Voltál már annyira depressziós, hogy öngyilkos akartál lenni? (beszélgetős fórum)
Mit lehet tenni az ellen hogyha úgy érzed egyedül vagy senki sem hallgat meg ha épp gondod van. De bezzeg más problémáját meghallgatod. mindent elmondhat. É már teljesen kész vagy úgy érzed felrobbansz a sok probléma súlya alatt. Csak a családba szeretnéd elmondani mert olyan dologtól félsz hogy még a barátoknak sem mernéd elmondani. és az idegességtől csak sírsz és legszívesebben a földhöz vágnád az első tárgyat ami a kezedben van. És van hogy ezt meg is teszed hogy törsz zúzol. De ezzel csak még rosszabb mert most már van ok hogy ne hallgassanak meg és ne szeressenek. Félek hogy megint előjött a depim. :'((
Igen, ez vissza tudja tartani az Embert : ) Hála Nekik.
Szia Pimpi. Ismerős ez az érzés,már én is sokszor gondolkodtam rajta,hogy minek is élek szar az életem. Jobb lenne reggel már fel se kelni. Aztán rájöttem ,hogy sokan vannak akik szeretnek és hiányoznék nekik. A barátaimra mindig számíthatok.
Huh bocs hogy ilyen hosszu voltam.
Pimpike nagyon helyes!!!!!!!Az életben csak egy dolog a lényeg hogy sohase adjuk fel! Nem az a lényeg hogy mások véleményét megváltoztasd magadról hanem hogy te másnak lásd magad. Azt mondják hogy ha egy csúnya nő elhiszi magáról hogy szép az valójában is megszépül. Ha mást nem az önbizalma miatt többet mosolyog és az megszépít. Te se hallgass senkire aki azt mondja hogy "te már ilyen vagy és kész", mert az életünket mi magunk alakítjuk. Lehet nem vagy népszerű, na és? Az emberek mindig rosszindulatuak körülöttünk, én személy szerint még a legjobb barátnőimben sem bízok feltétel nélkül, mert tudom néha bennem sem lehet bízni mert akaratlanul is visszaélek vele. Egy ember sem tökéletes bár sajnos nagyon sokan azt hiszik magukról. Nekem is volt olyan időszakok hogy a környezetem ilyen visszajelzéseket nyomott felém hogy nem vagyok jó semmire. Jó hogy mindenki annyira tökéletes! Ez a világ nem arról nevezetes hogy olyan otthonos. A lényeg hogy egy nap megtaláljuk azt a helyet ahol otthon vagyunk. Neked is eljön a nagy Ő Pimpike és mellette otthon fogod érezni magad. Addig is élj úgy hogy ne számítson mások véleménye. Ne tudjon senki megbántani.
Volt olyan az életemben hogy olyan pletykákat terjeszettek rólam ami megalázó volt ráadásul semmi alapja nem volt. A legjobb barátnőm volt annyira őszinte hozzám hogy rákérdezzen. Mikor meghallottam, nevettem egyet és kész. A barátnőm meglepődött hogy ilyen pletykát terjesztenek rólam és még nem is kezdek neki sírni. Elmagyaráztam neki: mivel én tudom hogy nem vagyok bűnös benne ezért nincs miért szégyeljem magam vagy sírjak. Pedig barátomnak nevezett személy kezdte terjeszteni. Utána lassan elhidegültem tőle mert rájöttem mit várhatok tőle.
Hiszem hogy a tiszta lelkiismeret többet ér mint az emberek véleménye.
Ennek ellenére mindenkinek azt ajánlom hogy éljen! Örüljön minden napnak, ne várjon semmit ami még jövő mert ha mindig a jövőtől várjuk a boldogságot elfelejtünk örülni. Építsen kapcsolatokat de ne mondjon el senkinek semmi olyat amit nem akar hogy mindenki tudjon róla. Egy ember sem tud titkot tartani! Akkor már jobb ha az ember naplót ír.
Fel a fejjel Pimpike és hasonlók! Senki sem tökéletes és mindig az látja meg benned a hibát aki pont azokat a hibákat követi el mint te. Egy ember aki soha nem követte el azokat a hibákat vagy megbékült a saját hibáival, az az megbocsátott magának, soha nem fog leírni. Mindig az veti a követ a másikra akinek ugyanazon a téren gerenda van a szemében. Figyeljétek meg! Ezt csak én látom így?
Hát sajnos én is sokszor érzem úgy,hogy nem vagyok erre a világra való. (Nem csak menzesz előtt).Két hét múlva leszek 22,de borzasztóan sivár életem volt eddig.Alig volt barátom,nem is lehet azokat a szösszeneteket kapcsolatnak nevezni.Már egyéb barátaim (haverok) sincsenek.Tudom,hogy én tehetek róla,de valójában nem akartam,hogy így süljenek el a dolgok.Mindig úgy érzem,hogy az események mintha direkt abba az irányba játszottak volna össze,hogy nagy bajba kerüljek.És már rég abban is vagyok.Persze most spirituális emberkék azzal jönnének,hogy az életben minden probléma ajándék,mert lehetőséget ad önmagad tökéletesítésére.Jahh... már ha túléled.Nem tudom,tegnap még meg akartam halni,de ma este,amikor anyám már megint azzal jött,hogy "a te választásod volt a magány,akkor most ne hisztizz",gondolkodtam,és rájöttem,hogy valójában nem az én választásom volt.Egyszerűen elhitették velem,hogy nem vagyok elég jó,ezért tartom magam távol már évek óta az emberektől.A kudarcaim,a rosszindulatú szavak azoktól,akiknek inkább bíztatniuk kellett volna,elhitették velem,hogy csak jót tennék a társadalomnak,ha meghalnék.De... most már csak azért se.Nem fog ez ilyen könnyen összejönni.
Keep on tryin'
I'm not dying easily...
igen sajna, tizenévesen:(
Volt. A tínédzser korom így zajlott.Rettenetes nehéz volt átlendülni. Eleinte álomvilágba menekültem. (nem drog, inkább önhipnozis vagy minek nevezzem.)De így legalább épelméjű maradtam
Akkor kezdtem kikavarodni, amikor dolgozni mentem, majd megismertem a párom. Értelmet kapott az életem.
Nálam is menzesz előtt jelentkeznek a problémák. Pl. 1-2 éve tényleg nagyon kész voltam 2-4 napig, legtöbbször a páromat bántottam meg. Szegénykém tűrte egy darabig, aztán megkért arra, hogy olyankor, mikor depis vagyok, inkább ne találkozzunk 2-3 napig, mert nagyon fájt neki, hogy újra és újra a fejéhez vágtam mindent. Néhány hónapig működött a dolog, viszont aztán már nem bírtam ki azt a pár napot nélküle, nagyon hiányzott. Akkor csak feküdtünk egymás mellett, összeölelkezve, szó nélkül, csak simogattuk, puszilgattuk, becézgettük egymást, és az olyan jó volt... Most meg egy picsogós liba lettem. Minden apróság azonnal felbosszant, és ha vlki még tesz is rá 1 lapáttal, képes vok egy álló nap csak bőgni. Ilyen volt pl. a tegnapi napom. 4 barátnőm minden előzetes nélkül ellenem fordult. Az egyik egy az egyben azt mondta, hogy túl sok vagyok neki (érdekes, hogy pont az a csaj mondta ezt, akinél még a világon hisztisebb és erőszakosabb embert nem ismerek, ha ketten vagyunk, soha nem jutok szóhoz, de én vagyok neki a sok...), a másik 3 viszont nagyon hallgat. Valami történt, de nem akarják elmondani. Nekem tiszta a lelkiismeretem, soha nem csináltam egyikőjüknek sem semmi rosszat, és az egyik (N.), akivel különösen jóban voltunk, bár mindig megvádolt valami nevetséges dolgok miatt és fenyegetőzött, hogy vége lesz a barátságunknak, mindig az lett a vége, hogy belátta, tényleg nem én vagyok a hibás az ő problémái miatt. Most viszont, egyik pillanatról a másikra elhanyagoltak, le se szartak. Már 1 hónapja futok N. után, mint valami kiskutya, próbálom megmenteni a barátságunkat, de tegnap jöttem rá, hogy esély nincs rá. A 3 csaj csendben haragszik rám, és nem hajlandóak elárulni, miért. Na, ezért bőgtem tegnap eggggéééész nap! Na, ezt csinálja utánam valaki! :) Ma meg úgy érzem magam, mintha szakítás után lennék. Azon gondolkodom, mit rontottam el. Csak az a szar, hogy nem találok semmit... :( De akkor meg miért bántanak?!
Szia!
Menszesz elött nekem is van depim,nem is akármilyen,régen hasgörcseim voltak,most meg idegbeteg,depresszios vagyok elötte :( Nagyon megtudom bántani a másikat akaratomon kivül :(
Nekem is sokszor volt depim. Mindig úgy éreztem mint az a fiú hogy nem erre a világra születtem. Rájöttem hogy ez minden hónapban megismétlődik, menszesz előtt. Mert amugy minden okom megvan a boldogságra. Azóta tudatosan olyankor kicsit magambazárkózom, mert akkor nem bántok meg senkit, és utána nem gyötör a bűntudat hogy milyen egy szemét alak vagyok, milyen hisztis...stb.
Csak azért mondtam el mert lehet hogy más is küzd ezzel.
Amúgy meg ki volt már odaát hogy tudja hogy ott jobb?!
nem volt rá példa még....erösnek kell lenned!!
Hidd el nem éri meg...ne légy gyenge
Szia Zsuzsa88 biztos nagyon nehéz volt de nem ez a megoldás.Én mély depreszioba vagyok szedek rá gyógyszert is ,de nem könnyü.Nekem lelki problémáim vannak szülés után dagadt maradtam és a volt férjem állandoan megcsalt.Most ujra férjhez mentem de a mult nem hagy nyugodni,és a családomon töltöm ki.Nekem is orvosi gondom van.Szeretném a férjemet egy babával megajándékozni de sajnos 1 éve nem esek teherbe.2004-ben iker terhességem volt és az egyik méhen kivüli az egyik petevezetéket elvesztettem.Nem tudom hogy meg tudom e adni neki amit a legjobban szeretne.Én ugy probálok a depressziobol kijönni hogy külföldön vállaltam munkát hátha sikerül igy.
Olvasd el Molnár Katalin 10. hozzászólását. Nagyon is igaz, amit ír, ha megteszed, hatalmas fájdalmat okozol szeretteidnek. Egyrészt én is ezért jöttem le onnan. Anyum jutott eszembe, és az, hogy el se tudna temetni, ha darabokban szednek össze a sínek között. Belebetegedett volna abba, ha elveszít, pláne, ha olyan körülmények között... Ez járjon a Te eszedben is. És most nem csak a vasútra gondolok. Mindig legyen szemed előtt az, ahogyan az, akit a legjobban szeretsz, rád talál. Gondold végig, mit tennél Te abban a helyzetben, ha épp Te találnál rá valakire holtan, akit nagyon szeretsz. Akár lóg, akár holtfehéren, habos szájjal fekszik, akár darabokban van, őőőrületesen fájna. Másfél éve egy közeli ismerősünk fia (G.) lett öngyilkos, minden előzmény nálkül. Látszólag minden rendben volt vele, mindig jókedvű és mindenkivel kedves volt. Egy nap egy üzenetet hagyott testvére postaládájában, hogy "Nagyon szeretlek benneteket, de én nem erre a világra születtem!". Amikor a bátyja elolvasta, rögtön öccséhez sietett, de már késő volt. Ott feküdt a földön, sápadtan, a saját taccsában, kimeredt szemekkel. A bátyja a mai napig sem tudta feldolgozni, nap mint nap rátör a sírógörcs, mikor eszébe jut az a rémes látvány. Más ilyet filmekben látni, mert tudod, hogy az mind csak festék, gél és mindenféle műtrutyi, és más az, ha egy családtagodat látod úgy. Soha nem szeretnék SENKIT sem úgy látni, és a környezetemet is megkímélem attól, hogy szenvedjen. Azóta egyszer gondoltam az öngyilkosságra, de egyből eszembe jutott Anyum, és G. bátyja. A család soha nem fogja feldolgozni, ha elveszít... A Tiéd sem!
Sajnos az a baj, hogy a környezet nem veszi a jelzéseket vagy nem is akarja tudomásul venni. Több kisérletem is volt, de valamilyen oknál fogva mindet túl éltem. Normál esetben már az elsőnél vége kellett volna lenni. A legutolsó döbbentett rá , hogy nem ez a megoldás. Azóta lassan kilábaltam a depresszióból, tanulok, sokat segített a csikung, a mantrázás és egy jó barát. Nem megoldás semmire, hisz csak még több fájdalmat okozunk a szeretteinknek.
Igen voltam.Végig gondoltam mindent alaposan oda-vissza.Győzőtt az élet.
Elegge normalis , hogy az emberek elöfordulnak a nyomorusagtol , szerencsetlensegtöl ! Mert mindenkinek megvan a sajat gondja .
Vegsösoron senki nem fogja cipelni a Te , vagy az en terhemet !/van mindenkinek mit cipelni./
En ugygondolom hogy NINCS olyan ember aki valamikor , nem volt olyan helyzetben hogy ,legalabb 1-2-szer ne , latolgatta volna az öngyilkossagot ? !
Ha elesik az ember es nem kepes egyedul felallni , regen rossz ! Nem fog senki sem segiteni , mindnyajjunknak egyedul kell megkuzdeni a sajat harcainkat ! Viszont , ha felalltal es folytatod az utadat , sokkal erössebb es bizakodobb ember leszel , szerintem.
Most is a közelében járok.
Igen amikor a házasságunk válságba jutott és a férjem majdnem ott hagyott egy szőke kurva miatt aki a munkahelyükön már több házasságot is tönkre tett.De ma már nem gondolkodom ilyenen itt vannak a gyerekeim őket nemhagynám el semmi pénzért.
Igen, de szerencsére nem sikerült. Mára olyan irányt vett az életem amit akkor még csak nem is sejthettem. Nagyon boldog vagyok hogy túléltem.
Igen, de szerencsére gyáva voltam.
Soha sem lennék öngyilkos!!!Igaz,még depressziós sem voltam.
Én egyedül másztam ki a mély gödörből. Biztos vannak itt a Hoxán olyanok, akik hasonló dolgokon mentek keresztül. Én most boldog vagyok. És ti?
2,5 éve nagyon nehéz időszakon mentem keresztül. Pajzsmirígy problémáim voltak, mély depresszióba zuhantam. Bár mindenki látta rajtam, hogy valami nincs rendben, mégsem foglalkoztak velem komolyabban. Mindenki a saját problémáját tartotta szem előtt. Utólag, mikor már elmúlt a depresszióm és elgondolkodtam azon, hogy hogyan is festhettem, egyszerűen nem tudom felfogni, hogyhogy nem látták, mire készülök? Én bármikor felismerem azt az embert, akinek épp egy lelki szemetesre van szüksége, lehet, épp azzal mentem meg az életét, hogy hagyom, hogy kibeszélje a gondjait. Nekem nem volt lelki szemetesem. Nem is beszéltem szívesen, ha pedig épp olyanom volt, hogy könnyítsek a lelkemen, senki nem ért rá, hogy meghallgasson. Minden összejött... Egy kiutat láttam az egészből: az öngyilkosságot. Mikor ott álltam a vasúti sínek között, tőlem kb. 100 m-re ott volt a vonat, de valami történt. Még ma sem értem, hogy mi lehetett az, ami megakadályozott abban, hogy véghezvigyem a tervem, de kb. 10 m-re lehetett a vonat, mikor leléptem a sínekről... Hosszan dudálva elzakatolt mellettem. Elkezdtem zokogni. Hazáig hangosan zokogtam.
További ajánlott fórumok:
- Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás?
- Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút!
- Egy kedves szó a depresszió ellen
- Nem bírok a lányommal: Züllés, hazugság, lopás, alkohol, altató, öngyilkosság
- Mért NE, NE, NE legyünk öngyilkosok?!
- Volt már valaki annyira kiborulva, hogy öngyilkos akart lenni? Segítsetek, mert nagyon mélyen vagyok!