Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mit tennétek a helyemben? Nincs senki akitől tanácsot kérhetnék fórum

Mit tennétek a helyemben? Nincs senki akitől tanácsot kérhetnék (beszélgetős fórum)


1 2 3
74. timycat (válaszként erre: 65. - Greenredblue)
máj. 16. 15:32
De nagy... 😂
73. Greenredblue (válaszként erre: 72. - PöttyösPanka)
máj. 16. 14:40
Valóban vannak más módok és utak, ám tudományosan egyedül a pszichológia és a pszichiátria megalapozott.
72. PöttyösPanka (válaszként erre: 70. - Greenredblue)
máj. 16. 12:15
Ugyanarról beszélünk. Bár én nem szűkítem le a dolgot a pszichológusra. Ugyanis vannak más módok és utak is. De egy a lényeg, hogy aki felnőtt, az szabadon dönthet úgy, hogy túl akar lendülni a traumáin, és ha szükséges, ehhez kérhet segítséget. De neki kell így döntenie.
71. Greenredblue (válaszként erre: 68. - Michelle.r)
máj. 16. 11:25
Egyéni terápiára lenen inkább szükség és a gyerekek kimentése ebből a helyzetből, az anyjuk által.
70. Greenredblue (válaszként erre: 69. - PöttyösPanka)
máj. 16. 11:24
Nem, a felnőttség arról szól, hogy a traumák feldolgozásában segítséget kérünk pszichológustól vagy pszichiátertől, ha egyedül nem megy.
69. PöttyösPanka (válaszként erre: 65. - Greenredblue)
máj. 16. 10:51
Ez tényleg nagyon sajnálatos. Érthető, ha a FI nem volt képes lépni. Viszont a felnőttség arról szól, hogy legyünk bármennyire traumatizálva, a saját sorsunk már a kezünkben van. Sokan vannak, akik nem képesek túllépni a korlátaikon a gyermekkori sérülésik miatt. De sokan vannak, akik képesek kiküzdeni magukat. A megértés és az együttérzés fontos. De ha itt megállunk, semmi sem mozdul előrébb.
68. michelle.r (válaszként erre: 65. - Greenredblue)
máj. 16. 10:20

Örülök, ha te igen. Mármint hogy te értesz hozzá.


De akkor mit tegyen? A korábbi fórumaiból kiderül, hogy egy olyan pasitól erőszakolt ki egy házasságot, gyerekeket, aki egyáltalán nem akarta. Nyilván az se normális, hogy ő meg hagyta magát belevinni.


Én úgy gondolom, megoldás abból születik, ha előbb vállalom a felelősséget. A fórumindítónak is ki kell szállnia abból, hogy a pasit hibáztatja, vállalja a saját felelősségét a helyzetért, aztán lehet lépni.


Amit ma választ, abból lesz a jövője. És sajnos nem csak a sajátja, hanem a gyerekeié is.


A párterápia szuper. De hogyan tovább, ha az eredménytelen?

67. libikóka (válaszként erre: 66. - Greenredblue)
máj. 16. 10:15
Elvileg,,hogy aztán a megvalósítást illetően mennyire működőképes az később derül ki.
66. Greenredblue (válaszként erre: 56. - Anyagi)
máj. 16. 10:08

Ne beszélj már címeresen badarságokat!


Attól még marad a gyerekeknek apja, hogy elválnak. Csak az anyjuk, mint felelős személy, kimenekíti a gyerekeit a bántalmazó közegből.

65. Greenredblue (válaszként erre: 63. - Timycat)
máj. 16. 09:59

A FI traumatizált személy, családon belüli erőszak éldozata. Duplán: gyerekkorából és most pluszban párkapcsolati erőszaké.


Tényleg ne szólj bele, mert nem értesz hozzá, mert ártasz.

64. PöttyösPanka (válaszként erre: 56. - Anyagi)
máj. 16. 08:48
Attól, mert elválnak, még megmarad a férfi a gyerekek apjának. Tehát ha anya kidől, ugyanúgy át kell vennie a gondozásukat, mintha még mindig házasok lennének.
63. timycat (válaszként erre: 27. - Greenredblue)
máj. 15. 19:26

Áldozathibáztatás? Itt az áldozatok a gyerekek, őket nem hibáztatja senki.


Ez a kapcsolat sosem volt jó. Már 8 éve is ment a rinya, hiszti, sírás-rívás, "kényszerítés" a FI részéről is. FI ezt tudva, ismerve szült 2 gyereket és még mindig nem a megoldást tervezi, hanem a kifogást keresi.

62. Channa* (válaszként erre: 1. - Csimber)
máj. 15. 19:22

Ez a rész:"Tegnap elkezdett panaszkodni hogy rosszul érzi magát mert türelmetlen volt a gyerekkel megint (dühkezelési problémái vannak) többször előfordult hogy megszoritotta, megrangatta a gyereket mert ideges volt. És én nem reagáltam már rá semmit. Mert hiába pofazok éveken keresztül, változás nem sok van."


Mármint, hogy a gyereket megrángatta és az anya nem reagált rá...


Tökön rúgnám a férjemet, ha a gyerekemet megrángatná!

61. beYOUtiful (válaszként erre: 40. - Csimber)
máj. 15. 19:19

Beleolvasgattam a korábbi topicjaidba. èn úy látom, hogy a ti kapcsolatotokban mindig te voltál a hajtóerö, néha eroszakos, hisztis (te írtad) és mindig addig ütötted s vasat-ne menjen a haverokkal buliba; házasság, gyerek-amíg el nem érted amit akartál. Tessék itt van. Egy általad arra kondicionált férfi, hogy majd te addig hajtod a dolgokat, míg megtörténnek/elkészülnek (terasz). Persze ez az o személyiségjegyei nélkül nem sikerült volna: érzelmileg éretlen, infantilis, döntésképtelen. De ezeket a személyiségjegyeiket te pontosan ismerted! Abban reménykedni, hogy egy ilyen emberbol ilyen kapcsolatban egy felelosségteljes jó apa lesz, háát..

Ès amikor te ilyet leírsz: "És a legrosszabb az, hogy állandóan ezzel jön, hogy én csak őt hibáztatom, bármilyen konfliktus van, csak ő a hibás, csak ő a rossz.


Dehát ha így van?" Ez azért erdekes.

A házasságban egyedül te lettél más, o nem változott.

Ès most ot is változásra kényszerítenéd. Vagyis visszataláltál a szerepedhez. :)


(sarkosan fogalmaztam, talán találsz benne valami használhatót)

60. michelle.r (válaszként erre: 56. - Anyagi)
máj. 15. 19:06

És mi lesz a gyerekekkel, ha úgy nőnek fel, hogy anya-apa folyton marja egymást, baltával lehet vágni a feszültséget, apa az idő nagy részében a telefonját nyomogatja, amikor meg nem, akkor ideges, és megrángatja őket?


Ezzel csak tovább adják a kölyköknek, azt, amit ők is otthonról hoznak. Fiatal még, majd megoldja.

59. timycat (válaszként erre: 57. - Timycat)
máj. 15. 19:01
Ja és mielőtt eszedbe jut... nem a harmadik gyerek lesz a megoldás.
58. csimber (válaszként erre: 56. - Anyagi)
máj. 15. 18:45
Ezért is nem merek még lépni.... 😔
57. timycat (válaszként erre: 7. - Csimber)
máj. 15. 18:44

Olvasd vissza a régi fórumjaidat.... a probléma oka nem a párod, de semmiképp sem kizárólag ő maga.


Ha nem tetszik az amit főztél magadnak és a gyerekeidnek akkor tipli.

56. Anyagi
máj. 15. 18:17

Azért ne feledjük a realitásokat se!!!

Nagyon-nagyon nehéz egyedül nevelni, ellátni két gyereket - és itt most nem elsősorban az anyagiakra gondoltam!!!


Mert mi lesz, ha csak az egyik gyerek beteg lesz és nincs semmiféle segítség!

És, ha az anyukának csak egy vakbélgyulladása lesz? Mi lesz akkor a két gyerekkel?

Borzasztó nagy felelősség és hatalmas súly, ha az ember egyedül felelős mindenért!!!

És a fórum indítójának sem szülői, sem egyéb támogatása nincsen!!!!

55. Greenredblue (válaszként erre: 40. - Csimber)
máj. 15. 14:16
Miért ragaszkodsz ehhez a kapcsolathoz?
54. apeeng (válaszként erre: 1. - Csimber)
máj. 15. 13:09

Már semmit ne csinálj, amiről azt hiszed, hogy megváltozik. Ki kellene szállni a buliból.


...hogy hogy, na azt nem tudom...ha maradsz, rámegy az életed, gyűlölködő nővé válsz..

53. smaragdzöld 🐉 (válaszként erre: 52. - PöttyösPanka)
máj. 15. 13:06
Ezzel is egyetértek.
52. PöttyösPanka (válaszként erre: 48. - Smaragdzöld 🐉)
máj. 15. 13:05
Szerintem is. Főleg, hogy egészen más szerepben ismerjük meg a másikat, mint amiben végül csalódunk benne. Amikor ki kellene ismerni, akkor még nincs esélyünk rá, hogy megvizsgáljuk, hogyan reagál a krónikus kialvatlanságra, az intimitás átmeneti megcsappanására, és a szürke hétköznapok okozta kiégésre egyszerre, mint amikor kisgyerekei vannak az embernek, akikhez éjjel kelni kell, de azért hatra be kell érni a taposómalomba, és mondjuk még túlórázni is, hogy a hitel mellett jusson pelenkára is. Ez elég ellentétben áll azzal, amikor valaki fiatal, független, és csak a késő esti mozi miatt kialvatlan. Az említett két élethelyzetben nem feltétlenül ugyanazt a formáját hozza a delikvens.
51. libikóka (válaszként erre: 50. - Smaragdzöld 🐉)
máj. 15. 13:03
:)
50. smaragdzöld 🐉 (válaszként erre: 46. - Libikóka)
máj. 15. 12:55
Egyetértek.
49. csimber (válaszként erre: 48. - Smaragdzöld 🐉)
máj. 15. 12:55
Igen, így értettem.
48. smaragdzöld 🐉 (válaszként erre: 45. - Pasionella)
máj. 15. 12:53

Szerintem ez az "Ahogy megismertem, rajottem hogy nem fog változni" - félreérthető, mint oly sok esetben a hozzászólások a fórumozók részéről.

Megkockáztatom: ezt ő úgy értette, hogy már a házasságban töltött idő alatt nagyon megváltozott a férj; mire kiismerte őt férjként, apaként, akkor jött rá, hogy a férje már nem fog megváltozni (jó irányba). Már nem olyan, mint a kezdetekben.

Hány, meg hány - kezdetben jónak ígérkező - házasság változik meg! Ha te nem tudsz ilyet elképzelni, attól még létező dolog. Bizony, hogy meg tudnak változni a felek egy házasságban. Többnyire negatív irányba. És igen, van olyan, hogy teljesen másnak ismerjük meg kezdetekben azt, akivel házasságra lépünk.

47. fokhagyma (válaszként erre: 1. - Csimber)
máj. 15. 12:48

[link]


Mikor ezt a fórumot indítottad, ott is kaptál tanácsokat. Ezek szerint rosszul döntöttél. Sajnos, a rossz döntéseinknek néha komoly következménye van, de nem jelenti azt, hogy utólag nem lehet változtatni. Itt is kaptál hasznos tanácsokat, rajtad múlik, mennyire veszed fontolóra őket.

46. libikóka (válaszként erre: 45. - Pasionella)
máj. 15. 12:46
Azért ha ez az utolsó mondatod igaz lenne,,akkor nem lenne válás ,rossz házasság.
45. Pasionella (válaszként erre: 7. - Csimber)
máj. 15. 12:38

Hogy hogy honnan???

"Ahogy megismertem, rajottem hogy nem fog változni"


Minek mentél hozzá? Senki sem változik ekkorát pusztán azért mert megnősül.

Ne már, hogy nem tudjuk megismerni a másikat még házasság előtt.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook