Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd."
Paulo Coelho
"Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" . . . Mi ez?! . . . Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit érzek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! . . . Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult. . . A sejtjeim szomjaznak rád. . . Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!. . . De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!. . . Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. . . "
Müller Péter
“Talán csak egy lányt…
Talán A lányt…
Talán egy barátot…
Talán egy régi szerelmet…
Talán a múltat…
Vagy esetleg a jövőt…
Esetleg a szerelmet…
Talán egy ismerős figurát…
Talán a legnagyobb ellenséget…
Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz…
Talán azt, akit a legjobban szeretsz…
Azt, aki fájdalmat okozott neked…
Azt, aki mindig melletted van…
Azt, aki nem szeretett…
Lehet, hogy egy komoly nőt…
Vagy csak egy szeleburdi kislányt…
Mindenkinek mást jelentek…”
"Az egyetlen helyes út: elfogadni az emberekben, ami jó, és türelmesen elviselni, ami rossz."
William Somerset Maugham
"Az igazság egészen egyszerű. Sem nem jó, sem nem rossz, egyszerűen csak van! Minden úgy van, ahogy van, függetlenül attól, hogy kellemes-e számodra vagy sem, elfogadod-e vagy tiltakozol. Ha nem fogadod el, szenvedsz. Ám ha feltétel nélkül igent mondasz, felfedezed a boldogság titkát."
Kurt Tepperwein
"Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától.
Minden harcos csalt és hazudott már életében.
Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors.
Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt.
Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos.
Minden harcos követett már el hibát
spirituális küldetése teljesítése közben.
Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani.
Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret.
Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen,
és mégsem vesztette el a reményt,
hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban. "
/Paulo Coelho/
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás,
és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel,
és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget,
ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet,
nem mástól várod, hogy virágot hozzon Neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz ...
Hogy valóban ERŐS vagy.
És valóban ÉRTÉKES."
/Veronica A. Shoffstall/
"Kaktusznak lenni könnyű.
Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit,
vastag falakat felhúzni könnyű.
De odaadni azt, ami vagy,
kinyílni a világra, és megélni a saját teljességedet,
vállalni azt, hogy rád taposhatnak ...
nos, ehhez kell az erő."
"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik.
Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia,
s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni.
Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki.
Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."
/Müller Péter/
"Nagy bátorság kell ahhoz,
hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.
Bátorság, csaknem hősiesség.
A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni,
mert gyáva és hiú, fél a bukástól.
Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli,
hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát.
Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre,
nem tud meglenni nélküle."
/Márai Sándor/
..mellettem vagy de messze tõlem
aki számít azt te sosem látod
aki valamit is akar az a jóbarátod
aki megesküszik hogy jóbarát vagy
pedig többnek tart mint egy jóbarátnak
az a sumák fajta az sosem mondja
csak nevetgél hogy neki nincsen gondja
pedig elevenen eszi meg a penész érted
sokra képes aki szeret téged…
(Hiperkarma)
Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
Müller Péter
A szeretet mindent kibír - egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége?! Vége, örökre?! Soha nem lesz többé?! - Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért, mert egyszerűen természetellenes.
Müller Péter
Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom meg a gonoszságodat, amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni - hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid!
Müller Péter
„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”
(Bibliai idézet Pál 1. Levele a Korintusiakhoz 13, 4-8.)
A szerelemben elegendő, ha szeretetre méltó és kellemes tulajdonságaink tetszenek; de a házasságban, hogy boldogok legyünk, hibáinkban kell szeretnünk egymást, vagy legalábbis megfelelnünk egymásnak.
Chamfort