Hogyan szüljünk? Természetes vagy császár? (beszélgetés)

Én még nem szültem, csak figyeltem, hallgattam másokat.

A természetes szülést tartják normálisnak...a fájdalom ellenére. Mert úgy gondolják, hogy akkor érzi igazán magáénak a picit a mama.

A császár csak gond esetén volt szükséges...s aki nem szült még, az is így gondolja.

De tudok olyanokról is, aki kényelem szempontjából vették el a babát császárral. Mert ugye az már nem nevezhető szülésnek.

Ha valakit ismételtem, elnézést kérek. Nem tudtam minden hozzászólást elolvasni.:((

"A szülészeti rendtartás olyan, mint a kötelező biztonsági őv."

Nem. Nem is kötelező. Még idehaza se. Csak egy rendszer, ami kb. 50-60 éve formálódik (előtte ugye otthon szültek!)

Ami meg a szülő nő érdekeit illeti: eredetileg azért jött létre, a jószándékot senki se vitatja. De sokban eltért attól. :(

Sokan nem kérnek belőle, s emiatt nem is lehet őket büntetni, max. adminisztrációs kínlódásoknak kitenni őket, de törvény nem tiltja, s nem is fogja.

Ha a védelmemet szolgálta volna egy kis vidéki kórházban, akkor nem lett volna maradandó hatása a gyerekemre.... Úgyhogy ezt azért erőteljesen megkérdőjelezem a magam részéről.

Marad a tény: mindenki ott szül jól, ahol ő maga biztonságban érzi magát. Felelőtlenség lenne kötelezővé tenni a kórházi szülést!

Kedves --- !

Most olvasom a véleményedet:

" de a kórházba néha olyan szülés előtt álló kismamák kerülnek be, akik azt se tudják szinte, hogy hol jön ki a gyerek.Mindenki mástól várják a csodát, csak önmaguktól nem. "

Ezzel azért vitatkoznék. Mindössze 3 gyereknek adtam életet, s mindegyik alkalommal elméletben tudtam, hol jön ki a gyerek. Mégsem mertem volna otthon szülni.

Egyrészt kívánok mindenkinek olyan ügyes, okos, kedves szakértő orvost, mint az enyém volt. Bíztam benne, s segített a szaktudásával, amikor kellett. Megnyugtatott, amikor kellett. S amikor felmerült hogy elő kell-e készíteni szükség esetén a másfajta szülésre, egy csomó eszköz volt hangsúlyozom szükség esetén a keze ügyében.

Röviden: Az elsőnél a megnyúlt vajúdási időben segített átvészelni a fájásokat. Nyugtatott, hogy mindjárt vége, ki fogom bírni, stb (masszírozta a derekamat a fájásokkor). Az utolsó pillanatig sem repedt meg a magzatburok, mindhármat ő intézte. Utána könnyebb volt. Infúziót adott, de előtte elmondta miért, s választhattam volna a nemet is. Mindent érvekkel támasztott alá, nem hagyott magamra.

A másodiknak előre esett a kis keze a magzatvíz elfolyásakor, a harmadiknak volt egy valós csomó a köldökzsinórján. Mindhárom gyerek egészséges. Belegondolni is rossz, hogy ha magamra lettem volna hagyva, nem biztos, hogy így lenne.

A kórház nagyon bababarát volt, akármennyit nálam lehetett a baba, de ha pihenni szerettem volna, akkor beadhattam a régi rendszer szerint. Ennyivel könnyebb volt, mintha otthon szültem volna. Engem megnyugtatna, ha a lányaim is majd kórházban szülnének. Klassz nőgyógyászt pedig sok helyen lehet találni.

Sajnálom, ha valakinek rossz tapasztalatai voltak, ez szerencse kérdése is.

A szülészeti rendtartás olyan, mint a kötelező biztonsági őv. Biztonsági őv is az autósok védelmét szolgálja, mégsem használják. Kötelezővé kell tenni, és meg kell bűntetni őket, hogy a saját érdekében használják! Ha arról lenne fórum, hogy "tényleg biztonságos-e a biztonsági őv?", biztosan lenne több száz okostojás, aki példákkal bizonyítaná, hogy jobb, ha nem használják.

A törvényalkotók tisztában vannak azzal, hogy nem lehet széleskörben érvekkel meggyőzni embereket, még akkor sem, ha valami a saját érdeküket szolgálja, ezért még ilyen dolgokra is kötelezni kell őket. Vannak mindig, akik akkor érzik magukat szabadnak, ha ellenszegülnek a szabályoknak, még akkor is, ha ez a saját testi épségüket veszélyezteti. Ilyenek pl. a gyorshajtók, ittasan vezetők, vonatról leugrálók, bukósisak nélkül motorozók, Szabadsághídra felkapaszkodók, Balaton közepén gumimatracozók, bányatóban fűrdőzők, otthonszülők, stb.

Ó de kár, hogy egymást bántjátok, s ezzel elkanyarodott a beszélgetés a sértegetések felé. Pedig nem biztos, hogy annak van igaza, aki csúnyábbat mond a másikra.

Ezt az "egyszerű" dolgot, mint a szülés,mindenki másogy éli meg. Lehet az kórházban-jó tapasztalatokkal, vagy otthon-rosszakkal,nem biztos, hogy a rendszert kell szidni,mert sz egyénen is sok múlik.

Szerintem az otthonszülők táborába sokkal inkább olyan nők tartoznak, akik felkészülnek a szülésre, jobban figyelnek önmagukra,s ők akarnak ennek a csodának a véghezvivői lenni.

Nem szeretnék általánosítani, de a kórházba néha olyan szülés előtt álló kismamák kerülnek be, akik azt se tudják szinte, hogy hol jön ki a gyerek.Mindenki mástól várják a csodát, csak önmaguktól nem.

Hát nekik biztos nem lesz jó élmyény a kórházi szülés!

Vicces alak vagy te, tudod? A lenéző stílusodon egyre többet nevethetek, köszi! Pláne úgy, hogy amit írsz, az leginkább rád vonatkozik. B agoly mondja... ha ismered egyáltalán a közmondást. :P

Ami meg a tiszteletet illeti, az annak jár részemről, aki ellenséges szándékkal nem viseltetik embertársai iránt. Ezt viszont az emlegetett "atyaúristenről" sajnos nem lehet mondani, s hiába ő a fő-fő szaktekintély, a vaskalapos maradisága miatt én vajmi kevéssé tudom tisztelni. Készakarva ellene tesz az otthonszülésnek. Amíg ő ot van a posztján, addig sajnos ebben az országban nem várhatunk európai szintű fejlődést se az otthonszülések, se a szülészeten belüli fejlődések terén.

Az utolsó mondatodat meg nyudogtan vehetném személyes sértésnek, de, mivel én pont ugyanezt (vagy majdnem hasonlót) gondolok rólad, így inkább azon is jót nevettem. :) Vagyok ennyire intelligens. :P

Ha te tényleg pszichológus vagy..... :))))

Szia Dodica!

Köszönöm.

Az otthon szülésről egyenlőre nem nyilatkoz(hat)om, mivel nem próbáltam. Elsőre nem vállaltam volna. De semmi kivetnivalót nem látok benne.

Ha a többi babavárásom is olyan lesz mint az első és az orvos jónak látja.... még minden lehetséges.

Bár nekem nem voltak rossz tapasztalataim a kórházzal kapcsolatban sem.

Nem dr. Papp, hanem még neked is Papp professzor úr, ugyanis ő köztudottan és elismerten az utolsó 30 év legnagyobb szaktekintélye. Lehet, hogy te jobban kiigazodsz Győzikék és Norbik között, de a Tudományos Akadémai tagjait nem szokás kúltúrált körökben főgurunak hívni.

Nem baj, ha valaki tudatlan, tájékozatlan, hiszen nem mindenkinek van képessége, vagy lehetősége arra, hogy akár alapszintű tudást szerezzen, de talán megadhatnád a tiszteletet azoknak, akik letettek valamit már a társadalom asztalára, mint pl. Papp Professzor.

Szavaimat ne vedd személyes sértésnek, ugyanis nem ellened irányulnak, hiszen te egyszerűen csak a tünete vagy a lassan zajló társadalmi értékrend züllésének.

Ez a szokásos szöveg, amit leginkább dr. Papp szájából lehet hallani a médiában, hiszen mindig őt, mint főgurut kérdezik.

Én meg azt kérdezem tőled, te hány ilyen szörnyű esettel találkoztál személyesen, hogy ennyire magabiztosan állítod ezt?

Ezt pokoli jól leírtad! Igaz, nagyon igaz!

Mondjuk, ettől még mindig maradnának otthonszülők is, de ez más kérdés. :)))

A lényeget akkor is gyönyörűen megfogalmaztad, köszi!

Sziasztok!

Myly: Hát igen... 5-6 hetes terhes voltam, amikor az állandó vérzések miatt orvoshoz mentünk. Azt mondta, hogy szívesen ad hormonokat, de kétesélyes; ha menni akar a baba, akkor úgy is megy. Nagyon kötődtem a kis Pontocskánkhoz, de megbeszéltük Apával, hogy ha Angyal akar lenni a babácskánk, akkor inkább most menjen. (Úgy gondoltuk, így könnyebb, mintha már láttuk az arcocskáját...) Végül is nem váltottuk ki a gyógyszert. És MARADT A BÉBINK! :-)) Ilyennek kell lennie az orvosnak, elmondja a lehetőségeket, segítséget ad és RÁNK bízza a döntést.

Szilvi: NAGYON IGAZ! Ha minden kórház olyan lenne, mint pl a Szent Imre és minden doki olyan, mint a 3 Bálint doktor, akkor nem lenne szükség ilyen kérdésekre. A két idősebb Bálint doktor (szerintem közel a 70-hez) az alternatív szobában akár a földön kúszik-mászik, hogy megvizsgálja a kismamát. Nem pedig a szülőágyhoz kötözi(!!!) a szülő nőt, mert ilyet is olvastam, amikor KisCsengénket vártam...

Én a legfiatalabb Bálint doktornál szültem, amikor beért a kórházba akkor megvizsgált és meghallgattuk a szívhangot, a kádban (mert ott szültem) még egyszer hallgatóztunk és amikor szóltam, hogy szerintem ez már a célegyenes még egyszer megnézett. Semmi fölösleges macera! Ott térdelt a lábamnál kb 1,5 óráig és beszélgetett velünk. Nem fontoskodott. Miután összeöltögette a hámsérüléseimet elköszönt Tőlünk. Végig a háttérben volt, láttam, hallottam, de nem avatkozott be fölöslegesen.

Az lenne az orvosok helyes hozzáállása, hogy a szülés a baba és a mama nagy napja, Ők a főszereplők. Az orvos "csak" a súgólyukban ül...

A mamáknak pedig azt kellene elfogadniuk, hogy a szülés nem feltétlenül kellemes, de ez az élet rendje, mióta a gyümölccsel a kezünkben lebuktunk vagy felegyenesedtünk (mindenki döntse el a világnézetének megfelelően).

Olyan sok rémtörténetet lehet hallani a szüléssel kapcsolatban. Sőt, kislánykorunktól kezdve a terhesség és a szülés szörnyűségeivel riogatnak minket. Csoda, hogy nincs önbizalmunk? A szülés nagyon intim dolog. A kitárulkozás, az elengedés... Mind-mind nyugalmat, önbizalmat és bizalmat igényel, ami legtöbbünkből hiányzik. (De ezt egy pasi úgy sem értheti meg...)

A(z egészséges) terhesség és a (komplikáció mentes) szülés NEM betegség! Csak azért szülünk kórházban, mert agyon van intézményesítve és szabályozva. Szép magyarsággal. :-))

Szerintem.

Figyelj Sanya,én meg értem a te álláspontodat.

De én úgy gondolom,most biztos sokan fognak gyűlölni ezért,de sajnos a kórházban olyan gyermekeket is megmentenek akik nem képesek,és soha nem is lesznek képesek önálló életet élni.Ezért csökkent a szülések utáni halálozások statisztikája,semmi másért.

Lehet ,hogy ez kegyetlennek tűnik,de én nem engedném meg ,hogy Istent játszanak,és kísérletezzenek a gyermekkemmel,aki mondjuk súlyos,halálos betegen született .

Teljesen egyetértek Dodikával.Én minhárom gyermekemet kórházban szültem.De ha lett volna olyan "bába",vagy szülésznő aki vállalta volna hogy segít,akkor azt hiszem meggondoltam volna magam.A probléma az,hogy hiába szeretne valaki otthol szülni,de segítséggel,arra sajnos törvényi engedély(ha jól tudom)nincs.Így nem is találhat az ember segítséget.Persze,ha egyedül is válalkozik rá és gond lenne,akkor meg nem tudom milyen büntetés jár a baba veszélyeztetéséért.

Szóval,azért eléggé ki van ez találva.

Szegény....már nem is tudom mi volt a neve...szülésznőt is ,hogy meghurcolták annak idején!

Igen, pozitív hozzáállás, mindenek előtt! Ezt mondom én is. De kinek így, kinek úgy....

Félreértés ne essék, nem vagyok kórházellenes. Elfogadom, ha valakinek ott jobb a szülés, ha meg van vele elégedve, ha neki az ad biztonságot, stb.

Ugyanakkor azt is látom, hogy a nők nagy többsége nem elégedett a kórházakkal. Valami általában hibádzik... Elsiklanak fölötte, mert ott a baba...

Vagy nem.

Sajnálom ha neked is vannak rossz élményeid.

Az viszont nagyon jó, ha nem rágódsz rajta. Ez nekem sajnos nem megy tökéletesen. Elég ránézni a fiamra... aztán eszembe jut egy orvos által mondott mondat: Örüljek, hogy ennyivel megúsztuk. Hát igen, örülök olyankor. Mégis, mi lett volna, ha... nem így kellett volna történnie.

El tudom fogadni a kórház létjogosultságát, már csak azért is, mert a szemléletmódváltás a nők fejében se megy egyik napról a másikra. De nagyon nem szeretem, ha egyoldalúan hangoztatják a szerepét, holott bőven lenne mit változtatni a szülések területén.

Nem érzem úgy, hogy fekete-fehér alapon gondolkodnék. Bár tény, hogy olyan álláspontot képviselek, amit ma még nagyon furcsállnak. Miért is? :))

Abban teljesen egyetértek, hogy mindenki más, igényeiben is. Persze, nem vagyunk egyformák, kinek mi a jó. De kérdés, a mai helyzet a többségnek jó? Ha kellő információ birtokában lennének a nők, akkor is hagynák, hogy így maradjon? Szerintem nem. Mindez viszont már nem a fejben dől el sajnos, hanem nevelés kérdése... , amin lehet, s kellene is változtatni, hogy sokkal többen ténylegesen csodaként élhessék meg a szülést (annak helyétől függetlenül!!) bármilyen "mellékzönge" nélkül.

Szia Dodica!

Köszönöm, nagyon érdekes a hozzászólásod, sok számomra is emészthető és elfogadható gondolat van benne... de ez talán nem ilyen fehér, vagy fekete. Minden ember más. Minden terhesség más. Minden orvos más. Minden körülmény más. Folytassam? Attól különbözünk, hogy dolgokat másként élünk meg. Van aki mondjuk legyőzi a halálos betegséget, van aki nem. Gondolod, hogy nem akarnak egyformán túlélni?? Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem hallottam még olyan nőről, aki "befizettet" a császármetszésre. Biztos "oka" volt... Fogadjuk el.

Egy biztos, nálam a hit, a pozitív hozzállás ezúttal sem fog hiányozni. Tudatosan készülök a természetes szülésre.

És hogy szerencsés vagy-e vagy sem? Döntsd el te. De egy biztos, a végeredmény a fontos és azt hiszem vagyunk egy páran, akik nem rágódnának a rossz kórházi emlékeken. Mert nekem is van ilyen... csak én a babáim nélkül jöttem haza.

Sziasztok újra. Szóval a kérdés, hogy természetes vagy császár. Kicsit elkanyarodtunk, de nem baj, mert érdekes véleményeket ismerhettem meg.

A mai gyakorlatban az orvos dönt erről. Első a mama egészsége, a baba egészsége, s gondolom, van még sok más dolog.

Nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert nemcsak kedves, de okos is volt az orvosom. Mindhárom szülés természetes volt. Mindenkinek megvannak a story-jai, az enyémek is. Nem vagyok benne biztos, hogy egyedül mindhárom egészségesen bújt volna ki. Nekem biztonságot adott az orvos jelenléte, s az, hogy nagy baj esetén ott van mellettünk az előkészített műtő. De a másodiknál már nem siettem be a kórházba (4ujjnyival érkeztem), s nem kellett ott vajúdnom. Szerintem, ha a vajúdás idejét nem a szülőágyon kell tölteni, akkor jobb a KÓRHÁZ. Sokat sem kellett bent lennem utána, annyi pihi pedig minden szülő nőnek sztem jár.A vélemény szerintem nagyon épület és orvosfüggő. ...és a legközelebbi kórházat választottam az egyszerűség kedvéért.

Tökéletesen igazad van. Évtizedekig tartott, hogy 1945 után kialakítsák a mai szülészeti hálózatot. Ma már a születéskori halálozási ráta és a koraszülési ráta Magyarországon fejlett Európai szinten van.

Ha jobb volna az iskolákban a felvilágosítás, kevesebb ostobaságot lehetne hallani.

Én se értem....

Hiszem, hogy a nő döntése nagyon is számottevő.

Igen. Otthon nemigen lett volna másra lehetőség. :)

A gyakorlat... hmm. Ki és hogyan befolyásolja? Mióta?

Hiszem, hogy kb. 90 %-ban képesek lennének a nők teljesen természetesen és egyben problémamentesen szülni, ha hagynák őket. Ha hinnének ebbéli képességeikben, s nem mástól várnák a megoldást. Sőt. Ha alapvetően ők akarnának szülni, s nem segítséget várnának mindenáron, hanem elfogadnák a sorsukat, hogy márpedig ezt csakis nekik lehet és kell túlélni. De ma ez nem áll fenn sajnos, s így ez a százalékos arány is csak álom marad még nagyon sokáig. Kb. addig, míg a férfi emberek (általában ugye ők a szülészek) képesek lesznek kivonulni a szülés menetéből, csendben a háttérben meghúzódni, s csakis akkor csinálni bármit is, ha arra szükség van. Ez pedig sokkal ritkább lenne, ha egyáltalán meg lehetne próbálni. :) Persze előtte nem ártana a nők fejéből kiverni az évtizedek óta beléjük vert alapvető félelmeket, illetve azt a tévhitet, hogy majd az orvos tudja, az ő szava szent, neki meg kötelessége szót fogadni, különben... (Aztán ezek szépen előidézik szülés során a komplikációkat, amiket az orvosok szépen még meg is fejelnek a teljesen fölösleges beavatkozásaikkal, kezdve a borotválástól, a beöntéstől egészen az oxitocin, EDA, stb. adagolásáig, gátmetszésig, avagy császármetszésig... Hangsúlyozom, mindezt a normális lefolyású szülések beavatkozásaira értem, s nem a ténylegesen problematikusokra, amelyek száma a valóságban nagyon elenyésző, a statisztikák szerint viszont kevésbé, de kinek s milyen érdeke is fűződik a szülésekhez, statisztikához?? Ezeken is érdemes elgondolkodni!)

Fordítva kellene, hogy működjön! Jó lenne, ha a nőé lenne a főszerep. Ha tisztelné mindenki a vele született, ősi tudást, az életadás képességét! Ha segítő kezet kapnának, de csak akkor, ha szükséges, s nem avatkoznának be alapból szakmai protokollok meg egyéb kacifántosan megfogalmazott, mondvacsinált indokok miatt. (Folyton azt sugallva, hogy veszélyben a gyerek, s miatta, az ő érdeke, hogy ezt és ezt csinálja a doktor ÚR) Ma még itt tartunk.... (kivéve egy-két emberséges szülészt, egy-két olyan kórházat, ahol mindezt el lehet kerülni, de hol van ez az átlagtól??)

A test nem felejt!! Ellenben az agymosás következtében a nők felejtettek... Félnek, "mi lesz, ha?", jajj, csak egészséges legyen, jajj, de nehéz lesz, jajj, csak túléljük, stb....

Miért? Mert folyton azt bizonygatják számukra, hogy egyedül nem megy, nem mehet....9 hónapon át hallják fűtől-fától, folyton vizsgálgatják őket, hogy minden rendben-e, ezáltal mindig a veszélyekre emlékeztetik őket, illetve azokkal fenyegetőznek. De már jóval korábban, gyerekkortól kezdve mégis mit tanulnak?... Betegekké válnak, akiknek kórlapjuk lesz, akikkel valamit tenni kell (mert, ha nem, akkor miért is van jelen a doki? :), hogy úgy érezzék, nagyon nagy dolgot visznek véghez. Pedig nem ettől. Sokkal inkább, ha tennék/tehetnék a dolguk.

A szülés nem orvosi beavatkozás. (Nem én mondtam, de magaménak érzem.) Én sajnálom, hogy azzá tették, fejben is. :(

Igen, régebben többen elhaláloztak. Ma senki? Ugyan már! Csak épp nem verik nagydobra.

Régebben más volt az életszínvonal, a higiéniára való odafigyelés... és jobban elfogadta az emberiség a természetes kiválasztódást is. (Ma meg mindenáron megmentünk mindenkit, de ez már más kérdéskör...)

Épp nagyanyáink korában kezdett divattá válni a kórházi szülés. (Fura, mi? Akkoriban azt nézték fura szemmel...) Még ez se lett volna baj, ha nem esett volna át a dolog a ló túlsó oldalára, s megmaradt volna ezzel együtt a nők tisztelete! De nem. Még ma is rengeteg nőnek szenvednie kell a kórházban a megaláztatások hihetetlen formáitól. Örökre elvesznek tőlük valamit...

Te írtad: orvos segítse világra a babát. Ma viszont levezetik a szülést, s nem kísérik! Óriási a különbség.

Nem voltam szerencsés, de sokat tanultam általa. Túléltem egy kórházi szülést is, soha nem feledhető sebeket okozott. A fiam meg emiatt hiperaktív lett.

Nem jó, ha vannak kétségeid... Inkább erős, pozitív gondolatok, saját magadba vetett hit és bizalom kell, s akkor nem lehet hiba! Fejben dől el!!