Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Jó éjt neked, nektek is!
b.
Hali Bat,
Csak rád nem jutott idő... :(
Kicsit hezitálok, hogy ez a sírjuk ki magunkat dolog jó-e...
1x-2x már megígértem magamnak nem olvasom el a hozzászólásokat, nem írok, mert csak felkavarodnak a gondolataim, és akkor dühös leszek, és kétségbe esett.
Szörnyű!
Miért nem vagyok képes a dolgok jó oldalát látni???
Vagy csak hinni...
Egyébként szörnyű lehetett, hogy egész nap rohamaid voltak. :(
Szerintem már én is elkezdtem 15 éves koromban, csak az akkori orvosok nem jöttek rá mi bajom. Akkoriban én volt, hogy 1 hónapig nem mentem nagy wc-re.
De szerintem mint írtam, a pánik csak egy szó, ami mögötte van az a szorongás...
VAgy talán a szorongás csúcsa a pánik?
Mindegy vacak és kész...
No ennyit mára belőlem..
Jó éjt mindenkinek!
Barack
A szüleim úgy tudják hogy közkedvelt vagyk és sok barátom van. Csak a nővérem rávilágított hogy egész nyáron nem voltam még sehol és egész nap csak gépezek.
Amúgy a múlt héten minden nap hajnali 3ig ébren voltam. És reggel nyolckor már általában keltem.
Ma meg délben szólt apám hogy nem e akarok fölkeni. És én még mindíg hulla fáradt voltam. Ezért kétszer lefőztem ugyan azt a kávét hogy erős legyen. És még mindíg pörgök. Ja és csak ritkán kávézok. Csak ha nagyon muszály.
No meg van a véleményem az ilyen tanárról!!!
Power, szüleid tudnak erről a dologról?
Egyébként egy baráti tanács, hogy az éjszakáidat ne töltsd netezéssel, mert alvásmegvonással lehet a legjobb idegrendszerű embert is kikészíteni.
Én többek között internet függő is voltam (2-3 év), most már tudom magamról…
Valamiféle sportot pedig művelned kéne, szerintem túl sok a feszkó benned, de általában a pánikosokban…
Nem sportolok. És nem is sportolhatok. Az szociális öngyilkosság, mivel leszaroztam azokat akik az uszodában egymásnak "feszítettek" hogymutogassák milyen nem rossz a testük. Akik egyébként az osztálytársaim. És egyébként sem vagyok mozgékony. Általában egész nap a lakásban vagyok. Nem szeretek mozogni. Inkább tespedek a gép előtt. EGyedül bringázni meg gáz.
Nem is tudom mi lesz ha elkezdődik az év. Remélem elhíznak a többiek és engem fognak irigyelni hogy m ilyen anorexiás vagyok.
Azóta van olyan érzésem hogy mindenki a hátam mögött sugdolózik, mióta idén év elején volt egy olyan eset hogy MSN-en csoportosan kibeszéltek és másnap oszfő órán én voltam a téme hogy milyen megalázó vagyok másokkal szemben. És szépen mindenki elmona hogy mi a baja velem. Én hülye meg elmentem mégegyszer kirándulásra. Utoljára.
Jó lenne új emberekkel megismerkedni de képtelen vagyok rá. Pedig ha látnák hogy továbbléptem és nincs szükségem rájuk az elégtétel lenne.
Power,
mégegyszer elolvastam írásodat.
Te teljesen normális vagy, csak gátlásos. Iszonyúan gátlásos. Légy olyan kedves, és próbálj meg sokkal kevésbé önkritikusan tükörbe nézni. Ez az idióta XXI. század, a reklámok próbálják azt hirdetni, hogy aki nem tökéletes, az selejtes. Hát nem! Egyrészt senki nem tökéletes, nézd meg az alábbi linkben levő sztárokat, smink nélkül.
Másrészt a pasiknak igen ritkán tetszenek a klasszikusan szép nők. A pasik a hús-vér nőket szeretik, nem a szilikonmellű, műhajú, műkörmű bigéket. De mégcsak nem is a modelleket.
Szóval nézd meg az alábbi videót, és nyugodj meg! :)
Sziasztok!
Később jelentkezem. Még főzök...
Egyre inkább tisztul ki bennem a gondolat: hozzunk létre egy önsegélyező egyesületet!
Power, te nem tudsz kapcsolatokat kialakítani, de ha összehoznánk egy pánikos társaságot, gondolom, szívesen megosztanád gondolataidat sorstársaiddal, s az nem más, mint kapcsolatépítés, ugye?
Szerintem sokan vagyunk úgy, hogy szívesen cserélnénk tapasztalatot egymással, vagy legalább értő füleknek 'sírnánk el' bánatunkat. Mert úgy gondolom változatlanul, hogy a család megértése sem olyan, mint amikor olyanokkal osztod meg problémáidat, akik pontosan tudják, miről beszélsz.
Nos, benne vagytok?
Barack, kösz a kiegészítést. :) Több szem többet lát, hogy ezzel a közhellyel éljek.
Igazad van abban, hogy mégfokozatosabban szoktassa hozzá magát a metrózáshoz Dávid, mint ahogy én írtam.
Az elterelő gondolatokat lehet, hogy az 'okosok' nem szorgalmazzák, de nálam bevált.
Ami a pánikroham időtartamát illeti... Lehet, hogy egy roham ugyan 'csak' harminc percig tart, de 'fénykoromban' ezeket a félórákat csak párperces szünetek könnyítették. Volt olyan napom, mikor gyakorlatilag míg ébren voltam, non-stop rohamom volt, kisebb szünetekkel. Aztán egyszer csak kiájultam -nem szó szerint-, és 15-16 órát aludtam egyhuzamban.
Igazad van abban is, hogy Dávidnak minél hamarabb kell megszabadulnia ettől a borzalomtól, hiszen minden pánikban töltött nap megkeseríti az életet.
Ahogy Dávid, én is 16 éves koromban lettem először rosszul, egy országos verseny UTÁN. Akkoriban -ez 1984-ben volt- még nem tudták, mi az a pánikbetegség. Nyugtatóztak, Seduxen injekciókat kaptam, nem részletezem. 22 évem ment rá. Akkoriban nem volt net, s ez a betegség sem volt ennyire közismert. Úgy reagáltak rá az emberek, hogy: na, ez már megint hisztizik.
Tényleg nem akarom a saját életem regényét most leírni, tulképp azt akarom leírni, hogy jó lenne Dávidot megszabadítani idejében ettől a betegségtől.
További szép estét, később jelentkezem.
bat
u.i.: sajnos, vagy hálistennek, nekem nincs tapasztalatom gyomor-, béltraktus ügyileg.
Nekem tisztán szív-típusú pánikom volt, de azt is tudta variálni a kis 'édes'.
Hali,
Nem csak én vagyok járatos a témában (sajnos), csak éppen én vagyok most itt. :)
Nem biztos, hogy amit én írok, az jó másnak is, de egyébként amiket írok, dokiktól/kineziológusoktól/NLP-sektől szedtem össze, sokminden pl nekem nem jött be, de másnak bejöhet...
Gyanítom erősen szorongsz, amivel kellene valamit kezdeni, mielőtt komolyabbra fordulna a dolog...
Valaki olyantól kérj segítséget, aki felnőtt, tapasztalt, és megbízol benne, és főképp nem bogyókkal akar tömni ilyen fiatalon!
Egyébként sportolsz?
Ha mást nem is bringáznod kéne, hogy a sok feszkót levezesd magadból...
Üdvi
Barack
Hi Őszibarack!
Látom te járatos vagy ebben témában. Én nem tom hogy velem mi van, de nem hiszem hogy teljesen normális vagyok. Én sem megyek sehova mp3, telefon és napszemüveg nélkül. Mondjuk napszemüveget csak napos időben hordo, mert zavar ha hallom hogy megszólnak. A telefonra különös képpen nincs szükségem, de ha olyan helyen vagyok ahol sokan vannak körülöttem akkor van hogy egy percen belül többször is megnézem az időt. Az mp3 meg azért kell hogy ne halljak másokat, és hogy ne állítsanak meg az utcán.
Gyakran álmodok olyan hogy megyek a kecskeméti főtéren és egyre nehezebben lépek, és egyszer csak megállok,mert nem tudok tovább menni és látom hogy csupa ismerős van ott akik elől inkább elsietnék de nem tudok.Félek is ha arra járok hogy megtörténik. És van amikor az utcán sétálva úgy érzem hogy fura a járásom másokhoz képest és ez rossz érzés. És van egy kis gondom az emberekkel. Nem tudok kapcsolatokat kialakítani. Az osztálytársaimon és a velem egy házban élőkön kívülé nem is beszélek másokkal szóban. És a kis problémám másokra is kihat. Apám azt hiszi hogy utálom (ami lehet hogy igaz) mert csak akkor szólok hozzá ha kérdez. Meg nem megyek se a barátaimmal, se másokkal sehova. MSnN-már csak egy emberrekl beszélek. És anyukám közös családi strandolást akart de montam hogy én nem megyek többször strandra ezért nem mentünk. és utána egész nap olyan fura kedve volt. Olyan csinálj amit akrsz. Na mind 1. Meg vanak egyéb bajaim is de nem írok le mindent. Én se szeretek egyszerre nagyobb bejegyzéseket végiolvasni.
Hali DNBasser,
A válaszom igen, sajna nem vagy teljesen gyógyult, szorongsz sajna… :(
Nekem is voltak/ vannak negatív gondolataim kényszercselekvésem. Hülye dolog, de sohasem megyek el itthonról a következő dolgok nélkül: napszemüveg, még télen sem, mp3 lejátszó, könyv.
Ja és olvasd el, amit Rytának írtam…
Még egy, hogy a pszichológus nem írhat fel gyógyszert, csak a pszichiáter!
Jó gyógyulgatást!
Barack
Szia Ryta,
Nekem voltak/vannak ilyen tüneteim…
Attól még pánikbeteg vagy, mert nincs rohamod. :((((
Szorongsz, és a kettő ugyanaz, csak az egyik egy következmény. Azaz, amint már írtam valahol: ha sokat szorongsz, akkor előbb-utóbb pánikbeteg leszel!
Nem ijesztgetni akarlak, de ez így van…
Nos az én kaka dolgom…
Nekem nem hasmenésem van, hanem amikor jön egy roham, akkor előtte 90%-ig wc-re kell mennem. Ez a szervezet védekezése, minden feleslegestől igyekszik megszabadulni olyankor, amikor vészt harangozik az agy, legyen az téves riasztás is. Egy példa, amikor az egeret a macska üldözi, akkor kikakilja magát… Persze az már más dolog, hogy a macska azért üldözi az egeret, hogy kikakilja magát, és ne kakisan egye meg… :)
Szóval valahogy a szorongásaiddal kellen valamit kezdened. Keress egy jó pszichológust (ő nem gyógyszerezik, mert nem teheti), olyat, aki kifaggat onnantól kezdve, hogy megismerkedtek a szüleid.
Amúgy a gyerkőcödnek sem teszel jót, ha szorongsz, ő úgy is érzi rajtad, átveszi, és akkor ő sem lesz egészséges. (pl. mint én)
Ja és ha akarod a homeopátiát tartsd meg, csak jó lenne, ha szorongásoldóra koncentrálna a „doki”.
Ajánlott olvasmány: [link] :)
Legalább az elméleti rész… :)
Barack
Szia Dávid,
Egyetértek Bat-al!
Némi kiegészítés… (ugye Bat megengeded?)
Először is amilyen gyorsan csak tudsz gyere ki a betegségedből, mert az életformáddá válik. Két év még nem idő…
Nos metrózás: lassan kezd a metrózást, nagyon lassan (ez a viselkedésterápia). Először lemész az aluljáróba a bérletpénztárig, utána lemész a mozgólépcsőn, majd vissza, majd lemész a mozgólépcsőn vársz egy kocsit, majd a felszínre. Ezeket 1-1 hétig gyakorold, ne erőltess semmit, nem szabad, de le se tojd, bátorítsd magad, ha valami jól megy jutalmazd meg magad! (csoki stb…) Utána már mehet a metrózás, ahogy Bat írta. :) (nekem ezt orvos írta elő, én is metrófóbiás vagyok, mint az emberek 80%-a csak nem beszél róla!!!)
Levegővétel: nézz utána a jógalégzésnek az a legjobb, vagy zacsi, ahogy Bat írta, hiperventilláció miatt. (kapkodó levegővétel)
Egyébként a pánik 30 perc múlva megszűnik ahogy jött úgy múlik, a test nem bírja ennél tovább!
És igen, pihenés, alvás, és sport! Mindennek a fele: fele meló-fele pihi(sport).
No és a rögeszmém, ha megbocsátotok… :)
Ha van időd olvasd el: [link]
Itt tudod olvasni is, kinyomtatni, vagy vedd meg!
Barack
Ui: Bat nem akarok okoskodni, vagy okoskodó lenni, de a „nagyok” nem nagyon szeretik az elterelő dolgokat, mint olvasás, zene stb, sőt azt sem, ha nagyon figyelsz magadra…
De megjegyzem pl nekem nem is ment az elterelés, ha benne voltam (vagy ha csak kezdődött) egy rohamom, én hiába olvastam vagy hallgattam valamit, vagy nyugtattam magam, még idegesebb lettem. :)))
Sziasztok!
Már nagyon régóta olvaslak Benneteket, bár volt idő,amikor eléggé ellaposodott a fórum,alig voltak hozzászólások és el voltam keseredve, hogy talán már mindenki megyógyult?
Rólam röviden csak annyit, hogy 15 éve vagyok pánikbeteg.Megjártam már a hadak útját, eleinte félrekezeltek, mert nem tudták, mi bajom van.
Aztán kezdett a köztudatba beszűrődni a "pánikbetegség"kifejezés és mire végre elkerültem egy pszichiáterhez, a tüneteim alapján azonnal felírta az antidepit+a szorongás csökkentőt.Sokáig nem is szedtem,mert gyereket szerettünk volna, így ezeket a dilibogyókat,amint lehetett,elhagytam. Ráadásul nem is éreztem magamat túlságosan jobban tőlük.
Voltam már pszichológusnál,akupunktúrán, jelenleg homeopátiával próbálkozom és öngyógyítással kisebb-nagyobb sikerrel.
Egy jó ideje már nincsenek konkrét pánikrohamaim, egyszerűen csak szorongok mindentől...egy szülőitől, egy fodrász látogatástól stb.Ezekre az eseményekre alaposan fel kell készülnöm minden alkalommal.
Kb 1 éve sajnos a szorongás görcsös hasmenés formájában jelentkezik főleg este vagy éjjel.Elég ijesztő, ilyenkor fél éjszaka járkálok a lakásban, mint egy holdkóros,többször látogatva a WC-t.Másnap fáradt vagyok és levert stb.Azóta óvatosabban eszem és este már csak nagyon keveset és még 6 előtt.Tejes dolgokat nem ehetek, mert attól tutira rosszul leszek.Ha készülök valahova,előtte nem eszem,nehogy gond legyen. Ha valahol vagyok,a szememmel először a WC keresem, hogy van e.
Elég rossz így élni, sokszor azt kívánom, bárcsak a klasszikus pánikrohamaim lennének még.
érdeklődnék, van e valaki itt, aki hasonló tünetekkel küzd, mint én most? Van e valami ötlete, hogyan lehetne ezen az állapoton változtatni?
Még egy tanács, bocsánat mindenkitől hogy fosom a szót -bocs-.
Dávid, a legjobb gyógyszer a pánikra a Leszarom tabletta. Élj úgy, hogy ne agyalj azon, hogy mindig, minden körülmények között megfelelj, engedd meg magadnak a tévedés lehetőségét. Mindig nem lehet 100%-osan teljesíteni. Hidd el, nem lesz abból tragédia, ha egyszer-kétszer vagy akár sokszor hibázol, vagy nem jól teljesítesz. Ne vegyél mindent a szívedre és ne aggódj azon, hogy milyen következményei lesznek a nem tökéletes cselekedeteidnek. Egyáltalán: ne aggódj semmin. Ha mérges vagy, akkor ezt fejezd is ki, ne fojtsd magadba. Tudod, a kígyó is azt mondja a nyúlnak, miután bekapta, hogy: ne emészd magad, oldódj már fel! :)
Még pár gondolat: fontos a lassú és nyugodt légzés. Ha érzed a rosszullét előjelét, azt már írtam, hogy ne kezd el kapkodni a levegőt, és azt is írtam, hogy lassan lélegezz be. De azt nem írtam elég hangsúllyal, hogy nagyon hosszasan lélegezz ki! A kapkodó légzés tökéletlen égéshez vezet, a szervezetben szénmonoxid halmozódik fel, s nem széndioxid távozik. Kísérletekkel kimuatták, hogy a szénmonoxid belégzése azonnali pánikrohamot okoz még nem pánikbetegeken is! Tehát mikor kapkodva, zihálva veszed a levegőt, akkor önmagad generálod a rosszullétet! Ezért NAGYON FONTOS megfelelő levegővétel, ami sokadszorra írom: lassú, nem túl mély belégzés, és nagyon hosszú kilégzés, annyira ürítsd ki a tüdőd, amennyire csak tudod! Látom, te még nagyon fiatal vagy, még nem vésődtek be a rossz szokások a tudatodba, így őszintén remélem, hogy hamar megszabadulsz ettől a borzalomtól!
Sok sikert!
bat
Kedves DNBasser!
Remélem, hogy valaki más erre tud neked válaszolni, bevallom, nekem ilyen problémám sosem volt.
Jobbulást!
bat
Kedves Dávid!
Ha elfogadsz tanácsot, egy laikus, nem képzett, ámde 22 évig pánikos, két éve meggyógyult sorstártól, akkor olvasd el az alábbi sorokat.
Én azt javaslom neked, hogy próbáld meg a metrózást, de ne úgy durrbele módján, hanem fokozatosan. Először kísérettel utazz csak pár megállót, majd egyre többet. Ha már biztonsággal utazol kísérettel, akkor megpróbálkozhatsz először rövid, majd hosszabb távon egyedül is utazni.
Javaslataim arra az esetre, ha úgy érzed, közeledik a roham. Kezdj el fejben valamilyen bonyolultabb számolást. Pl. 5768 x 274 / 128.
Figyeld meg, ha eltereled a gondolatodat, akkor nem alakul ki rosszullét.
Ne kezd el figyelgetni a pulzusodat! Ne kezd el kapkodni a levegőt, hanem egy kb. 3 másodpercig tartó belégzést követően, hosszan és egyenletesen fújd ki a levegőt. Figyeld meg, hogy mikor jön a rosszullét, megfeszülnek az izmaid. Az izmaidat ernyeszd el tudatosan. Ezt a gyakorlatot akkor is végezheted, ha éppen jól vagy, sőt, olyankor érdemes gyakorolni. Megfeszíteni az izmokat, mindenhol, majd tudatosan elernyeszteni. Rosszullétkor értelemszerűen nem feszíteni kell, csak ernyeszteni.
A szívednek semmi baja. Ha kiviszgálták, és rendben találták, nyugodj meg. A szapora szívdobogásnak az adrenalin az oka.
Amikor az ember megijed valamitől, felkészíti a szervezete a menekülésre. Ilyenkor adrenalint termel a mellékvese, hogy gyorsabbak, éberebbek legyünk. Az adrenalintól emelkedik a vérnyomás, szaporábban ver a szív. Akár 180-at is percenként. Szaporábban vesszük a levegőt. Ezt azért teszi, hogy jó legyen az esélyünk a menekülésre. Csak éppen, mikor a szervezet a pánikbetegség miatt téves riasztást kap, és nincs szükség menekülésre, az adrenalin attól még termelődik, de nem tudjuk levezetni. Ezért alakul ki a pánikroham. A pánikbetegek érzékenyek lesznek szervezetük minden apró rezdülésére, és minden furcsaságot vészhelyzetnek fog fel a szervezetük, beindul az adrenalintermelés. Feleslegesen. Az eredmény pánikrohamban csúcsosodik ki. Ezután a kis magyarázat után még pár javaslat:
Kávét, alkoholt, drogot ne fogyassz míg sűrűn vannak rohamaid. Ezektől szaporábban ver a szív, amit a pánikos szervezete vészjelzésként fog fel, és beindítja a rohamot.
Saját tapasztalat: kezdetben az alkohol talán oldja a szorongást, de hosszú távon csak súlyosbít a helyzeten!!!
Mindig fordíts figyelmet arra, hogy kipihent legyél. Soksok alvás! Lehet, hogy azt gondolod, hogy aki sokat alszik, keveset él, de a kialvatlanság ismét csak szapora szívműködést okoz, ami igen, igne, jól gondolod, beindítja a téves riasztást.
Redbullt és más energiaitalokat se fogyassz! Ezekben is rengeteg koffein,m sőt némelyikben direkt adrenalin is van!
Végezetül: fogorvosnál én adrenalinmentes Lidocain injekciót szoktam kérni. És mindig!! rákérdezek, hogy milyet adnak. Ugyanis a sima Lidocainban adrenalin van, ami azonnali rosszullétet okoz.
Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Kedves Barack-Éva!
Bocs a megkésett válaszért, nem úgy terveztem, hogy csak ma jutok el ide. Dehát mint tudjuk, ember tervez...
Én is úgy voltam vele, hogy mikor rohamom volt, jobban szerettem, ha békénhagytak. De ez azért volt, mert rossz volt látni az aggódó, ámde tehetetlen tekinteteket. Ha lehet mondani, mégrosszabbul lettem tőle. De mikor más volt rosszul, és én beszéltem hozzá nyugodtan és higgadtan, hamarabb túljutott a rohamon.
És valahogy úgy vagyok vele, ha csak egyetlen embernek is tudok segíteni, már megérte. A buszmegállós lánynak megadtam a telefonszámomat, párszor élt is a lehetőséggel, és felhívott a rosszullétei alatt. S bár tudta, hogy fizikailag távol vagyok tőle, mégis megnyugtatta, mikor velem beszélt.
Amit írsz a pánik melletti egyéb betegségekről, az totál úgy van! Ha az orvosok megtudják, hogy pánikbeteg vagy, akkor minden tünetet annak tulajdonítanak. Nekem szerencsére egyéb bajom nincs, és nem is volt, de a barátnőm vesekő okozta görcsét intézték el azzal, hogy pánikroham.
Egyébiránt én is sokat tanultam ettől a betegségtől. Például azt, hogy tudom értékelni az életet. Megtanultam örülni annak, ha reggel úgy ébredek fel, hogy nincs semmi bajom, és ez így is marad a nap folyamán. Minden apró örömnek sikernek sokkal jobban örülök, mint előtte.
Én pl. két évvel ezelőttig nem mertem nemhogy vezetni, de autóba ülni sem. Most meg ki sem lehet robbantani a volán mögül. :) Be volt szűkülve az életem, mert sem nyaralni, de még egy moziba sem mertem elmenni, hátha rosszul leszek.
Arról nem is beszélve, hogy a betegség kapcsán sokmindent, sokmindenről elolvastam, és sokkal jobban tisztában vagyok a saját szervezetem működésével, mint előtte.
Mellesleg: Kriszta vagyok.
:)
Legyen szép a heted!
k.
Sziasztok!
Az a problémám hogy (egyre gyarapodó)kényszergondolataim,kényszercselekvéseim,rögeszméim vannak,olyan dolgokkal kapcs., amit nagyon el akarok kerülni! Pánikbeteg voltam két éve, lehetséges hogy ennek valami "nem megemésztett" eredménye? Nem szeretnék pszichológushoz fordulni,gyógyszeres kezelés nélkül is lehet ez ellen tenni vagy be fogok kattanni?
Sziasztok!
Új vagyok itt a fórumon. Sokáig nem tudtam, hogy a bajom, ami van az a pánikbetegség. Most, hogy tudom jól esne beszélgetni a "sorstársakkal". Már 2 éve pánikos vagyok, néha jobb néha rosszabb. Most éppen rosszabb sajnos. Nekem a legsarkalatosabb pont a metrón való utazás, de mivel pesti vagyok szinte elkerülhetetlen; nem akarok órákat utazni mindenféle csigalassú járművel. Voltam kivizsgáláson 2 éve a szívemmel kapcsolatban, akkor minden érték jó volt, de érzékenyebb pillanataimban felteszem a kérdést, hogy mivan ha azóta lett valami?:) De tudom, hogy ez butaság. Nemrég elhatároztam, hogy felszámolom a betegségemet, mert nem akarok ezzel együtt élni. Remélem most képes leszek rá.
Mindenkinek minden jót!
Dávid
Hali Bat,
Örülök, hogy nem csak nekem jutott eszembe ez az önsegélyező dolog... :)
Egyéként cs simán Éva vagyok. :) Minek titkoljam, hisz én általában elmondom, hogy pánikos vagyok, még a taxisöfőröknek is elmondtam régen, nehogy furcsán nézzenek rám, hogy ez a nő most be van lőve? Tudod milyen az ember előre ítél, sajna én is...
Egyébként én Seropramot kaptam legelsőnak, és a gyógyszer hatására az utcára nem bírtam kimenni. SZTK-s doki közölte: hozzá kell szoknom.. ANYÁD! (már bocsi)
De tényleg van gyógyszer hozzászokási/hatási idő, de hogy gyógyszer után rosszabbul vagy mint előtte, ki látott már ilyet???!!!
A másik a segítség...
Nagyon nehéz megítélni, hogy kinek mi jó.
Én ha rohamom van azt szeretem, ha békén hagynak, senki nem szól hozzám, felém se néz!
Érdekes, hogy én is azt hittem epilepszás vagyok/néha még ma is előjön a gondolat, de a dokim kérdezte, hogy estem már össze úgy spontán? Mondem nem, akkor nem vagyok epilepszás.
Ja még valami pánik és egyébb más betegségek, mert erről szintén senki sem ír!
Szóval nekem van egy szép nagy epekövem, ami amúgy nem okoz gondot, de ha olyat eszek akkor hajjaj. No most nekem nem görcsöl, nekem nincs hasmenésem, haenm pánikrohamom van! Tudom érdekes, de ez már tuti. Állítólag a családban valami nagynéninek volt még ilyen dolga, kivették az epéjét, és kimúlt a pánik. :)
Szóval nagyon érdekes dolgok ezek, végső soron, ha leszámolom a rohamokat, a szorongásokat, sokat tanultam a betegségemtől/ből.
Mindenkinek jó hétvégét, ha nem "találkoznánk"!
Éva
Sziasztok! Megint rég voltam itt utoljára...
Most láttam, hogy amikor utoljára írtam, Móni, kérdezted, hogy tűnik, vagy biztos... Hááát, az az igazság, hogy biztos volt, de sajnos ez már múlt idő. A 11 hetes ultrahangon kiderült, hogy időközben elvesztettem a babát, és kikapartak. Úgyhogy most jópár hónapig nem szabad teherbe esnem azt mondta a dokim.
Közben most olvastam, hogy április 7-e óta nem volt dührohamod! Ennek nagyon örülök!!! Ez igazán nagyszerű eredmény, és meg is érdemled, mert nagyon sokat tettél is azért, hogy jobban legyél!!!
Nem tudom, hogy legközelebb mikor jövök, mert elég sokat vacakol a gépünk, és csak nagy-nehezen tudok elcsípni pár percet, néha fél órát, hogy ne dobjon le a netről.
Mindannyiótoknak kellemes hétvégét kívánok!!!
Őszi! A számból vetted ki a szót!
Igazából azért kezdtem el itt írkálni, hogy kezdeményezzek valami önsegélyező egyesületet.
Ez onnan jutott eszembe, hogy nemrégiben egy vidéki kisváros autóbuszállomásában láttam egy lányt, aki ismerősen riadt arccal álldogált.
Odamentem hozzá, mert gyanús volt...
Elmondta, hogy rosszul van, elmondta, hogy mit érez, és azonnal lejött, hogy rohama van. A kórházba ment éppen, mert epilepsziára gyanakodott az orvosa!
Tehát kéne tenni valamit, csak az nem körvonalazódott ki bennem, hogy mi a legjobb.
Arra gondoltam, hogy mi, pánikosok segítsük egymást. Szerintem egy pánikos értheti csak meg igazán a másikat.
Hogy csináljuk?
Első körben fogok készíteni egy weblapot, ahol minden általam ismert infót összegyűjtök.
De én pl. a telefonszámomat is szívesen megadom, pánikrohamnál tapasztalatom szerint pár nyugtató, de őszinte nyugtató szó sokat szokott segíteni.
Utadhoz sok erőt és kitartást kívánok, sikerülni fog! :)
Örülök, hogy találtál olyan orvost, aki eredményesen kezel, nem volt még időm visszaolvasni, pl. az ilyen orvosok nevét is össze lehetne gyűjteni. Azokét, akik érdemben tudnak segíteni.
Annyi minden kavargott és kavarog bennem, hogy sokminden kimaradt írásaimból, annak ellenére, hogy így is vaskosra sikeredett.
Többek közt azt sem írtam le, hogy én is gyógyszer mellett lettem először tünetmentes. Tehát lehet, hogy a gyógyszer eleinte legalább abban segít, hogy a rosszullétek ritkuljanak. Csak, mint írtam, én pl. azt vettem észre, hogy a személyiségem megváltozott tőle. Sokkal apatikusabb voltam, mint nélküle, nem voltak még egészséges hangulatingadozásaim sem. Nem örültem és nem bánkódtam.
És a gyógyszer abbahagyása nagyo nehezen ment. A Rivotrilt hamar elhagytam, de amikor a Seropramot elkezdtem csökkenteni, sírógörcsök jöttek rám. Rám, aki sosem volt egy szomorkodós alkat. Mellette olyan érzés volt az ujjaimban, mintha áram futna végig keresztül rajtam. Érzékeny lettem a fényre. Csak lassan, nagyon lassan tudtam abbahagyni a gyógyszert. Először feleztem, aztán kétnaponta vettem be felet, aztán negyedet, kétnaponta, majd háromnaponta, és így tovább. Kb. egy évig tartott, míg 'tiszta' nem lettem.
Ok, ebben igazad van, de mit csináljon egy olyan pánikos, akinek nincs internete, nem jut infóhoz, esetleg a házidoki évekig járatja mindenféle orvoshoz stb.?
Az ilyen emberek, mint én is 8 évvel ezelőtt, mégis csak belekerül a spirálba, nem tud mit tenni (még napjainkban sem!!!). Sajna!
Ezért gondolkoztam a minap azon, hogy kellene csinálni egy alapítványt, aminek keretein belül össze lehetne gyűjteni dolgához értő pszicho dokik, kineziológusok, homeopaták telefonszámát, óradíját, és nem utolsó sorban a kezelési módokról lehetne tudakozódni begyűjtött „élménybeszámolók” alapján….
Egyébként (bocsi), de én maradok a dokimnál, „mi” haladunk (azaz én, mert mindenkinek magának kell magában rendezni a sorokat), 1-2 napon belül elkezdem a gyógyszereim csökkentését. De én valahogy a kezdetektől úgy kezeltem a gyógyszereket, na én nem veszem be az előírt adagot, majd kikísérletezem! Mondjuk az alapgyógyszer, mint pl. Velaxin beszedem, de bennem van, hogy a gyógyszert egy nap le akarom tenni!!!
Barack
ui: és nem utolsó sorban a pánikos fel kellene világosítani milyen a dolgához nem értő orvos stb., ne szórja el a pénzét, hanem gyógyuljon minnél előbb
Köszönöm a válaszaitokat. :)
Őszibarack:
Nem azt írtam, hogy a pánikbetegnek nincs, vagy ne legyen betegségtudata, hanem az, hogy az orvoshozjárkálás, gyógyszerszedés erősíti azt. Nyilván van betegségtudat. De azt nem kell azzal megerősíteni, hogy minden reggel beveszem a gyógyszeremet, hogy rosszul ne legyek, mindig legyen a táskámban szorongásoldó rosszullét esetére, és hogy órákat töltsek az életemből -feleslegesen - orvosnál, betegek közt.
Minél kevesebbet foglalkozunk betegségünkkel, annál teljesebb életet élhetünk, nincs szükség ezekre a betegségerősítő szertartásokra. Természetesen nem azt mondom, hogy aki jelenleg gyógyszert szed, azonnal dobja el, hiszen akkor garantált a betegség súlyosbodása, hanem azt, hogy aki még nem szed gyógyszert, az ne is kezdjen el szedni.
Szia Bat,
Először is mély meghajlás, hogy végigcsináltad!!!
De!
Betegségtudat?! Ha az embernek először lesz pánikrohama, naná, hogy majd meghal, rohan az orvoshoz. Aztán, ha már csinálod 1-2 éve, akkor némelyik rosszulléthez már „hozzászoksz” azaz már tudod kezelni, de akkor jön Ő a PÁNIK, és lesz valami egészen másfajta rosszulléted, amitől már megint halni készülsz…
Tehát naná, hogy van a pánikosoknak betegségtudatuk…
Egyébként én 8 év után tudtam meg, hogy egy roham ha fene fenét is eszik, 20-30 perc alatt vége, mert a test nem bírja a túlfeszítést, az agy megszünteti a „hülyeségét”.
És az igaz, hogy mindenkinek magának kell a harcát megvívni, mint itt már írtam valakinek, nekem azt ajánlotta az orvosom, hogy menjek be egy bevásároló központba, ha rosszul leszek, akkor legyek, maradjak bent, és meglátom 20 perc múlva vége, és akkor a bolondéria „kimúlik” az agyamból.
De, már megint… Sajna ha pánikos vagy, az legtöbbször agórafóbia és egyéb nyalánkságokkal is járhat. Kvázi nem tudod eldönteni melyiktől is szabadulj meg először. Én egyenlőre a szorongásaimat űzöm ki magamból (én doki segítséggel, és megy), ha marad a fóbia, beülök egy bevásárlóközpontba ígérem! :)
Egyébként én is lélegeztem zsacsiba, meg jóga légés, meg stb., mit ne mondjak mennyit nem ért. :(
Barack
Szia,
Gratulálok, és köszönöm , hogy megosztottad a történeted.
Mégegyszer , gratulálok! Sok boldogságot kívánok :)
Szia, én nem is dicsekvésnek vettem a soraidat, szívből gratulálok, nem lehetett semmi végigcsinálnod mindezt.
Amúgy teljesen egyetértek Veled, nincs olyan "csodadoktor" és "csodaszer" ami segítene, ha saját magadban nem tudsz rendet tenni.
Amit a gyógyszeriparról meg magánrendelésekről írsz, azt meg naponta tapasztalom, mivel vesztemre asszisztens vagyok a megye egyik legnagyobb kórházában.
Gyomorforgató ami itt ( is) megy, az hogy egy beteg és kiszolgáltatott emberrel mi lesz, senkit sem érdekel, legkevésbé az orvosokat akik kezelik.
Persze van kivétel--ilyen az én főnöknőm is--, csak ritka mint az a bizonyos fehér holló, és előbb-utóbb el fogják lehetetleníteni a többiek, akik feketék és többségben vannak. Kár. :(