Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

"Hová mész, ha magányos vagy?

Követni foglak,

Amikor a csillagok elszomorodnak."

Azt kérded tőlem,

mit akarok tőled,

és én nem tudom a választ.

Csak azt tudom,

ha meghallom a hangod,

akkor én boldog vagyok,

csak azt tudom,

szeretném

kékre festeni életednek az egét,

soha ne takarja felhő a Napodat.

Én csak azt tudom,

hogy szeretném lebontani a tornyokat,

hogy semmi ne akadályozza

a világ zenéjét,

hogy hozzád eljuthasson

Én csak azt tudom,

hogy szeretnék olyan világot neked,

ami olyan,

mint egy óriási gyönyörű festmény,

mely mellett minden más festmény eltörpül.

De tudom, nem tehetem.

S mert a napod nem tudom az égen tartani,

hát elmegyek a sötéttel barátkozni,

hogy megtaláljam benne a szépet,

hogy Neked ajándék ajándékozhassam.

Szerelem

Te élsz bennem? Vagy

én benned? Mindegy. Egyek

vagyunk. Örökké.

"How could I face the faceless days If I should lose you now?"

Hogy is nézhetnék szembe az arctalan nappal, mikor épp most veszítelek el?

Ha volna fényképezőgépem - mondtam -, mindennap lefényképeznélek. Akkor emlékezhetnék, hogy milyen voltál életed minden egyes napján." "Mindig ugyanolyan vagyok." "Nem igaz. Folyton változol. Mindennap egy kicsit. Ha tudnám, megörökíteném." "Ha olyan okos vagy, miben változtam épp ma?" "Egy tizedmilliméterrel magasabb lettél, például. A hajad is egy tizedmiliméterrel hosszabb. És a melled is nőtt egy tized...." "Nem igaz!" "De igaz." "De NEM." "De igen." "És még miben, te nagyokos?" "Egy kicsit boldogabb lettél, és egy kicsit szomorúbb." "Vagyis a kettő kioltja egymást. és én maradok ugyanolyan." "Egyáltalán nem. Az, hogy egy kicsit boldogabb lettél, nem változtat azon, hogy egy kicsit szomorúbb is lettél. Mindennap mindkettő, ami azt jelenti, hogy most, ebben a minutában vagy a legboldogabb és a legszomorúbb egész életedben." "Honnan tudod?" "Csak gondolj bele. Voltál már boldogabb, mint most, hogy itt fekszel a fűben?" "Nem, azt hiszem, nem." "És voltál szomorúbb?" "Nem." "Tudod, ez nincs mindenkivel így. Mások például a húgaid mndennap boldogabbak. És megint mások, mint például Beyla Ash csak szomorúbbak lesznek. És van, aki hozzád hasonlóan mindkettő." "Na és te? Te is most vagy a legboldogabb és a legszomorúbb egész életedben?" "Hát persze." "Miért?" "Mert semmitől nem vagyok boldogabb és szomorúbb, mint tőled."

(Nicole Krauss - A szerelem története )

Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.

A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.

A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.

Kempis Tamás

"Aki nyitott szemmel jár, és észreveszi azt az embert, akiről mindig is álmodott, az tudja, hogy a szexuális energia megelőzi magát a szexet. A legnagyobb gyönyör nem is a szeretkezés, hanem a vágy, amit közben éreznek. Ha már nagyon nagy lánggal ég a szenvedély, akkor jöhet a szex, hogy befejezze a táncot, de soha nem az övé az első lépés..."

Paolo Coelho: Tizenegy perc

Szívembe írtalak

és megjelöltelek

szeretetem örök pecsétjével,

de szabad vagy mégis.

Nem azért szeretlek,

hogy egyetlenem legyél,

s hogy végre magamhoz kössem

csillagsorsodat.

Istent csodálom benned.

Puszta létedben a teremtés

szépségét ízlelgetem.

Mehetsz vagy maradhatsz kedvedre,

imámban őrizlek,

s míg élek, áldani fog a lelkem.

"Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád."

/Márai Sándor/

"Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal."

Wass Albert

Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,

óvtál is, mint anya fiát;

bűn volt az is, ha megölellek,

s bűn volt távolról nézni rád?

táncoltam én is és te is,

sírtál értem, s miattad is,

szemünkben zöldellt a harag,

míg egyszer rajtakaptalak,

hogy szeretsz; s én is tettenérten

pirultam el. Azóta értem,

hogy kettőnk kölcsönös dühe

nem fog elmúlni sohase.

Szilágyi Domokos: Haragban

Szomorú bámészkodni ténferegve,

mások fölött felragyogó egekre,

mások felé forduló mosolyokra.

Csitítva altatom

elnyűtt...kínom,

ringatva lelkem

fáradt sóhaján,

és hangtalan suttogva

kérlelem a csöndet,

hogy hallgasson rólad

e hosszú éjszakán.

Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy beléd mart. Tette híradás: valamit nem látsz, nem értesz, ezért nem is helyezed el megfelelően magadban, vagyis a világban. Kiváltottad ellenszenvét, netán a dühét is lényednek valamelyik vonatkozásával, amit ezek szerint tehát nem tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél vele mást. Másfelől viszont az, hogy támadó indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének a bizonyítéka. Reagál rád. Voltaképpen hálásnak kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd. Ha nem igaz is, amivel vádol, valamiképpen jellemző rád. Ellenséged nélkül semmire se mennél. Ő miattad „veri költségbe magát", hibázik, akár tudja, akár nem: kárt okoz magának, bánt egy másik embert, holott az semmire se jó, ha csak arra nem, hogy annak a révén, amivel bántani akart, te megtudj valamit magadról, amit különben, e lecke nélkül nem vehetnél észre.

És aminek úgy látszik, most van itt az ideje. Nem az ő hitványsága értékes, hanem amit általa te magadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem kell mondanod. Úgysem értené. De a felkínált bilincset és láncot ne fogadd el, ne játszd el a rád osztott szerepet: ne ítélkezz, ne mérkőzz! Gondolkozz. Maradj szabad. Ennél nagyobb győzelem nincs.

Féltelek a hívó szavaktól

A titkoktól, álmoktól

A mástól, az idegentől

A szépségtől, bizonytalanságtól

Féltelek az édes ízektől

Az izgató remegéstől

A kacagó szépségtől

A vágytól, a szeszélytől

Féltelek az elmúlástól

A fekete csendtől

Az üres napoktól

A homálytól, tehetetlenségtől

Féltelek, hogy elhagysz, hogy elhagylak

Lépteim üres nyomok a Semmiben

Meghalunk, és elveszik Minden.

Nemes Nagy Ágnes:

FÁK

Tanulni kell. A téli fákat.

Ahogyan talpig zúzmarásak.

Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,

hol a kristály már füstölög,

és ködbe úszik át a fa,

akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,

vadkacsa néma szárnyait,

s a vakfehér, kék éjszakát,

amelyben csuklyás tárgyak állnak,

meg kell tanulni itt a fák

kimondhatatlan tetteit.

Nem akarom elűzni álmaim.

Nem akarom kioltani vágyaim.

Nem akarom megtűrni láncaim.

Csak boldog akarok lenni...

Nem akarom legyűrni a sírás könnyeit.

Nem akarom elhagyni a szárnyalás emlékeit.

Nem akarom kitörölni az öröm képeit.

Csak boldog akarok lenni...

Nem akarom kimondani eszem átkait.

Nem akarom megismerni szívem árnyait.

Nem akarom megmutatni lelkem romjait.

Csak boldog akarok lenni...

Nem akarom érezni a magányt.

Nem akarom megszokni a hiányt.

Nem akarom kivárni a talányt.

Csak boldog akarok lenni...

Nem akarom látni mások boldogságát.

Nem akarom újra átélni a csalódás iszonyát.

Nem akarom kiállni a felejtés próbáját.

Csak boldog akarok lenni...

Nem akarom hallani az önsajnálat hangjait.

Nem akarom elhinni álszent szavait.

Nem akarom elfogadni életem romjait.

Csak végre boldog akarok lenni...

Neved - fekete dörrenés -

fájva visszhangzik bennem, és

felveri minden pillanat

emlékedet és nyugalmamat.

Neved, mint elitélt felett

ha a halálos dob pereg,

szakadatlan és süketen

dobol elkínzott idegeimen.

Nem akarlak és rád gondolok,

gyötrődve és gyűlölve, hogy

egyszer megízlelt húsod után

kiált minden kis porcikám.

Nem akarlak és rád gondolok,

menekülnék és nem tudok,

nyugalom kellene, béke, csend,

de itt visszhangzol, idebent,

agyamban és véremben és

sohse szűnik e hangos büntetés

és csak fuldoklom - óh, fekete láz!

mint pap, kit az isten lelke ráz.

Szabó Lőrinc: A megszállott

Gyűlölöm a napot, mert érinthet Téged.

Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel.

Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet.

Elmondani nem lehet, úgy SZERETLEK Téged

"Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!"

(Anthony de Mello)