Hogyan szüljünk? Természetes vagy császár? (beszélgetős fórum)

Szerintem ne gondolkodj ezen ennyit! Ma, és én azt mondom szerncsére, a legtöbb orvos nem engedi előre meghatározni, hogyan szüljön a nő! A természet nem hülye, mindig ezt mondom! A legtöbben, biztosan nem lelkesednek magától a szülés gondolatától, mert akármennyire is szeretnének gyereket, tisztában vannak azzal, hogy fájdalmas lesz az oda vezető út. De van rá 9 hónapod, hogy felkészülj! Közben egészen más dolgok válnak fontossá, főleg ha a baba okoz néhány aggasztó pillanatot is, és mire oda kerülsz, teljesen természetesnek veszed, hogy szülni fogsz.

Engem császároztak, mint írtam. Összehasonlítási alapom egylőre nincs, de nem mondom, hogy olyan nagyon jó volt! Míg a többiek "vígan" elmentek zuhanyozni, addig én feküdtem az akkutszobában, a magzatvízban ázott fenekmmel (kényes bőröm van, kb. 2 hónap alatt jött rendbe) , katéterrel, infúzióval, a hasamon egy tonnás homokzsákkal, és alig vártam a pillanatot, mikor megkaphatom a következő fájdalomcsillapítót, és megszabadítanak a zsáktól!

6 napig naponta kaptam az oxitocin injekciót, többet is, meg első két nap még egy csomó mást, olyan volt a fenekem... Egy-két eltolt, izomba adandó injekció miatt még 1HÓNAP MÚLVA!!! is fájdalmas csomók voltak a fenekem mindkét oldalán, a kéttenyérnyi lila foltokról meg már nem is beszélek! A zuhanyzás egy szenvedés volt, hogy ne legyen vizes a sebem, és az akutszobában 2 napig nem is lehetett. Első éjszaka két irányban lógtak belőlem a csövek: erre a katéter, arra a drain középen meg egy friss, 15 cmes seb. Aludjál! Másnap a katétert kivették, de még egy napig nem volt vizelési ingerem, amikor eszembe jutott, mentem (vánszorogtam) WCre, mielőtt "beégek". " 2 napig nem vehettem bugyit, és úgy kellett az ágyban helyezkednem, meg MENNEM (mert fél nap után fel kell kelni!), hogy az ömlő vért a lábam közé tett papírvatta azért felfogja. Mondanom sem kell, nem sikerült mindig. Ráadásul, míg nem kelhetsz fel, a nővérek cserélgetik neked. Kínos érzés!

És mindehhez hozzá kell tennem, hogy én lényegesen gyorsabban javultam, mint sorstársaim, olyannyira, hogy az osztályról haza akartak küldeni, mint a hüvelyi úton szülőket! Azt hitték nem vagyok császáros (csak szóltak a dokimnak, és ő mondta, hogy nekem még holnap varratszedés). De nem mindenki ilyen szerncsés, nagyon csúnya szövődmények is felléphetnek.

Bocsánat mindenkitől, hogy ilyen hosszú lett, de talán Kittinek hasznos lesz, ha megismeri a másik oldalt is, egy "tapasztalttól".

Húha Kitti, csak most olvastalak. Hát az a helyzet, hogy ma 6 hete adtam életet egy 4050 grammos, és 55cm-es babának. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ajándékba adták, és nem kellett megküzdeni Érte, de megérte. Fájt, mint évezredek óta a legtöbb nőnek, de már akkor sem emlékeztem erre a fájdalomra, amikor rögtön kibújás után megpillantottam.

Sőt nem érzem magamat emiatt kevésbé nőnek. Azt sem hiszem, hogy lenne anya, aki neheztelni tudna a saját gyerekére az általad említett okok miatt, mert az olyan szerintem nem anya.

Én is hallottam, olvastam olyat, hogy érzékeny, fáj, nem volt jó a szex csak fél év után, de ezt nem kell elhinni. Mindenki másképp gyógyul, regenerálódik.

Ha kellőképpen vágysz a párodra, és ő elég figyelmes és megértő, akkor nem kell sem fájnia, sem kényelmetlennek lennie a szeretkezésnek.

Tény, hogy a hormonháztartásod nem lesz egyből ugyanolyan, így kicsit szárazabb a hüvelyed, de ma már annyiféle sikosító létezik, hogy ez nem lehet probléma.

Nekem speciel egyáltalán nem volt kellemetlen a szülés utáni első szeretgetés, sőt. És a Párom sem panaszkodott :).

Sziasztok!

Az én kisbabám császármetszéssel született 4 hónapja. Nem császárnak indult a dolog, rendesen voltak fájásaim, szépen tágultam is. Aztán eltünt a méhszáj, burkot repesztettek és amikor már nyomnom kellett, az orvosom észrevette, hogy a kicsi buksija megakadt, szóval hiába nyomtam, nem ment lejjebb. Innentől kezdve vagy 1-2 óra telt el, amíg próbáltam nyomni, de semmi eredménye nem volt. Ekkor döntött úgy a dokim, hogy császár. Jöttek is értem és 10 perc múlva már meg is született a kislányom. Azt mondta a dokim, hogy azért vártak még 1-2 órát, mert nekem is és a babának is szükségünk volt erre az időre, és erre a megpróbáltatásra. A végén kiderült, hogy nagy volt a baba buksija, azért nem tudott megszületni természetes úton. Nagyon készültem, hogy hüvelyi úton szülök majd, hiszen édesanyám villámgyorsan szült meg engem, és reméltem, hogy nekem is könnyű szülésem lesz, dehát ezt nem tudni előre. Végülis nem bánom, hogy császároztak, kicsit ugyan hosszadalmasabb volt a lábadozás a seb miatt, de el lehetett viselni, és a baba minden fájdalmat és szenvedést elfeledtetett.

Puszi:)

Én is a természetes szülésnek vagyok a híve.

Csodálatos élmény! Még ha nagyon fáj is. :)

Újabban egyre több helyen kötik el a zsinórt 10 centisen...:))) Van ennek oka!

Miből gondolod, hogy csak sarlatánnak lenne jó?? Nem vagy kicsit kishitű? :)) (Ezt viccnek szánom, nem sértésnek!)

Kedves Antea, félreértés ne essék, én nem akartam elvenni a kedvedet a szüléstől ezzel a történettel!!!!!

Ha újra csinálhatnám, csakis itthon szülnék a Geréb Ágnessel, vagy valamelyik segítőjével.

Nem venném a lelkemre, ha az én rémtörténetem miatt fosztanád meg Magad ettől a fantasztikus élménytől, ami a szülés és születés.KÉRLEK, NE TEDD!!!!!!!!!!!!

Csak nagyon körül kell nézni, hogy ki az, akinek a kezébe tudnád helyezni kettőtök sorsát fenntartás nélkül...és szegény párodat se szóld le, ha már le tudott vezetni szülést, akkor megvan hozzá az alaptudása, nem?????

Na de tényleg, ígérd meg hogy nem az én történetem alapján döntesz arról, hogy inkább nem szülsz!!!!!

Üdv Neked: Eszter-Fáni

LE A KALAPPAL ELŐTTED!!!!!!!!!!!!!!!!!

Én is itthon akartam, de nem volt hozzá elég kurázsim, ezért elmentem a kórházba, ahol aztán majdnem elirtottak.(szülés után elöntött a vér, kutya rám se nézett, már "félúton"voltam mikor megtaláltak.)

Ennyit arról, hogy érdemes intézményben szülni, mert ott figyelnek rád. Mese habbal.

Bocsi, ez nem kifejezetten a témába vág, de nagyon kikívánkozott belőlem.

Eddig olvasva egyetértettem veled. A programozott császárt (ha orvosi indok nélküli) mélységesen elítélem. A császárt önmagában nem, hiszen a cél, ami miatt alkalmazzák, eredetileg nagyon nemes! Az már más kérdés, hogy az orvosok ugyan mi minden indokkal császároznak...:((( Ez más téma, nem is tartozik annyira ide.

De...

Én otthon szültem, nem is egyszer. A gyerekeim érdekében!!! Megérte, nagyon megérte!

Sajnos az elsőnél még nem mertem bagózni az orvosok véleményére. :(( Kár, maradandó kár.:(

Kissé lenézőnek tűntek a soraid...

Szülni?

A természet nem hülye!

Ha a babának vagy a mamának nincs (és a szülés során sem lesz) baja, akkor természetesen természetesen!

Biztos forrásból tudom, hogy több milliárd ember szült és született így ;-)

Szóval, ha minden rendben, akkor bizzuk a természetre!

nekem van egy kedves történetem, szerintem éppen idevág :D

"Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül.

Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt.

Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes.

A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót.

A pillangó könnyen kijutott.

De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak.

A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek

Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni.

Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.

Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben."

Én mindig elcsodálkozom, ha valakiben ez egyáltalán felmerül kérdésként. Ikreim vannak, végig benne volt a pakliban, hogy császár lesz, aztán mivel 6 héttel korábban születtek mint kellett volna, toxaemiás voltam, meg sok egyéb körülmény miatt nem volt választásom, császároztak. De így is megkértem a dokimat, hogy amíg nem muszáj ne vegye ki őket, így megvártuk míg teljesen kinyílt a méhszáj és megkezdődhetett volna a kitolási szak. Lehet, hogy más számára ez meglepő, de én ki akartam próbálni, milyen is a szülési fájdalom, bár azért a lényeg mégiscsak kimaradt. És persze a babáknak is volt idejük felkészülni a változásra, és szerintem ez is fontos.

Hónapokig tartott, mire feldolgoztam és a mai napig megfájdul a szívem ha hallgatom a barátnőim szüléstörténeteit :(

Nem lesz több gyerekem így nem is fogom soha megtudni milyen élmény lehet szülni, és ezt örökké sajnálni fogom.

Igaz, én több mint egy nap múlva láthattam először a lányokat, 5 napig nem is szoptathattam, tehát a folytatás sem volt egy álom, szerintem össze sem lehet hasonlítani azzal, hogy megszülöd a babádat, még a szülőszobán megölelheted, aztán néhány együtt töltött nap után hazamentek mint boldog család.

Egyébként a császáros seb szerintem nem volt vészes, a 4. napon egyedül vezettem haza kocsival a kórházból. (Igaz, mindenki azt mondja rám, hogy engem agyon se lehetne ütni, bármit kibirok :) )

Kedves Kitti!

A az élet kezdés sanyargatás lenne azon a kisrésen keresztül akkor szerinted vajon miért pont így kell világrahozni az utódokat?? És most nem csak miránk emberekre gondolok... Szerinted a természet szántszándékkal kurta el a dolgot???

Úgy látom a soraidatolvasva, neked nem a gyermeked a fontos, hanem a saját önző nőiességed! Nos! Elárulom! Az a pasi aki ezzel az indokkal lelép, hogy már nem jó a szülés miatt a szex - ahol az ősarja jött világra az elég bunkó! És tuti lefogadom, hogy ha nem ezért , elhagyja az anyát másért!

Persze a Te életed, a Te gyereked...

Jó nagy seggfej az ismerősöd férje, ha emiatt elhagyta a családját! Ez aztán mély szerelem/szeretet lehetett a javából!

Mindenki más, ez igaz. Ezért vannak az orvosok, hogy minden szempontot alaposan, hozzáértően figyelembe véve tegyenek javaslatot, mi volna a legjobb adott esetben.

Ha a dokim azt mondja, hogy császár kell, mert különben baj lehet, valószínű nem állok le vele vitatkozni és kardoskodni a hüvelyi szülés mellett!?

Aki bagózik az orvosok véleményére és a saját hülye feje után megy, az szüljön otthon, vagy keressen egy sarlatánt, aki mindent úgy csinál, ahogy Ő akarja, nem ahogy a józan ész diktálná!

Ha alapos indok nélkül "szülöd" császárral a gyerekedet, egy csomó hátránnyal indul eleve a kis élete, csak azért, hogy Te nő maradhassál!?Hja, ha neked ezen múlik...És beáldozod érte a gyereked javát..

Egyébként gyönyörűen tud minden regenerálódni belül, főleg, ha egy kis tornával rásegít az ember!

És az a parányi kis rés elsősorban erre lett tervezve! Fájni fog? Na és??? Nem megéri? Attól is csak jobban kötődik egy anya a gyermekéhez, hogy megszenvedett érte!

Hallottál már másképp nyilatkozni valakit, mint hogy abban a pillanatban minden fájdalom "megszűnt" mikor karjában tartotta a gyermekét???

De ha Te fontosabb vagy magadnak, mint a saját gyereked, akkor miért vágatod fel magad? Fogadj fel béranyát, szenvedjen az helyetted, nem?

Kilenc hónapja szültem. Életem legcsodálatosabb élménye volt. Toxémiával kerültem kórházba, de az orvosomnak hála természetes úton, fájdalomcsillapító nélkül születhetett meg a bébim. Első persze a baba egészsége, de én mindenképp szerettem volna kipróbálni. Fájt, az igaz, de értékes tapasztalat volt. még két babát szeretnék hasonlóan a világra hozni.

Szex: az első két hónapban fájdalmas volt. Aztán valami megváltozott és azóta sokkal jobb, mint szülés előtt.

A szülés egy természetes folyamat. Nem hinném, hogy sanyargatás lenne a babának.

Sziasztok!

Én nem érzem úgy, hogy a gyereket ki kéne tenni annak a sanyargatásnak amit végig kell élnie egy szülés során. Gondolok itt a kibújáson azon a parányi kis résen!

A barátnőm 7 hónapja szült és azóta nincs se orgazmusa, de még csak nem is érzi, ha a férje odabenn van! Én ilyet nem akarok! Nem akarok úgy emlékezni a gyermekem születésére, hogy milyen fájdalmas volt, és nem akarom a gyereket büntetni azért, mert már nem érzem magam nőnek(a szex miatt)!! Én amennyiben ez lehetséges császárral fogok szülni!

Egy szülész-nőgyógyász apával és testi-lelki egészség iránti érdeklődéssel megáldva az a véleményem, hogy minden esetben komolyan kell mérlegelni előnyöket és hátrányokat, és azt kell tenni, ami A BABÁNAK A LEGJOBB!! Az anya "érdekei" csak ezután következhetnek szerintem. Mondjuk, ha az élete van veszélyben, az nyilván más, de a baba érdeke sem az, hogy árván nőjjön fel!

Ahogy Kicsikata is írta már, a szülőcsatornán való áthaladás megviseli ugyan a babát, de ennek így kell lennie, "szüksége" van erre a tortúrára, jobb neki, mintha csak úgy minden átmenet nélkül kiveszik...

Egy barátnőm két hónap múlva szül programozott császárral, mert eü.-i okok miatt csak így lehet, de ami nekem új, hogy hagyni fogják vajúdni bizonyos ideig,(kapni fog fincsi oxotocint) ez az új álláspont, hogy hagyják, hogy legyen fájástevékenység legalább, mielőtt műtik, így kicsit közelebb lesz a természeteshez, jobb a babának, ha edződik kicsit.

Jómagam egy hónapon belül természetes szülésre készülök, de majd meglátjuk, hogy alakul. Szerencsére a mi szülészetünkön szóba nem jön, hogy valakit "megrendelésre" császározzak, szakmailag sokkal magasabb szinten állnak annál!

De tudom, ha mégis arra kerül a sor, az alapos indokkal fog történni és a legjobb kezekben leszünk én, és a kislányom is, ezért csalódott sem leszek, ez egy olyan dolog ami nem tőlünk függ és anyává válni minden módon csoda! :-)))))