Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Szia Gyöngyösss! Éjjel keveset aludtam, most elszunyókáltam kicsit, ilyenkor én is nehezen verek lelket magamba!
Ezért újabban igyekszek valahogy átvészelni, ha délután álmosság jön rám, ellenállni a kísértésnek...
Az éjszakai alvás után ezt a depit én se érzem... Viszont hosszú ideig kínozott és néha kínoz, felkelek reggel, egy órát elvagyok, utána szokott jönni valami iszonyatos fáradtság, rossz közérzet, amit nehéz elmagyarázni.
Szerencsére most már napja ez sem volt, de amikor van, az nem valami kellemes érzés.
Miért zárja kulcsra az ajtót?:)
Ha rosszul érzed magad, csak kiengednek! Igen, ez a baj, ha el kell mennünk olyan helyre, ahol sokan vannak, már előre pánikolunk! Nem tudok mit tanácsolni Neked!
Ha a depresszió összefügg az omega-3 hiányos táplálkozással, akkor vajon az omega-3 pótlása antidepresszáns hatású volna?, merült fel a kérdés. Mivel a nem szabadalmaztatható omega-3-ban nincs üzlet, antidepresszív hatásának kutatásában a gyógyszeripar milliárdos antidepresszáns piaca miatt ellenérdekelt, így egyelőre kevés vizsgálat áll rendelkezésünkre, azok viszont meggyőzőek, vallják a terület kutatói. A vizsgálatok szerint az omega-3 csoportba tartózó DHA és EPA közül leginkább az utóbbi hatásos depresszív tünetek kezelésére. A már idézett Andrew L. Stoll és csoportja 1999-ben arról számoltak be, hogy bipoláris betegeknél omega-3 kezelés hatására töredékére csökkent a placebocsoporthoz képest a visszaesések száma, s a nagy kontraszt miatt a vizsgálatot etikai okokból előbb kellett lezárni. Egy angol orvoscsoport 2002-ben egy hét éve semmilyen gyógyszerre nem reagáló, súlyos depressziótól, szociális félelmektől és gyakori öngyilkossági késztetésektől szenvedő férfi esetéről számoltak be, aki már egy hónapos EPA kezelésre hihetetlen javulást, 9 hónapos kezelésre teljes gyógyulást mutatott. Hasonló esetet ír le David Servan-Schreiber „No Freud, No Prozac” című könyvében: egy sok éve gyógyszerekre nem javuló, társadalmilag egyre jobban lecsúszó mániás-depressziós beteg napi kilenc halolaj kapszulától hetek alatt rendbejött. Malcolm Peet és kollégái ugyanezt ellenőrzött körülmények közt ismételték meg, és antidepresszáns kezelésre nem javuló betegek 69%-nál értek el gyógyulást napi 1g EPA 12 hetes adásával. Egy izraeli orvoscsoport 2002-ben antidepresszáns kezelés dacára visszatérő depresszióban szenvedő betegeket kezelt napi 2 gr EPA-val, és a betegek 60%-a gyógyult, szemben az EPA helyett placebót kapó csoport 10%-os gyógyulásával. 2006 júniusában jelent meg izraeli pszichiáterek vizsgálata az omega-3 sikeres alkalmazásáról gyermekkori depresszióban. Számos bizonyítékunk van arra is, hogy a szülés utáni depresszió összefüggésben áll az anyai szervezet omega-3 tartalmának drámai csökkenésével, ugyanis a magzat és a csecsemő agyának fejlődéséhez nélkülözhetetlen omega-3 egyedüli forrása az anya.
A depresszió nyilvánvalóan nem azonos az omega-3 hiánnyal, de az omega-3 hiányos táplálkozás olyan agyműködési zavarokhoz vezet, amelyek rontják a stresszel, veszteségekkel való megküzdés hatékonyságát és az így kialakuló tehetetlen állapot vezet el a depresszióhoz. Az omega-3 kutatás a depresszió hátterében biológiai tényezőket feltételező elméletekkel is összhangban vannak, ugyanis számos adat igazolja, hogy a szervezet omega-3 szintje szoros kapcsolatban áll az agy szerotonin szintjével. Ez magyarázza az omega-3 hiány és az öngyilkossági hajlam kapcsolatát is, ugyanis az omega-3 hiánnyal együtt járó csökkent szerotonin szint impulzív és agresszív viselkedéshez vezet. Az impulzív agresszivitás nem csupán az öngyilkosságokban, de a gyilkosságokban is nagy szerepet játszik. Hibbeln 2001-es összefoglalója bizonyítja, hogy az országonként eltérő gyilkossági statisztikák szoros kapcsolatot mutatnak a halfogyasztással. Egy börtönvizsgálatban pl. omega-3 alkalmazására 30%-al csökkent az agresszív cselekmények száma a kezelt csoportban.
Kedves Virág!
Ismerős a helyzeted, én is hasonló cipőben járok/jártam.
Igaz, ritkán kaptam bántásokat, mindenki hozzászokott a helyzetemhez, s rákényszerültek olyan hivatalos dolgok elintézéseihez a családtagjaim, amelyeket régebben én végeztem. Igaz, az itthoni teendők 70%-át igyekeztem én elvégezni.
Nyár elején volt egy jobb időszakom, amikor kezdtem egy kis kiutat látni ebből a betegségből, aztán családi perpatvar miatt sikerült visszazuhannom. (Szintén kamasz lányom van!)
Ez keserített engem el igazán, augusztusban egy teljes hónapra magamba zuhantam, nem volt egy pánikmentes napom, el voltam keseredve, sokat sírtam stb. Elkezdtem gondolkodni az életemen, mit tettem én rosszul és mit mások, és bizony sokszor leültünk felemlegettem annak, akire tartozott.
Szép vagy nem szép dolog, nekem erre szükségem volt!
Az ilyen kiborulásaim után kezdett nálunk is fagyos lenni a hangulat, mind a párom, mind a lányom kezdte felemelni a hangját, holott mindkettőnek jócskán volt része abban, hogy néha nagyon kikészültem.
Öt napja nincs pánikrohamom, holott azelőtt mindennap volt! Kiborítottam a bilit, mindenkinek elmondtam itthon a fájdalmamat, olyan lépésekre szántam el magam, ami, ha valahol bánt is, megkönnyebbülést hozott!
Sokat szenvedtem párom szüleinek hozzámállásához, bárhogy igyekeztem az életben, nem fogadtak el... Ami legjobban fájt, hogy a párom amolyan 'anyakisfia', bármiben is igazam volt, sosem állt mellém!
Ez mindig újabb és újabb bonyodalmakat okozott nálunk.
Most megelégeltem mindent, és ha nem is tudtunk szétköltözni anyagi okok miatt, másként élem az életem, ahogy eddig.
Igaz, még nem tudtam kimozdulni, de szép fokozatosan igyekszek itthon úgy viselkedni, hogy ne érezzék azt, mindenben rájuk vagyuk utalva!
Eleinte persze nem ment, inkább sírtam a keserűségtől, aztán rájöttem, hogy teljesen elveszíthetem a gyerekem, ha mindig összetörtnek lát.
Szóval öt napja mondhatom, egész jól érzem magam. Lassan sikerül összeszednem magam, de igyekszem olyan dolgokat is tenni, ami régebben örömet szerzett. Játszani, zenét hallgatni, kedvenc tévéműsorokat nézni, és nem idegeskedek!
Ha egy nap nem készül el az, amit beterveztem, nem baj, akit zavar, majd besegít! Visszautasítom a hétvégi munkavégzéseket, mindent kényelmesebben csinálok!
Van itt a fórumon egy kedves hölgy, mindig az ő tanácsát tartom szem előtt: nem én fogom megváltani a világot! De magamat még talán megválthatom!
Önbizalmat adott, hogy a sarkamra álltam, hogy ki mertem mondani a véleményem, hogy vállalom az önálló életem, és majd szép lassan kimozdulok, séta, fodrász, kozmetikus -- ez is ad majd némi magabiztosságot, önbizalmat.
Úgy próbálom magam 'tartani', mintha most egyedül élnék fizikálisan is, ha azért még segítenek is ezt-azt, rákényszeríteni magam arra, hogy kilépjek más és saját árnyékomból!
Virág, nehéz a helyzeted, tudom, de csak magadra számíthatsz! Egy kis büszkeség, egy kis szókimondás sosem árt!
Hali,
Figyelmedbe ajánlom az 5. oldalon lévő 11969-es hozzászólásomat.
Kérésedre a tájékoztatóját el tudom küldeni.
Az akkor leírtakhoz hozzátartozik, hogy az Apósom amióta szedi kijött rajta az allergia, trüsszög, folyik az orra...
Privibe küldj e-mail címet, és küldöm a tájékozatót!
Üdv
Barack
A lányod kamasz korban van - igen talán ez lehet ok.. bár én akkor sem "figuráztam" ki anyámat mikor annyi idős voltam mint ő...
viszont a férjedet nem értem. nekem pont a párom segített a legtöbbet ...nélküle nem is tudtam volna meggyógyulni.
persze nem tudom ezen kívül még milyen a kapcsolatod a férjeddel... már eleve nemtörődöm volt? - vagy csak mióta beteg vagy??
Sziasztok!
Olyan rossz érzés, hogy mióta beteg vagyok és nem tudok teljes életet élni, úgy mint egy normális, azóta a családom a férjem és a lányom egyre lekezelőbb velem. Visszaélnek vele, hogy amit én nem tudok megtenni pedig az másnak mindennapi rutin(pl. bolt, segítség nélküli közlekedés, stb..) azokat a dolgokat kifigurázzák. Azt érzém, hogy mint feleség és anya a tekintéjem is egyre csorbul. A lányom épp kamaszkorban van, amikor egyébként is nagyon nehéz. Nincs még üldözési mániám!!! De ez nagyon gáz!!!
40-50 éve kezdtek felfigyelni arra, hogy miközben a civilizált világban egyre nő a szív- és érrendszer eredetű halálozás, addig a jóformán csak tengeri állatokat fogyasztó eszkimók körében ez a betegség szinte ismeretlen. Bebizonyosodott, hogy az omega-3-nak nevezett un. esszenciális, vagyis a szervezet által elő nem állítható, de normál működéséhez nélkülözhetetlen zsírsav csoport a védőfaktor. Míg táplálkozástani kutatások szerint elődeink táplálékában az omega-3 és a szintén fontos omega-6 zsírsavak 1:1 arányban voltak találhatók, mára, a növényi olajok és állati húsok túlzott fogyasztása miatt, ez az arány 1:20-hoz közelít, vagyis – állítják a táplálkozáskutatók – a civilizált világ, miközben látszólag túltáplált, omega-3 hiányban szenved, és ez számos civilizációs betegség egyik oka lehet. A hatvanas-hetvenes évek epidemiológiai kutatásai arra is rámutattak, hogy ahol magas a szív- és érrendszeri halálozás, ott ugyancsak gyakori a depresszió, és ahol a nagy halfogyasztás miatt alacsony a szívhalálozás, ott a depresszió is igen ritka.
Ha a depresszió összefügg az omega-3 hiányos táplálkozással, akkor vajon az omega-3 pótlása antidepresszáns hatású volna?, merült fel a kérdés. Mivel a nem szabadalmaztatható omega-3-ban nincs üzlet, antidepresszív hatásának kutatásában a gyógyszeripar milliárdos antidepresszáns piaca miatt ellenérdekelt, így egyelőre kevés vizsgálat áll rendelkezésünkre, azok viszont meggyőzőek, vallják a terület kutatói. A vizsgálatok szerint az omega-3 csoportba tartózó DHA és EPA közül leginkább az utóbbi hatásos depresszív tünetek kezelésére.
Az omega-3-ra úgy tűnik, nem egyszerűen csak egy tünékeny tudományos divat, hanem a vitaminok jelentőségének felismerésével vetekedő felfedezés, amely arra figyelmezteti a modern kor emberét, hogy veszélyesen eltért az evolúció kimunkálta táplálkozási szabályoktól.
Kutatók egybehangzó véleménye az, hogy a halfogyasztás, de legalább az omega-3 fogyasztásának növelése jelentős előrelépés volna a depresszió és egyéb civilizációs betegségek elleni küzdelemben.
húúúú.. hogy mivel sikerült elérni? hát nem is tudom megmagyarázni...
..fel lett tárva már az összes lelki problémám..átrágva ezerszer. boldog vagyok - pozitív vagyok..mert az akartam lenni.. most mindent naposan látok. tudatosan irányítottam a gondolataimat...terelve mindig a jó irányba őket..és mostanában azt vettem észre hogy már nem is figyelek rájuk...egyszerűen csak jól vagyok. változtattam a szokásaimon..az életvitelemen... kényeztettem (és teszem ezt most is) a testem és a lelkem egyaránt. de persze ezt kemény harc előzte meg... szembenézve a félelmeimmel..
én nem kerültem ki a problémákat... szembe mentem velük.. lassacskán visszaszokattam magam a "normális" életbe. megküzdöttem.. sanyargattam magam néha.. de azt hiszem megérte...
..jah! és a legfontosabb: nekem egy hatalmas segítségem volt ebben!!! A SZERELEM!
:-) jó ideje tünet mentes vagyok... és se gyógyszer se rosszul lét :-)
JÓL ÉRZEM MAGAM :-D
Köszi, neked is! :)
Mi az a táplálékkiegészítő?
Ú, én egyszer jártam úgy a főiskolán hogy előre ültem, az előadó közepére, jobbról-balról 20-20 ember, és jött a pánik...
Hát hogy hogyan bírtam ki azt a közel egy órát egy helyben, iszonyúan koncentrálva hogy senki se vegyen észre rajtam semmit, még ma sem tudom, de sikerült.
Köszönöm! :)
Na, itt volt a tegnapi nap...
Sikeres, jó nap, délután a kellemes nem túl melegben 5 km-t sétáltam haza jó hangulatban. Otthon még megnéztem a benti mailjeimet, még egy jó hír, szuper.
Aztán este jött a rosszullét, azt hittem kiugrom a bőrömből, megint a Xanax-hoz kellett nyúlni. 23-ra van időpontom szakorvoshoz, addig a háziorvos írt fel 3 X 1 0,25-ös Xanax-ot, de én idegenkedem tőle, úgyhogy csak ha muszáj kapok be egyet-kettőt.
Vagy tényleg hasznosabb lenne kúraszerűen szedni?
Amúgy egyre jobban bírom a ciginélküliséget,se kávé, se sör...