Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

Ahol becsúszik a véletlen, ott nem lehet visszatáncolni.

Gayle Forman

“Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.”

Ernest Hemingway

˝Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.˝

/Hérakleitosz/

˝Sokszor az őszinteség a legjobb fegyver.˝

/Fejős Éva/

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból.

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

Amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

"Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér- lelkemnek olyan helyén, ahol már sem a társadalom, sem az érdekek, sem az erkölcsi parancsok, de még a lelkiismeretem és az Isten sem szólhatnak bele. Lényem itt már szabadon szárnyal azzal és oda, ahová akar."

Müller Péter

Pintér Tibor - Jó lenne újra...

Jó lenne újra

játszani,

Újra gyereknek

látszani,

Könnyedén venni

az életet,

Hordani kisebb

méretet,

Gondokat hírből

sem ismerni,

A fájdalmat sohasem

színlelni,

Vajas kenyeret

majszolni,

S közben a kutyát

hajszolni.

Sebünket könnyezve

mutatni,

Apám zsebében

kutatni,

Esténként fáradtan

fürödni,

Álmosan meséken

tűnődni.

Jó lenne újra

játszani,

Újra gyereknek

látszani!

˝Vigyázz az emlékeidre, mert újra átélni őket nem tudod.˝

/Bob Dylan/

Körmendi László: Elképzeltem

Elképzeltem, az égig érő csendben,

hogy mennyi minden lenne együtt jó.

Ujjongani, hogy: "Hulljon még a hó!"

és belenevetni az életbe ketten…

Mindezt persze, én csak elképzeltem.

Elképzeltem, ahogy felrobban az ég

és madárdal hullik hajadban újra szét

a sok apró, színes virágszirommal…

Persze, elképzeltem csak,

s most nem tudom, hogy hol van…

Elképzeltem, ahogy a meleg este jő

és hozzám bújsz majd szépen, ha itt a jó idő,

hogy testedben oldódjon fel a fáradt testem…

Igaz, mindezt én csak elképzeltem…

És elképzeltem, ahogy a csendes, őszi tó

zöldes-kékje szemedben újra látható…

Hát elképzeltem mindezt, hisz nem volt olyan rég.

Látod, ugye Kedves? Elképzellek még…

Van egy szó..."szeretlek"...ami mindennél többet jelent, egyetlen szó, amit nem kell magyarázni, körülírni. Egy szó, mely ebben a világban lassan elveszíti a hatalmát, mert sokan...nagyon sokan, soha nem ismerik meg milyen igazán szeretni. Vágynak rá, de félnek megélni, félnek igazán közel engedni...és csak mondják, leírják megszokásból, és rettegnek, hogy egyszer eljön az a nap, amikor valóban megérinti őket ez az érzés...aztán mindennél jobban félnek, hogy elveszítik.

Pedig ez a szó gyönyörű, és ha valaki bátran és őszintén kimondja, olyan hihetetlen nyugalom árad szét sejtjeiben, mely kinyitja a lélek láthatatlan kapuját, s a végtelenbe létezik tovább♥️

Ady Endre : Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,

Erősnek hisszük szerfelett magunkat,

Lelkünk repül, száll, magával ragad,

Bús aggodalmak mind hiába húznak.

Csalóka álmok léghajóján

A vihar szépen fellegekbe tüntet,

Míg lenn a földön kárörvendő,

Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,

Hogy nem várunk már semmit a világtól,

Leroskadunk bánat terhe alatt,

Szívünk mindenkit megátkozva vádol.

Míg porba hullva megsiratjuk,

Mi porba döntött,- sok keserű álmunk,

Nincs egy szem, könnyet ejtsen,

Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,

Szívünk a vágyak tenderén evez,

Hajónkat szélvész, vihar összetépi,

De egy zord erő küzdelemre készti.

Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,

Nincs egy reményünk, mely valóra válna,

Míg sírba visz az önvád néma átka.

"Mindig minden változik, csak egy nem. A földünk ma is ott van, ahol Árpád rátalált. Járnak-kelnek rajta, tegyék. Szabályozzák a folyókat, városokat építenek, falvakat pusztítanak, de nem csak az ember, hanem a természet is. Határokat húznak és fákat vágnak ki. Pusztít a török vagy a jégár. Éppen amelyik. Aztán a sebek begyógyulnak, és Árpád népe még mindig ott él. Éppen másokkal, vagy magában. Bár talán éppen úgy nem élt sosem. Ilyenek vagyunk mi. Ahol a templomunk és iskolánk van, ott otthon vagyunk. Az mutatja meg az irányt."

/Bauer Barbara/

Aranyosi Ervin: ˝Álom a szeretetről

Volt egy szép álmom,

álmodtam én,

szebbé varázsolt

mindent a fény!

Szeretet fénye

szállt énreám,

tükröznöm kéne,

biztatott anyám!

Volt egy szép álmom,

s átéltem én,

amit kiküldtem,

elindult felém!

Szeretet fénye

kezdett hatni ránk,

általunk jobb lett

az egész nagy világ!

Refrén:

Bár szeretne minden ember,

dacolva a félelemmel,

egymásnak szívébe látnánk,

mind-mind jó emberré válnánk!

Bár szeretne minden lélek,

s értené, amit beszélek,

a szeretetünk felemelne,

s az ember boldogságra lelne!

Volt egy szép álmom,

valóra vált,

szeretet-fényem,

mást megtalált!

Mind visszakaptam,

s adtam tovább,

s megéltem végre,

a földi szép csodát!

Refrén:

Bár szeretne minden ember,

dacolva a félelemmel,

egymásnak szívébe látnánk,

mind-mind jó emberré válnánk!

Bár szeretne minden lélek,

s értené, amit beszélek,

a szeretetünk felemelne,

s az ember boldogságra lelne!

Szeretet fénye

kezdj el hatni ránk,

általunk jobb lesz

az egész nagy világ!˝

Valami megváltozott.

Érezlek. Kinyújtom a kezem.

Hozzád érek.

Magamba szívom illatod,

bőröd, érintésed, csókod.

Adni akarok. De mégis.

Valami megváltozott bennem.

Félek. Másképp. Máshogy.

Itt vagy. Nézlek.

Szememmel simogatlak.

De mégsem bújok úgy Hozzád,

ahogy a szívem igazán vágyna rá.

Rád.

Mert félek.

Hogy újra fájni fog.

Hogy elhiszem azt,

ami nincs is ott.

Hogy elveszek az ölelésedben

aztán újra a semmibe zuhanok.

Itt vagyok. De. Félek.

Mégis...itt vagyok.

Mozdulatlanul a félelmek,

a fájdalom, a múlt

és a remény fogságában.

Érzek. Érezlek.

De vajon Hozzám érsz-e valaha úgy,

hogy mindent elfelejtsek,

tartod-e úgy a szívem,

hogy Hozzád bújjak

és higgyek Benned újra?

Katalin Natalia

Egyszer Szerelem

˝A legrövidebb idő is mindenre elég, ha jól felhasználjuk.˝

/Jules Verne/

Tamás István: ˝Ne félj Magyar!

Nem találom hazám, bármerre is járok,

amerre nézek, mindenütt elvesztek az álmok.

Ellopott gyárak, földek, omladozó házak,

átok földje maradt Nagy Magyarországnak.

Hová lett az ős hit? Hol van a Nemzetem!

Istenben, emberben Trianont keresem.

Fáj a szívem nagyon, elorozták lelkem,

segítsd meg népemet irgalmas Istenem!

Harangokkal zúg a szél, a Kárpát-medencében,

Igaz Magyar szívekbe mar, a Trianoni szégyen.

Legyünk hát bátrak, szóljunk most szabadon,

ne legyen több könnycsepp a fájdalmas arcokon.

Nemzetiszínű zászlókat, lobogtat a szél,

emeld fejed magasra, ne félj Magyar, ne félj!

Égi dalként zengjen, a Nemzet Himnusza,

emlékezz hát Magyar, a gyászos Trianonra!˝

,,A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan, ki kicsoda.

Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kavarognak, és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van.

Ki az?

Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon.

Csak néha tudják meg egymásról az igazat.

Néha.

És csak akkor, ha már késő."

Wass Albert - A funtineli boszorkány

„Vannak olyan napok, amikor azt hisszük, senkinek sem vagyunk fontosak, eleresztett a világ. És hajlamosak vagyunk akkor mi is elereszteni magunkat.”

Kornis Mihály

Falu Tamás: Könny voltál

Könny voltál, aki gördült,

de visszafolyt a szembe.

Öröm voltál, aki feltört,

de nem ért el szívembe.

A sors voltál, ki küldi,

s visszahívja a törvényt.

Jövő voltál, mely nem lesz,

s a múlt, mely meg nem történt.

Még arckép sem lehettél,

csak sűrű, sűrű fátyol.

Már azt is elfeledtem,

hogy örökre hiányzol.

Gyulai Pál: ˝A hősök sírja

Egy sírban, az erdő-szélen,

Háromszáz hős alszik mélyen,

Mély sebekkel eltemetve,

Emlék nélkül, elfeledve.

De lehajlik a zöld erdő,

Rájok élő koszorút sző,

És mint álmaik haragja,

Harsog, zúg a bérc patakja,

Éjfél tájban, sírjok ormán,

Felgyúl néha egy-egy villám,

És felindul a természet,

A menny mintegy leborúl,

S mintha volna végitélet,

Mindent egy hang kiált túl.

Mintha trombiták harsognák

Nem veszett el a szabadság,

Az igazság ünnepel!

Lelkünk szélyeljár a légben,

Örök bíró él az égben,

Nem estünk hiába el!˝

Reményik Sándor: ˝Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén

A Lelket lesem én.

A Lelket, amely több, mint költemény.

A Lelket, amely sosem volt enyém.

A Lelket, amely sosem lesz enyém.

A Lélek ünnepén

Szomorún zendül egyetlen igém:

"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...˝

Benedek Elek: ˝Piros pünkösd napján

Nyílik már, nyílik már

A pünkösdi rózsa,

Eredj, lányom, gyöngyvirágom,

Szakassz egyet róla.

Szakassz egyet róla,

Tűzd a kalapomba,

Virágosan, bokrétásan

Megyek a templomba.

Nem illik a virág

Nagyapó kalapján.

Illik bizony, gyöngyvirágom,

Piros pünkösd napján.

Piros pünkösd napján

Mosolyog az ég is,

Ide azt a piros rózsát,

Hadd mosolygok én is.

Rózsa, rózsa, rózsa,

Szép pünkösdi rózsa!

Eredj, lányom, magadnak is

Szakassz egyet róla!

Egyet a hajadba,

Egyet kalapomba,

Virágosan, bokrétásan

Megyünk a templomba!˝

Balog Miklós: ˝Égbe ment Király

Ó, győztes Úr,

Te égbe ment Király,

Uralmad végtelen !

Téged imád

néped, mely visszavár

nagy hittel szüntelen.

Te készíted helyünket

Atyánknak házánál ,

hol gondjaink megszűnnek,

s lelkünk otthont talál.

Mit álltok itt

égre emelt szemmel,

bús tanítványai?

Elméteket

égi értelemmel

meg fogja áldani.

És visszatér majd egyszer,

ahogy most mennybe szállt,

Áldásra tárt kezekkel,

beváltva szent szavát.˝

˝Gyerekként sokat küzdöttünk azért, hogy megtanuljunk biciklizni. Ha elestünk, leporoltuk magunkat, és visszaszálltunk a nyeregbe. Mindezt addig folytattuk, míg oly természetessé nem vált a biciklizés, mint a levegővétel. De amikor felnőttként próbálunk ki valami újat, érdekes módon többnyire beérjük egyetlen próbálkozással, mielőtt eldöntenénk, megy-e ez nekünk. Ha az első alkalommal nem járunk sikerrel, vagy kicsit is bénának érezzük magunkat, rögvest kijelentjük, hogy ezt nem nekünk találták ki, ahelyett, hogy adnánk magunknak még egy esélyt. (...) Érdemes tehát a gyermekkori kitartásunkat leporolni kissé, amikor valami újba vágjuk a fejszénket.˝

/Caroline Webb/

Tóth Enikő Enci: ˝Májusi esték...

Májusi estét

hogyha keresnéd,

Nap lemenőben, a hegy fedi testét!

Utcai lámpa

fénysugarába

borzol a szél, vele készül a nyárra!

Díszek a fákon,

erdei ágon,

Hold beragyoghat a régi faházon!

Csipke a habja,

nézz a patakra,

fénnyel a csillag megsimogatja!

Réti virágra

hullik a pára,

este a sátra, mi újra lezárja!

Padra leülve,

létbe merülve,

szép szerelem repül épp ma hevülve!

Táncol a lélek,

gyúlnak a fények,

májusi este a titka feléled...˝

Forrás: [link]

˝A hála csodája az, hogy olyan mértékben változtatja meg az érzékelésedet, hogy átalakítja a világot is, amelyet látsz.˝

/Robert Holden/

Aranyosi Ervin: ˝Teremtő varázslat

Nevess a szélbe,

hadd simogassa arcod!

Szeretve, végre élve,

tedd csak le minden harcod!

Inkább csak éld a létet,

s figyeld benned a békét,

s őrizz csak száz emléket,

s hagyd csak, ne várd a végét!

Legyél egy a világgal,

pont úgy, hogy tudsz is róla,

világod mindensége,

mintha belőled szólna!

Nevess együtt a Nappal,

veszítsd el minden gondod,

ne küzdj sértő haraggal,

jobb, ha szépséged ontod!

És tanulj fűtől, fától,

tudd meg, mi is az élet,

milyen volt apró magként,

és felnőve, mivé lett!

A gondolat hatalma,

teremtsen szebb világot,

légy ott a jelenben ma,

általad legyen áldott!

Csak hagyd, hogy megtörténjen,

kívülről nézd a létet,

s csodáld, ahogy történik

a nagy varázslat véled!˝

Az élet folyamatosan változik.

Elveszíted a szerelmet.

Elveszíted a barátokat.

Elveszítesz olyan részeket önmagadból, amelyekről sosem gondoltad volna, hogy eltűnnek.

És aztán, egyszer csak, anélkül, hogy észrevennéd, másképp ugyan, de minden vissza tér hozzád.

Új szerelem érkezik.

Jobb barátok jönnek.

És egy erősebb, bölcsebb TE néz rád vissza a tükörből.

Kosztolányi Dezső: ˝Húsvét

Már kék selyembe pompázik az égbolt,

tócsákba fürdenek alant a fák,

a földön itt-ott van csak még fehér folt,

a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe

viszik a zavaros szagos vizet,

a lány piros tojást tesz el merengve,

a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,

megrészegül az illaton a föld,

s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –

kelet felől egy sírnak mélyiből,

elrúgva a követ, fényes sebekkel

száll, száll magasba, föl az isten-ember.˝