Rossz kapcsolat anyóssal a terhesség alatt

Alapvetően nyugodt vagyok, nem szeretem a konfliktusokat, inkább csendben maradok és hagyom, hogy mindenki mondja a magáét. De most tényleg betelt a pohár. Körülbelül két hete tudtam meg, hogy terhes vagyok. Nagyon örültünk a férjemmel.

Végre eljött a pillanat, hogy bejelentsük a családnak. Na, az anyósom azonnali reakciója teljesen ledöbbentett:

- Miért kell még egy gyerek???

Szerinte fogalmunk sincs, hogy mit csinálunk. Van egy három éves lányunk és máris sajnálja őt, mert szerinte el lesz hanyagolva.

Ezek után én csak néztem ki a fejemből és bár a férjem próbálta védeni a helyzetet, engem nagyon bántottak ezek a szavak.

Padlóra kerültem lelkileg.

Két napja vérezni kezdtem és bementünk a kórházba. Mikor hazajöttünk, elkezdte mondani, hogy velem mindig csak a baj van. Meg sem kérdezte, rendben van-e a baba. Összevesztünk és persze én lettem a gonosz, a hisztis és ahogy kiléptem a szobából, már hallottam, ahogy szid a hátam mögött.

Tudni kell, hogy nindannyian kivesszük a részünket a háztartásból, de ő eleve mindig mindent megtesz azért, hogy úgy tűnjön, csak ő dolgozik és mindenki más lusta disznó. Mindig mártír szerepben van. Most erre még rátett egy lapáttal, hirtelen mindent IS megcsinál, csak hogy bizonygassa, nélküle megállna az élet. És persze panaszkodik is miatta, hogy ő mennyit dolgozik. Senki nem kérte erre! Csinálja, ha akarja, de könyörgöm, ne használja ezt ellenem!

Egyszerűen nem értem, miért csinál ilyet egy terhes nővel, akiről pontosan tudja, hogy egészségügyi gondjai vannak. Azt hittem, legalább most, hogy veszélyben volt a leendő unokája, kicsit visszavesz. De nem. Ez kőkemény pszichológiai hadviselés. Az én anyukám és a nagymamám között olyan szép a kapcsolat, én ilyen intrikákhoz nem vagyok hozzászokva és nem is bírom.

Most attól félek leginkább, hogy ez a folyamatos stressz és pszichés nyomás ártani fog a babának. Fogalmam sincs, hogyan lehetne ezt jól kezelni, mi lenne a helyes lépés.