Ex-candidások tapasztalatai (beszélgetés)

Búcsúzom mára, mindenkinek további szép napot, szerencsére lejárt a munkaidő, lehet menni a másik melóba :-)

Sziasztok!

Sajnos még nem élünk együtt, még nincs hol, bár ő is odaköltözhetne hozzánk meg én is hozzájuk, de ez még így nem merült fel.

Én is és ő is 28 évesek vagyunk, jövő hét szerdán lesz 29 és pont aznap megyünk reggel hétre dokihoz is, remélem jó szülinapi ajándékot kapunk :-) Azt mondják mégsincs candida egyikőnkben sem.

Igen, ismerem. Én diploma nélkül dolgoztam pedagógusként majd az egészségügyben...

Gondolhatod, halálra kerestem magam... ;o)

De nem ez a lényeg. :o)

A párod mennyi idős?

Bevallom, én eddig azt hittem, együtt éltek... :o)

Valahogy úgy gondoltam a meséidből. :o)

Nekem apukám súlyos cukros és én is úgy tudom, hogy nem feltétlen öröklődik. Én nem is foglalkoztam ezzel a gyerekeimet tekintve, egyelőre...

Az én párom meg cigány származású... tudnék mesélni... :-)))) vagy inkább :-((((((

Mi boldogok vagyunk, a családom meg gondoljon, amit akar!!!!

A tanári fizetés egyenesen rémes, 96 ezer forintot kap, én sem keresek sokkal többet, de felfogtam azt, hogy jó akkor én leszek a családfenntartó, másodállást vállaltam, neki már nem fért bele a főiskola mellett.

Húúú, nehezen gyűrte le a férfiúi büszkeségét, hogy én keresek többet, de megmagyaráztam neki, hogy most nem mindegy ki rakja a közös kosárba a pénzt, így is úgy is közösen fogjuk elkölteni. Hát, pár vitába beletellett míg megértette. De már érti, hogy neki gyűjtök, illetve magunknak, hogy össze tudjunk költözni hamarosan.

Igazából én nagyon büszke vagyok a páromra. Sokkal teljesebb életet él mint eddig bármelyik volt barátom.

A hallássérültsége ellenére most végzi a második főiskoláját pedig szegény semmit sem tud jegyzetelni meg nem is hallja az előadásokat, mások jegyzeteiből, könyvből tanul, autót vezet, teniszezik versenyszerűen ahol legutóbb első helyezett lett. Táncolni tanul, sérült gyerekeket tanít informatikára, angolul beszél, bár nehezen érti, hogy neki mit mondanak. Többször volt kinn Canadában a rokonainál hónapokat ahol segített a gyerekekt hozni-vinni a suliból edzésre stb. Szeret kirándulni, mindenféle programokon részt venni. Mit mondjak még?! Egyszerűen büszke vagyok rá és kész.

Anyukámban csalódam picit. Mert mikor bemutattam neki a fiút nem mondtam neki semmit, gondoltam előbb had ismerje meg, ne legyenek előítéletei. Aztán később elmondtam, hogy hallássérült és cukorbeteg. Anyu nem is a hallása miatt akadt ki, hanem a cukra miatt, mert az örökölhető, pedig utána néztem nem törvényszerű. Rosszul esett a reagálása, vitáztunk picit, aztán lezártam azzal, hogy jó, megértem őt, mert a legjobbat akarja mindenki a gyerekének és hogy én azt hittem neki az a legjobb ha engem boldognak lát.

Azóta nem téma, elfogadta mindenki a családban, szeretik őt. Gondolom majd ha odaállunk, hogy na össze szeretnénk házasodni megint előjön, hogy jól gondoljam meg, de nem érdekel.

Szóval a saját családom is az "állat" kategóriába tartozik, sajnos ez van.

Köszönjük a drukkolást!

Erre racionális érvet nem tudok mondani. :o)

Talán azért, hogy tudjak a siketekkel is kommunikálni. :o)

Meg sokat foglalkoztam sérült gyerekekkel, felnőttekkel, így nyilván vonz ez a világ... Bár ez így nagyon hülyén hangzik, de remélem, érted, mire gondolok. :o)

Azt tulképp megértem, miért van önértékelési problémája. Ha belegondolunk, mindannyiunknak van, holott nekünk nincs ekkora problémánk. Egy sem, nemhogy kettő...

Aki meg bánt ezért, saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt.

Egyrészt, szerintem az életetek sok mindenben ugyanolyan, mint bárkié.

Amiben meg más, azért nem bántást, hanem tiszteletet érdemelsz.

A tanári fizetés tényleg nem jó... De akkor ez alapján csak menedzsereket meg ügyvédeket kéne keresni a lányoknak?

Nemtom, nekem sosem volt gazdag pasim, de nem is vágytam rá. :o)

Pláne arra a stílusra, ami sokszor a sok pénz mellé "jár"... Tisztelet a kivételnek.

Nekem inkább az nehéz, hogy sokan bántanak miatta....

Istenem! mekkora állatok tudnak lenni az emberek... olyan szomorú :-(

Sztem meg igenis, nagyon boldogok fogtok tudni lenni egymással, sokkal jobban tudjátok az igazi értéket átérezni.

A sok ostoba meg boldoguljon, csak ahogy tud!

Mindentbele nektek!!!!!

Miért szeretnél megtanulni jelelni? Szerintem nem könnyű és nagyon kicsi a szókincs, sok minden nem lehet kifejezni. Minden esetre én is szívesen megtanulnék, már csak azért is, hogy ha nincs benn a hallókészüléke könnyebben tudjunk kommunikálni.

Na ideges is vagyok emiatt a candida miatt, miatta indultam ennyire be, mert amikor olvastam, hogy a cukorbetegek hajlamosak rá akkor picit megrémültem, hogy na még ez is.

Szegény sokszor depressziós, nem könnyű neki, van némi önértékelés problémája is. Velem nagyon szerencséje van, főleg étkezés terén, mert engem könnyebb átszoktatni az ő étkezési szokásaira, hisz én sem eszem cukrot, teljes kiőrlésű dolgokat eszem, nem iszom stb. Így igazából csak annyit kellett megszoknom, hogy akkor egyek amikor neki is kell, meg hogy hogyan figyeljek rá, mikor esik a cukra, mikor fehéredik stb. megtanuljam a jeleket. Meg kell majd tanulnom inzulint is beadni, bár mindig mondom, hogy maaaajd, nem szívesen szurkálnám őt, valahogy nem menne úgy érzem, pedig szerinte én biztosan finomabban adnám be neki mint ő magának.

Szóval szerencsére mind a hallásában mind a cukrában nagyon jól és nagyon könnyen tudok alkalmazkodni hozzá.

Nekem inkább az nehéz, hogy sokan bántanak miatta. Hogy hülye vagyok, ha vele maradok, biztosan cukorbeteg lesz a gyerekünk, mi lesz ha baj van és ő nem hallja, nem lesz jó állása, tanári fizetésből nem fog tudni eltartani stb. Ezek nekem lelkileg rosszak, hogy mindig meg kell védenünk magunkat, de hát ez van.

Igen, azt tudom, hogy nem csak az befolyásolja... Nem könnyű...

Drukkolok, hogy ne kelljen diétáznia. :o)

Bár,ha Neked tényleg candidád van, akkor valahogy meg kell oldanotok, hogy ne "ping-pongozzatok"...

Nekem nagyon régi álmom, vágyam hogy megtanuljak jelelni. De attól tartok, ez most megint halasztódik.

Bár tulképp németül is jelelhetnék. :o)

Nincs könnyű élete a párodnak, és nyilván ettől neked sem.

De ettől talán még értékesebb. :o)

Így is órára pontosan meg van neki szabva, hogy mikor kell ennie, meg dekára, hogy mennyit és mit. Mégis van, hogy nagyon lemegy a cukra vagy nagyon felmegy. Múltkor pl. meg volt fázva. Először nem értettük mi a baj, mert már második napja ment fel a cukra 20 fölé, aztán gondolkodtunk mi okozhatja mikor reggel normál 5 körül volt ébredés után 10 óra körül meg 20 felett. Aztán rájöttünk, hogy meg van fázva, mert megmértük a lázát és hőemelkedése volt, ez vitte fel a cukrát. Egy hétig otthon is nyomta az ágyat. Nekik nagyon gyenge az immun rendszerük, egy kis megfázás is leterít egy cukorbeteget. Ez csak egy példa, hogy nem csak az étkezés befolyásolja, hogy hová "vándorol" a cukra.

De nyilvánvalóan ha diétáznia kellene megbeszélnénk az orvosával hogyan lehetne ezt kivitelezni, csak nagyon nem szeretném ha még szigorítania kéne az életén, így is nagyon gáz neki.

Nem indiszkrét egyáltalán a kérdésed. Szerencsére hallókészülékkel hall, kicsit nehéz érteni a beszédét, de a társaihoz képest gyönyörűen beszél, csak raccsol és keveri az s, sz, c betűket. Főleg szájról olvas, artikulálnom kell jobban és legalább kétszer elmondani mindent, főleg este, mert addiga elfárad. Nagyon kell neki koncentrálni, hogy halljon. Ha kiveszi a hallókészülékét ahogy ő szokta mondani "tök süket" nem hall semmit.

Én még nem tudok jelelni, de majd megtanulok. Ő tud, mert hallássérülteket tanít informatikára.

Aha, értem...

És ezzel a diétával, ha beosztja időpont szerint, hogy mikor mit eszik, nem lehet megúszni a leesést?

Hát igen, akinek nincs ilyen baja, az szívesen eszik csokit... Lehet,ha nekem lenne kötelező, én sem szeretném... ;o)

Hallókészülékes vagy jeleltek?

Bocs, ha túl indiszkrét kérdés,csak kíváncsi vagyok...

(Valahol korábban már kifejtettem, milyen az érdeklődési köröm... Minden ilyen téma érdekel...)

Alapjaiban véve neki is nagyon jó lenne ez a diéta, sőt. Egy gond van csak, hogy amikor leesik a cukra, vagy lefelé megy neki azt fel kell tornásznia a normál értékek közé, tehát csokoládét, szőlőcukrot, bármit ennie kell amiben cukor van.

Azon szoktam nevetni mikor az anyukája kötelező jelleggel eteti őket (a tesója is cukorbeteg) csokival. Este vacsi előtt cukormérés, ha alacsony akkor meg van szabva mennyi csokit kell még megenniük, na én embert még csokit enni ilyen undorral nem láttam :-)

Neki állandóan mozgásban van a cukra mivel nincs inzulin termelése. Fontos, hogy mit eszik, mikor eszik, mennyit eszik. Állandóan számolgatni kell ezeket, meg hogy mikor mennyi inzulint ad be magának. Nem azt kell figyelnie, hogy étekzés előtt mennyi a cukra, hanem hogy honnan hová tart ez a lényeg.

Számomra baromi macerás, még én sem értem az egészet pontosan, de már sokat tudok, neki már rutin, hisz gyerekkora óta inzulinos. Nem egyszerű élet ez sem, pláne hogy még mellé súlyosan hallássérült is.

Hmmm, ezt sem tudtam, hogy reggel nem jó fürdeni, pedig én nem tudok úgy elindulni reggel munkába, hogy nem fürdök, akkor egész nap úgy érzem, hogy viszketek.

Igaz azt hallottam, hogy egy nap csak egyszer szabad tusfürdőt ilyesmiket használni, így azt szoktam csinálni, hogy este tusfürdővel tusolok, reggel meg csak sima vízzel leöblítem magam. Ez így nagyon gáz?

Szerintem mindenképp érdemes megnézetni őt is...

Nem vagyok teljesen képben a cukros diétával, életmóddal kapcsolatban, de amennyit tudok, én úgy gondolom, simán tudná tartani.

Nem kötözködni akarok, csak kíváncsi vagyok, szerinted miért nem? És melyik részét nem?

Az tök jó, elvileg az én párom már megnézette magát urológusnál, ott nem találtak semmit, el is fog kísérni a dokihoz akihez megyek, azt tervezem, hogy kikérem a doktornő véleményét, hogy ő is vizsgáltassa-e meg magát, bár én szeretném, biztos ami biztos, akkor lennék nyugodt.

Remélem neki nem lesz baja, mert nem hinném, hogy a cukra miatt tudná csinálni ezt a diétát :-/

Igen.

A párom is megnézeti magát. :o)

Sőt, diétázni is fog. :o)

Jó-jó, az igaz, de közben voltunk már egy dokinál. :oD

Én már csak ezt a dokit számoltam... :o)

Remélem, tényleg jó lesz!!!!

Hát igen, én is ezt csinálom de nagyon rossz ez a várakozás.

A ti alatt magadat és a párodat érted, vagy kit?

Kitartás... Mi több, mint két hete várunk és csak jövő kedden megyünk...

Addig legalább tájékozódunk, ráhangolódunk. :o)

Rendben! Köszi!

Egyébként ez megelőzésre is jó, csak azért kérdezem, hogy ha esetleg olyan szerencsém lenne, hogy nem találnak semmit jobb félni mint megijedni alapon mégis innék. Vagy hülyeség lenne?

Szerintetek számít valamit, hogy a köles mekkora szemű?

Vettünk eddig kétszer, két különböző márkájút, és az egyik kb kétszer akkora, mint a másik...

Ugye nincs jelentősége?

(Nem emlékszem, hogy otthon láttam volna különfélét.)