Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! fórum

Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
tegnapelőtt 18:27

Juhász Gyula: Emlék


Egy arc fölbukkan néha a homályból,

Hová eldugta őt a feledés,

Egy régi társnak arca, aki bátor

Tekintetével a lelkedbe néz.


Elhunyt napok és elfakult vidékek

Feléd ragyognak ismét hirtelen,

Fölzendül elnémult szavak zenéje

És lelkeden, lehangolt hangszeren


Ábrándjaid eljátssza újra múltad,

Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...

A feledés homályából kibukkan

Egy régi arc és feléd mosolyog.

okt. 10. 22:09

"Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei."

/Paulo Coelho/

okt. 3. 19:30

Juhász Gyula :Október


A fény arannyal öntözi még

A szőke akác levelét,

De ez a fény, megérzem én,

Már októberi fény.


Az alkony lila fátyla alatt

Tarka tehenek hada halad,

Vígan elbődül, hisz haza tart,

De ez már őszi csapat.


A kertben tarkán égő színek,

Virágok, dúsan vérző szívek,

Rajtuk az este harmata ring,

De ez már őszi pompa mind.


Fényt, krizantént, dalt, harmatot

Lelkemben vígan elringatok,

Megszépül lassan, ami rég volt,

De ez már októberi égbolt!

okt. 2. 16:53

"Örök barátság csak ott lehetséges, ahol örök jóság lakik."

/Brunszvik Teréz/

szept. 28. 09:23

Wass Albert :

Alkonyati rózsák



Mikor az élet mámoros királya

kékes palástot öltve elhaladt,

rejtelmes, égő kelyheit kitárja

a rózsaszínű őszi alkonyat


Ó délibábos alkonyati rózsák...

Ó őszbe szálló, szép álom-hajó...

szökött napunkat újra visszahozzák,

csak hinni kell, csak hinni, hogy való...


Mikor a fátylas őszi hervadásra

reálehel az alkonyat varázsa,

a múlt nyaránál fényesebb a fény...


Az elmúlást ki soha nem csodálta,

akinek nincs egy délibábos álma:

Szegény a lelke, jaj, nagyon szegény...

szept. 24. 07:08

Hermann Hesse: Lépcsők



"Miképpen elhervad mindig a virág,

s öregkor elől kitér az ifjúság,

úgy tűnnek fel az élet lépcsői mind,

és minden bölcsesség, minden erény is

idején virít, örökké nem tarthat.

Ha hívja az élet, a szív legyen csak

búcsúzásra és újrakezdésre kész,

hogy bátorsággal, mit sem szomorkodva

más, új kötéseknek, adja át magát.

Mert minden kezdetben varázs rejtezik,

amely megoltalmaz, és élni segít."

szept. 23. 20:12

Várnai Zseni: Őszi dal


A nyár szerelme forró és merész,

de édesebb az őszi napsütés,

a csókja már nem éget,mint a láng

csak simogat,mint egykor jó anyánk,

szívünkre könnyű,enyhe fénye hull...

és mindennap korábban alkonyul,

korábban alkonyul.


Az ősz szerelme,mint a kósza szél,

hol lágy zene,hol vészes szenvedély,

a fény, az árny oly gyorsan változó,

mint életünk,e hullámzó folyó,

még kék az ég,de már is el borul...

és mindennap korábban alkonyul,

korábban alkonyul.


Bús könnyet ont a szürke őszi ég,

zordan borong a felhős messzeség,

egy csonka ágra csapzott varjú száll,

mint Rembrandt rézkarc, olyan most a táj...

csak nézem és szívem elszorul:

jaj,minden nap korábban alkonyul...

korábban alkonyul..

szept. 20. 18:19

"Ahhoz, hogy reális képünk legyen arról, valójában milyen fontosak is vagyunk, szükségünk van egy kutyára, amelyik imád és egy macskára, amelyik lenéz bennünket."

/Dereke Bruce/

szept. 19. 09:31

Aranyosi Ervin: Búcsút int a nyár


Itt az idő, a nyarunk most búcsút int,

s helyére lép a színes ősz megint.

Ősz a nyártól annyi gyümölcsöt kapott,

mit széjjeloszt, hogy megőrizze a Napot.

A nap rövid. Az éjszaka nyakára hág,

Színbe fordul köröttünk a nagyvilág,

tompítja azt reggel még a szürke köd,

mely szétfolyt az ábrándozó fák között.

De ránk kacsintgat még az őszi Nap heve,

és nyakon önt a síró felhők lágy leve.

A jókedvünket felkapja a kósza szél,

cserébe még elmúlt szép nyárról mesél.

Eljött az ősz, az erdő ügyes piktora,

színesre vált zöld levelek dísz-sora.

Emlékeztet, hogy az élet-kör forog,

dicsérik hát a verselő szép sorok.

Naptár szerint ez a harmadik negyed,

reád pirít, most már komolyan vegyed!

Az elmúlást hiteti el – lám – velünk,

pedig csak egy új álomra ébredünk.

Nincs elmúlás, nincs vég, na és nincs halál,

az élet múlik, s új útjára rátalál.

Jön majd a tél, mikor végre megpihen,

de meg nem hal, csak elalszik, azt hiszem…

szept. 13. 23:07

"A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!"

/Sir Walter Scott/

szept. 9. 07:07

"Emberi törvény kibírni mindent

S menni mindig tovább,

Még akkor is ha nem élnek már benned

Remények és csodák."


(Ernest Hemingway)

szept. 6. 20:38

A mécsvirág kinyílik


A mécsvirág kinyílik

s a húnyó láthatárnak

könyörög a napraforgó;

a tücskök már riszálnak,

odvában dong a dongó

s álmos kedvét a bársony

estében égre írta

egy röppenő pacsirta;

s ott messzebb, kint a réten,

a permeteg sötétben

borzong a félreugró

nyulak nyomán a fűszál,

a nyír ezüstös ingben

immár avarban kószál,

s holnap vidékeinken

újból a sárga ősz jár.


Radnóti Miklós

szept. 6. 17:57

"Egy jó kutyának, halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van."

/Ben Hur Lampman/

szept. 4. 22:41
"Mindenkitől lehet tanulni, mert mindenki tanít valamit. Képzeld el, hogy még a szellemi fogyatékos is tanítani jött, hiszen türelemre, megértésre, könyörületre tanítja a családját, környezetét, orvosait. Ezeket az embereket sokkal hatalmasabb angyali és szellemi lények vigyázzák, sőt mondhatjuk úgy, hogy itatják át őket. Igen nagy léleknek kell annak lenni , aki ilyen feladatot felvállal és leszületik megvalósítani."
szept. 1. 08:16

Áprily Lajos:

ŐSZI TÜKÖR


A bükkösnek már rozsdafoltja van,

rozsdállik már a fű a réteken.

Nézem az őszi tükörben magam:

jaj, csupa rozsdafolt az életem.

789. Kajati
aug. 31. 18:52

Annak hidj, ki szépen, csendesen elbeszélget veled.

Kinek szemei szelíden kísérik lelkedet.

Bár ég a vágytól, de arról sohasem beszél.

Csendes sóvárgása többet ér mindennél.

aug. 30. 12:49

"Az igazi szeretet a tettekben, nem a szavakban nyilvánul meg."

/Filippínó közmondás/

aug. 28. 20:03

József Attila: INDIÁBAN, HOL ÉJJEL A VADAK...


Indiában, hol éjjel a vadak

zöld szeme cikkan át a dzsungelen, -

mikor dédapa is kicsi volt még,

élt egy nagy fejedelem.

Parancsot adott, büszkét, szigorút:

"Fogjon mindenki szerszámot! Oda,

hol a lombzenére táncot lejt a hold,

épüljön hétszáz ékes palota!"

Hétszáz ékes palota közé

kincstárat vasból rakatott

s a napot akarta ráveretni,

mint óriás, tüzes lakatot.

Hiába szörnyedt el a nép

s kérlelték vének és papok:

"Ami égi, ne hozd a földre!"

A kapu pántja kérte a napot.

Feszült létra a felhő szélihez.

Megbillent az; a létra leszakadt.

Fogtak sasokat könnyü szekérbe.

A hámot szétszedték dalos madarak.

S míg sürgött irtózva, serénykedett

a dolgos népek megdöbbent zöme,

kisült a vetés, kigyult a város;

kicsordult a nap lángos özöne.

Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.

Állva száradt el a fejedelem.

S a hétszáz palota helyét elfoglalta

az őserdő egy hűvös éjjelen.

aug. 26. 21:39
"Soha nem az fog kritizálni aki előrébb jár nálad, hanem az aki sokkal kevesebb, mint te."
aug. 25. 19:05

"Minden lélekben van egy kis szivárvány,

Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,

Hogy egy másik lélek átmehessen rajta, -

Ennek a hídnak hídpillére nincsen,

Ezt a hidacskát csak az Isten tartja,

Az Isten, aki a szívekbe lát."


Reményik Sándor

784. Kajati
aug. 23. 08:14

Ady Endre:

Elbocsátó szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

Ha hitted, hogy még mindig tartalak

S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.

Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd

Feledésemnek gazdag úr-palástját.

Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,

Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,

Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,

Alázásodért, nem tudom, miért,

Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:

Sorsod szépítni hányszor adatott

Ámító kegyből, szépek szépiért

Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.

Sohase kaptam, el hát sohse vettem:

Átadtam néked szépen ál-hitét

Csókoknak, kik mással csattantanak

S szerelmeket, kiket mással szerettem:

És köszönök ma annyi ölelést,

Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,

Amennyit férfi megköszönni tud,

Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak

Fövényes multban, zavaros jelenben

S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján

Milyen régen elbúcsuztattalak.

Milyen régen csupán azt keresem,

Hogy szép énemből valamid maradjon,

Én csodás, verses rádfogásaimból

S biztasd magad árván, szerelmesen,

Hogy te is voltál, nemcsak az, aki

Nem bírt magának mindent vallani

S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,

Akartam látni szép hullásodat

S nem elhagyott némber kis bosszuját,

Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,

Nem kevés, szegény magad csúfolását,

Hisz rajtad van krőzusságom nyoma

S hozzám tartozni lehetett hited,

Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,

Kinek én úgy adtam az ölelést,

Hogy neki is öröme teljék benne,

Ki előttem kis kérdőjel vala

S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág

Rég-pihenő imakönyvből kihullva,

Vagy futkározva rongyig-cipeled

Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát

S, mely végre méltó nőjéért rebeg,

Magamimádó önmagam imáját?

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,

Csillag-sorsomba ne véljen fonódni

S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:

Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

aug. 19. 19:31

"A szerető szív nem ismer lehetetlent."

/John Heywood/

782. Kajati
aug. 19. 10:02

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

(Juhász Gyula: Anna örök)

781. Kajati
aug. 19. 09:44
Mindenki, akit sikeresnek, mosolygósnak és optimistának látsz, csupán felszín. Hidd el, semmivel nem szerencsésebb, mint Te vagy. Nem kevesebb az átsírt éjszakák száma, nem rettegett kevésbé, és ha hiszed, ha nem, ezerszer érezte már, hogy itt a vég és nem megy tovább. De ott sírt, ahol senki nem látta, majd letörölte a könnyeit, derűt öltött az arcára, és kilépett az ajtón. Nem azért mert hazug, hanem, mert hiszi, ha mosolyog, a világ egyszer vissza mosolyog majd rá. Mert szeret olyan lenni, aki hisz, remél és soha fel nem adja. Mert tudja, egyszer fent, egyszer lent, de a csodában, az élet varázsában mindig hinni kell. (Todorovits Rea)
780. Kajati
aug. 19. 09:42

KÉPES GÉZA

AZ ÉLET ÚTJA

Az egyszeregyet

be lehet magolni.

Az élet

nem egyszeregy.

Hol a túlvilág

s hol folyik

az a

sötét víz

mely a Felejtés

országa

felé

visz?

A kéz megpihenhet

nem pihen az agy -

Próbáljon csak megállni

akár egy pillanatra:

az élet

gúnyosan

szórja fejedre

a kihűlt gondolatokat

mint haszontalan hamut.

Felállsz a székről

indulnál valamerre.

Valahol

utak nyílnak

miket nem ismersz.

Mégis

mint a holdkóros

elindulsz

remélve

hogy senki se

szól

rád

s nem zuhansz le

a mélybe -

779. Kajati
aug. 19. 09:40

Ady Endre:

A könnyek asszonya

Bús arcát érzem szívemen

A könnyek asszonyának,

Rózsás, remegő ujjai

Most a ívájnak.

Érzem az illatát is ám

A rózsás, gyilkos ujjnak

S véres szívemre szomorún

A könnyek hullnak, hullnak.

Az ajka itt mar édesen,

A haja ide lebben,

Az egész asszony itt pusztít,

Itt, itt: az én szívemben.

Bosszút itt áll az életért,

Aknát itt ás a múltnak.

Véres szívemre szomorún

A könnyek hullnak, hullnak.

Nagy az én bűnöm. Vesszen is,

Kire a végzet mérte,

Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát

Megérezze, megértse.

Maradjon szent talánynak Ő,

Maradjon mindig újnak.

Véres szívemre szomorún

A könnyek hullnak, hullnak.

aug. 18. 08:08

Lassan haldokolni kezdesz

ha nem utazol

ha nem olvasol

ha nem hallgatod az élet hangjait

ha nem értékeled magad.

Lassan haldokolni kezdesz

ha megölöd önbecsülésed

ha nem hagyod, hogy mások segítsenek rajtad.

Lassan haldokolni kezdesz

ha szokásaid rabja leszel, minden nap ugyanazt az utat járod...

ha nem változtatsz a rutinodon,

ha nem viselsz különböző színeket, vagy ha nem beszélsz ismeretlenekkel.

Lassan haldokolni kezdesz

ha nem érzed a szenvedélyt és a velejáró viharos érzelmeket,

melyek megcsillogtatják szemeidet és szíved dobbanásait meggyorsítják.

Lassan haldokolni kezdesz

ha nem változtatod meg életed, mikor munkád, vagy a szerelmi életed, vagy a környezted nem ad kielégülést.

ha nem kockáztatod a biztosat az bizonytalanért

ha nem hajszolsz egy álmot

ha legalább egyszer az életben nem engeded meg magadnak,

hogy elrohanj az értelmes tanácsok elől.


(Pablo Neruda)

777. Kajati
aug. 17. 19:31

Ha szeretsz

Ha a közeledben van akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő.

A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerős lesz,mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a

közeledben van, aki számodra kedves.

Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor meghitté varázsolódik környezeted - a szeretet biztos jele.

Minél valódibb a szeretet, annál távolabb hat térben és időben.

Ha Rád gondolok és Szeretlek, megjelenhet az üzenet...

....akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.

Ennek az összekapcsolódásnak a legrejtélyesebb része, amikor valakivel először találkozol az életben,

és bizonyos vagy benne, hogy "Ismered."

Nem először látod, mintha nem most bukkanna fel először, hanem visszajött volna és most itt van megint.

Előző életek pillanatai ezek.

Minél éberebb a lélek, annál bizonyosabb benne, hogy itt most nem kezdeni, hanem folytatni fogunk valamit.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és közeli

776. Kajati
aug. 17. 19:29

Körmendi László: Csak lassan

Lassan oldd ki nekem a ruhád!

Ott fenn remeg a Holdnak lába.

Nézi, ahogyan vártam rád.

Nézi, ahogyan mit se bánva

éjszakánk minden csillagát

simítja bőröd hajlatába, és ölel!

Ölel, mint engem, a rossz fiát...

Ölel, mint vak, aki újra lát!

Ölel és ölel a pillanatra!

…csak lassan oldd ki a szép ruhád!

775. Kajati
aug. 10. 15:37

"Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, amely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok, és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak! ... Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyönyörűségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt."

(Márai Sándor)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook