"Nyámnyilák" a szülőszobán (beszélgetős fórum)

A kézzel tágítás volt a legrosszabb az egészbe,na akkor sírtam...:( én legközelebb nem hagynám,tudom azért csinálják,hogy jobban tágulj,de valami borzasztó...

Azt én is hallottam,hogy erősebbek,de azt is hogy rövidebb.

Kicsit sem fáj ám. Mondjuk nekem fájások közben adták be. Kértem,hogy várjanak, azt mondták "huhogjam el" el a fájást... köszi :D

De majgát a szurit nem éreztem. Vártam arra a nagyon rossz érzésre,amiről olvastam..de csak annyi történt,hogy szóltak,hogy készen vagyunk. :D

Nekem egyszer csúszott ki artikulátlan hang, a kázzel tágításnál a kitolást közvetlenül megelőzően. Sajnálom, hogy az orvos nem mondta meg, mit csinál, így az volt az első ijesztő, nem várt érzés a szülés alatt.

Fontos szerintem, hogy a szülés nm versen y anők között egyik irányban sem, abban sem, hogy kinek fájt jobban, és abban sem, hogy ki volt hősiesebb. Teljesítmény, de nem az a fajta, amit aztán össze kell hasonlítani máséval. egyszerűen csak jobb mindnekinek, ha stressz nélkül vágunk neki.

Én egyébként majdnem biztos vagyk abban, hogy a következő, ha olyan szerencsés leszek, hogy lesz, sokkal durvább lesz, mert az első szinte túlságosan is sima, könnyű volt. Hallottam több ilyet is,a mikor a második vagy többedik szülésnél erősebbek a fájások.

Én vajúdás alatt nem hogy beszélni nem tudtam, még azt se bírtam elviselni, ha hozzám szólt valaki, annyira belülre kellett koncentrálnom.

Rendkívüli energiapazarlás ilynekor a kiabálás.

Ezt azért írtam, mert a szülés utáni depressziónak más tényezők meleltt részben az is az oka, hogy a szülés utáni idpszakra egyáltalán enm készülünk fel, a babakelengye válogatása olyan habos-babos időtöltés, de a tartós kialvatlanság, vagy az az érzés, amikor mindent megteszel, mégsme sikerül megvigasztalni a hasfájós babát, le tudja rántani az embert a mélybe.

Ideális lenne kisbabás családhoz beköltözni pár hétre éjjel-nappalra a kismamáknak, mert csak úgy lehet erről egyáltlaán valami elképzelés. Ez még akkor is így van, ha a férj vagy nagyi sokat besegít.

:) Majd azért ez a 9 hónap alatt is sokat alakul(hat).

Engedj meg még egy tanácsot, ezt nekem nem mondta senki, amíg várandós voltam: ne csak a szülésig gondolkozz, ha már gondolkozol.

Ha az anyaságban van igazán nagy erőpróba, akkor az szerintem mindenképpen a szülés után jön. AMikor babát tervez az ember, akkor erre legyinteni szokott nevetve, és a szülsét akarja kibírni. Pedig a banális mindennapi nehézségek sokkal jobban igénybe fognak venni.

Ja, az nem kérdés, hogy aztán a babádért minden, és mindennek a százszorosa is megérné:)

A pénzes rész törvénybeütköző, annyira durva, nem szabad ebből kiindulni. Biztos nem egyedi eset, de nem is általános.

Nézd, a fogadott orvosról nekem az a véleményem, hogy kb. ekkora össezeget elkölt az ember egy autószervizben, vagy összeadva nagyon sok felesleges babaholmira is. Mifelénk a nem sztár-orvosnak 40-70 ezer körül szokás adni, ez nem kevés, és külön topik témája lehetne, hogy etikus-e, stb. de 9 hónapja van az embernek, hogy összekuporgassa, ha ezen múlik, hogy aztán biztonságban érzi-e magát az orvosa mellett.

De persze jobb lenne olyan orvost választani, akiben enélkül is meg lehet bízni szakmailag.

Persze, hogy minden fillérnek megvan a helye ilynekor, de ezt sajnos sokan olyanok is mondják, akik aztán ennál sokkal nagyobb összeget költenek el a babakelyengyében abszolút felesleges holmikra.

A hanyattfekvős vajúdás a lehető legkényelmetlenebb valószínűleg, és anatómiailag sem tűnik célszerűnek. De így is meg lehet csinálni.

Én mindenképp azt javaslom, hogy vagy higgy magadban annyira, hogy nem ideális körülmények között is menni fog, mert felül tudsz kerekdeni a körülméyneken, pl. nem kell meghallani, ami kizökkenthetne, nem kell kétségbeesni a hanyattfekvéstől sem, stb., vagy ha ez nem megy, akkor pénzt, utánajárást nem sajnálva orvost és szülésznőt is kell fogadni, és mindent a legapróbb részletekig megbezsélni. Persze mindez csak arra vonatkozik, ha nem adódik olyasmi, ami orvosilag mást indokol.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: gyertyafényes, nyugodt, örömteli szülést csak te tudsz magadnak biztosítani AGYBAN. nem kell hozzá feltétlenül valóságos gyertyafény, és valóságos tökéletes körülméynek. Mésképpen fogalmazva, belülre figyelj, ne kívülre. És a félelemnek még a csíráját is öld ki magadban.

Azt hiszem, ehhez az kell, hogy ne csak gyermeket akarjon az ember, hanem kifejezetten szülni is akarjon. De ne görcsösen úgy, hogy csak egyféle ideális szülésmódot tartson elfogadhatónak, mert akkor majdnem biztosan csalódni fog, ha valami nem jön össze.

Nekem a kitolásnál azt monták, hogy tartsam bent a levegőt nyomás közben, majd gyors levegőcsere után újra, és így tovább. Így fizikailag képtelenség kiabálni.

Mondjuk én a saját tapasztalatom alapján a kitolást már nem is fájdalomnak írnám le, sokkal jobban kell koncentrálni arra, hogy nagy erővel és helyesen nyomjon az ember. A szülésznő sokat tud segíteni ebben.

Ami nekem nagy nehézség volt, az a korgó gyomor ellenére összeszedni az erőmet, nem is ment úgy, ahogy szerettem volna:(

Én csak azt mondhatom Neked most már tapasztalatból, amit régebben is mondtam, de akkor még csak elméletben.

Ha most eltekintünk a komplikációktól, nem várt eseményektől, stb. akkor éppen attól lesz nagy a fájdalom, mert félsz tőle. Nem csak előre nem szabad félni, hanem közben sem, sem pedig sajnálni magunkat, anélkül is mindenki igyekszik a kedvünkben járni azokban a pillanatokban.

Nem az a kérdés, hogy fáj-e, mert persze, de egyáltalán nem elviselhetetlen, viszont minden olyasmi, ami az izmok megfeszítésével, és görcsöléssel jár, vagyis a kiabálás, sírás, stb. csak fokozza a fájdalmat.

Ez a fájdalom nem vezsélyt jelez az agynak, éppen ezért nem kell megijedni tőle, sőt, úgy kell felfogni, hogy de jó, remekül tudja a testem a dolgát, minden fájással közelebb leszek a célhoz. Igenis, örülni kell a jó, hatákony fájásoknak. Ki lehet bírni őket akkor hang nélkül. és ha a kismama nyugodt és kiegyensőúlyozott tud maradni azokban a percekben/órákban is, azzal legelsősorban magának, de az orvosi team-nek is megkköyníti a dolgát, a férjnek is más emlék marad, nem utolsó sorban a babának is jobb így szerintem.

Ne azokra hallgass, akik azzal akarják magukat érdekesebbé tenni, hogy rémtörténeteket mesélnek a szülésükről, még akkor sem, ha a nem sima szülések nyilvánvalóan rendkívül embertpróbálóak lehetnek. De a sima, komplikációmentes szülés nem az.

A fájdalomküszöböd mértéke pedig nem adottság, mindenki maga állítja be agyban, hogy mit bír el.

Én sosem értettem ezt az ordítást...jó a végén tolófájásnál én is elengedtem egy-két ordítást,valahogy akkor kellett,de vajúdás közben elég volt arra figyelni,hogy vegyek levegőt.Meg mondjuk én szívtam gázt,ott is észnél kellett lenni,hogy jókor szívjam,különben nem hat.

Azt hallottam,hogy van aki direkt cirkuszol,meg nyavalyog...