Hogyan szüljünk? Természetes vagy császár? (beszélgetés)

Vannak magzati-, vannak anyai- és vannak mindkét felet érintő indicatiók. Másrészt vannak acut és electív indicatiók.

A szülőnő csak drukkolhat, hogy megússza a császármetszést, de nem képes mérlegelni a lehetséges kockázatokat, sem döntést hozni, ugyanis az nem érzelmi alapon történik, hanem "lege artis", vagyis a szakma szabályai szerint. Azt viszont 10 énig kell tanulni.

Azt nem, de azt akkor is tudom, hogy az eleciv sectio caesarea indicatio-t nem a szülőnő disponálja a Kiskegyedben szerzett zavaros gondolatai alapján, hanem a szülész-nőgyógyász szakorvos, a kötelező módszertani levél alapján, büntetőjogi felelőssége tudatában.

:-))))

Szia Dodica!

Köszönöm szépen. Bár nem kell megvédened, de tényleg köszönöm.

Ez a szegény pasi (mint általában a férfiak) úgysem fogja megérteni, hogy milyen dolog is 40 hétig a pocakunkban hordani a legnagyobb kincset, majd életet adni Neki, ami drága babánknak.

Sziasztok

Mindenképp a természetes szülés mellett vagyok,két gyereket szültem ,és sokat voltam korházban ,láttam milyen az a kismama ki császárral szült ,és láttam a többi társaimat kik természetes úton szülték meg kisbabáikat.

Én ugyvagyok ezzel ,ha csak nem áll fen egy veszély ,vagy rendellenesség ,jobb a természetes szülést választani.

A mütét az mindig is mütét marad....

Hogy lehet ilyen hülye kérdéseket feltenni?

:-D

Sokat törted rajta a fejed?

Mondd, te szültél már? Lennél rá egyáltalán képes??? Hogy mersz ilyen dolgokat kijelenteni???

S képzeld, egy normális szüléshez tényleg teljesen fölösleges, hogy egyetemi végzettségű szülész-nőgyógyász szakorvos jelen legyen! Nélküle is simán, komplikációmentesen végbemegy, mint ahogy ez működött az őskortól kezdve, s lám, nem halt ki az emberiség. :)

De, még mielőtt vádolnál bármivel is, tisztelem a jó szülész orvosokat, csupán az a véleményem, hogy ők csakis a probléma elhárítására jók, amikor tényleg adódik probléma. Viszont, Mágikával nagyon is egyet értve, a szülés igenis fejben dől el, s jó döntés esetén gyönyörűen megtörténik bármiféle beleavatkozás nélkül, spontán! Háborítatlanul is lehet! Sőt. Az lenne jó, ha a nők elhinnék ezt, mert sokkal kevesebb lenne a nehezebb szülés.

A harmadikat kifejezetten kértem, hogy császárral szülhessem. Nem engedte meg az én tényleg drága dokim. Pedig nyomós érv volt a köldök és hasfalsérv, meg a 4kg /58 cm-es gyerek.

Tényleg nem az anya dönt.

Gondolkoztam: lehet, hogy igazad van. Tulajdonképpen nem is kell orvosi egyetem, sem szülész-nőgyógyász szakorvos képzés. Ha volna elég olyan feminista, mint te, akkor ti egymást megoperálnátok.

:-DDDDD

Kedves Sanya!

NEM AZ ORVOS DÖNTI EL!

Mint minden, ez is fejben dől el. A miénkben.

Aki akár már gyermekkorában arra készül, hogy egyszer majd kisbabája lesz, és tisztában van azzal, hogy a szülés kellemetlen, kényelmetlen lehet - akár még fájhat is - nos, az a hölgy "pillanatok alatt, könnyedén" világrahozza akár a 4kg fölötti kisbabáját is.

Az a hölgy, aki meg egész életében a szüléstől retteg... nos neki valószínűleg nehéz lesz természetes úton szülnie, vagy császár lesz a vége (akár a nehézségek miatt, akár azért, mert "kibulizza" magának), vagy akár teljesen le is mond a gyermekszülésről.

NEM AZ ORVOS DÖNT A TESTÜNKRŐL!

Saját példám: Én mióta csak emlékszem az anyaságra készülök... Egy nem túl sima terhesség után, a kiírt napon, szinte fájdalom nélkül, 1,5 óra küzdés után kaphattam kézbe KisCsengénket (a 12 órányi vajúdásból 4,5 óra volt nem túl kellemes: 3 azért, mert egyedül voltam, 1,5 pedig azért, mert egyszerűen ez az útja egy gyermek világrajöttének). Én arra készültem, hogy könnyen, gyorsan, egyszerűen "túl leszek" a szülésen. És lőn. :-)

Kell, hogy bizzunk magunkban, a párunkban (vagy aki velünk van a szülőszobán) és az orvosunkban/szülésznőnkben.

NEM AZ ORVOS DÖNT A TESTÜNKRŐL, HANEM MI!

Hát én a császár mellett szavazok, nem kétlem, hogy érzelmileg jobb, fizikailag meg kedvezőtlenebb a hüvelyi szülés. Én egyszerűen a munkámból kifolyólag annyi NEGATÍV példát láttam - szülési károsodott gyerekeket -, hogy egyszerűen attól készültem ki lelkileg, hogy nem lehet császármetszésem. Ez olyan szinten elhatalmasodott rajtam,hogy egyszerűen bebeszéltem magamnak ,hogy nem vagyok hajlandó hüvelyi úton szülni, mert az én gyerekemnek ne törjék el a vállát, az én gyerekem ne szülessen oxigén hiányosan stb - sajnos ez amunkámból adódott félelmekből fakadt. Az első gyerekemnél tehát elindult a szülés természetes úton, de a kitolási szakaszban OXIGÉN hiány lépett fel!!! Azonnali császármetszést kellett végrehajtani!!

A másodiknál hál'istennek már tervezett műtétet végeztek el nálam. MIND a két gyerekem jól van!!!

Igen, ezért nagyon veszélyes az ilyen... :(

Nagyon szomorú ez a történet. De remélem, már javult a helyzet!

Én is hüvelyi szülésre készültem, de nem adatott meg, mivel a kislányom jobb lábára teljesen rátekeredett a köldökzsinor és így nem tudott beilleszkedni sem. A 40. héten még tökéletesen zárt volt a méhszájam, a császáros szülés során nyitotta meg a dokim belülről.

Amikor kiderült, hogy műtétre fog sor kerülni, megijedtem nagyon, de aztán nagyon komolyan utána érdeklődtem és rájöttem, hogy egyáltalán nem olyan rossz dolog, mint aminek lefestik.

És így, hogy már túl vagyok rajta meg kell, hogy mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg, sőt, hiszen így egy hihetetlenül nyugodt babát sikerült világra hoznom és biztos, hogy ez a későbbiekben is ki fog hatni. Szóval sokkal több pozitívumot tudok felsorolni most már a császáros szülés mellett, mint január 9-e előtt.

Alig várom már, hogy jöjjön a következő...!!!

Hát köszi!:))

Az igazság az, hogy egyáltalán nem fogtam fel tragikusan a dolgokat, sőt.

Már legalább egy hete otthon voltunk, amikor a férjem legnagyobb meglepetésére este a fürdés után úgy menetem be, hogy Te, én most gondoltam bele abba, hogy engem tulajdonképpen megműtöttek! Vicces, mi?

És tényleg azt kell mondenom, hogy az olvasottak ellenére, én nagyon jól voltam, mindenki meglepődött rajtt a kórházban is és az ismerőseim is. Még a sógornőm, aki kb. 14 éve kórházi dolgozó (pár év már műtősnő is) sem győzött csodálkozni, hogy milyen jól vagyok. De sajnos nem ez az általános, és lehet, ha legközelebb is császárral kell szülnöm, már én sem úszom meg ilyen olcsón!

Hú Win, ez nem semmi :(

Én (elvileg) éppen két hét múlva szülök, de Gotához és rengeteg más kismamához hasonlóan én is a természetes módra szavazok. Persze lehet hallani rémtörténeteket, mindig mindenkinek van egy ismerőse, aki ismer valakit, aki ismert valakit........akivel ez meg az a szörnyűség történt szülés közben. De ha ilyen alapon ne menjünk ki az utcára, nehogy a fejünkre essen egy tégla! Ha pedig valaki a tökéletes alakját félti (akár kívül, akár belül), az ne szüljön!

Nekem már volt egy szülésem, könnyű volt. De (mielőtt megkapnám, hogy akkor könnyen beszélek) ha előre tudnám, hogy a mostani nehéz lesz, akkor sem futamodnék meg. Természetes úton szeretnék szülni!

Nekem is voltak a császárral kapcsolatban olyan problémák, amiket a természetes úton szülő anyukák nem éltek át. Azokon kívül, amiket win elsorolt (mert a zöme velem is úgy történt), egy gyógyszer (amit azt hiszem székletlazítónak, és tejserkentőnek adtak) mellékhatása kijött rajtam, kiment az összes kálcium a szervezetemtől, és egy napig nem tudtam járni. Ez ugyan másnál nem fordult elő az osztályon addig, úgylátszik erre a gyógyszerre érzékeny vagyok (cerucal-ra), de utána már egyetlen császározott anyuka se kapta. Nem kívánom senkinek, hogy új járjon mint én, hisz egy napig nem tudtam mozogni, járni, sőt, ami a legrosszabb volt, hogy egy napba telt, míg a nővérek elhitték, hogy nem szimulálok. Aztán két inekció helyretett.

Úgyhogy irigyeltem nagyon a többi anyukát, akik hüvelyi úton szültek. Előre nem lehet tudni, hogy milyen lesz a szülés.