Esőre várva

Tudom, nem csak én érzem, de szinte fáj a látvány, hogy minden fa, virág szárad, pusztul.

A természet életünk fontos része, mely nekem is sokat jelent!

Egy olyan helyen van a lakótelepünk, amit sok fa vesz körül, és egy kődobásra erdő van.

A garázsoknál sok mókust szoktam látni, és télen sok madár jár az etetőhöz, amit kiraktam.

A madarak eltűntek, még a rigókat sem lehet hallani.

A róka is látogatta a területet, és a vadmalac is látogató volt.

Kinézek az erkélyről és a sárguló faleveleket látni, most a nyár derekán!

Szinte szenved a természet, persze mi is, de talán ők ezt nem úgy érzik, mint mi emberek.

Sajnos erre nincs megfelelő válasz, mi miért van, csak a remény, hátha lesz változás.

Ez az átalakulás talán minden évszakra elmondható!

A négy évszak régebben még érezhető volt, szinte ez mára megszűnt, vagyis átalakult egy kevésbé élhető világgá.

Kiszáradnak a tavak, az erdei patakok, és csak nézni tudjuk, hogy pusztul az élővilág... és mi emberek nem tudunk segíteni.

A reggeli madárcsicsergést, amire ébredni szoktunk így nyáron a nyitott ablaknál, nem hallani.

Hiányzik...