"Nyámnyilák" a szülőszobán (beszélgetős fórum)

Ezt a jóistentől kérdezd, így vagyunk összerakva. Ezért nem szabad ezen előre túl sokat parázni. Aki nem akar gyereket valójában általában nem a szülés milyensége miatt nem akar, hanem egész más miatt. Ki van találva, hogy úgy változzon az ember a terhességgel együtt, hogy meg tudja szülni a gyerekét. Nem kell mindent ésszel érteni a világból.

Egyébként hallottam olyat is, hogy valakinek a mensi jobban fájt, mint a szülés. Nem egyforma ez, hidd el..

Hát az első kettő között nem tudnék választani, melyik volt a nehezebb. A második kettő egyértelműen könnyebb volt.

Bár a családból történet, hogy dédnagyanyám 7 gyereke közül a 7. született legnehezebben. Szerintem ez se előírás.

De nyilván nagy százalékban igaz, hogy egyrészt már más az a méhszáj, amin már jött ki gyerek, másrészt az ember nagyjából tudja mire számítson.

ez valóban azt igazolja,h minden terhesség és szülés más,még egy anyánál sincs 2 egyforma.....viszont megnyugtató,h újabb tapasztalat arról,h az első a legnehezebb...

én most a 2.babámat várom,és az első tapasztalatból kiindulva vagánynak kellene lennem,mert 3,5 óra alatt megszületett a kisfiam 3210g,és 52 cm-el.úgy ,hogy 3-4 tolást elbénáztam,nem jól nyomtam...

de tavaly tavasszal volt egy conisatiom (méhszájműtét),ami a doki szerint nem okoz más gondot,minthogy kegyetlen lesz a szülés,mert az nehezebben tágul,ha egyátalán tágul,és általában reped,stb...

hallottam ugyan ellenpéldát is erre,de azért parázok!

másik ami aggaszt,h kisfiamat túlhordtam,már kórházban feküdtem mikor megindult a szülés

aznap már délelőtt éreztem,h fájdogál,de nem foglalkoztam vele,majd ebéd után mondják a szobatársaim,h itt ma baba lesz,mert eltorzult az arcom,mi lenne ha mérném a fájásokat

mértem én okosan,de volt 20 perc,12,8,2,váltva.

ahogy sűrűsödtek az 5 percnél rövidebbek,szóltunk a szülésznőnek,aki csak legyintett,mondván,h akkor kell majd szólni ha min.1 órán át vannak 5 perces,v sűrűbb fájások.

én mint első szülő anya,el is fogadtam,majd fél óra múlva vittek nst-re,ami alacsony szívverést jelzett a babának,de mire a szülésznő visszajött a dokival,én felkeltem,és elfolyt a magzatvíz.....tehát a tapasztaltabbnak sincs mindig igaza....és attól félek,h megint nem vesznek komolyan,amitől elbizonytalanodok majd!

Nekem nem volt ilyen rémes élmény.

Nekem úgy kezdődött hogy hajnalban elfolyt a magzatvíz. Bementünk rögtön a kórházba, a reggel és a délelőtt viszonylag "enyhébb" fájásokkal telt, délben kötöttek be oxitocint.

Innentől kellemetlenebb volt, jobban fájt, de bíztattak hogy estére meglesz a gyerek, sétáljak, tartsak ki...

Délután egykor már nagyon fájt, főleg az a része rossz, mikor fájás közben megvizsgál a doki.

Végül nekem a magzati szívhangvizsgáló kijelezte hogy nem jó a magzati szívhang, ezért a gyors császár mellett döntöttek. Így megkíméltek a "legjobban fáj" részétől, betoltak a műtőbe és 12 perc múlva a karomban tartottam a gyerekemet.

Alig érzékeltem valamit az egész műtétből, az ijedtség miatt feleszmélni sem volt időm, olyan gyorsan történt, hogy mire felfogtam mi történik körülöttem, már kint volt a gyerkőc. :)Semmi nem fájt, se a gerincszuri, se maga a műtét. Semmit nem éreztem.

Másnap picit fájt a hasi seb, de a baba és az újdonsült anyaszerep elterelte a figyelmemet róla!

Egyáltalán nem riogatásnak szántam, nem is az. Nem az egyes szüléseimet akartam igazából leírni, hanem a különbözőségeket, csak az ugyebár nem megy másként.:-)) Mert a fórumindító szegény egy objektív képet szeretne, hogy mi várható, csakhogy ugye éppen ez az, amit nem lehet előre tudni..

De azért nem árt erről beszélni, mert nekem az elsőnél az is rossz volt, hogy semmilyen előismeretem nem volt, és még anyám se mondta azt, hogy hé, ez azért nagyon fog ám fájni. Én azt hittem, ez csak olyan női hiszti.. Utána mondtam anyámnak, hogy azért szólhatott volna, hogy ez fáj..

Meg én azért üvöltöttem amikor úgy gondoltam, elég rosszul bírom én ezeket, meg hamar meg is ijedek. A dokimat imádtam. Amikor valaki bejött, pofákat vágott, ő szép nyugodtan odasétált, és jelentőségteljesen becsukta kilincsre az ajtót.. :-)

Hát, ennél az ominózus első szülésemnél hiába mondták, hogy gondoljak a babára, valahogy képtelen voltam, mert ösztönösen a saját életemért küzdöttem, vagy legalábbis azt hittem.. Valóban érdekesen vagyunk összerakva.

A baj sokszor az, hogy erről már beszélni se szabad, mert mindent belecsomagolnak ma egy ilyen negédes cukormázba.. Pedig mennyivel izgibb lenne a valóság.

No ez az, ami nagyon változó tud lenni, és változó intenzitású. Nemhogy két nőnél más, hanem egy nő más szüléseinél is más.. De nagyon más.

1. Nekem az első kb. 3 óra alatt lett meg, ami egyébként tök jó lenne, de azt a 3 órát soha senkinek.. Az történt ugyanis, hogy a fáj-nemfáj ciklus nálam nem működött, hanem begörcsölt a hasam egy fájási csúcson, és úgy maradt. Aztán erre nyomták rá még az oxitocint, nem keveset, mert nem volt igazán jó a baba szívhangja... Szóval nekem nem volt olyan, hogy "nem fáj", amikor legalább levegőt tudtam volna venni. És mivel első szülő voltam, ezért még nem is hallgattak rám, hogy valami nem olyan, mint kéne.. Illetve lehet, hogy tudták, csak tényleg ki kellett jönni hamar a babának. Mint kiderült, háromszor volt a nyaka körül a zsinór, és egyszer megcsomózódva. Hát így első szülésként 23 évesen ez úgy hatott, hogy utána két napig azt se tudtam, nappal van-e, vagy éjszaka..

2. A másodiknál a 36. héten rizsfelfújt sütése közben éreztem, hogy fájások vannak. No itt volt szünet, húsz perc is, de utána megint jött a fájás. Aztán este bementünk a kórházba. Ott mondták, hogy á, ezek csak jóslók. Mivel akkor már nem elsőszülő voltam, azért én sejtettem, hogy nem azok. Volt, hogy leálltak a fájások, aztán újra kezdődtek, volt, hogy 10percesek voltak már, vagy még sűrűbbek, volt, hogy ismét 20. No most örülhettem, volt fáj-nemfáj, csak amikor már 24 órája ez ment, és még mindig azt mondták, hogy jósló, és nem hívták fel az orvosomat, akkor már kezdett elfogyni az erő. Végül PÉNTEK reggel jött be az orvosom. Megvizsgált, és rettenetesen leb.ott mindenkit, hogy itt van a betege egy megindult koraszüléssel - hivatalosan 36. hétben nem is szülhettem volna a sima kórházban - és neki nem szólnak. A 2400g-os gyereket elvileg már nem volt olyan nagy dolog megszülni, de két nap fájás után bizony a szülőszoba ajtaján is nagy dolog volt áttalálnom. Bár itt azért utána már hamarabb regenerálódtam. A baba hálistennek kis vagány volt, maradhattunk ott, nem kellett elvinni.

3. Harmadszorra jó paszban voltam, lejátszottam fejben, hogy hogyan engedem át a fájásokat majd, hogyan lazítok.. Ez ment is. Eleve két ujjnyira kinyílt az utolsó 1-2 hétben a méhszáj, amire bementem szülni, már 4 ujjnyi volt. Szóval itt már azért a vajúdás nem volt olyan nagy dolog. Aztán itt is ugyebár a már nagyon fáj, de még nem lehet nyomni 20-30 perce az, ami nekem nagyon car. Aztán mivel ennek a babónak 12-es bpd-je volt, nem volt kis dolog kitolni, de azért meglett. Szóval ez is nagyon fájt, de valahogy fejben már jobban zajlott..

4. Aztán negyedszerre az egész tágulással együtt lezajlott 2 óra alatt, csak előtte paráztam be, hogy én ezt nem, mert FEJBEN MOST NEM voltam jól..

Ebből annyi a lényeg, hogy az első kettő után inkább a vajudást mondtam volna szörnyűnek, meg fájdalmasnak, a következő kettő után meg inkább a szülést és a közvetlenül azt megelőző időt..

A gorcsok egyebkent elvezetnek a nyomashoz is, mert automatikusan, hogy szabadulj a gorcstol (fajastol), raerzel, hogy ha nyomsz olyankor, elmulik. Ezt a szulesre mondom, nem a menstruaciora.

Viszont a sors fintora valahogy, hogy az elso babanal keves az olyan no, aki tenyleg erzi, hogy nyomnia kell. Mert egy egybefuggo es rendszertelen fajogatasokat erzel. Altalaban a szuleszno szol, hogy most latja rajtad a fajas erossegenek a csucsat, most kellene nyomni, ezert elso babanal elegge ra vagy utalva. Legalabbis en igy voltam. Mivel az akkori szulesznom szinten anyuka, tudta teljesen, hogy mirol is magyaraz nekem:)

Viszont a tested tanul, emlekszik, ezert minden legkozelebbi szules a fele (elvileg) az elozonek es beindul ez a mechanizmus, hogy foszereploje leszel, nem kivulallokent tekintesz magadra, automatice erzed: gorcs-erosebb gorcs-nyomas-szunet/megkonnyebbules egy pillanatig.

Szerintem szerencses az a no, akinek mar az elso szulesekor is ez a mechanizmus pontos es erezheto, vegigcsinalhato. Addig is, a tobbiek az adott dokira, szulesznore vannak utalva. Ha tudsz, olyat keress, aki mar maga is szult, nagyon sokat at tudnak adni, tudjak mit erzel. Mondjuk volt, hogy annyira beleelte magat az en szulesembe, hogy o is nyomott:))))

Amúgy érdekes ez az egész dolog.

Gondolom,az eddigiekből kiderült,hogy nem vagyok egy ősanya-típus.:-)Kb öt hónapig nem alakult ki bennem kötődés a baba iránt,nagyon könnyen lettem terhes,fel sem tudtam fogni,mi történik(ami azt illeti,még mindig nehéz.)Mégis,amikor vérezni kezdtem(még nem tudták,hogy a polip az oka),olyan páni félelmet és aggódást éreztem,mint azelőtt talán soha.Most is,ha bármi van,a baba az első gondolatom,pedig még mindig nem tudok valódi érzelmekkel gondolni rá.Nagyon érdekesen vagyunk mi összerakva,az tény,az anyaság ösztöne kőkeményen belénk van kódolva.Szülés alatt is biztos,hogy csak arra fogok gondolni,ő hogy van,még ha úgy is érzem majd,hogy nem élem túl a fájdalmat.

Azért azt ne felejtsd el, hogy ott és akkor lesz benned annyi adrenalin, ami nem fog hagyni elájulni! :) Legalábbis azért az nagyon ritka szerintem.

Akkora erőt fogsz érezni magadban, amit most elképzelni sem tudsz.:) Én 12 óra vajúdás után képes voltam olyan erővel nyomni, hogy az egész arcomon, nyakamon megpattogtak a hajszálerek.:) A mai napig nem tudom honnan vettem azt az erőt.:)

A menstruációs görcshöz lehet legjobban hasonlítani, csak kiterjed az egész kismedencére és a derékra is, illetve derék felől indul. Emiatt nem teljesen ismeretlen jellegű fájdalom, még ha nem is pontosan olyan persze, mint havi vérzéskor. Meg aztán azt is mindenki másként éli meg. De nem éles jellegű fájdalom, legalábbis nekem nem volt az, hanem tompa, mélyről jövően erős.

Lehet, hogy most sokan le fognak hülyézni, de akár kicsit ízlelgetheted is azt, hogy hoygan lehet felülkerekedni rajta valamennyire, ha a menstruációs görcseidet legközelebb tudatosan úgy próbálod megélni, mintha egy hullámra felfeküdnél, hagynád, hogy lehúzzon-felemeljen, és csak szimplán együttműködsz közben a testeddel, próbálsz a lehetőségig ellazulni közben, nem rágörcsölni a görcsre.

nem fogod ebből megtudni, hogy milyen lesz a szülési fájdalom, nehogy félreérts, de azt igen, hogy mennyire másképp lehet megélni ugyanazt a fájdalmat rágörcsölősen és nem rágörcsölősen. Még az sem biztos, hogy utóbbi esetben kevésbé fáj, egyszerűen csak más az egész.

Nekem inkább olyan hascsikarás szerű volt, csak mondjuk ici-picit erősebben.:D Mondjuk annyira, hogy kipirult az arcom, szakadt rólam a víz, és úgy szorítottam az előttem álló vasoszlopot (vajúdó labdán ültem), hogy kifehéredtek az ujjaim. Szülés után napokig nem tudtam fogni, mert az összes izom összeugrott a karomban, ki sem bírtam nyújtani a kezem.

Nem bírtam beszélni, utáltam ha hozzámért valaki, és mikor véget ért egy-egy fájás, vacogtam, remegtem a fáradtságtól. Hát ilyesmi...:))