Lelkünk bugyrai (beszélgetős fórum)

Ákos:

Nem ilyen világot képzeltél,

De a csábítás hívott, hát engedtél,

Most koponyád csöndjében némán ülsz és

Utazol valahol,

Magányod szelíden átkarol.

Játszd el az indulat dalát,

Talán érteni fogják odaát.

Létednek tükrébe félve nézz, és

Ne beszélj, ne remélj,

Fölötted sötéten zúg az éj.

Benned az indulat dalol,

Küzd érted Mennyország és pokol,

Add át a szélnek a bánatod,

Hadd tudja más is meg,

Ha Te már tudod...

Játszd el az indulat dalát,

Talán érteni fogják odaát.

Létednek tükrébe félve nézz, és

Ne beszélj, ne remélj,

Fölötted sötéten zúg az éj.

A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések

éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a

Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy

a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat

és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó

pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet

segítségért imádkozott A Gazdagság egy luxushajón úszott el

a szeretet mellett. Ő megkérdezte:

- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt

nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy

csodaszép hajóval közeledett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,

- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte

hajózott el:

- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

- Oh, Szeretet! - mondta a Bánat.

- Én olyan szomorú vagyok hogy egyedül kell maradnom a

hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan

elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet

kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:

- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!

Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás

volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg

nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy

érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

- Az IDŐ volt - mondta a Tudás.

- Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?

A Tudás válaszolt:

- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben

a SZERETET!

Nagyon kellemes hétvégét kívánok és puszillak: Isa

Váci Mihály - Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,

szótlan szemembe nézz,

mosolyogj szomorún:

- Semmi az egész!

Semmi az egész .

Minden volt - ennyi lett!

Vezess már haza engem.

Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,

ha erősek leszünk,

amit remélni kellene

- arra emlékezünk.

Márai Sándor

Köszönet a nőknek.

Köszönet neked, aki megszültél.

És neked, aki a feleségem voltál.

És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt,

gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben,

vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, amikor a haláltól féltem.

Köszönet neked, mert szőke voltál.

És neked, mert fehér voltál.

És neked, mert okos és jókedvű voltál.

És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál.

És neked, mert betakartad hajaddal arcomat,

mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől,

s neked, mert tested meleget adott testemnek,

mikor fáztam az élet magányában.

És neked, mert gyermeket szültél nekem.

És neked, mert lefogod majd ujjakkal a szemem.

És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam.

És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott.

És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok.

És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején.

Köszönet a nőknek, köszönet.

Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.

Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...

Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

/Márai Sándor/

"Hinned kell a boldogság Iehetőségeben,

hogy csakugyan boldog légy. Az vagy,

amit gondolsz, és csak azt tudod el-

gondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a

hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne

gondolj a veszteségre, mert veszteségek

érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert

lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a

rosszra, mert a mélybe taszít. A jó

gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba

vágyódás, felemelkedés...

Élni csupán a Iegtisztább vágyak

szerint érdemes. Attól függően, hogy

vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar

vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el,

amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.

A boldogság vágy, a képzelet, hit, a

cselekedet megvalósulás....." (Tatiosz)

"A lelki életben, csakúgy, mint a testi életben, van belégzés, és van kilégzés: a léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el."

Balzac

Szeretet az, amikor tűzön vízen át harcolni tudsz valakiért.

Szeretet az, amikor már megszokásból telnek napjaitok és nem is tudjátok milyen gazdagok vagytok.

Szeretet az, amikor képes vagy a másikért lemondani akár róla is, csak hogy neki jó legyen.

És szeretet az, amikor képtelen vagy elfogadni, hogy a másik elmegy örökre...

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kivánság

Jó volna ilyen édes-álmoson

ráfeküdni egy habszínű felhőre,

amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel

aludni rajta, lengve ringatózni

acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,

álmot súgna illatosan ágyam:

vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,

csak mosolyogva suttogná a szélben:

Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

(1926)

Tanács

Kiket szeretsz s a kik szeretnek,

Ha bántanak, ha megsebeznek:

Ne haragudj' rájok sokáig!

De öntsd ki szíved', s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét:

Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Oh egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk éppen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben

De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,

Híved legott azzá lesz szinte,

Oszlik gyanú, megenyhül bánat;

Oly hirtelen jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sírnál késő a bocsánat!

(Gyulai Pál)

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,

Ha én azt kimondom,

Egyszerre elmúlik

Minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,

Ha mártás savanyú,

Csak egy szót kiáltok,

Csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull

Kávéba, mártásba,

Csak egy szóba került,

Csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,

Rosszból csuda jó lesz,

Sírásból mosolygás,

Olyan csuda-szó ez.

„Anyu, anyu! Anyu!”

Hangzik este-reggel,

Jaj de sok baj is van Ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"

Most is kiabálom,

Most semmi baj nincsen,

Mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,

Anyu, fényes csillag,

Látni, ahogy jössz, jössz,

Mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,

Angyalszelídséged,

Odabújni hozzád,

Megölelni téged.

,Oly fúrcsák vagyunk mi emberek, a lelKünk sír az ajkunk nevet.

Egymásról azt hisszük, hogy boldogok vagyunk talán, s irígykedünk egy *egy vidám szaván...

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták, szabadok.

S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyei égnek csillogó szemében.

Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, amikor nevetünk,,

/Dank/

Danielle Steel

"Néha a szenvedés gazdagítja a lelket, néha épp ellenkezőleg, összetöri. Az élet titka ,hogy túlél minden sérülést és minden seb beheged. Ám a valóságban egyetlen szív sem maradhat érintetlen. A valóság könyörtelenebb, mintsem ,hogy így legyen. Márpedig a szeretett akár a barátság, akár a szerelem esetében, csakis a valóságban létezik!"

Hekler Antal

„A szeretet nem adó, nem követelés,

mely mögött áll végrehajtó.

A szeretet úgy árad, mint a napfény:

csöndesen és állandóan – egyedül

a maga csodatévö hevétöl.”

Pál apostol:

A szeretet himnusza

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is,

szeretet pedig nincs bennem,

olyanná lettem, mint a zengő ércgong vagy zörgő cintányér.

És ha prófétálni is tudok,

ha minden titkot ismerek is,

és minden bölcsességnek birtokában vagyok,

és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el,

szeretet pedig nincs bennem:

semmi vagyok.

És ha szétosztom az egész vagyonomat,

és testem tűzhalálra szánom,

szeretet pedig nincs bennem:

semmi hasznom abból.

A szeretet türelmes, jóságos;

a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem viselkedik bántóan,

nem keresi a maga hasznát,

nem háborodik fel, nem rója fel a rosszat.

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.

Mindent elfedez,

mindent hisz, mindent remél,

mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

De legyen bár prófétálás: meg fog szűnni,

legyen nyelveken való szólás: véget fog érni,

legyen ismeret: el fog töröltetni.

Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk.

Amikor pedig eljön a tökéletes,

megszűnik, ami töredékes.

Amikor gyermek voltam,

úgy szóltam, mint gyermek,

úgy éreztem, mint gyermek,

úgy gondolkoztam, mint gyermek;

amikor pedig felnőtté lettem,

elhagytam a gyermeki dolgokat.

Mert most tükör által homályosan látunk,

akkor pedig színről színre;

most töredékes az ismeretem,

akkor pedig úgy fogok ismerni,

ahogyan engem is megismert az Isten.

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet,

e három;

ezek közül pedig a legnagyobb

a szeretet.

DSIDA JENŐ

Öregek leszünk

Majd nyolcat üt egy öreg óra,

és öregek leszünk mi is.

Szoknyád meglibben suhogóra,

s ősz fejemen barátpilis.

Mellénk az este ül le gyorsan,

faggat, mint régi jóbarát -

S mi iszunk együtt mosolygósan,

köhögősen meleg teát.

Szívünkben még a régi nyíl van,

de már jólesik, nem sebez,

s ha pápaszemünk összevillan:

a közel olyan messze lesz.

S a messze olyan közel szárnyal.

Megölellek hallgatagon

És vén mesefák illatával

száll be a szél az ablakon.

Hermann Hesse

A magány

Egy erős szellem terjesztette szét

A hegyek fölött nagy, fehér kezét.

Tekintetének fénye rám mered,

De én nem félek: nem bánt engemet.

Fekete mélyben bukkantam reája.

Magas csúcsokra csalogat ruhája.

Mély álmaimból gyakran keltem én.

Játszom az élet s halál ösvenyén.

S órákon át, míg szívem fájt nekem,

A hegyi úton lassan járt velem.

És hűvös kezét áldón tette ottan

Hő homlokomra és én - megnyugodtam!

Juhász Gyula fordítása