
Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy már máshogy nem tudta közölni, hogy nem kellene ebbe a kapcsolatba belemélyedni, mert nekem lenne rossz?
Nem azon akadnék ki, hogy lehülyézett...