"Nyámnyilák" a szülőszobán (beszélgetős fórum)

De hát elbeszélünk egymás mellett.

Arra, amit te most leírtál, nyilván épeszű ember nem mondja azt, hogy kellemes.

De miért nem lehet elhinni, hogy van, aki olyan szerencsés, hogy a felsoroltakból egyetlen motívum sem érinti (na jó, mondjuk keményen én sem edzhettem, csak én nem is akartam, ahogy alkoholt inni és dohányozni sem).

Magyarán: ha nekem az égvilágon semmi, de semmi bajom nem volt, ami neked igen, és azon kívül sem semmi, akkor légy szíves, ne sugalld, hogy hazug vagy álszent vagyok, ha azt írom, szép és gondtalan volt a terhességem:)

Pedig sokan beszámolnak róla.

Nekem már attól az lett volna, ha normálisan levegőt tudok venni, és adnak egy korty vizet.:DDD

Nem bánnám:-)))

NYyugi,Mazsinka,én egy hisztis p...csa vagyok,vállalom.:-))Nem vagyok mérvadó.:-)

Meghalok a hátfájástól,mert nem tudok hason aludni.Egy terhességi polip miatt teljes szextilalom van július óta,a gyerek megszületéséig.Nem tudok zumbára járni és keményen edzeni.Súlyos összegekbe kerülnek a ruháim,mert hideg időszakban vagyok terhes.Mivel külföldön élek,mostantól nem járhatok haza,mert nem repülhetek.Nem tudok lehajolni,hogy megkössem a cipőmet.Sok a savam.Nehézlégzésem van és izzadok,mint egy ló.A terhesség első 3 hónapjában napi 16 órát kellett aludnom,hogy válaszolni tudjak egy eldöntendő kérdésre.

Kétszeresére nőtt a mellem és úgy fájt,hogy alig bírtam mozogni.Bizonyos kedvenc kajákat nem ehetek,nem ihatok alkoholt,nem gyújthatok rá.Hirtelen ezek jutnak eszembe,de kb ötször ennyi van.Természetesen bevállalok mindent,mert ez az ára,de aki ezekre azt mondja,hogy kellemes dolgok,az csak azért teszi,hogy ne tartsák rossz embernek(én meg ki merem mondani.:-)

Hidd el, azalatt a 9 hónap alatt az ember valahogy felnő ehhez a feladathoz...

Átértékelődik minden!

Eleinte én is kissé kórházfóbiás voltam, de a gyerekvárás átalakította a gondolkodásomat!

Amire odaérsz, már nem is azt fogod nézni hogy veled minden rendben legyen, hanem hogy NEKI ne legyen semmi baja! Érdekes dolgok ezek...

Ja, és nem volt semmi horror, semmi ájulás, persze némi nehézség vele jár, de nekem életem egyik legszebb napja volt! :)

Szerintem is lutri. Jó, ha megvan az egészséges életmód, stb., de semmire sem garancia.

Ami még nagyon fontos szerintem, hogy olyanok vegyenek körül, akik előtt gátlások nélkül önmagad tudsz lenni. Rendkívül hátráltató lehet, ha pl. akár tudat alatt is attól fél a nő, hogy milyen élmény lesz majd hosszú távona férje számára a vér, a gátseb vagy akár az ágytálazás, ha közben szükségessé válik.

Ha nincs 100%-os bizalom az orvosban, hogy minden,amit mond és tesz, és tőled kér, az TUTI a te és a baba javát szolgálja, az megint szörnyű lehet. Én ezért nem mertem volna ügyeletes orvosra bízni magam, akit nem ismerek.

Nekem a szám nőtt meg a végére.:D

Huhh, rettenet csúnya voltam.:S Persze a szeretteim tagadták, de nem hittem nekik.:D

Nekem anyukám mondott egyszer olyasmit, hogy az orrom nagyobb lett, aztán pár hétre rá megint kisebb, gondolom, ez a vizesedéssel függhetett össze, ami hol volt, hol nem volt nekem, de sosem vészesen. Én meg még ennyit sem vettem észre. Lehet, hogy a hormonok adtak egy rózsaszín szemüveget, amin át láttam magam, és azért voltam olyan önfeledten elégedett, közben meg randa voltam, mint a bűn:)

De viccet félretéve, még ha így is lenne, az ember olyan, amilyennek érzi magát, tehát végül is mindegy:)

Hát, én ezt abszolút igazoltam.:DD

Egyébként teljesen egyetértek az előző hsz-oddal.

Két horror szülésem volt, de mindezek ellenére HISZEM hogy létezik szép szülés. Én valószínűleg nagy százalékban köszönhetem magamnak hogy így alakultak a szüléseim, mert tényleg hülyére stresszeltem magam rajtuk.:( Sajnos ez adottság, a dokim próbált nyugtatni, félhomályt csinált, mindent megtett, de sajna képtelen voltam lenyugodni.:( És ez nem tett jót a természetes folyamatnak.:(

DE én nem is akarom elhitetni, hogy mindneki számára szép... ne haragudjatok, ha félreérthető voltam. Más volt a célom.

Nagyon is megértem, hogy ha a közvetlen környezetedben ilyen rossz példa van, akkor enyhén szólva tartasz tőle. nem hiszek a bevonzásban, a pozitív gondolkodásban sem olyan értelemben, hogy majd attól lesz jó, hogy nem félünk tőle.

A fordítottja viszont nem hit kérdése, hanem biztosan igaz: a stressztől csak rosszabb lehet, mint amilyen anélkül lenne,pusztán fiziológiás okok miatt is.

Én annak idején nem csak szülésvideókat néztem meg, hanem császármetszesesket is. Úgy gondoltam, nem azzal fogom elkerülni a császárt, hogy nem is akarok rá gondolni. Igyekeztem sok dologra felkészülni, de ez információgyűjtést jelentett, nem előre rettegést, és ez szerintem nagyon fontos.

Szóval én azért írom le annyiszor, hogy nekem jó volt, mert ilyen is van, és legalább olyan gyakori, mint a rémes élmények, hiszen a szülések többsége a mai napig komplikációmentes, sima szülés, ergo, mivel senki nem tudhatja előre, neki milyen lesz, a legtöbb, amit tehet, hogy nem stresszel előre, és ezt szó szerint értem, tehát nem passzív nemtörődömségként, hanem aktív tettként, hogy NEM stresszel, mert azzal árt.

A többi hozzászólásomban olyan általánosításokra reagáltam, amelyek rám, és akkor nyilván még nagyon sokakra nem igazak, tehát nehéz szó nélkül elmenni mellettük.

Hát, két terhesség sem egyforma egyébként.

Mikor a fiamat vártam, úgy éreztem életemben nem voltam ilyen szép és ilyen nőies. És ezek voltak a visszajelzések is, szó szerint ragyogtam.:) Élveztem is minden egyes pillanatát.

Bezzeg mikor terhes lettem a lányommal.:D Konkrétan a szemembe mondták, hogy de meg vagy csúnyulva, tuti kislányod lesz!:DDD Hát tényleg így volt.:)

Ráadásul, bár semmi egészségügyi problémám nem volt vele sem, a 30. héttől számoltam a napokat, hogy mikor szülhetek már, mert rettentő nehéz volt a mozgás. Mondjuk irgalmatlan nagy hasam volt, és ügyesen magamra rántottam 21kg-t is.:D

Na, azt a terhességet picit sem élveztem.:))