Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.
(Publilius Syrus)
A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük.
(Paulo Coelho - A Zahír)
Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.
(Müller Péter - Szeretetkönyv)
Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet.
(Victor Hugo)
"Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom,
Ahol most élek, a lélegzet is fáj nagyon."
“Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s ,hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!”
"Ne bántsd meg azt, aki Téged szívből szeret,
Mert a szerető szív megbocsát, de soha nem feled!"
Egyenesen állva
mélyen meghajolni,
s szeretni
mindenkit
mindenért.
Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.
Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem
örökre - leírhatatlanul...
Ha most majd hazamész,
És nagy utcákon mész,
Nem kell, hogy hátranézz, mégis érezni fogod.
Nem kell, hogy visszanézz,
Csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat.
Azt én küldtem neked,
És ott marad veled,
És bármerre is járnál, majd magaddal viszed.
Az emlékem vagy.
Dallam vagyok semmi más,
nincs testem, csak lelkem
és hangulat,
és érzés, és érintés
vagyok csupán...
Nézek és látok,
és szeretem ezt a vad, kegyetlen
világot,
hisz bánat és bú, és öröm,
és könny,
és szerelem, és halál, mind egy,
mindegy, ha jön...
"Az életről tudom,hogy véges,de akadnak pillanatai,melyek felérnek az örökkévalósággal"
“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata"
"A kutya az egyetlen a világon,aki jobban szeret téged saját magánál."
"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."
Aludni...
hosszan, csendesen
nem álmodni, nem látni
ki fontos nekem
nem örülni, nem vágyni
nem szeretni...
csak feküdni mozdulatlanul
semmit sem érezni
csak a semmit élvezni
mert most az a jó
az a békesség
az a derű
az a teljesség.
Aludni...
hosszan, ezredéven át
elbújni Előle
ki úgyis mindent lát
hátha másfele néz
vagy eltakar a sötét
a szeme elől.
Aludni...
egyedül...
csendben...
észrevétlenül...
elrejtőzni...
Aludni...
Mióta elmentél,
úgy,
pontosan úgy tartom a kezem,
mintha tarkódat tartanám.
Mindenki azt hiszi bolond vagyok,
én pedig tudom.
Ennyi a különbség.
Kormányos Sándor :Mégis
Fényesre kopott perceket
őrízgetsz, tűnődsz, hogy lehet:
Elvették már őket százszor,
mégis itt vannak veled...
Csak amit vártál, az nincsen sehol.
Hiába vártad, nem jött el ma sem...
Majd holnap eljön. Eljön a csoda.
Hagyd a világot szélként át- s átfújni
életed lazaszövésű gyolcsán:
mintegy száradni kirakott ing, lobogj, lebegj,
hálásan szélszagusodva, ellenállás nélkül
- - hadd örüljön neked majd, ha ki fölvesz.
Olyan a csend, olyan néma,
hogy fel kell zokognom néha.
Megfordulok,- de merre menjek?
Hiszen Te nem vagy már sehol!
sehol már meg nem lellek, s mindig itt leszel valahol
Van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében...
Tán nem is kérdés,
inkább kiáltás...
Válaszra várva
visszhangzik bennem:
ki szeret engem?!