Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod."
„Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg, s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak, előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad, idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad, minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed, gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd: A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett."
"Mennyi mindent láttam és mennyi mindent hittem!
És már tudom mi az igazság:
Hogy igazság nincsen!"
(FankaDeli)
Remélem egyszer megtudod majd, hogy többet jelentesz nekem, mint gondoltad volna.
Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani...
Hiába érzem ezt a tömény, minden fölött álló szeretetet, mégis félek. Félek, hogy Ő is csalódni fog bennem. Féltem Őt. És magamat is. Szívem egyik fele azt súgja, szeressek végre, minden határ nélkül, hisz annyi időt elvesztegettem. A másik felem óva int: vigyázz! Féltem Őt. És féltem magamat. Mert ha Ő csalódik bennem, nekem is végem lesz.
Tudod...amikor elszaladtam csak azt akartam látni, hogy érdekellek-e annyira téged hogy utánam gyere...
Ha szeretsz valakit borzasztóan nehéz nem látni őt többé.
Ha azt mondom, szeretlek, de nem ismerlek, akkor nem téged szeretlek, hiszen azt se tudom, ki vagy. Valakit beléd vetítek, aki nem te vagy, hanem csakis az én ábránd- és vágyvilágomban él. Rávetítem az arcodra, belelátom a lelkedbe, és azt hiszem, hogy te vagy.
Valakivel összetévesztettelek.
Amikor először láttalak nem tudtam, hogy ilyen erős érzelmeket fogok irántad érezni. Nem gondoltam volna, hogy az álmaim rólad fognak szólni és amikor meghallom a neved pillangók röpködnek majd a hasamban. Amikor először láttalak nem gondoltam volna, hogy szeretni foglak.
Semmi sem tart örökké. Eljön az idő amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akiről azt hittük sosem hagynak el. És mikor végre ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!
Nehéz elfogadni, mi a világot jelentette nem rég az mára nem más mint féltve őrzött emlék...
A boldogság olykor könnycseppekben mérhető. Egy könnycsepp egy csók, két könnycsepp egy ölelés, három könnycsepp egy szó, melytől sírni kezdesz, miközben mosolyra biggyeszted a szád. Várom az első könnycseppem.
Első nagy szerelem. Felnősz mellette, mindent érte teszel. Ő az első mindenben. Aztán minden álmod kártyavárként omlik össze. Az ő álmaiban már nem te szerepelsz. Itt az idő, hogy most végre TE magad légy az első a saját életedben. Megbocsájtasz és próbálsz felejteni. Majd szépen lassan egy újabb csónakot engedsz a közeledbe, ami melletted halad egy irányba. Addig, amíg jó..
Megint ott vagy minden szóban, mozdulatban, dalban, képben, a fejemben... a szívemben is? hová lett az az érzés amit irántad éreztem? talán még mindig meg van, csak egyszerűen annyi gyűlöletet, kétségbeesést és csalódottságot pakoltam rá, hogy lehetetlenség lenne előszedni? nem is előszedni akarom tulajdonképpen. kitörölni, semmissé tenni, egy sosevolt emlékké koptatni, hogy örökre eltűnj az életemből... de nem lehet, mert te voltál az aki megváltoztatott.
Az ember, akit a sors melléd rendel, soha sem akkor jön el, és soha sem úgy, ahogy várod. Lehet, hogy nehéz megtalálnod a benne rejlő kincset. De ő az, aki vigyáz rád és talán ő lesz az, aki megérinti a megérinthetetlent. Aki örökké szeret és elenged, ha kell. Egy napon ráébredsz, hogy minden múlandó és nincs ehhez fogható.
A korlátozó tényező: mindannyiunk életében van egy esemény, ami felelőssé tehető azért, hogy megálltunk a fejlődésben. Egy trauma, egy különösen fájdalmas vereség, egy szerelmi csalódás, vagy akár egy győzelem, amit nem tudtunk megfelelően feldolgozni. Ez az esemény gyávává tesz, és nem tudunk továbblépni.
Minden élet csak ennyi? Az ember akar valamit, építget, rakosgat, törekszik erre-arra… aztán vége.
Wass Albert
Csak te hiányzol változatlanul, végérvényesen, mert még mindig szeretlek és ez a folytonosság csak megerősít érzelmemben.
Oravecz Imre
Szeretnéd tudni, mit tartanak az emberek a boldogságról? - Azt, hogy a szépség pillanata örök időkig tart.
És miért mennek el a boldogságuk mellett, miközben mindannyian boldog életre vágynak? - Mert legtöbbször a boldogságot próbálják magukhoz csalogatni, s nem ők emelkednek fel a boldog pillanatokhoz.
Tatiosz
De hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.
Coelho.
Daltalan éjjel
bánatomat altatom.
Könnyet fúj a szél.
Szabolcsi Erzsébet
A bonyodalmak
ott kezdődnek
hogy talpunk
nem ismeri a fűvönjárás
boldogságát.
Nem tudom, vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi szemek mélységeit.
Mi van azokban a mélységekben, hogy láthatatlan sugarak szállnak belőle elő? És miért más minden sugár? Miért hideg ebben a percben? Jégnek a sugara és tűznek a sugara. Néha simít, mint a bársony, néha szúr, mint a tövis, néha üt, mint a mennykő.
Gárdonyi Géza
Bármi gondod van az életben,
végy elő egy verses könyvet,
vagy a megoldást,
vagy a megnyugvást megtalálod benne.
Mi volt, Öreg, a legjobb? – Játszani.
S aztán? Hagyd a gyerekkort! – Játszani.
Vágyni a nagy világba? – Játszani.
Készülni szent csatákra? – Játszani.
Mások könnyét törülni – Játszani.
Gyermekednek örülni? – Játszani.
Hinni sajtát magadban? – Játszani.
Bort, pénzt, nőt tékozolni? – Játszani.
Istenekkel dacolni? – Játszani.
Költőkkel égbe szállni? – Játszani.
S ha jött csoda, akármi? – Játszani.
Tudtál te lelkesedni? – Játszani.
Ez a legtöbb? csak ennyi? – Játszani.
Elég. Én mást szeretnék?... – játszani!
S hiszem, többnek fogok még – ...látszani!
Vigyázz, kardom öl! Bolond vagy, Öreg!
– Távozz, ne zavard a köreimet!
Szabó Lőrinc: Tücsökzene
Szerettem őt.
Ezért menni hagytam a maga útján...
De a múlt mindig velünk marad. Arra várva, hogy összekuszálja a jelent.
Elmegyek - mondta - és azt akarom, hogy tudd:
Visszajövök. Szeretlek, mert...
- Ne mondj semmit - szakította félbe Fátima -
Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell
hozzá semmi indok...
Paulo Coelho: Az alkimista
További ajánlott fórumok: