Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Hm! Ahogy visszaemlékszem a lassan 8 évvel ezelőtti műtét utáni dolgaimra, én sem igazán bírtam magammal. Pénteken engedtek haza, aznap semmi, de szombaton már bepakoltam a ruhákat a mosógépbe. Mondjuk a kimosott ruhát már nem bírtam kivinni teregetni. De volt segítségem. Vasárnap már azt mondtam na akkor most lemegyek a harmadik emeletre.

Bent a kórházban azt sem tudtam, hogy fogok felmenni a negyedikre ha hazaengednek. Aztán csak sikerült. A második hét végén el kellett menni bevásárolni. Hát én majd összeestem a Tescoban. Aztán is még nyavalyogtam itt a Fórumon is, hogy milyen lekvár vagyok. Én, aki mindig pörögtem. De ez is elmúlt. Műtét utáni fájdalomcsillapítónak az Algoflex forte vált be.

Azért mondom én is itt, hogy csak lassan, mert én sem voltam különb. Megszívtam párszor a vagánykodást és csak a tapasztalatot szeretném átadni.

Alakulok már, egyre kevésbé fáj a seb is.

A császár helyén vágtak, de egy kicsit hosszabban, ahogy nézem. A varrat nem látszik, mert a sebbel párhuzamosan varrták (mint ahogy a plasztikai sebészek varrnak). A varratot egyébként keresztbe néhány kis ragtapasszal leragasztották, ami fura; a császárkor az nem volt. Arra azt mondták, h nem kell piszkálni, magától le fognak esni, de eddig még nem estek le.

Anno a császáromat is felszívódóval csinálták; az nagyon szépen meg volt csinálva, már az elsö nap alig látszott. Ez a mostani úgy látom kicsit rondább lett, vagy lassabban gyógyul.

Akartalak már kérdezni, hogy van a vágásod?Mekkora?

Milyen ez a felszívódö varrat?

Már felszívódott?

Szépen, szebben gyógyul, mint a császár?

Vagy ugyanott vágtak?

Én első naptól kezdve, ahogy hazajöttem sétáltam kinnt.

Na monndjuk kis túlzás a séta, mert inkább totyogás volt és kb. 20 méter és vissza, 5 perc kb. de nagyon jól esett a levegő.

Most már fél órát vagyok kinnt, szép lassan megyek, időnként megállok.

Ez nekem annyira jól esett,esik a kezdektől, hogy esőben is kimentem.

Én pamut cicanaciban vagyok, az nem bántja a hasam.

Arra veszem a kabátkámat és kész, de mondjuk itt alig van ember az utcán.

Érezni fogod te is hogy mi és mennyi esik jól, és annyi az annyi.

Aztán majd másnap újra és újra, utána picit több és így tovább.

Na Lányok csak elrettentés képpen írom, hogy a minap beszéltem a nagynénémmel, akinek kb 30 éve volt méhkivétel és fél petefészek mütéte, de akkoriban nem volt 6 hét otthon pihi; 2 hét után menni kellett vissza dolgozni. Tanár volt, és az igazgatója még a szünetekben is leküldte ügyelni, nem engedte a tanáriban pihenni. 😳

Viszont, hogy a hosszútávú perspektívát említsem, azóta sem volt semmilyen hosszútávú szövödménye, köszöni jól van :)

Örülök, hogy jól vagy! Hát igen, otthon nem sokat tehetsz, csak totyogsz és pihensz, föleg az elsö két hétben :)

Én az elsö napokban nem sok mindent tudtam csinálni, el is voltam keseredve miatta, de aztán azóta naponta pár órát már tudok dolgozgatni az ágyból a laptopról.

A hátam már fáj viszont a háton alvástól; világ életemben hason meg oldalt aludtam… úgyhogy most beüzemeltem a nagy terhespárnámat, azzal próbálom egy kicsit kitámasztani magam két oldalról, h legalább egy kis szögben oldalra tudjak fordulni :D

Két hét utánra mondják itt a kinti sétát, úgyhogy a hét második felében lassan kimerészkedek sétálni. Azt mondjuk nem tudom, h mit fogok felvenni, mert a gatyáim tuti szorítani fogják a hasamat 😂

Örülök hogy jól vagy.

Igen ez így van, mármint, hogy nem kapunk elég instrukciót otthonra.

Nekem is annyit mondtak, hogy mozogjak, sétáljak, ne feküdjek túl sokat, ne emeljek, ne hajoljak.

Még jó, hogy van ez a fórum...itt szívja fel az ember lánya az infókat.

Amúgy elég jól vagyok, de azért eléggé hektikus az állapotom.

Azt furcsállom, hogy a műtét utáni első hét jobb volt, mint mostanság.

De tudom az okát, megválaszolták a lányok és érthető is.

Vigyázok magamra egyébként, fent vagyok, totyogok, végzem a könnyű házimunkákat és pihenek is eleget, sokszor ledőlök vizszintbe.

Aztán újra tevékenykedem.

Mindig érzek valami nem kellemeset, de már nem esem kétségbe és el is múlik és jön más furcsaság.

Lehet hülyeség, de én már nagyon várom a kontrollt.

Gondolom lesz vizsgálat, mondjuk az kicsit para, meg ultrahang és legalább megtudhatom mi újság ott belűl.

Köszönöm, jól vagyok! Meglepően jól.

Egy méhfejlődési rendellenesség a méhem bal oldalán komoly összenövéseket okozott, meg baromi nagy fájdalmat minden hónapban.

Hasi feltárásos Chrobak műtét volt, végül 1 petefészek maradt.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert nincsenek nagy fájdalmaim, illetve a nyújtó mozdulatokon kívül szinte semmi nem tűnik problémásnak (nyilván ésszerű keretek között).

A műtét egyébként Gyöngyösön történt. A műtét előtti nap délelőttjén kellett a kórházba megjelenni. Onnantól nincs kaja + ricinus olaj. Ez volt szerdán...majd a nővérek elárulták a titkot, hogy szombaton eszek. Na, ez egy nagy meglepi volt.

A műtét napján nagyrészt ki voltam ütve, este egy-két üzenetre reagáltam. Az első éjszaka volt a legrosszabb. A katéter és a drain cső kivétele után már minden vállalhatóbb lett.

A kórházban mindenki kedves, segítőkész volt, viszont otthoni instrukciót nem sokat adtak. Pihenjél. Kíméljem magam....

Szóval dióhéjban ennyi.

Te illetve @LadyG hogy vagytok?

Jobbulást,gyors gyógyulást kívánok!

Hogy vagy?

Hogy történt, mi történt?

Elmeséled?

Persze csak ha szeretnéd...

Már többször írtam, hogy vannak fekete napok, amikor minden látszólagos indok nélkül valahogy minden sz ar. Semmihez nincs kedv, minden fáj, a napfény is szürke. Elmúlik, a következő nap jobb lesz.

A másik, amit szintén többször írtam, hogy a kórház után, otthon, előbb- utóbb tudatosul az emberben, hogy túl van az egészen. Véget ér a stressz állapot, kevesebb lesz az adrenalin, a test pihire kapcsol, lenyugszik. Mi meg nem értjük, hova lett a happy érzés...

Hát én tényleg nem :)

Néha arra gondolok, lehet túlságosan is kímélem magam.

Mindent a saját tempómban próbálok, ahogy érzem.

Ezt olvastam itt a fórumon fő intésnek, hogy pihi is legyen és én megfogadtam.

Meg ez nagy műtét akárhogy is nézzük.

Persze fejlettebb a tudomány, de anno édesanyám 30 éves korában 3 hetet volt kórházban, az egyik petefészkét távolították el.

Nem volt komplikáció a daganat illetve cysta is jó indulatú volt és mégis.

Kicsi voltam, de emlékszem mondta, hogy akit teljesen kipakoltak tovább is bent volt.

Persze tudom, hogy már másabb a történet, de a háziorvosom is mondta 6 hétre ki tudna ezzel írni, szóval türelem kell.

Ma egyébként jobban is ébredtem.

És kicsit pozitívabb vagyok, a lényeg, hogy végre rászántam magam és túl vagyok az egészen.

Nagy reményem van arra, hogy végre nekem is lehet egy jó nyaram.

És végül is nem fáj semmi, a kellemetlenségek meg bírhatók.

Szóval nincs okom lehangoltnak lenni 🙃

Én ma meg tegnap rosszabbul éreztem magam, mint az első héten.

Sokszor puffadt, keményedett a hasam, a köldök alatti rész, szóval egyértelműen a műtéti terület.

Sokszor le kell dőlnöm napközben, mert olyan gyengeség van rajtam.

Nem fáj úgy kimondottan semmi, csak valahogy mintha visszaestem volna, mert ettől már sokkal jobban éreztem magam.

Lehet vmi gond lett odabennt?

Ti mit gondoltok, dokimnak jelezzem ezt?

Még majdnem 3 hét van a kontrollig.

Itt (Hollandiában) két hétig nem is lehet autót vezetni, mert nem fizet a biztosító, ha baleseted van. Hiába érzed úgy, h topon vagy, a biztosító nem hiszi el :D

Mondjuk én semennyire nem érzem topon magam a vezetéshez, a reakcióidöm sem lenne az igazi, a kényelmetlenségröl nem is beszélve. Nekem hasi vágásom volt, és az nincs nagyon jó helyen a biztonsági öv szempontból.

Szóval igazi szupernö vagy, ha így ment, de azért óvatosan! :)

Ez elég hihetetlen. Méheltávolítás után talán hazavezettél a kórházból?

És a pénteket követő napokban is vezetned kellett? 🫣

A többség azon aggódik a műtétet követő 2. (!!!!!) napon, hogy tud-e kakálni még valaha...

A hazaúton meg körbepárnázva, a hátsó ülésen is úgy érzed, hogy szét- meg leszakad a beled...

Nem beszélve a biztonsági övről, ami a műtéti gázzal felpuffasztott testedet gyötri még pluszban.

Nagy mázlista vagy...

Én 2 hetesen még mindig korainak érzem.

Én még le vagyok lassulva, a vezetés számomra annyira gyors, képtelen vagyok még arra a dinamikus mozgásra.

De hát különbözőek vagyunk.

Ha szédülsz és fáj, akkor sok volt a függőleges. A hasizmunk akkor is dolgozik, amikor szimplán csak két lábon állunk, belül helyezkednek a megmaradt szervek, azoknak is kell a nyugi. Talpon, aztán fekvés, hogy visszalazulhassanak az izmok. Aztán megint két lábon, az első jelre (sajgás), megint fekvés.

Olyan ez, mint egy edzés, a pihenés/ pihentetés ugyanúgy része a regenerációnak.

Bármitől fájhatsz. Egy rossz mozdulat, túlerőltetés, vagy épp a renyheség, az időjárási frontok, peteérés, maga a hegesedés. 🤪

Gézlapnál jobb egy nagy pamutbugyi, amit oda hajtasz be, ahova szükséges. Nekem bevált ez a technika hasi vágásnál.

Ó basszus, na az ilyenek kiborítanak...

Azért remélem sikerült teljesen kiheverni...

Ma nem tudom mi van, de eléggé fájdogál a hasam.

Érzem, hogy belűl nyilalgat, szúrogat és úgy fáj is.

Vannak olyan érzések, amik eddig nem voltak.

Nem terheltem túl magam.

Amikor ezeket érzem kis szédülést is érzek, lehet ez egy kis pánik...nem tudom.

Amúgy a sebek szépen gyógyulnak kis kemény var van rajtuk.Tusolásnál kicsit felpuhulnak, de ahogy megszárítgatom, visszakeményednek.

Köldökömben nincs seb, semmilyen vart sem látok, pedig szedtek ki innen varratot, eléggé fájt is.

Most viszont nincs semmi.Talán picit piros, de nem az a gyulladt.

Kis bőrfertőtlenítőt fújok bele, vagy betadint, aztán felitatom.

Kis darab steril géz lapot teszek oda, mert így szárazon tartom, a hájak, hurkák között...🫣

1-2hét: sok pihenés, semmi vásárlás és nehéz házimunka, otthon kicsi séta, nincs autóvezetés, csak magadnak csinálhatsz kaját (a családnak meg vendégségnek már nem), max egy vizespalackot lehet emelni

3-4hét: lassan lehet házimunkázni, séta kint, lehet autót vezetni, óvatosan emelni könnyebb dolgokat

5-6 hét: lehet növelni az aktivitások számát, bicikli (ez Hollandia, itt nem élet az élet bicikli nélkül, szerintem ez azért megfontolandó az 5.héten 😀 )

6 héttöl: normális aktivitások, munka, sport lassú visszaépítése