"Nyámnyilák" a szülőszobán (beszélgetős fórum)
Igen, az van benne! Nekem már raktáron van 10 nőnek elég mennyiség! :)
Az első szülésemet egy hang nélkül végig csináltam,pedig nagyon fájt.Itt nekem sajnos volt hányás.
A második szülésre úgy mentem,hogy óóó hát az elsőt is hang nélkül megcsináltam,most sem lesz gond.Hát benéztem,mert olyan intenzív fájdalmaim voltak,hogy azt hittem nem élem túl.Itt már volt hangos sóhajtozás,és félhangos "nem fogom ezt kibírni"....és végig erős hányingerem is volt.
Annie... remélem, málnalevél tea van abban a bögrében, amit jelként küldtél...majd elteszem arra az időre! :)
Na, ahhoz azért lehet, hogy lenne erőm, hogy lepofozzam azt a nővérkét, aki lepofozott... ;)
Csak mert hallottam már hasonlót, meg hányósat...
Nem tudom, barátnőm, aki nemrég szült, arról számolt be, hogy egyesek előszeretettel cirkuszolnak, hogy jaaaj, meg fogok halni, kiabálnak, aztán a nővérke kell, hogy lepofozza őket. :D Innen az ordibálós elméletem.
Ez az ájulás látom nagyon foglalkoztat :) elájulni nem fogsz,az tuti.Egyébként én kaptam valamit az infúzióba már mikor a végét jártam,amitől totál magamhoz tértem,tele voltam energiával,mintha 8 órát aludtam volna.Mai napig sem tudom mi volt ez,de hatásos volt.
Én a légzésemre koncentráltam.Vajúdás közben senki nem ordít,meg üvölt,max a kitolásnál,de ott sem nagyon jellemző,hogy valaki végigüvölti.
Belőlem a sírást hozta elő, de nagyon és ha a kérlelés, hogy csináljanak valamit a fájdalom ellen hiszti, akkor hisztiztem is. De már 18 órája vajúdtam akkor és az oxi borzalmas fájásokat csinált.
Egyébként magát a vajúdást szerintem egészen jól viseltem. Nem veszekedtem, nem kiabáltam, örjöngtem és nem is akartam megharapni senkit sem.
Szülésfelkészítőn mesélték, hogy az itteni kórházban megharapott egy anyuka egy orvost szülés közben.
Én már attól is mindjárt elájulok, ahogy ezt a fórumot olvasom. :) Repedt, vágták, alig ült, alig állt, alig élt... Húh, levert a víz!:))
Másik: kiből mit hozott ki a fájdalom? Ki az, aki befelé fordult, és nem lehett hozzá szólni? Ki az, aki sírt? Aki hisztizett? Aki kiabált, vagy hangosan sóhajtozott? Aki hányt? Elájult? Hasonló...
Ja, elsőre azért..., na igen, délután fél hatkor lett meg a lányom, reggelig csak egyszer tudtam felkelni önerőből, de csak kísérettel tudtam pisilni menni, és hat órával a szülés után.
Másodjára éjjel 23.03-kor született meg a fiam, éjjel fél egykor már zuhanyoztam. Hiába, no, egész nap ülni, meg feküdni..., jól esett a mozgás, és volt is energiám.
Húgom reggel szült, délután már ült, és állította, hogy nem fáj neki, pedig a szüléssel pl. megszenvedett, a varrás is fájt, és nem vágták, hanem repedt, de ülni már bírt.
Nekem mázlim volt - volt ugyan gátmetszés, de nem emlékszem rá. Mire a doki jött összevarni, kb. addigra kezdett hatni az érzéstelenítés, éreztem, hogy csinál "valamit", de egyáltalán nem fájt...:)
Éjszaka szültem, délután már tudtam ülni - ehhez is kell mázli!:)
És ez egyénfüggő is. Az első után három héttel még alig-alig tudtam ülni, a második után meg tök jó volt, négy napra kivették a varratokat, és már semmi bajom sem volt, pedig ugyanakkora vágás plusz repedés volt, mint elsőre.
Én a 4. hónapba léptem éppen. Alacsony fájdalomküszöbbel, kórházszagtól és a vér látványától való elájulással...:) Igzatottan várom, mi lesz majd. Én a háborítatlan szülés mellett vvagyok, ha már választani lehet, kell. Igyekszem majd természetesen, nem ordibálva, "méltósággal" szülni. Meglátjuk, összejön-e. :)
Én azért találkoztam olyanokkal, akik a természetes szülés után még hetekig nem tudtak normálisan ülni (gátmetszés, repedés, stb.). Szóval mindkettő mellett és ellen is lehet felhoni érveket, mert mindkét esetben azért kell egy nagy adag mázli is!:)
Ne menjünk bele ebbe, hogy csaszi kontra természetes, mert a jó anyaság kérdése nem ettől függ, és nem is erre akarom kiélezni a fórumot.
Ehhez nem fér kétség. Én csak a két fájdalom erősségét hasonlítanám össze, függetlenül attól, hogy az egyik csak fél napig fáj, a másik meg hónapokig. Ez a hosszúsága. Azt sem veszem ilyenkor figyelembe, hogy amikor a babáért küzd valaki, akkor biztos van benne természetes szülésnél egy olyan dopping, ami a közelgő célhoz segíti, míg császár után a baba már megvan, viszont a végeláthatatlan szenvedés ottmarad. Azt sem veszem figyelembe, hogy term. után valaki már aznap toppon van, a másik fekszik hetekig. A császárról lehet, hogy összességében beszélnek drasztikusan, beleértve a fájdalom mellett az elhúzódását annak, a mozgáskorlátozottságot, közvetlenül utána az ágyhoz kötöttséget. A hasi fájdalom (csaszi) és a vajúdási fájdalom közötti hasonlóságot kérdeztem én, körülményektől függetlenül. Na, kicsit nyakatekert lett.
Én mindháromszor simán szültem,a császárosokat csak láttam...Nekem az a pár óra nagyon gyorsan eltelt -bár akkor nagyon hosszúnak tűnt-,de ha belegondolok -az alapján,amit láttam-,hogy a császárosok napokig meggörnyedve jártak....És azért mégiscsak egy nagy hasi műtétről van szó...
Nem attól jó vagy rossz anya valaki,ahogyan szül (simán vagy császárral,csendben vagy ordibálva),hanem attól lesz jó vagy rossz anya valaki,ahogyan szereti a gyermekét <3
A császárról azt tartom, hogy az legyen az utolsó lehetőség, mivel mégiscsak egy műtét. Az epiről azt hallottam, hogy mikor múlik a hatás, akkor arra van, aki rosszul reagál, pl. tűrhetetlen fejfájás, hányinger, és egyéb kellemetlenségek.
Azt viszont tudom, hogy vannak elkötelezett császárhívők, és ugyanolyan természetes szülés hívők. Nekem nincs összehasonlítási alapom, csak "normál" módon szültem. Elsőre nem tudtam, mi vár rám, hát vagányul álltam hozzá, mondván csak lesz ott orvos, aki közbelép, ha baj van. Másodjára már tudtam, mi vár, így arra gondoltam, az elsőt is kibírtam, ez se lehet sokkal rosszabb... Végül igazam is lett, meg nem is. De a fájások nem voltak rosszabbak, bár azt azért szeretném tudni, hogy infúzió nélkül milyen a fájás. Mert anélkül nekem az nem volt sosem.
Én természetesen szültem,így azt tudom mondani,hogy amikor kint a baba,minden fájdalom megszűnik!Szó szerint!De császár után ott a felvágott has ami szerintem eléggé fájhat akár hetekig is.
Másik dolog: sokan a császármetszésre és erre azt mondják, kb. egyformán rossz, csak az egyik előtte fáj, a másik utána. Ezt valahogy nem akarom elhinni, hogy a csaszi után olyan ramatyul van az ember, mint vajúdás alatt. Persze mindenki máshogy éli meg, és ezzel nem a csaszisokat akarom leszólni, csak valahogy ez nekem olyan hihetetlen, a természetes sokkal kakibbnak tűnik, bár lehet, hogy tévedek.
Különben mindig gondolkodtam azon, hogy mit értenek emberek az alatt, hogy kibírod. Pl. kérdem a barátnőmet, erre: ki lehet bírni. Mármint mi a határ, mit jelent a nem kibírás? Ájulás, üvöltés, eszméletvesztés, kinyiffanás? Mármint... persze...mindenki kibírja, aki nem hal bele, és szerencsére ez utóbbi jóval kevesebb... akkor nem értem ezt a megfogalmazást...
Majd gondolok erre, ha odakerülök. :)
Nyugi kibírod.Tényleg fáj,de az az érzés mikor megszületik...:) eufória ezerrel!!!!
Nem kell repedned,ha normális,ügyes orvosod van.Nekem volt gátmetszésem,soha egy pillanatig nem származott hátrányom belőle.3. nap kivették a varratokat (addig eléggé feszített,meg viszketett) onnantól nem éreztem,nem fájt,sosem zavart,hogy nekem gátmetszésem volt.
Legjobban igazából úgy szeretném, hogy természetesen, epi nélkül, ha fáj akkor fáj, majd valahogy kibírom, mint más nők, ne legyen csaszi, az altatástól tartok. Kár, hogy nem kívánságműsor. :DDD
Nyilván a "gerince döfött bazinagy tű" gondolatától sem repesek, de valahogy úgy képzelem el, hogy a fájások és szanaszét repedés mellett/helyett elenyésző fájdalommal járhat...vagy nemtom.
További ajánlott fórumok: