Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Sziasztok, jó reggelt!
Van valakinek homeopatiás tapasztalata? Ugyanis egy ter.gyógyásztól kaptam 1-2 tippet, hogy mi lenne jó a betegségemre, de még nem mertem kipróbálni. kéne egy kis megerősítés, mert én mindig parázok az új dolgoktól, viszont szeretném már kihagyni a rohamokat.
szóval ha valakinek van ezzel kapcsolatos infója azt szívesen venném. Köszi:)
sziasztok!
Vki tudna segíteni. Már 3. napja, h éjszaka deréktól lefelé teljesen leizzadok (csavarni lehetne a vizet a pizsimből) soha nem voltam izzadós még a legnagyobb kánikulában sem izzadtam se nappal se éjszaka. Ez lehet a szorongástól? v. a gyógyszer? Meg nagy étvágyam van, de fogytam, többször kell Wc re mennem ennek van vmi köze hozzá?
Előre is köszönöm.
Szia:) Nagyon kedves vagy, hogy hiányolsz, viszonylag rendben vagyok, nagyon megijedtem aznap, amikor írtam... Ha nem is teljesen, dolgaim rendben vannak, ehhez az adott megnyugvást, hogy a lányom nem szeretne elhagyni engem! Most igyekeznem kell, hogy ez mindig így legyen, bár viszonylag nehéz egy kiskamasszal az arany középutat megtalálni.
Kimozdulni még nem tudtam, nincs ,,kísérőm", meg aztán most munka is van napokig, de szerencsére most egész jól érzem magam, nagy néha jön rám fáradtság, de az émelygéssel, verejtékezéssel jövő rohamok eltűntek.
Remélem, Te is jól vagy! Tudod, tényleg nagyon nehéz napjaim voltak, és ha probléma van, szinte hullámzik a hangulatom:(, olyankor nem tudom elképzelni, hogy valaha még jobb is lehet!
Nekem már nincs miért, kiért meggyógyulni!
Befejeztem a küldemet, mindennel, mindenkivel, mindenkinek egyszerűbb lesz így!
Annyit még ideírnék, sokkal több figyelmet kaptam itt az elmúlt hetekben, mint azoktól, akikre a valós életben én mindig teljes szeretetemmel odafigyeltem.
Rá kellett jönnöm, hogy a beteg emberek közt, így a pánikbetegek közt is, nagyobb az összetartás, mint az egészséges emberek körében!
Aki pedig valaha is lebecsülete ezt a 'kórt', kívánok neki, kerüljön egyszer be az iszonyú ördögi körbe, és utána szóljon bármit is!
Köszönöm a figyelmeteket!
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a biztatást, a hozzám szóló kedves megnyilvánulásokat!
Azzal, hogy végre megpróbáltam tisztázni betegségem eredetét, a lelki sérelmeket felhozni a múltból, kiállni a saját magam igazsága mellett, teljesen felborult az életem.
Mivel annyira keveset keresek, hogy egyedül létezni sem tudok, nemhogy még a gyerekemet is neveljem... nem sok lehetőségem van a jövőre!
Olyannyira kiborítottam a bilit itthon, hogy a párom, ha elköltözik, és anyagi helyzeténél fogva ezerszer több lehetősége lesz, hogy a lányunkat is nevelje, és ha a gyerekünk őt választja, az én életemnek nincs tovább értelme!
Hajdan minden percemet a családomnak áldoztam, itthon dolgoztam, hogy a sokszor beteg gyerekemet ápoljam, soha nem számíthattam segítségre, mert nekem nem voltak szüleim (állami gondozás), a párom szülei meg kirekesztettek kapcsolatunk elejénél fogva, az unokájuknak se nagyon segítettek sohasem.
A család érdekében való 'bezárkózásom', a lakáshoz való kötöttség, a rengeteg gond, sérelem vezetett oda, hogy depressziós, pánikbeteg lettem.
Most én vagyok a rossz, velem nem lehet élni, és még sorolhatnám, mindenki más teljesen tökéletes!
Kívánom Nektek, hogy miharabb lépjetek a gyógyulás útjára, én már soha nem fogok, nekem csak egy megoldásom van, hogy minden gondom megszűnjön!
Ejminek külön köszönetem, amiért mindennap tartotta bennem a lelket, leveleivel vigaszt hozot a napjaimba!
Sziasztok,köszönöm hogy tettszett a hozzászólásom.Félősnek üzenem "mert nagyon nehéz ezt véghez vinni bármennyire is szeretném"helyett milyen lenne kijelenteni :márpedig véghez viszem,mert NAGYON SZERETNÉM!?
A gyógyulást még ma kezdjétek el,ma próbáljátok magatokat jól érezni,ne gondoljatok arra hogy holnap mi lesz,mert a jövő még nincs itt,és olyan lesz amilyennek ma alakítjátok.Jobbulást mindenkinek,és ha lenne kérdésetek,írjatok.
Szia!:)
Az is haladás, hogy kísérettel már jó megy, hidd el! Nekem még azzal is nehéz. Ráadásul még lehetőség nincs, hogy mindig kísérjenek. Ezért inkább begubózom. Mindennap fejben elhatározom: holnap megyek egy kicsit... ahogy ezt elképzelem, mintha a testem már félelmi reakciót adna!
Bele is halnék, ha egyedül kéne a közelünkben lévő bolton kívül elmenni!
Az én véleményem, hogy nem könnyű, talán akkor sikerülhet, ha kísérettel már teljesen biztonságban érzed magad! Ahogy írod, ez már jól megy, tehát egyedül csak aprócska utakat vállalj, aztán mindig egy picivel többet!
Látod, fejben tudok tanácsot adni, mert azért hallok, látok, olvasgatok, és tudom, mit kéne tenni, csak az a baj, hogy magamon még nem valósítottam meg!
De én most annak is örülök, hogy rohammentes napjaim voltak, bár félek, hogy ez csak időleges!