Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! fórum

Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
1195. Kajati
tegnap 19:22

Van egy szó..."szeretlek"...ami mindennél többet jelent, egyetlen szó, amit nem kell magyarázni, körülírni. Egy szó, mely ebben a világban lassan elveszíti a hatalmát, mert sokan...nagyon sokan, soha nem ismerik meg milyen igazán szeretni. Vágynak rá, de félnek megélni, félnek igazán közel engedni...és csak mondják, leírják megszokásból, és rettegnek, hogy egyszer eljön az a nap, amikor valóban megérinti őket ez az érzés...aztán mindennél jobban félnek, hogy elveszítik.

Pedig ez a szó gyönyörű, és ha valaki bátran és őszintén kimondja, olyan hihetetlen nyugalom árad szét sejtjeiben, mely kinyitja a lélek láthatatlan kapuját, s a végtelenbe létezik tovább♥️

1194. Kajati
jún. 15. 19:10

Ady Endre : Sorsunk


Van az életben egy-egy pillanat,

Erősnek hisszük szerfelett magunkat,

Lelkünk repül, száll, magával ragad,

Bús aggodalmak mind hiába húznak.

Csalóka álmok léghajóján

A vihar szépen fellegekbe tüntet,

Míg lenn a földön kárörvendő,

Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.


Van az életben egy-egy pillanat,

Hogy nem várunk már semmit a világtól,

Leroskadunk bánat terhe alatt,

Szívünk mindenkit megátkozva vádol.

Míg porba hullva megsiratjuk,

Mi porba döntött,- sok keserű álmunk,

Nincs egy szem, könnyet ejtsen,

Míg testet öltött fájdalmakká válunk.


Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,

Szívünk a vágyak tenderén evez,

Hajónkat szélvész, vihar összetépi,

De egy zord erő küzdelemre készti.

Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,

Nincs egy reményünk, mely valóra válna,

Míg sírba visz az önvád néma átka.

jún. 15. 19:02

"Mindig minden változik, csak egy nem. A földünk ma is ott van, ahol Árpád rátalált. Járnak-kelnek rajta, tegyék. Szabályozzák a folyókat, városokat építenek, falvakat pusztítanak, de nem csak az ember, hanem a természet is. Határokat húznak és fákat vágnak ki. Pusztít a török vagy a jégár. Éppen amelyik. Aztán a sebek begyógyulnak, és Árpád népe még mindig ott él. Éppen másokkal, vagy magában. Bár talán éppen úgy nem élt sosem. Ilyenek vagyunk mi. Ahol a templomunk és iskolánk van, ott otthon vagyunk. Az mutatja meg az irányt."

/Bauer Barbara/

1192. Kajati
jún. 15. 16:49
💕Akinek fontos vagy, az keres. Aki szeret, az látni akar. Aki örömét leli benned, az veled akar lenni. Aki veled akar lenni, az szakít rá időt.💕
jún. 11. 16:24

Aranyosi Ervin: ˝Álom a szeretetről


Volt egy szép álmom,

álmodtam én,

szebbé varázsolt

mindent a fény!

Szeretet fénye

szállt énreám,

tükröznöm kéne,

biztatott anyám!


Volt egy szép álmom,

s átéltem én,

amit kiküldtem,

elindult felém!

Szeretet fénye

kezdett hatni ránk,

általunk jobb lett

az egész nagy világ!


Refrén:


Bár szeretne minden ember,

dacolva a félelemmel,

egymásnak szívébe látnánk,

mind-mind jó emberré válnánk!

Bár szeretne minden lélek,

s értené, amit beszélek,

a szeretetünk felemelne,

s az ember boldogságra lelne!


Volt egy szép álmom,

valóra vált,

szeretet-fényem,

mást megtalált!

Mind visszakaptam,

s adtam tovább,

s megéltem végre,

a földi szép csodát!


Refrén:


Bár szeretne minden ember,

dacolva a félelemmel,

egymásnak szívébe látnánk,

mind-mind jó emberré válnánk!

Bár szeretne minden lélek,

s értené, amit beszélek,

a szeretetünk felemelne,

s az ember boldogságra lelne!


Szeretet fénye

kezdj el hatni ránk,

általunk jobb lesz

az egész nagy világ!˝

1190. Kajati
jún. 10. 18:27

Valami megváltozott.

Érezlek. Kinyújtom a kezem.

Hozzád érek.

Magamba szívom illatod,

bőröd, érintésed, csókod.

Adni akarok. De mégis.


Valami megváltozott bennem.

Félek. Másképp. Máshogy.

Itt vagy. Nézlek.

Szememmel simogatlak.

De mégsem bújok úgy Hozzád,

ahogy a szívem igazán vágyna rá.

Rád.

Mert félek.


Hogy újra fájni fog.

Hogy elhiszem azt,

ami nincs is ott.


Hogy elveszek az ölelésedben

aztán újra a semmibe zuhanok.


Itt vagyok. De. Félek.

Mégis...itt vagyok.

Mozdulatlanul a félelmek,

a fájdalom, a múlt

és a remény fogságában.

Érzek. Érezlek.


De vajon Hozzám érsz-e valaha úgy,

hogy mindent elfelejtsek,

tartod-e úgy a szívem,

hogy Hozzád bújjak

és higgyek Benned újra?


Katalin Natalia

Egyszer Szerelem

jún. 8. 18:37

˝A legrövidebb idő is mindenre elég, ha jól felhasználjuk.˝


/Jules Verne/

jún. 4. 17:04

Tamás István: ˝Ne félj Magyar!


Nem találom hazám, bármerre is járok,

amerre nézek, mindenütt elvesztek az álmok.

Ellopott gyárak, földek, omladozó házak,

átok földje maradt Nagy Magyarországnak.


Hová lett az ős hit? Hol van a Nemzetem!

Istenben, emberben Trianont keresem.

Fáj a szívem nagyon, elorozták lelkem,

segítsd meg népemet irgalmas Istenem!


Harangokkal zúg a szél, a Kárpát-medencében,

Igaz Magyar szívekbe mar, a Trianoni szégyen.

Legyünk hát bátrak, szóljunk most szabadon,

ne legyen több könnycsepp a fájdalmas arcokon.


Nemzetiszínű zászlókat, lobogtat a szél,

emeld fejed magasra, ne félj Magyar, ne félj!

Égi dalként zengjen, a Nemzet Himnusza,

emlékezz hát Magyar, a gyászos Trianonra!˝

1187. Kajati
máj. 28. 04:09

,,A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan, ki kicsoda.

Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kavarognak, és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van.

Ki az?

Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon.

Csak néha tudják meg egymásról az igazat.

Néha.

És csak akkor, ha már késő."


Wass Albert - A funtineli boszorkány

1186. Kajati
máj. 27. 18:18

„Vannak olyan napok, amikor azt hisszük, senkinek sem vagyunk fontosak, eleresztett a világ. És hajlamosak vagyunk akkor mi is elereszteni magunkat.”


Kornis Mihály

1185. Kajati
máj. 26. 18:44

Falu Tamás: Könny voltál


Könny voltál, aki gördült,

de visszafolyt a szembe.

Öröm voltál, aki feltört,

de nem ért el szívembe.


A sors voltál, ki küldi,

s visszahívja a törvényt.

Jövő voltál, mely nem lesz,

s a múlt, mely meg nem történt.


Még arckép sem lehettél,

csak sűrű, sűrű fátyol.

Már azt is elfeledtem,

hogy örökre hiányzol.

máj. 26. 17:22

Gyulai Pál: ˝A hősök sírja


Egy sírban, az erdő-szélen,

Háromszáz hős alszik mélyen,

Mély sebekkel eltemetve,

Emlék nélkül, elfeledve.

De lehajlik a zöld erdő,

Rájok élő koszorút sző,

És mint álmaik haragja,

Harsog, zúg a bérc patakja,

Éjfél tájban, sírjok ormán,

Felgyúl néha egy-egy villám,

És felindul a természet,

A menny mintegy leborúl,

S mintha volna végitélet,

Mindent egy hang kiált túl.

Mintha trombiták harsognák

Nem veszett el a szabadság,

Az igazság ünnepel!

Lelkünk szélyeljár a légben,

Örök bíró él az égben,

Nem estünk hiába el!˝

máj. 20. 16:14

Reményik Sándor: ˝Pünkösdi szomorúság


A Lélek ünnepén

A Lelket lesem én.

A Lelket, amely több, mint költemény.

A Lelket, amely sosem volt enyém.

A Lelket, amely sosem lesz enyém.

A Lélek ünnepén

Szomorún zendül egyetlen igém:

"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...˝

máj. 19. 14:39

Benedek Elek: ˝Piros pünkösd napján


Nyílik már, nyílik már

A pünkösdi rózsa,

Eredj, lányom, gyöngyvirágom,

Szakassz egyet róla.

Szakassz egyet róla,

Tűzd a kalapomba,

Virágosan, bokrétásan

Megyek a templomba.


Nem illik a virág

Nagyapó kalapján.

Illik bizony, gyöngyvirágom,

Piros pünkösd napján.

Piros pünkösd napján

Mosolyog az ég is,

Ide azt a piros rózsát,

Hadd mosolygok én is.


Rózsa, rózsa, rózsa,

Szép pünkösdi rózsa!

Eredj, lányom, magadnak is

Szakassz egyet róla!

Egyet a hajadba,

Egyet kalapomba,

Virágosan, bokrétásan

Megyünk a templomba!˝

máj. 12. 15:16

Balog Miklós: ˝Égbe ment Király


Ó, győztes Úr,

Te égbe ment Király,

Uralmad végtelen !

Téged imád

néped, mely visszavár

nagy hittel szüntelen.

Te készíted helyünket

Atyánknak házánál ,

hol gondjaink megszűnnek,

s lelkünk otthont talál.

Mit álltok itt

égre emelt szemmel,

bús tanítványai?

Elméteket

égi értelemmel

meg fogja áldani.

És visszatér majd egyszer,

ahogy most mennybe szállt,

Áldásra tárt kezekkel,

beváltva szent szavát.˝

máj. 2. 16:16

˝Gyerekként sokat küzdöttünk azért, hogy megtanuljunk biciklizni. Ha elestünk, leporoltuk magunkat, és visszaszálltunk a nyeregbe. Mindezt addig folytattuk, míg oly természetessé nem vált a biciklizés, mint a levegővétel. De amikor felnőttként próbálunk ki valami újat, érdekes módon többnyire beérjük egyetlen próbálkozással, mielőtt eldöntenénk, megy-e ez nekünk. Ha az első alkalommal nem járunk sikerrel, vagy kicsit is bénának érezzük magunkat, rögvest kijelentjük, hogy ezt nem nekünk találták ki, ahelyett, hogy adnánk magunknak még egy esélyt. (...) Érdemes tehát a gyermekkori kitartásunkat leporolni kissé, amikor valami újba vágjuk a fejszénket.˝

/Caroline Webb/

máj. 1. 16:43

Tóth Enikő Enci: ˝Májusi esték...


Májusi estét

hogyha keresnéd,

Nap lemenőben, a hegy fedi testét!


Utcai lámpa

fénysugarába

borzol a szél, vele készül a nyárra!


Díszek a fákon,

erdei ágon,

Hold beragyoghat a régi faházon!


Csipke a habja,

nézz a patakra,

fénnyel a csillag megsimogatja!


Réti virágra

hullik a pára,

este a sátra, mi újra lezárja!


Padra leülve,

létbe merülve,

szép szerelem repül épp ma hevülve!


Táncol a lélek,

gyúlnak a fények,

májusi este a titka feléled...˝


Forrás: [link]

ápr. 13. 18:51

˝A hála csodája az, hogy olyan mértékben változtatja meg az érzékelésedet, hogy átalakítja a világot is, amelyet látsz.˝

/Robert Holden/

ápr. 11. 19:48

Aranyosi Ervin: ˝Teremtő varázslat


Nevess a szélbe,

hadd simogassa arcod!

Szeretve, végre élve,

tedd csak le minden harcod!


Inkább csak éld a létet,

s figyeld benned a békét,

s őrizz csak száz emléket,

s hagyd csak, ne várd a végét!


Legyél egy a világgal,

pont úgy, hogy tudsz is róla,

világod mindensége,

mintha belőled szólna!


Nevess együtt a Nappal,

veszítsd el minden gondod,

ne küzdj sértő haraggal,

jobb, ha szépséged ontod!


És tanulj fűtől, fától,

tudd meg, mi is az élet,

milyen volt apró magként,

és felnőve, mivé lett!


A gondolat hatalma,

teremtsen szebb világot,

légy ott a jelenben ma,

általad legyen áldott!


Csak hagyd, hogy megtörténjen,

kívülről nézd a létet,

s csodáld, ahogy történik

a nagy varázslat véled!˝

1176. Kajati
ápr. 7. 14:31

Az élet folyamatosan változik.

Elveszíted a szerelmet.

Elveszíted a barátokat.

Elveszítesz olyan részeket önmagadból, amelyekről sosem gondoltad volna, hogy eltűnnek.


És aztán, egyszer csak, anélkül, hogy észrevennéd, másképp ugyan, de minden vissza tér hozzád.

Új szerelem érkezik.

Jobb barátok jönnek.

És egy erősebb, bölcsebb TE néz rád vissza a tükörből.

márc. 31. 16:12

Kosztolányi Dezső: ˝Húsvét


Már kék selyembe pompázik az égbolt,

tócsákba fürdenek alant a fák,

a földön itt-ott van csak még fehér folt,

a légen édes szellő szárnyal át.


Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe

viszik a zavaros szagos vizet,

a lány piros tojást tesz el merengve,

a boltokat emberraj tölti meg.


S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,

megrészegül az illaton a föld,

s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –


kelet felől egy sírnak mélyiből,

elrúgva a követ, fényes sebekkel

száll, száll magasba, föl az isten-ember.˝

márc. 25. 13:07

Rozványi Dávid: ˝Gyümölcsoltó Boldogasszony - A puszták éneke


Néha rácsodálkozom,

mily bölcs a nép, melyből származom:

Gyümölcsoltónak nevezik e napot,

mikor az angyal jó hírt hozott,

hogy gyermek születik,

ki Jézusnak hívatik,

s hogy véget ér két ezredév,

míg Messiást várt a nép.


Még nem látta senki sem,

hogy hordozod Isten ígéretét,

ahogy az oltott ágban sem lát

senki sem gyümölcsöt.

Méhed álmot hordozott,

s a tavasz új nyarat ígért,

hogy kinyílnak a kapuk,

s felragyog az ég.


Csak várni kell, hinni,

s kitartani zárt ajtók mögött,

mert Isten nem késlekedik,

a Megváltás megérkezik,

az Úrra lelkünk nem hiába vár.˝

márc. 24. 08:36

Bányai Ferencné: ˝A mi hősünk


Győztes Hősnek jár a pálma,

Virágeső hull útjára,

Hozsánnát zeng ezer ajak,

Tárva-nyitva ajtó, ablak.


Áldott, ki az Úr nevében

Jöttél hozzánk! Vártunk régen.

Nagy az öröm, nincsen lárma,

Boldogan jár házról-házra.


Bűn, betegség, baj megszűnik,

Ördög hada mind eltűnik.

Ahol szelíd, szent alakja

A szívet meglátogatja.


Hozza a hitnek malasztját,

Kegyelmének gazdagságát.

Reménységet, szeretetet,

Vigaszt, erőt, békességet.


Teljesülve a szív vágya,

Lelkünkből felszáll a hála…

Jézus nevét zengi ajkunk

Néki térdet, fejet hajtunk.


Ő a mi legnagyobb hősünk,

Kit imádva dicsőítünk.

Legyen áldott ki Őt adta,

Nekünk örök diadalra.˝

márc. 15. 19:49

Donászy Magda: ˝Március 15.


Melegebben süt ma a nap

elmúlt már a hosszú tél.

Minden házon zászlót lenget

a víg márciusi szél.

Magyarország szabadságát

ünnepeljük e napon,

Háromszínű magyar zászló

Azért leng a házakon.˝

márc. 11. 20:49

Somogyi Zsolt: Mindenkinek megvan a maga keresztje


Hogyha úgy érzed, hogy rossz hozzád az élet,

Mert a boldogságról nem mond szép meséket.

Van, hogy másnak nyílnak néhanap a rózsák.

Nem kerülheti el senki sem a sorsát.

Bárhogy hull a könnyed, ne vedd a szívedre!

Mindenkinek megvan a maga keresztje.


Minden nagy bánatnál van egy nagyobb bánat,

Hiszen az embernek annyi minden fájhat.

El nem ért nagy álmok, elveszített társak,

Sebek, amelyek egy életen át fájnak.

Annyi minden csalhat könnyet a szemekbe,

Mindenkinek megvan a maga keresztje.


Túl leszel majd egyszer minden csalódáson.

Nem azért van a szív,hogy örökké fájjon.

Akármilyen hosszú, nem örök a tél se,

És a legszebb rózsák neked nyílnak végre.

Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe:

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

márc. 11. 20:40

"Legyen előtted mindig út

Fújjon hátad mögött a szél

Melegen süsse arcodat a nap

Az eső puhán essen a földjeidre

S míg újra találkozunk,

hordozzon tenyerén az Isten"

(Ősi Ír Áldás)

márc. 11. 17:57

Gyimóthy Gábor: ˝Nyelvlecke


Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Milyen nyelv a magyar, s hogy hát

Európába hogy` került?


Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,


És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak ezt itt:

Ember, állat hogy` halad?


Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépkedek.


Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?


A vaddisznó, hogyha rohan,

Nem üget, de csörtet – és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?


Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, mért nem lohol?

Mért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.


Aki tipeg, mért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, –

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés sem rebegés!


Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.


Lábát szedi, aki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér.

Más nyelven hogy` mondjam el?


Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó – egy kép – egy zamat!


Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, mért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?


Bandukló mért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?


Nem csak árnyék, ami suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.


Aki cselleng, nem csatangol,

Ki "beslisszol", elinal,

Nem "battyog" az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!


Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?


Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondod ezt németül?


Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.


Ám egy másik itt tekereg,

– Elárulja kósza nesz –

Itt kóvályog, itt ténfereg.

Franciául hogy` van ez?


S hogy a tömeg mért özönlik,

Mikor tódul vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?


Aki surran, mért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet...!˝

márc. 8. 18:50

Mezei Zoltán: ˝Nők napjára


Ha a nőnap nyáron volna,

Rózsát kötnék egy csokorba.

Szegfűt vagy búzavirágot.

Megérdemlik azt a lányok!


Ha a nőnap ősszel volna

Lombot kötném szép csokorba

Tarkát, sárgát, pirosat,

Köszöntse a lányokat!


Hideg télben fenyőágat,

Bogyót szednék minden lánynak.

Piros láncot fűznék össze,

A lányokat hadd köszöntse!


Tavasszal nem telik másra,

Csak néhány szál ibolyára,

És ha az nincs, fogadjátok

szívesen a hóvirágot!˝

márc. 1. 15:21

Reviczky Gyula: ˝Tavaszodik…


Tavaszodik már az idő,

Beköszönt a napsugár.

Lelkem édes gondolatja

Fönt, a felleg-honba’ jár.


Nem tudom, de olyan édes

Még a bánat is nekem,

Kék egével, napsugárral

A tavasz ha megjelen.


Kedves ábránd langy fuvalma

Vonul át a lelkemen.

Szép világ van, azt regéli,

Messze, túl a tengeren.


S hallgatom, bár ismerem jól,

Milyen az a szebb haza.

Halkan intek: Voltam én már,

Voltam én ott valaha!


Az a sugár, az az illat

Nem idegen énnekem;

Ha sivár az élet útja:

Gyönyörűnek képzelem!˝

1166. Kajati
febr. 25. 18:39

"Olykor kegyetlenül elfáradunk.

Olyan lesz a lelkünk, mint egy üresre rámolt doboz. Nem látjuk a kiutat semmiből, kilátástalannak és céltalannak tűnik az élet.

Belefáradunk a mindennapokba, úgy éljük meg, mintha nem lenne ránk szüksége a világnak, azt érezzük, hogy egyedül vagyunk, társtalanok és magányosak. Előkúszik a sarokból a depresszió sötét árnya, észrevétlenül teríti ki ránk a szárnyait, és eljutunk oda, hogy semmi sem érdekel. Hogy a mindennapi létezés is egy teher a számunkra.

Szürkék lesznek a virágok, színét veszti a táj, és a lelkünk gyászba öltözik. Mindenki átélte ezt egyszer legalább az életében. És mindenki pontosan ilyen jól tudja azt is, hogy elmúlik.

Mert mindig van valaki, akinek fontosak vagyunk. Akinek szüksége van ránk. Aki számít arra, hogy te létezel.

Mindig van valahol egy virág, aminek olyan a színe, mint a lelkedé.

Tűzpiros vagy éppen búzavirágkék. És csak arra vár, hogy közel hajolj, megillatold csukott szemmel, és elképzelj egy hatalmas mezőt, telis tele ezzel a csodával.

Mindig van valahol egy pohár illatos vörösbor, amibe ha belekortyolsz, régi idők dércsípte szüretei jutnak róla eszedbe, a nagymamád ölelése, ahogy kitöltötte neked az első pohár mustot még langyosan a pohárba.

És létezik egy hely, ahová visszavárnak. Lesik a lépteidet, várják a hírt, hogy mikor érkezel. Mert téged nem helyettesíthet senki más. Csak te tudsz úgy nevetni, ölelni, mókázni vagy éppen meghallgatni másokat.

Mindig van egy zene, amit ha meghallasz, felhangosítod a rádiót és elfelejted, hogy nem érzed jól magad a bőrödben.

Mindig van kiút. Mindig van remény. Mindig van valaki, aki csak rád számíthat. Minden évben eljön a nyár, hogy kitárd a lelked a Nap felé, és átjárjon az élet örömmámora: ismét van esély egy új életre. Megismerni új embereket, elolvasni új könyveket, megismerni újabb titkokat, mindig van esély egy új boldogságra.

Még akkor is, ha most minden szürke, és nem hiszed el. Nem hiszed, hogy lesz ez máshogy is. De eljön. Csak higgy benne. Másképp nem megy. És annak, aki hisz, annak határtalanok a lehetőségei.

A világ nem szürke.

A világ színes. És csodaszép.

És csak rád vár, hogy szeresd benne magad, és szeresd azt, amiben élsz."

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook