Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot."
"Ha szeretsz, megszűnik az idő. Minden igaz ölelés örökké akar tartani, s akit szeretek, nem tudom elereszteni, mert akkor újra kizuhanok a paradicsomból, és megint üres lesz az életem."
"Azt mondják, amikor meglátjuk életünk szerelmét, megáll az idő. Ez igaz. De azt nem mondják, hogy amikor ismét elindul, rettenetesen felgyorsul, hogy utolérje önmagát."
"Nem a szerelem mozgatja a világot. De érte érdemes élni."
Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél, s Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig legszívesebben kiáltanál...
Az élet mindig kivárja a kritikus pillanatokat, hogy akkor teljes ragyogásában mutathassa meg a fényes oldalát.
Coelho.
"Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyű tragédia történjen.
Néha elég egy mondat. "
“ Ma imádkoztam érted, és tudom,
hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg,
és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam.”
"Annyira lefoglalnak bennünket a világ dolgai, hogy megfeledkezünk
lelkünk titkairól. Pedig a lélek megszenvedi, ha felszínes életet él."
Megkérdeztem, akarja-e, hogy leírjam az érzéseimet, de nemet mondott.
- Ez nagyon személyes dolog, magadba kell zárnod. Hogyan is értékelhetném én? A te érzéseid, nem az enyémek.
... nem könnyű kimondani: Szeretlek!
... talán nem is szabadna...
De ha egyszer kimondom, mindennel együtt felvállalom, mert így érzem..
Nagy felelősség, mert aki őszintén szeret, nehezen mondja ki a szavakat....
Milyen hasonlóak vagyunk... és milyen mások...
Sok akadályt kell legyőznünk, hogy együtt lehessünk...
Sok akadály Benned rejlik... És én tudom, hogy nem szabadna elmenekülnünk az érzelmeink elől...
A legnagyobb hiba, amit tehetünk, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük, csak keveset tehetünk...
Viszlek magamon magammal,
múltam talapzatára állítalak,
és köréd fonom örökre
lelkem versekbe bujtatott
szép, könnyes hódolatát.
Fogadd el végre,hogy ér kudarc.
És századszorra állsz fel,akkor is tovább kell menni.
Értsd meg,hogy mindenki sír este és senki sem boldog mindig.
Hogy maga az élet miért ilyen,igen szeretném tudni. Szeretném tudni,miért azok az emberek hagytak cserbe,akikben a legjobban bíztam és miért az nem figyel,akit szeretek.És miért rohan el és miért veszít el mindent az ember.
De egyet tudok ezzel,ami menni akar,annak mennie kell és aki eltudott menni,azt soha többet nem kell,hogy se lássam se keressem,ha eltudott menni úgy volt a jó.
Szeretnék hinni a csodákban,de már már mind kifakult és a szabadságot pedig elzárták valahova,és nem találom a dolgokra a megoldást.
Mégis mosolyogva kelek még ha fáj is és nem akarom,hogy bárki is megkérdezze, mi történt.
Nincs sajnáltra szükség.
Az igazság az,majd egy nap újra szerelmes leszek.
Kevésre
tartlak,
hogy ne kelljen túl nagyot
csalódnom benned.
Fodor Ákos
„A legrégibb emberi kérdés:
a miért...
Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.”