Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Végül nem bán már az ember semmit,semmit,csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire,hogy eltűri azt is már,hogy ne szeressék!
Úgy menekül,kapaszkodik!Csak az kell,hogy legalább a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják!-s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s annyi kell végül már,hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?!Ó,nem,inkább eltűri,hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget,csapásokat,ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást,azt,ami van,és azt,ami lesz még?!
Jaj,nem! Végül nem bán már az ember semmit,semmit,-azt se,hogy
szeressék.
Ó,végül már azért sír csak,hogy valakit szeressen még,szeressen még.
Legyen aki megengedje:-rágondolva tölthessen el egy-egy estét.
Váci Mihály:Végül
„Rájöttem.
Két féle ember van,
Aki boldog, és az, aki gondolkodik.
A boldogságon, meg az életen.
Aki boldog,
az nem szokta arra pazarolni az idejét,
hogy az élet nagy dolgait megfejtse.
Az él.
Éli a boldog életét."
Valószínűleg mindnyájan félünk valamennyire a nagy szavaktól. Olyan rettenetesen sokszor hazudtak már általuk. Talán az érzéseinktől is félünk. Már nem bízunk bennük. (...) Mégis szükség van rájuk. Különben hogyan lehetne élni?
Erich Maria Remarque
Soha meg nem élt álmok
Fájdalmas vallomások
Érzéki csalódások
De felállok
S tovább játszok.
A kor nem véd meg a szerelemtől.Viszont a szerelem, bizonyos határokig, megvéd a kortól.
(Jeanne Moreau)
"Nem az a fájdalom sirni, zokogni hanem a fájdalmat mosolyba fojtani.
Az ember erős de a szive megszakad ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad."
"Tudod-e mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
szívdobogva várni de nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak,
rózsákat őrizni mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt s utána fordulni.
Kacagni, kacagni hamis lemondással,
otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
s imádkozni; ő sose tudja meg, mi a bánat.
Mert van, aki könnyen eléri azt, aki szeret,
és van, aki sír, szenved, míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni,
és van, ki meghal, mert nagyon tud szeretni!"
"Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet."
(Agatha Christie)
"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk,
a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."
[Stephen King - Állj ki mellettem]
,,Ha énekelnél,de a hangod nem bír szárnyalni,
mindig jön valaki,
akinek a hangja már szabadabban szól és veled énekel.
És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd.
Ez a lelkek közötti kapcsolat titka."
Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj.
(Elizabeth Lee Wurtzel)
iwiw napi gondolata
"Addig vagy boldog,amíg van aki szeret,aki a bajban megfogja a kezed
és hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor tudod,ha már nincs veled!"
"Minden könnycsepp ő érte születik,
S miután arcomon lefolyik
Meghal! mint szívemben a remény,
Mert ő soha nem lesz az enyém!"
"Szenvedés mi az neked,
Hisz semmi nem történt veled,
Egy érzés mely végigkísér minden hajnalon,
Egy szörnyű,szívet tépő fájdalom,
A keserűség szomorúság ordít belőled,
De egy hangot sem hallani felőled,
Könnyeid közt küzdesz némán,
Egyedül érzed magad,árván,
A múlt emlékei marják szívedet,
Bánatodat soha nem feledheted,
Mert a kínzó emlék kísér,
És örökre benned él!"
"Tudod-e mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
szívdobogva várni de nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak,
rózsákat őrizni mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt s utána fordulni.
Kacagni, kacagni hamis lemondással,
otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
s imádkozni; ő sose tudja meg, mi a bánat.
Mert van, aki könnyen eléri azt, aki szeret,
és van, aki sír, szenved, míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni,
és van, ki meghal, mert nagyon tud szeretni!"
"Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van,
aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben."
(Tagore)
"Bánatnak, mely nagyon sokat beszél,
Keveset higgyetek!
Az, ami bennünk igaz fájdalom,
Némának született."
(Kisfaludy Károly)
„S ha nevetek vagy ajkamon kel ének,
teszem, mivel egyetlen menedék ez,
hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.”
(Petrarca)