Voltál már annyira depressziós, hogy öngyilkos akartál lenni? (beszélgetős fórum)
Voltam és biztos leszek is még...
egy éve sincs, hogy fel akartam vágni az ereimet, a vágások a mai napig meglátszanak. később egy marék nyugtatót vettem be, aztán alkoholt ittam rá, egy jó erős kiütésen kívül nem lett bajom tőle.. az öngyilkosság újra és újra előjön a fejemben, merszem viszont nincs hozzá. meg nem akarnék bánatot okozni a családomnak
Mihez értesz? ..Vagy teljesen mindegy alapon, csak munka legyen?
Budapesten, a 17. kerületben lakom.
Köszönöm. Amit írt, valóban elgondolkodtató. Ráadásul én szeretem az életet, csak a jelenlegi csapdából esélytelennek tűnik kimászni. Albérletet se tudunk lassan fizetni, és nem akarnak a munkaadók felvenni, pedig annyi állásinterjún voltam már másfél év alatt. Ha ezek a problémák nem lennének, nem jutottam volna el az öngyilkossági szándékig.
Ha megírod merre élsz, segítek szívesen munka ügyben!
És azt az elszántságot, amit éreztem: tudtam, hogy bevettem a halálos adag paracetamolt, és hogy elmulasztottam az életben maradásra esélyt adó 12 órán belüli orvoshoz fordulást. Tudva, hogy végrehajtottam a saját kivégzésemet, csak öt nap késleltetéssel következik majd a halál, és mégis megbánás nélkül, teljes nyugalommal jártam keltem, és vártam, hogy örökre megszabadulok a rám nehezedő tragikus körülményektől, a szorongásoktól, a szenvedéstől.
Észre kéne venned a jelet, hogy neked nem jött még el az időd, h meghalj. Szerintem ne próbálkozz többet, nem hiszem, h ezek után skerülne, valószínű még van dolgod az életbe...még van mi t csináljál.
A helyedbe megpróbálnék áttérni a pozítiv gondolkodásra, hogy megváltoztasd az életedet.
...én "csak" a búcsúlevélig jutottam sok-sok évvel ezelött, nem csináltam semmit, jól kisírom magam és megyek tovább...és nagyon sokat meditálok, a jóra amit el szeretnénk érni, persze teszünk is érte, mert magától nem változik meg az életünk. Nagyon sok agykontrollos dologgal foglalkozom, pszichiáternél, életmódtanácsadónal is voltam, akik segitettek átmenni a nehézségeken.
Remélem tudtam segíteni...
Én 32 éves fiatalember vagyok. Másfél éve elvesztettem az állásomat, és azóta eredménytelen az álláskeresésem. Emellett devizahitelkárosultak is vagyunk. A tehetetlenségbe annyira belekeseredtem már az elején, hogy eleinte a nyakam kötéllel való zsinegelésével próbáltam meghalni, de 50-edszerre sem sikerült, csak fuldokoltam mindig, és a fejemet iszonyúan fájdalmas nyomás feszítette belülről (a reflexes szívmegállást akartam ilyenkor előidézni, de nálam nem működött egyszer sem). Egy hónappal ezelőtt azonban violensebb módszerrel próbálkoztam, egyik este bevettem egyszerre 25 gramm paracetamolt (50 darab ben-u-ron tablettát, 500 mg-osat), ami tudomásom szerint kétszerese a halálos adagnak. Nagyon biztos voltam a döntésemben, mert tudtam, hogy ha 12 órán belül nem kerülök orvos elé, a kocka el van vetve. És én bizony nem fordultam orvoshoz. Kb. 5-6 órával később tapasztaltam a mérgezés első leírt tünetét, hánytam. Ekkor már bíztam benne, hogy a halál is meglesz, de utána már semmilyen tünet nem jelentkezett, pedig a leírás szerint 3 nap tünetmentes lappangási idő után, kb. az 5. napon végzetes májelégtelenség miatt be kellett volna következnie a halálnak. De hát azóta eltelt egy hónap, és tünetmentesen, élek.
Sajnos én is valahogy ilyenformán vagyok, annyi különbséggel, hogy nem gyerekkorom óta kínoznak ezek a sötét gondolatok, "csak" úgy 20-25 éve.
Megkérdezhetem hogy Te hogyan próbálsz, egyáltalán tudsz-e valamilyen módszerrel védekezni amikor túlteng benned a halálvágy?
Régóta vannak öngyikos gondolataim.Még a gyerekkortól kezdve.Mostanában pedig egyre gyakrabban előjön ez a gondolat. Vannak jó napjaim is, de egyre több kezdett lenni a sötét.
Sajnos rengeteg embert megcsapott már a halál szele- vagy valami tragédia- vagy betegség folytán.
A mai rohanó világ is okozója a depressziónak, amikor az emberek nem érnek rá egymásra figyelni, egymással foglalkozni-.
Egy ismerősöm rengeteg orvosságot vett be. Megmentették, de nem akarom részletezni, hogy milyen nyomot hagyott benne,!
Sajnálom, hogy ilyen sötét gondolataid vannak, nem akarsz az okáról irni- lehet priviben is - ha gondolod!
Kinek mi jön be, nekem meg a látványos dolgok nem tetszenek pl. háztetőről le, vonat elé.....az olyan gáz lenne hogy utána ott nézegetne véresen a sok hülye ember. Inkább a szoba csendes magánya, régebben bepróbálkoztam én is gyógyszer + pia kombóval többször, de mint valaki már írta van akinek az nem megy mert erős a szervezete és kihányja vagy 3 napig kómáztam tőle oszt annyi.Nameg előkerült néha a penge is, bár az nem is igazán öngyilkosság indítékkal csak mert nyugatott.Mondjuk nekem több haverom volt az mind kötéllel nyomta, az tuti, nem is élnek már.A legtisztább szerintem akkor is a kábszer túladagolás......igen sajna újra előjönnek a fejemben az ilyen gondolatok.
Én már egy évtizede gyötrődöm a halálvágy és a valamiben reménykedés között. Hol ez, hol az kerül fölénybe, de nincs az a távolság mely egyiket ellenállhatatlanul elválasztaná a másiktól. Fájdalmat nem bírnék okozni magamnak, de már-már minden tapasztalás, minden gondolat fájdalmat okoz, ha megbolondulhatnék, ha megszűnhetnék csak úgy, az megoldást jelentene.
A legrosszabb érzés az amikor a növekvő halálvágy küzd bennem a még meglévő életösztönönnel...ebbe kb én lassan belebolondulok.
Tudom, de egy gazember sem éri meg... tudod, ha sikerült volna, akkor ebben is ő nyer!
A gyogyszerektol?Vagy a kovetkezmenyektol?Tuleltem..Te tudod hogy miert csinaltam.Ma mar felnott fejjel nem tennem meg.Inkabb masnak artanek ,mint magamnak.
Ezt valahogy olyan örömmel mondtad... nem mindenki ilyen szerencsés.
Marhára szarul lehettél...
Lehet, hogy nem halnál meg, csak károsodnának az agysejtjeit és egy kicsit agybajos lennél a továbbiakban. Mi a csodának nyomorítanád meg magad, amikor potenciálisan fennáll a veszélye, hogy pl. bármikor elüthetnek???
Inkább élvezd az életed, amíg meg van írva!
Remélhetőleg nem tetted meg és azóta meg sem fordult a fejedben.
Most nézem, 2009-ben írtál... remélem nem tetted meg és azóta már barátnőd is van?
Értük.
A tavaszért.
Mert egészséges vagy.
Mert a világ még sok csodát tartogat, de legalábbis apróbb csodákat, amiket érdemes még látni.
.............................
Ezt a hepe-hupás részt még nem hallottam, de nagyon tetszik, jó hasonlat :)
Sose feledd, hogy egyetlen haspi sem érdemli meg, hogy akár csak elképzelés szintjén is öngyilkosok legyünk miattuk! Akkor már inkább elköltözés és új élet...
Gondoltál már pszichológus, vagy pszichiáter szakemberre?
Ez így van. Másokat úgysem tudunk megváltoztatni, nekünk magunknak kell megváltozni, s ennek tükrében mindjárt másnak fogjuk látni a világot is.
További ajánlott fórumok:
- Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás?
- Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút!
- Egy kedves szó a depresszió ellen
- Nem bírok a lányommal: Züllés, hazugság, lopás, alkohol, altató, öngyilkosság
- Mért NE, NE, NE legyünk öngyilkosok?!
- Volt már valaki annyira kiborulva, hogy öngyilkos akart lenni? Segítsetek, mert nagyon mélyen vagyok!