Voltál már annyira depressziós, hogy öngyilkos akartál lenni? (beszélgetős fórum)

Látom, nagyon nehéz életed volt, de gondolj most a gyerekeidre... még ha iskola mellé jár is egyikük, akkor is szüksége van Rád, illetve a 20 éves lányod, aki tanul, meg a barátnője.

Legalább nem vagy egyedül. Az élettársaddal mi a probléma, hogy olyan rossz a viszonyotok?

Szia zsikekiraly!

Abszolút mértékben egyetértek azzal amit leírtál, egyben negyon becsülendő és intelligens dolognak tartom hogy ilyen hozzáállással közelíted meg ezt a témát.

Te képes vagy megérteni amit az emberek zöme elintéz egy lézlegyintéssal vagy vállrándítással, edetleg még azt is hozzáfűzik "biztatásként" hogy az illető nyilván "bekapcsolt" avagy csak "hisztizik" mikor ilyeneket beszél vagy ezen agyal.

Nem vagyok orvos de leírom ahogy én látom a dolgokat. Először is örülj neki hogy meggyógyultál, nyilván tettél is érte. De ettől még nem kell másokat kicikizni. És ne mindig magadból induljál ki.

Vannak olyanok akiket valamilyen trauma ér ,egy durva példa, meghal valakinek az egész családja autóbalesetben. ilyen esetekben túl tud lépni az illető a dolgon ha ő maga is akarja. Egyébkén ma már ha rossz kedve van valakinek arra is ráfogják hogy depressziós.

De vannak olyan betegek akik genetika útján öröklik a betegséget ,van akiknél 18 ,20 éves korában alakul ki annyira hogy már nem tudnak vele együtt élni. Nekik az agyukban a kémiai folyamatok nem megfelelően működnek. Van hogy évtizedekig tömik őket mindenféle gyógyszerrel, aminek annyi a hatása hogy annyira eltompítják őket, hogy már azt se tudja mondani hogy nincs jól. Próbálkoznak mással elhagyják a gyógyszert, természet gyógyászhoz mennek, bio kaját esznek meg minden szart kipróbálnak amit neten olvasnak vagy tanácsol nekik, de semminek nincs eredménye. De ők is megtesznek mindent azért hogy meggyógyuljanak. Akinél már 10 éve fent áll ez a folyamat , azokat megtudom érteni hogy feladják.

Utána lehet nézni neten hogy depressziósok,pánikbetegek,skizofrének,stb stb, hány százalékát tudják meggyógyítani az orvosok.

Vagy például akik kábítószert használtak és leállnának vele, azok közül is nagyon ritka akik talpra tudnak állni utána.

Az orvostudomány ezen a területen meg nagyon el van maradva. Semmit nem tudnak kezdeni az ilyen betegekkel.

Hali Regin, az hogy nem tudod elfogadni magát a tényt az nem gond egészen addig, míg legalább elméletben meg tudod érteni hogy bizony kerülhet egy ember olyan élethelyzetbe, amiből csupán egyetlen kiút létezik, mégpedig a "nemlevés".

Az utolsó mondatodhoz meg csak annyit: sokkal jobban tennéd ha nem efelé haladnál... ha még ott tartasz hogy el tudsz lépni előle akkor irtó gyorsan ugorj, nehogy késő legyen!

Nem tudom, mi van ha semmi nem segit

Én megértem elméletben ezeket az embereket, de elfogadni nehezen tudom, mert nem vagyok benne

Bááár, ha igy haladok...

Nem arra irtam hogy voltál-e benne vagy nem.

Hanem ahogy itt nekiesel az ezekkel küzdő, de kilábalni nem tudo embereknek

Ha benne voltál, sokkal elfogadóbbnak és nem ekézőenk kellene lenned

Hm...... Ugy gondolom, ide azok az emberek jönnek, akik vagy maguk próbálták eldobni az életüket, vagy a környezetükben történt ilyen.

Legyünk toleránsak!

Szia!

Szívesen és szívből,hisz nagyon is megérdemled!:)

Szia!

Párszor voltam a gödör mélyén, nem kevés erőfeszitésbe tellett mire kievickéltem belőle, bár néha volt segitségem is, ezért a mai napig hálás vagyok az illetőknek.

De tényleg azt hiszem most már elmondhatom, hogy rendben vagyok, remélem igy is marad!

A jókmivánságokat köszönöm!

Szia, így gondolkozik egy mentálisan tökéletesen egészséges ember, és milyen igaza van!

Egyetlen apró "szépséghibája" a dolognak, hogy sajnos nem mindenki lelke ennyire sima és harmonikus mint a Tiéd,amihez egyébként szívből gatulálok és kívánom hogy tudj életed végéig ilyen pozitív maradni!

Szia, és ha az egész család de még maga az illetékes is fordul, mégsem megy a szaksegítséggel semmire akkor mi van?

Úgy már okés hogy nem marad más hátra mint az öngyilok?

Akkor nem jó a fogalmazásod

Önzőség, hogy rövid legyek "ide mindent nekem, csak én számítok, áttaposni a másikon"

Miután ezeket leirtam, azért rákerestem a szó értelmezésére

Nagyon jól leirja itt valaki

[link]

Ezért nem értem hogy jön ide ez a szó

Igen. Összeszedem minél pontosabban, mire gondoltam.

Ha adott egy személy, akinek vannak olyan hozzátartozói, akik valóban mellette állnak, segítik, szóval semmi negatívum nincs bennük Vele szemben, és ez a személy nem azért teszi meg, mert akár testi, lelki, vagy mentális beteg, hanem mondjuk egyetlen kudarc miatt,

vagy a tipikus eset az önzőségre... amikor valaki alkoholos állapotban terrorizál másokat, majd egyszer csak egy vélt probléma okán öngyilkos lesz...

Ilyesmire gondoltam.

Pfffff... tudod, mi az az empátia??? Ha nem érzed magad ide valónak az "érzékeny lelkűek" közé, akkor lehet távozni.

A megértő, együttérző, bátorító szavak nem jelentenek pátyolgatást, mindössze jólesnek, ami nagyon árt, az az ilyen agymenés,a mit most itt kiadtál magadból.

Az ilyen megnyilvánulásaidat pontosan ebben a topikban kéne a legjobban mellőznöd, aminek a témája már eleve olyan, hogy ide olyanok írnak, akik valamilyen formában már találkoztak/foglalkoztak egy nagyon - nagyon negatív gondolattal.

Ha ezt akarod hallani: körbeugráljuk. Ha nem tetszik, nem kell olvasgatni.

Vazze, ez nem érzékenylelküség, hanem emberség, megérteni, vagy elfogadni a másik gondját

Én pánikkal küzdök egy életen át

Gondolod hogy segit ha azt mondják "embereld meg magad, ne nyivákolj, végy erőt magadon"?

Én is nemegyszer azt mondom ebben a témában, hogy legalább irja le az okát, miért is akarna kilépni az életböl

Jelelmzően nem irják le, csak annyit hogy elviselhetetlen

Az meg mentális probléma, ha nincs valami nagyon nyomós ok, amiröl saját maga sem tehet

De mi lehet annyira nyomos indok erre

A rákbetegek jellemzően nem lesznek öngyilkosak az utolsó stádiumban sem

Bááár, a társtopikban éppen olvastam egy ilyen sirámot

Szoval, ha nem vagy ebben a helyzetben, akkor vegyél vissza az arcodbol legalább.

Ha valaki gyógyíthatatlan beteg és ez a betegség vagy állapot már lehetetlenné teszi, hogy normálisan élje az életét, akkor megértem, akkor nem önzés.

Azt is csak akkor, ha már próbálta gyógyítani. Ha valaki tényleg depressziós, azt sem ártana gyógyítani, de ha igen depressziós, akkor a környezetének kellene felkarolni az illetőt.

Ha meg egy hirtelen felindulás... akkor önzés.

Az öngyilkosság önzőség."

Baromság!

Nem az öngyilkosság, azzal sem értek egyet, de elfogadom ha valaki odáig jut

Azt viszont nem, ha nem fordul, legalább a környezete, pszichiáter, pszichológushoz.

Azt hiszem, az adott pillanatban, mikor kiakadunk, nem tudjuk, vagy tán nem is akarjuk felmérni, hogy mi is marad magunk után.

A családtagok önmarcangolása stb.

Igen az élet megy tovább, de hogyan?

Ha a környezetemet megnézem, egyre inkább azt m ondom: az én életem százszor könnyebb, mint másé. Nem irigykedem, megpróbálom magam jól érezni a bőrömben, nem elégedetlenkedem, hiszen lehetne a sorsom sokkal rosszabb is.

Hát az ilyen nekem szenély szerint annyira nem is hiányozna. Már bocsánat.:-D

De nálunk nagyon szoros a családi kötelék, és pontosan ezért voltam teljesen ki, mikor anyám elhagyott minket(pont fejlődő korban voltam, 14 éves) és láttam Apámat nagyon szenvedni, no meg én is és atestvéreim, akkor eszembe jutott párszor. De mindenki él és virul. :-)

Nem önzőség!

Szerintem meg épp az az önzőség ha egy egész család és baráti kör életét teszi tönkre egy örökké melankólikus és halnivágyó családtag/barát, aki bár halni nem mer nehogy az másoknak fájjon, ellenben folyamatosan hangoztatja hogy egyszer úgyis megteszi mert utál élni és mert semmi nem jó neki, mindezt pedig napi szinten látványosan meg is éli...szerinted egy ilyen "mérgező ember" mellett lehet normális családi életet élni?

Én úgy hiszem ez a létező legnagyobb önzés és szemétség ami csak a világon létezik, nem pedig az öngyilok.