Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Voltál már annyira depressziós, hogy öngyilkos akartál lenni? fórum

Voltál már annyira depressziós, hogy öngyilkos akartál lenni? (beszélgetős fórum)

#psziché #lélek #gondolat #érzés

❮❮ ❮ ... 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 ... ❯ ❯❯
2013. nov. 21. 14:47
Sziasztok. Igen, voltam. Már meg volt a gyógyszer is.... Csak gyáva voltam. Mindig élt bennem egy kis remény. Akkoriban n tudom miben reménykedtem. De a mostani életemet (hat évvekl később( soha nem dobnám el :-)
415. nyolc
2013. nov. 21. 14:24
Üdvözlök mindenkit! Most le kell feküdnöm aludni, de holnap délelőtt szeretnék jönni, és Őszikékhez is szólni, kétségbeeséssel...
414. b59d50028c (válaszként erre: 413. - Lacko77)
2013. nov. 21. 01:23

Lacko,

Te teljesen rendben vagy.

Nem viccelek!!!

Eléltél a mai napig? Igen.

Vacak volt a közérzeted? Igen.

Mi lenne, ha mától, már 21-e van, egy új napot kezdenél?

Egy jó, kellemes, építkező napot?

413. lacko77
2013. nov. 21. 01:17
ezt hosszú lesz elmesénli 36 éves férfi betegesen félek orvosoktól nem tudom az okát komolyan mondom 5-6 éve de lehet hogy több éve szinte nem tudok egy normálisat aludni forgolodók 6-7-szer legalább felébredek -felriadók ezt már igen nehezen viselem most kezdtem el gyógyszereket altató-nyúgtatót szedni de mint akinek semmit nem érne naponta szédülés minden.komolyan elgondolkodtam most már az öngyilkosság valamely formájával mert ez így már nem megy napról -napra csak rosszab
412. Gergely1186 (válaszként erre: 411. - Grizus)
2013. szept. 25. 16:08
Sajnos nekem nincs kitől segítséget kérnem, a hozzátartozóim nem értik meg a tehetetlenségemet, a barátaim meg már mind elfordultak tőlem. Magamra vagyok utalva ebben a csapdában, és meghaladja a megküzdési képességemet.
411. grizus
2013. szept. 25. 04:25
Az élet ajándék. Lehetőség. A problémák is. Így kéne felfognod, ha egyedül nem megy, segítséggel. Hidd el, ezt nekem is mondhatnák. Nem akarok nagyképűnek tünni.
410. grizus
2013. szept. 25. 04:23
Nem. Persze kamaszkoromban, de még pár évvel ezelőtt is beszéltem a halálról, mert olyan vad és romantikus volt az elképzelés, hogy meghaljak, mert én már mindent láttam és hű de nagyon szenvedek, stb., de sose gondoltam komolyan. Elmúlt.
2013. szept. 24. 21:35

Nekem nincs anyám, mert nem szeret, csak BÁNT!!!!!

Azért vetetett fel velem, hitelt a házra, hogy ebbe a helyzetbe kerüljünk mindannyian!!!!!!!!!!!!!

2013. szept. 24. 20:57
Azonnal!
2013. szept. 24. 20:54
Ha nem lesz bátorságom, hogy véget vessek a szenvedéseimnek valami igazán megbízható és drasztikus módszerrel, akkor legalább innen 32 éves koromtól repüljenek az évek olyan gyorsan a halál felé, amennyire csak lehet, mert ha nem telik elég gyorsan, én fogok lépni, hogy elérkezzen.
2013. szept. 24. 20:51
Mielőtt felelőtlenül gyermeket vállal az ember, nemcsak arra kellene gondolnia, hogy milyen szép nézni ahogy felnő, és minden színes neki, arra is gondolni kell, amikor majd elmúlik harminc, mit fog jelenteni neki az élet.
2013. szept. 24. 20:49
Nekem biztos nem lesznek gyermekeim, mert amikor majd felnőnek, ők is a munkanélküliség miatt akarnának majd öngyilkosok lenni, és akkor majd nem lennének hálasak, azért, hogy a világra lettek hozva.
2013. szept. 24. 20:27
Közeledem e felé az állapot felé....
2013. szept. 24. 20:26
Nagyon haragszom rá amiért megszült, mert nem kérdezte meg senki, hogy akarok-e gondokkal küszködni. Ugyanis az élet nem mindenki számára ajándék, nekem büntetés.
2013. szept. 24. 20:23
Minden hónapban egy nagyon visszataszító hisztérikus jelenettel keseríti meg az életünket. A 25 gramm paracetamolt is egy ilyent követően vettem be. Na, nem felindulásból, hanem, mert egyébként is reménytelen...
2013. szept. 24. 20:21
Ráadásul holnap megyek egy állásinterjúra, és mégis ma estére időzíti a lelki bántalmazást. Mondtam neki, remélem, hogy ez az interjú összejön, mire ő azt mondta: "Nem akarjátok ti, hogy bármi is összejöjjön"
2013. szept. 24. 20:17
Nekem most ebben a pillanatban nem lenne lelkiismeret-furdalásom senki miatt, mert akinek a legjobban fájna, az belém rúg folyamatosan, vádol a munkanélküliségemért, nem érti meg a tehetetlenségemet. És ráadásul az ő hibája, hogy hitelkárosultak lettünk, mert tovább nyújtózkodtatta a gyermekeit, mint ameddig a takaró ér, ő ragaszkodott, hogy hitelt vegyek fel, amibe a saját lakását is belekockáztatta alaptőkének. És most engem nevez trágár jelzőkkel.
2013. szept. 24. 19:18
Gyakran megfordul a fejemben, de ilyenkor azonnal lelkiismeretfurdalás gyötör, hiszen gyermekem van akivel nem tehetem meg... Mindenkinek van legalább egy valaki aki közel áll hozzá (jó esetben) ha másért nem hát Miatta nem.
398. ronka
2013. szept. 23. 20:54
nem
2013. szept. 23. 08:08

Szia Gergely, ez egy nagyon nehéz téma, és véleményem szerint olyan, ami semmiképpen nem nyilvános fórumra való.

Nem azért mintha nem lehetne róla beszélgetni, de ha valaki ennyire nyíltan és őszintén kitárulkozik mint ahogy Te teszed, rengeteg támadási felületet ad olyan emberkéknek, akik nem mindig jó szándékkal csatlakoznak egy-ey topikhoz ( korábbi személyes tapasztalat).

Ha van kedved és időd erről beszélni, inkább privátban írjál róla, lehet nekem is, természetesen nem kötelező.

A döntés joga a Tiéd, semmiképpen nem szeretnélek befolyásolni, csak attól intelek--puszta jószándékkal-- hogy nyilvánosan ennyire részletesen írjál a kísérleteidről és az érzéseidről.

396. Gergely1186 (válaszként erre: 395. - Gergely1186)
2013. szept. 22. 20:10
Viszont nem haragszom magamra a kísérleteim miatt (amik közül a paracetamolos tragikus sikerrel végződhetett volna), mert ha meghaltam volna valamelyik próbálkozásnál, agyműködés és tudat hiányában, nem tudnám bánni, hogy lemondtam az életről, azt se tudnám, hogy léteztem, mert a tudatmentes örök nyugalom állapotában lennék, ahol se jó, se rossz nincs. Tehát, ha élek, és jobbra fordul a helyzetem, az is OK., de ha mégis végzek magammal, az is OK. a fentebb leírt okfejtés alapján.
2013. szept. 22. 20:03
Az öngyilkosságban az a tragédia, hogy egy adott helyzet miatt tesszük, ami ha várnánk, jobbra fordulhat. De amikor csapdában érezzük magunkat, akkor ebben már nem tudunk hinni, és bele akarunk menekülni a megsemmisülésbe. Öt éve is volt egy két és fél hónapnyi munkanélküliségem, a vége felé jelent meg életemben először az öngyilkosság gondolata, ráadásul tízemeletes lakóházakra meredve ugrott be a gondolat, és hetekig terveztem, de szerencsére felvettek egy céghez, aztán miután stabilizálódott az életem, újra átéltem boldog időket(kár lett volna nem érnem meg már azokat). És most, mert megint nincs állásom, megint bajban vagyok, megint vissza-visszatérő az öngyilkossági szándék. És sajnos nem tudom, hogy az élethez való ragaszkodásom, vagy a gondok elől a halálba való menekülési késztetésem fog-e felülkerekedni.
394. Gergely1186 (válaszként erre: 392. - Miss Sárika)
2013. szept. 22. 19:55
Köszönöm!
393. Gergely1186 (válaszként erre: 385. - 036ae37026)
2013. szept. 22. 19:55
Bár én is megpróbáltam, és nem érdekelt, hogy mit éreznének a visszamaradottak, mégis azt tanácsolom, hogy ha más nem, akkor ez tartson vissza.
392. Miss Sárika (válaszként erre: 388. - Gergely1186)
2013. szept. 22. 19:51
Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog! ..majd írok!
391. Gergely1186 (válaszként erre: 390. - Gergely1186)
2013. szept. 22. 19:51
Arról nem beszélve, hogy az is fájna a szeretteimnek, ha nem magam által, hanem balesetben, betegségben, vagy bármilyen tőlem független külső okból halnék meg. Jobban fájna attól a ténytől, hogy az én döntésemből történt?
390. Gergely1186 (válaszként erre: 385. - 036ae37026)
2013. szept. 22. 19:47
Én nekem is itt vannak a hozzátartozóim, anyám és a bátyám, de a saját szenvedésemtől való megszabadulás annál égetőbben fontos volt számomra, minthogy azzal foglalkozzak, kit hogyan fog érinteni. Nem akartam volna nekik fájdalmat okozni, de sajnos olyankor nem ez a szempont. Lehet, hogy ez egy kicsit önzés, de talán megértenék, hogy nem bírtam a kilátástalanságot, és nem hibáztatnák magukat miattam.
2013. szept. 22. 19:44

Nekem apukám önygilkos lett mikor én 18 éves voltam, itthagyott minket, öcsém volt 12, meg anyukámat, a mai napig nem tudtam feldolgozni, nagyon fáj...

nem hiszem h ilyen fájdamat akarnék a gyerekeimnek, habár aikor benne vagyok a nagy "szarba", nem erre szoktam gondolni, hanem h igy nem akarok tovább élni...aztán mindig történik valami, ami előrébb visz, ami reményt ad. Mi is ugyanigy élünk mint sok más ember, hitel-hitel hátán, alig birjuk a csekkeket befizetni, de remény mindig jön és azzal élünk tovább..és reméljük h egyszer kimászunk ebből a mély gödörből. Én pl. írtam a fontossági sorrendet, h mit szeretnénk megoldani elöbb, h könnyebb legyen és arra koncentrálunk, az írányba visszük az életünket tovább...mit ne mondjak ilyen szar évünk mint az idei nem is volt még:(

388. Gergely1186 (válaszként erre: 387. - Gergely1186)
2013. szept. 22. 19:42
Az elhelyezkedésemet minden interjún az vágja el, hogy még a szemébe se tudok nézni az interjúztatónak, a pszichés dolgok miatt, iszonyúan határozatlan, félénk a megjelenésem, pedig járok pszichiáterhez, kezelnek.
387. Gergely1186 (válaszként erre: 384. - Miss Sárika)
2013. szept. 22. 19:40
Adatrögzítés, bármilyen betanított könnyű fizikai munka, tízujjas gépírás. Bár villamosmérnöki végzettségem van, nem helyezkedhetek el benne, mert szociális fóbiám van, és határozottságot is elvárnak, emellett a kihívásokkal szemben a rutinszerű dolgokat jobban szeretem.
❮❮ ❮ ... 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 ... ❯ ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook