És a szerelemnek, ugye, parancsolni nem lehet! :)

Édesemnek megmondtam, hogy köztünk mindennek vége!!! Szerelmes lettem 5 másodperc alatt! És a szerelemnek, ugye, parancsolni nem lehet!

Csak elmentem a FÉRFI mellett és rögtön elkábította szívemet!

Ahogy hölgyével beszélgetett, rögtön megfogott! Milyen gyönyörű szavak hagyták el ajkait:

- „Ki a f... tudja a nevét, b...meg!” - és utána egy hosszú és mélyről jövő büfi...

Igen! Ő az! - rögtön éreztem, - akiért élni érdemes! Ő az Édes Úr, akire fel lehet nézni és imádni, isteníteni! Aki nélkül az élet egy eldobott, használt mosogatórongy!

És erő kellett hozzá, hogy vissza ne lépjek, karjaiba bújjak és nyakába suttogjam:

- Te vagy az IGAZI! Csak rád vártam, mióta élek! Kellesz nekem! Te vagy az én Emberem!!!!

Ugye, megértitek...