"Nyámnyilák" a szülőszobán (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Egy újabb tapasztalat... Ikreket vártam, tartottunk a koraszüléstől, sok korházi bentléttől, de szerencsére 38-ik héten kezdtem tágulni, burokrepesztés után 5 órával meg is születtek! Utólag nagyon durva, de egy percig nem gondoltam előtte való napokban hetekben se a fájdalomra, se fájdalomcsillapításra, se semmire. Nem is nagyon néztem utána, jobb nem olvasni rosszat, majd lesz ami lesz. Nekem az volt a fontos, hogy ne vágjanak fel! :) Tudtam hogy vannak a szakaszok, gátmetszés, varrás, a lényeg ennyi. Mikor az osztályról átkerültem a szülőszobáról, egyfolytában csak vigyorogni tudtam, h végre itt vagyok, nemsokára a kezemben lesznek! Teljesen átállt az agyam egy más üzemmódba. Vígan néztem a monitort mikor a repesztés után rögtön 5-3 perces közepes erős fájások jöttek. Akkor jöttem rá h tényleg mint a menzesz görcs, de bírható. Aztán beerősödtek,az kemény volt,kértem gázt. Férjem és a dokim kész voltak tőlem, hogy nem tudom h kell csinálni, ki az aki még életében nem "szívott" :) végülis ahogy próbáltam a helyes légvételre figyelni elterelte a figyelmem. Nagyon magamba fordultam,, teljesen kizártam a külvilágot, semmit nem hallottam abból amit a dokim a férjemmel beszélt közben. Becsukott szemmel, összeszorított fogakkal, a vajúdás 4 órája eltelt. Mire jött a kitolás már a sok gáztól kb nem tudtam tisztán gondolkozni, csak csináltam amit mondtak. Nagy levegő, nyomjon, újra levegő és nyomás! Nem figyeltem rá h ne kiabáljak, nem is tudtam volna, csak nyomtam és erőlködtem, de csukott szájjal kell csinálni, hogy hatásos legyen a nyomás, úgyh.... Szerencse h időközben nem jutott eszembe h én ezt nem bírom, vagy szünetet szeretnék, csak az hajtott h éreztem ahogy halad lefelé a baba, minden gondolatom az volt h mindjárt meglesz, még csinálni,csinálni, amig meg nem láthatom. Aztán igen, nekem is rá kellett segíteni az orvosnak könyékkel, azonnal magamhoz is tértem h mi lesz amásik babával, de azt mondta ő nem érzi, még burokban van.... Miután megszületett első babó, nagy izgalom aszobában, hátha a másik babó a nagy üres méhben átfordul, elfordul és nagyon magasan is volt, szóba jöhetett volna gond esetén a császár.... Én magamban tök nyugodtan azon csodáálkoztam, miért aggódnak ennyire, éreztem h minden rendben lesz! Kívülről ahsamon keresztül tartotta a szülésznő h ne forduljon, a doki pedig húzta lefelé a szülőcsatotnában, végül 3 nyomással ő is megvolt! :) Ja, vágásnál nem volt érzéstelenítés, de semmit nem éreztem, varrásnál nagyon apró szurkálást,de nem fájt. Én ennyit tudok hozzátenni, illetve el kell lazulni, bármilyen nehéz is, mert a test tudja a dolgát, az idegeskedés, görcsösség csak hátráltat. Pozitív hozzáállás!

Hát én se vagyok egy matyóhímzés, sőt:(

De tényleg elfogultság nélkül, kamaszkorom óta én terhesen voltam a legszebb. Nem átvitt értelemben, hanem megszépült a bőröm, dúsabb letta hajam, addig se nem volt hullámos, se nem egyenes, akkor csigás lett és fényes, azelőtt naponta kellett mosnom, a terhesség alatt 5 naponta, egy mitesszerem sem volt, stb.

Ilyen is van.

Na, a szülés után persze visszaváltoztam rút kiskacsává, és nem segít a dolgon, hogy alig alszom:)

Ne felejtsd el, hogy amit a videón látsz, az egy külső nézőpont, abból a nézőpontból objektíve szerintem valóban nem sok szülés lehet "szép". Amikor benne vagy, egészen más szempontok alapján érzed majd jól vagy rosszul magad a szituációban.

MOndjuk szerintem nem is szépnek kell lennie, hanem nem is tudom.... elég, ha nem marad utána rossz élmény. Vagyis elég, ha a jó rövid időn belül el tudja feledtetni a fájdalmat (ezt szó szerint értem, mintha törölnék az agyból), a kényelmetlenségeket, stb.

"aki szerint a terhesség egy kellemes állapot,valószínűleg kemény drogot tol vagy végig iszik"

Értem, hogy viccesen írtad, de mégsem szeretném szó nélkül hagyni.

Azt írod, nem voltál rosszul, nem vizesedsz, stb., ellenben jó, amikor rugdos a pici, nem beszélve a lelki oldaláról a terhességnek. Ezek alapján a te saját egyenleged szerint is inkább jó, mint rossz ez az állapot, ezért nem látom a logikát a fenti mondatodban. De ha ennek ellenére mégsem érzed jól magad a terhesség alatt, az persze a te dolgod, ezer más okod lehet rá.

Ugyanakkor ha valaki mást egy cseppet sem zavar az sem, hogy hízik, sem semmi a terhesség alatt, nem változik meg a szexuális élete, vagy éppen jó irányban változik, ellenben külsőleg is megszépül: ragyog a szeme, bőre, haja, stb., ugyanúgy nincs rosszul, ahogy te sem, nem lesz bálna és nem kacsázva jár, nem nyom, nem rúg érzékeny helyen a pici, plusz még a pozitív lelki oldal, akkor hogy a csudába gondolod, hogy hiteltelennek bélyegezheted a véleményét, miszerint csodálatos állapot számára a terhesség?

A Te terhességed lehet, hogy nem jó Neked:):)

A napokban fejtettem ki azt a véleményemet,hogy szerintem az;aki szerint a terhesség egy kellemes állapot,valószínűleg kemény drogot tol vagy végig iszik. :-)))A terhességben EGYETLEN kellemes dolog van:mikor rugdos a gyerek(az is csak kb.a 7.hónapig,amíg nem rúg túl erősen.

És ezt mondom úgy,hogy még csak rosszul se voltam,nem hízok,nem vizesedek,stb.Fogalmam sincs,hogy ebben mi a jó,a pszichés,várakozós,pozitív oldalát leszámítva.

Nem volt "tervezve" a gyerek...OK, nyilván nem is tettünk ellene semmit, de különösebben nem tervezgettünk, úgy voltunk vele, ha jönni akar, úgy is jön...Magas prolaktin szint miatt nekem szerintem nem is jött volna össze korábban, bár akkoriban nem "próbálkoztunk".

A para ettől függetlenül még most sincs leküzdve.:) Ez is és még sokminden más is közrejátszik szerintem abban, hogy egyáltalán nem találom örömtelinek a várandósságot, mint ahogy sokan... Tessék, lehet megkövezni!

Barátnőmnek szerdai napon reggel indították a szülést és péntek reggel született meg a babája. Kibírta! Elfáradt, hisztizett is, volt,hogy feladta de muszáj volt. Már készítették a vákumot,amitől annyira megrémült,hogy hirtelen mégis sikerült kitolni a babát. :D

De ha mégis szükség lett volna valami beavatkozásra, az sem jelenti azt rögtön,hogy a babának baja esik. Néha az a veszélyesebb ha nem csinálnak semmit.

Az a "segítség" a legyűrésben, hogy egy idő után magától beindul a folyamat, és rájössz, hogy kénytelen vagy csinálni, mert másként nem szabadulsz. Én is üvöltöttem, hogy császározzanak meg, stb.. De aztán rájössz, hogy nem fognak, marad, hogy csinálod, amit mondanak, mert ha nem, akkor tényleg meghalsz...

Úgy meggyőzni magam nekem se sikerült, csak a vonatból egy idő után nem lehet kiszálni.

Addig meg, terhesen meg nem gondol erre az ember komolyan, vagy valahogy a természet jó esetben ezt feledteti..

Jó, hogy beszélünk erről, de azért nagyon ne parázz rá, mert a végén nem esel teherbe a görcsöléstől.

Létezik.:) Én is csendben vajúdtam, de nem előre megfontolt szándékkal, hanem mert effektíve ahhoz is fáradt voltam, hogy a "mi a neve" kérdésre válaszoljak.:D Egyszerűen energiapazarlás lett volna kiabálni, örültem hogy levegőt tudtam venni közben.:)

De teljesen megértem azt aki kiabál, ez olyan fájdalom, amit nem lehet előre elképzelni. Még akkor sem ha már szültél egyszer.:))

Én sem vagyok egy ájulós fajta:) Azelőtt és után is csak egyszer fordult velem elő, de akkor nem fájdalom volt az oka, hanem fogalmam sincs. Talán egy pánikroham és nem tudtam leülni, ezért összecsuklottam.

Szülés közben nem tudom, hogy mi volt az oka. Lehet már fáradt voltam, lehet a vérnyomásom szórakozott.

No elájulni soha, semmilyen körülmények között nem tudok (apámtól örököltem),úgyhogy sajnos kizárt,hogy egy ájulással átvészeljek egy-két fájást. :))

Marad a cifra káromkodás, az üvöltés és az éneklés. :))))