"Nyámnyilák" a szülőszobán (beszélgetés)

Rosszabb, mint a drog... ebben lehet valami.

Amikor 28 hetes voltam, megtudtam, hogy a barátnőm is babát vár, ő akkor volt 8 hetes. Irigyeltem. Már akkor legszívesebben belevágtam volna ugyanis a következőbe.

Ez az érzés egy kerek hétig szünetelt nálam, amíg a gátsebemmel szenvedtem (na, én például azt szenvedtem meg másoknál jobban), akkor azt hittem, még házaséletet sem élnék soha többet.

De azt a hetet leszámítva azóta is újra babát szeretnék, várandósnak lenni, és szülni. Mondom ezt úgy, hogy sok esetben ezzel az eggyel sem bírok, mert hulla vagyok a kialvatlanságtól.):):) De valami hajt, tényleg:)

Már hogyne lenne:) Aki ennyire szeretne gyereket, annak mindig. Nem törvényszerű, de néha valami egészen váratlan módon meg tud ám változni az ember lánya, nem csak a hormonok játéka miatt, hanem egészen, belülről, tartósan.

Például arra gondolok, hogy annyira előtérbe fogod helyezni, hogy vele minden a legnagyobb rendben legyen, hogy egyszerűen nem fogsz ennyit aggódni magad miatt.

Egy barátnőm pl. nagyon "nyafi" volt, már iskolás korában is, de felnőttként is. Úgy képzeld el, hogy ha fájt a feje, a foga, vagy erősebb havi vérzése volt, a munkahelyéről is hazakéredzkedett.

Amióta anya, leginkább azt hallani tőle, hogy inkább neki fájna, mint a kicsinek, bármiről is legyen szó. És sokat erősödött lélekben, azelőtt elájult egy csepp vér látványától, de a gyerekét nem hagyja magára, akármit csinálnak vele, ő tud lelket önteni belé.

Szóval fel a fejjel:)

Na igen! Az első szülésem hasonlóan zajlott le, mint a te esetedben. Vácuum, hasba térdeplős, mert a baba válla beszorult. A szülés után, mikor összevartak kérdezi a doktornő, hogy akarok még egy babát szülni majd? A válaszom teljesen határozott volt, hogy természetesen IGEN. Erre ő: Nem szokott szülés után ilyen válaszokat kapni.

A második szülésem nekem is császár volt, de bármikor újra szülnék, hogyha tehetném. Persze lenne bennem egy kis para, de állnék elébe.

Ne parázz!

A barátnőm mindenbe bele akart halni, egy fejfájásba, egy havival járó görcsbe, stb. Én nagyon féltem a szülésétől, mert el nem tudtam képzelni, hogy bírja ki, ha én az erős úgy ki voltam. Na, a barátnőm simán vette az akadályokat, semmi baja nem volt. Néhány óra alatt megszületett a kisfia, és kb. 3 órával a szülés után kint ült a társalgóba és vihogott a többiekkel. Tehát, a kis nyafis, kis fájdalom küszöbös barátnőm szuper volt:)

A határ mindenkinél máshol van...Isten áldja azokat is akik csak egy gyereket szülnek, és azokat is, akik akár 20-at!Sőt azokat is, akik egyáltalán nem akarnak, vagy nem adatik meg nekik!

Nem hiszem, hogy a gyerekek száma határozza meg, hogy egy nő mennyire kívánatos a partnere számára. Nyilván 2-3-4-5-stb. gyerek után nem olyan az alak, mint 18 évesen, de ez nagyon könnyen egy gyerek után is előfordulhat, nem?

Hát persze, hogy ne. Nekem már szülés előtt mondták, hogy a baba nagy, a csípőm kicsi, lehet gondok lesznek. A kis könyvembe is beírták:)

És igen, én tényleg nem a tükörbe néztem meg magam, mert én tök átlagosnak láttam magam. Egyenlány voltam:)

Én nem azért szülök, mert kell, hanem mert gyereket akarok, és ezért be kell vállalnom ezt a borzalmat is, amit a szülés jelent, soha az életben nem nevelném más gyerekét, állatot meg sose tartottam, soha nem is fogok. Ha valakinek egyáltalán nincs fájdalomküszöbe, minimális sem, az érthető módon retteg egy ilyen leírhatatlan erejű fájdalomtól, nincs ebben semmi fura, csak önismeret. ez nem arról szól,hogy az ember még nincs kész rá, és majd később megérik, mert 33 éves vagyok, nagyon szeretnék gyereket, ezért is vállaltam, de pontosan tudom,hogy reagálok a fájdalomra, ezért parázok, és ezzel biztos rengetegen így vannak.

Biztos,hogy minden félelmem ellenére az első, amit kérni fogok, az az epidurál, nem vagyok az az ősanya-fajta, aki át akarja élni az egész kínt, sőt, ha lehet, minél kevesebbet majd.

Szerencsére külföldön élek, és nálunk egészen máshogy állnak a szülő nőkhöz, nem úgy, mint Magyarországon, úgyhogy emiatt a rész miatt nem aggódom annyira, itt jó kezekben leszek (lefizetés nélkül.)

154. és 160. hsz.

(De mégis félreértettél, mert eygrészt én általánosságban írtam, te pedig a saját konkrét esetedről, ahol az orvos konkrétan megmondta, hogy mi volt az ok. Másrészt nálad lehet, hogy a karcsú csípő szűk medencével társul, de nem mindenkinél van így. magyarul, akinek nem az orvos mondta a téraránytalanságot, mint neked, hanem belenéz a tükörbe, és keskenynek tallálja a vsípőjét, annak még semmi oka nincs rá, hogy ne érezze épesnek magát a szülésre.)

Persze, hogy nem a fájdalomba, hanem a komplikációkba. A szülés veszélyes, mindig is az volt, szerencsére ma kevésbé, mint régebben.

Ha van lehetőség a fájdalom csillapítására miért ne élnénk vele? Kitüntetés jár a mártíromságért? Ugyanígy szerintem mindenkinek joga van a császárt választani, másnak meg semmi köze hozzá. Ugyanígy joga van otthon szülni, ha azt gondolja a saját maga és gyereke számára jó döntésnek.

Nem, nem értettelek félre. A dokim elmondta, hogy miért tartott 1 napig a szülésem. Leírtam. Erre mondtátok, hogy a sporttól laza lesz az izomzat, könnyebben szülnek a nők, nem számít a kis csípő, stb.

Simán szültem, csak sokáig, mert kicsi volt a csípőm.

Ki az aki nem lát esélyt a normál szülésre?

"és biztos itt jobban tudják sokan, hogy miért, mint az orvosok...:) "

Most remélem, nem értetél félre. Fogalmam sincs, hogy neked hogy és miért volt olyan a szülésed, amilyen, általánosságban írtam, mert általánosságban igaz is, hogy adott esetben keskeny csípővel is meg lehet szülni sima úton a babát.

Mondjuk nem gonoszságból, tényleg nem, de furcsának találom, hogy 80 kg-val valakinek annyira keskeny legyen a csípője, hogy ne lásson esélyt a hüvelyi szülésre....

Meg hozzátartozó sem a szülőszobában.

Ki oda belépett, onnantól egyedül csinálta végig.

Meg a fertőzésekbe.

Egy ismerősöm menye belehalt a szülésbe, mármint 2 hétig még élt, de kómában volt. Fertőzést kapott és nem sikerült megmenteni.:(

A barátnőmnek normál szülése volt, ahogy összevarrta a dokija, beleöltött egy érbe, amit nem vett észre. A barátnőm egyre jobban vérzett, így megkérdezte a nővért, hogy ez normális e? Nem volt az...

Igen, vannak akik tudnak. Én nem tudtam azaz majdnem nem tudtam, pedig én nem féltem a szüléstől, magas a fájdalom küszöböm, elvileg nem vagyok nyafogós sem (bár ezek megdőltek:)).

Valamiért nekem nehezen ment a szülés, és biztos itt jobban tudják sokan, hogy miért, mint az orvosok...:)

Én nem kaptam fájdalomcsillapítót, akkor még nem volt divat.

A fajdalomba nem. A vervesztesegbe belehalhatnak, tulajdonkeppen a csaszar miatti vervesztesegbe meg inkabb belehalhat egy no, ezert veszelyesebb modja a szulesnek. Meg a fejlett klinikak ellenere is tobben halnak meg csaszarban mint termeszetes szulesben (akkor is, ha ritka ez a halalozas ma mar, csaszi vezet).

Viszont egy erdekes dolog, hogy az elovilagban nekunk van a legnagyobb csecsemonk a testalkatunkhoz kepest. Utanunk jon a gorilla (90kg anya-1,5 kg kisgorilla, 50-60kg anya-3kg csecsemo). Szoval ha ezt vesszuk, minden allatnal jobban szenved a vajudo no. Megis tuleli.

Akarhogy is korulirhatjuk, szerintem aki ennyire de ennyire irtozik a szules minden fajtajatol, csaszartol is, huvelyitol is, egyszeruen ne szuljon gyereket, nincs kesz ra, nincs azon a szinten. Fogadjon orokbe! Az anyasag nem ezen mulik, inkabb fogadjon orokbe, minthogy egesz eleteben azon ríjon, hogy neki szulnie kellett meg mi-mu-ma.

Ma a gyereket igy hozzak vilagra, akinem erett ezt az egeszet bevallalni, ne vallaljon gyereket vagy fogadjon orokbe, vagy vegyen kiskutyat...

Akik pedig attol felnek, hogy terhesseg, szules, gyerekek MIATT elhagyjak oket, azok megtapasztalhatjak azt a biztonsagerzetet, amit csak az ad, ha ez MEGSEM tortenik meg, ha megsem valik valora a hulye joslat, oriasi loketet ad ez egy anyanak, szemelyisegfejlodesben is, es minden teren:)

De ugye nem gondolod, hogy ott a szülési fájdalomba halnak bele a nők?

Nyilván nem az ottani higiéniás körülményeket állítottam volna példaként.

De ami itt megy, pl. a szinte automatikus epidurál sok kórházban, az már a másik véglet.

Igen, ez jutott eszembe, meg az, hogy ki az a hos szerelmes aki 20 gyerek utan is megkivanta ennyire? Esetleg nem ismeri a fogamzasgatlot, nem meri elkottetni magat, miertek sora a fejemben:)

Most ezt minden tisztelettel mondom, az anyasagot tisztelem csak van egy hatar mindenben, nem?