75 kg-ról a cél 63-65 kg. Sorstársak kerestetnek:) (beszélgetős fórum)

Drága, aki olyan kondíciókkal rendelkezik, mint én, eleve nem tud anorexiás lenni. Legalábbis szerintem. Eleve a szélesebb csípő adott, meg a hasam sem lesz az életben lapos. Soha nem is volt, úgyhogy arra nem is vágyom.

No meg a férjemnek is kell valami szórakozás, ami rajtam található:)

Köszönöm az érdeklődést és a jó szót!

"2008-11-02 11:18" Tegnap is oda bicikliztem ki. A birtokra, ahol eltakarítottam (azt nem tegnap :D) egy tanyaromot. A legközelebbi tanya is 2 km-re van. Csodálatos hely, a madár sem jár arra! Azaz, csak madarak járnak arra illetve őzek, nyulak, fácánok és egyebek. 13 km. Nem mondom, hogy sok, de tegnap a szembeszél megdolgoztatott. :)

Fel sem merült bennem az esetleges kioktatás ténye. :)

"alapvetően jól érzed magad a bőrödben, és csak úgy mondod, hogy "jó lenne lefogyni", ..."

Akár ezt is mondhatnánk. De azért... ... ...

Egyem meg a drága szivedet! :)

A műlt héten majd minden nap két kólát ittam. Annak örülök, hogy sikerült a napi egyre visszaállni. Meg nem is iszom minden nap kólát egyébként. Ciklizni azért mentem el mert hétágra sütött a nap és azt mondtam, hogy most vagy soha, mert jön a rossz idő. Most itt pl lóga lába az esőnek

Azért lettél ingerlékeny, mert a cukor dolgozik a szervezetedben. Ez egyfajta függőség.

Mint a cigi.

Le lehet szokni róla akár egyik napról a másikra, akár fokozatosan, de azt akarni kell.

Amúgy a sport is endorfint termel nem csak az édes evése. ;-)

Teljesen igazad van.

A cigi-dolog pedig: sajnos arról még nem tudtam leszokni:)

Látod, a szénsavas már legalább közös bennünk.

Nekem nem oltja a szomjamat más, csak aszénsavas cucc. Persze, ásványvízről beszélek, nem cukros kóláról. Nem is nagyon szeretem a kóla ízét, ha már azt kell inni, akkor inkább a másik, tudod, a P-betűs. De már évek óta nem ittam.

Amúgy talán meséltem már a férjem esetét, mikor 9 éve először elkezdtem Norbizni, ő is 110 kiló volt, de ehhez megvan a magassága. Úyg fogyott le észrevétlenül 10 kilót (amit azóta sem hízott vissza), hogy néha azt evett, amit én, de ő evett kenyeret, krumplit, meg mindent mellé. És este is. Csak annyi, hogy a kódok szerint főztem és abból evett. Ja, és még annyi, hogy én izzadtam a tv előtt Norbival, ő meg egy deka tornát nem csinát.

Amúyg ma öröm is ért. Egymás után hárman kérdezték meg, hogy én tulajdonképpen mi a p..csáért fogyózoM???

félrelépni csak a szó szoros értelmében szoktam, ki is megy a bokám félévente...

:)

Jó-jó, én nem komoly kioktatásnak szántam, amit írtam, dehogy sajnálom tőled a jó kis gesztenyepürét! :D

A kólát meg a cukros-szénsavasokat régebben én is szerettem, de sikerült lejönnm a szerről, ez a kevés sikeres szokásváltásaim egyike az életemben, innen is tudom, hogy még egy apró szokáson is milyen nehéz változtatni!

Akkor te alapvetően jól érzed magad a bőrödben, és csak úgy mondod, hogy "jó lenne lefogyni", mint ahogy én szoktam így novemberben, hogy "legjobb lenne eladni mindent és elhúzni egy déltengeri szigetre", de magam lennék legjobban meglepődve, ha egyszer végrehajtanám!

Nincs is ezzel semmi baj, az a halálom, amikor valaki mert ő vékonyabban érzi jól magát, rögtön tüzet okád, hogy mindenki fogyjon le... persze hogy a túlsúllyal társul mindenféle egészségügyi kockázat, mint ahogy a cigivel/nem biokaja evéssel/városban főúton lakással/stresszes melóhellyel és még ezer dologgal, amit mindenki egyénileg felvállal, vagy igyekszik elkerülni...

tudod mit?

Neked elnézzük, hoyg te vagy az elrettentő példa, csak maradj köztünk a fórumon:)

Ha a bicajozás megmaradna napi szinten, még akár jó is lehet, és legurulhat a kóla is.

Isten látja lelkem, én csak azért írtam még a topik elején mert régi jó szeretett ismerősöm, Geridina írt valamit és reagáltam rá. Ennyit akartam, nem többet, de valahogy ittragadtam.

Éreztem, hogy őszintségemmel elrettentő példa leszek. Én is csak megerősíteni tudom, hogy ezt nem szabad!!!

De azért nézve azt kis szendvicset meg azt a kis gesztenypürét... hát... nem egy nagy valami... Férfi vagyok, eleve derekes alkattal. Tehát 100-110 között már kifejezetten sovány lennék. Jlenleg, aki nem ismer 100-110 közöttinek saccol. Magamnak a kis pocak miatt nem tetszem, a többi hagyján lenne. A kólát meg kipisilem. Persze, hogy a cukortartalma nem ürül ki egyből, az lerakódik. De egyrészt ilyenkor marhára elálmosodom és a koffejtartalma nagyon jó, másrészt az íze is veszett finom, harmadrészt imádom a szénsavasat! Szóval, a fene az ízlésemet, peches vagyok! Miért nem a csapvizat szeretem??

Ha ma este visszafogottan ennék, még fogyhatnék is, de tudom, hogy otthon kakaót fogok inni. Na ez a nagyon súlyos bűn!!! Állítólag az édességekben van az ún. boldogsághormon. Lehet, hogy igaz, mert boldog embernek érzem magam, egy kis egészséges pesszimizmussal vegyítve.

Próbálkoztam már drasztikusabban is ezt-azt megvonni magamtól, de akkor annyira ingerlékeny lettem, minimális siker mellett, hogy azt mondtam, hogy ez ennyit nem ér. Szóval, most patthelyzet van.

Nem szeretnék negatívan hatni az elszánt kis csapatra, ne hallgassanak rám, kűzdjenek és töltsön el mindenkit a siker öröme!

Ami a megesést illet, ilyen a biológia. Azért van így kitalálva, hogy ki ne halljon az emberiség.

A félregépeleket meg elsőre úgy olvastam, hogy félrelépek. :D Én azt sem bánnám. :D

Jaa, így már értem. :-)

Egyetértek, valóban minden táplálkozási zavarnak (mert valljuk be őszintén, ha nem tudja az ember kordában tartani önmagát, az is az, csak egy gyengébb formája) lelki okai vannak.

Amúgy én jövő decemberben fogom betölteni. :-)

Persze, erős leegyszerűsítés, amit írtam... arra akartam célozni, hogy alapvetően lelki okai vannak, ha az ember tudja, hogy nem kellene annyit és úgy ennie, de mégsem bír változtatni.

Nekem is kicsit jelképes dolog lesz, ha sikerül 40 éves koromra olyan formába kerülni, amilyent elterveztem :) úgy érzem, ez segíthet majd, hogy más céljaimat is elérjem. Na majd megátjuk, jövő február végén töltöm a 40-et ;)

Érdekes ez az örömforrás dolog.

Amikor korábban lelki problémáim voltak és elkezdtem tömni a fejem, nem okozott öröm érzetet.

Pld. ugyanúgy sírtam, csak teli pofazacskóval.

Csak akkor volt jó érzés, ha unatkoztam.

Talán nem véletlen, hogy ilyen túlsúlynál már sokat segíthet pl. pszichológusi támogatás, sokszor valahogy rosszul van beállítva az illető, nem képes kicsit szabályozni, ami örömet okoz, vagy másban megtalálni az örömöt...

Vagy belenyugodni, hogy kész, én ilyen vagyok, mert az is egy út, nem?

Szia!

Hát, a zülléstől messze volt, bár végül is, megestem :)

Jó sokszor félregépelek, előre is bocs mindenkitől.

A menüt látva, akkor te leszel az Elrettentő Példa! Kóla és gesztenyepüré, egy fogyókúrás fórumon? :D :D

Persze, boldogít az evés, nem véletlenül van annyi elhízott ember, de hátha lehet más örömforrásokat is találni... Vagy én kevesebb kajának is tudok örülni? Pl. az édességet azért is szeretném visszafogni kicsit a családban, mert apukám, meg a férjem apukája is (akik rettentő édesszájúak voltak) cukorbetegek lettek, és engem elborzasztana, ha soha többé nem ehetnék pl. gesztenyepürét... inkább eszem 2 havonta egyszer, hátha így öreg koromig élvezhetem.

Sajnos nem tudok semmivel dicsekedni. Ott vagyok 125 kiló környékén. Mindjárt megyek a brüfféjbe. Kérek egy szendvicset, egy gesztenypürét és megiszok utána fél liter kólát. Tudom, hogy ez szörnyű. A múlt héten beszéltem erről egy kolléganővel a folyosón és azt mondta nekem, hogy ez kell a boldogsághoz. Tudod, a boldogsághormon! Egyetértettem vele. De Te vagy a többi jelenlévő persze gondolhat mást és biztosan igazuk is van.

De ami mégis pozitívum az az, hogy olyan jót bicikliztem tegnap 2 órahosszáig! Ennek fele erős szembeszélben volt, a visszaút pedig szélcsendben.

Nejem is stagnál, de üsse kő! (Értsd: nem baj.)

Nekem szerencsére a zülés után semmi különöset nem kellett csinálni, csak egy kicsit odafigyelni, lement magától kb eddig... asszem most jön a nehezebb rész :)

De tényleg szeretnék néhány rossz szokástól megszabadulni, nem is csak magam miatt, de azt is szeretném, ha a lányok már ezt szoknák meg. Azt hiszem, alapvetően nem eszünk nagyon egészségtelenül (és megint a gyerekekre visszatérve, ez anyukám érdeme, ő nagyon diétásan főzött mindig, most is tök vékony), sajnos én nagyon édesszájú vagyok, meg este nagy kenyérzabálós (akkorra fáradok el a lányoktól-melótól-éjszakai kelésektől), meg hát szeretek enni-főzni na:) És bár ha eddig bármikor elkezdtem mozogni, az jól esett,de sosem vált belőle hosszú távú szokás.