Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)

Igen,néha én is figyelem a gyerekeimet, ha valamilyen furcsa tünetet látok rajtuk, rögtön megijedek,hogy jesszus,most mi van...

Sajnos az én anyukám is valószínűleg pánikolt,vagy legalább is nagyon stresszes lehetett,mert egészen kicsik voltunk még,amikor elkezdett keményen inni és alkoholista lett.Sosem mondta mi bántja vagy miért csinálja és mi sokat szenvedtünk az öcsémmel miatta.Sokszor megvert minket és cudar lett az életünk.Az ált.suliban még kitűnő voltam,felvettek gimibe,de már csak 3-asra érettségiztem le.Nem is tudtam továbbtanulni,az egyetemet már család mellett csináltam meg.

Szia Ryta!

Örülök, hogy jól vagy. Én még csak keresem az utat kifelé. Azt hiszem valakinél nagyon kilóg, hogy min kell változtatnia - persze, akkor sem biztos, hogy tud, vagy mer - valakinél, talán nem annyira kézenfekvő, legalább is belülről nézve. Ha én most leírnám az életemet, sokan azt mondanák - főleg akik ilyesmit nem éltek át - hogy elfogadnák a legnagyobb bajomat az Ő legkisebb örömüknek. Persze az élet bonyolultabb, főleg ha magunknak bonyolítjuk.

Amikor mellkasi pánikom volt,akkor nehezen kaptam levegőt,vert a szívem,majd kiugrott,izzadtam és úgy éreztem,mindjárt elájulok.

Amikor hasi pánikom volt,hirtelen görcsös hasfájás tört rám és hasmenésem volt.

A munkahely viszont nagyon sokat számít.Tavaly volt egy nagyon stresszes munkahelyem,jól fizetett,de sokat idegeskedtem.Éjszakánként nem tudtam aludni és állandó hasmenéssel küzdöttem.Novemberben ott is hagytam,döntenem kellett és nem akartam visszaesni.

Tehát a titok az "akkor is" varázsszó.

Én sokszor azért nem merek belevágni valamibe vagy pl. egyedül vonatozni, mert félek a rosszulléttől. Hogy pont akkor tör rám és nem tudom mi lesz velem.

Egyedül a buszra nem ülök fel a mai napig sem.Autóval bárhová elmegyek,imádok vezetni, de busz....soha!

Egy időben templomba sem mentem el,de most húsvétkor meglepődve tapasztaltam,hogy nem voltam rosszul,még az előjelét sem tapasztaltam.

Régen szedtem gyógyszert,de ma már nem vennék be egy szemet sem.Egyszerűen nem hiszek benne,csak függővé tesz és arról szól az egész életed.

És azóta rendben vagy? Akkor Neked biztosan tök jó munkahelyed van.

És milyen tüneteid voltak?

Igaz,ez sem volt zökkenőmentes és sokáig eltartott,volt,hogy olyan rohamom volt,azt hittem kiszaladok az irodából és soha nem megyek vissza!

A titkom az,hogy akkor is elindulok,akkor is bemegyek a boltba,akkor is,akkor is....ha rosszul vagyok. Elmodhatom,hogy ennek a "szörnynek"már minden arcával találkoztam,volt mellkasi és hasi pánikom is külön-külön és együtt is.

A legbetegebb akkor voltam,amikor megszültem 21 évesen az első gyerekemet.Ki sem mertem mozdulni a házból,velünk szemben, az utca túloldalán van a bolt,de nem mentem át. A férjem vitt el fodrászhoz is,szörnyű volt. Egész nap egyedül voltam otthon, amit még akkor nem is éreztem saját otthonomnak,hiszen anyósomék építették,én úgy költöztem városról falura.Hosszú,keserves évek voltak ezek,rengeteg orvoshoz járással, természetgyógyásszal és minden szarral próálkoztam,amit csak hallottam.Azt azért nem szabad elfelejteni,hogy ez a 90-es évek elején volt,amikor a pánikbetegség még gyerekcipőben járt,sok orvos azt sem tudta mi az? Volt olyan,hogy engem is kikiáltottak szívbetegnek és fél évig szívgyógyszereket szedtem.

Aztán a második gyerekem születésénél egy kicsit enyhült a dolog, mert addigra a nagyobbikkal már jól lehetett beszélgetni, játszani stb.

Szia.

Hogyan másztál ki belőle?

Sziasztok!

Régóta csendes figyelője vagyok az oldalnak. Tudom mit éreznek át azok az emberek,akik pánikolnak,hiszen egész kicsi gyerekként átéltem már pánikrohamokat.Most 37 éves vagyok,sok-sok küzdelmen túl.Elmondhatom,hogy jól vagyok, gyógyszereket már régóta nem szedek, mert nem hiszek bennük.

Szia!

Nem miattad csendes az oldal,mostanában sokszor ilyen. Én tegnap suliban voltm és későn értem haza. Elolvastalak benneteket, de már nem volt erőm írni.

Ráadásul nagyon kivette az erőmet a vonatozás, ugyanis a betegségemből kifolyólag utálok (félek) egyedül utazni. Most meg a suli miatt minden héten kénytelen leszek. Tulajdonképpen ez is egy terápia, ahol le kell küzdenem a félelmem. Hát tegnap nehéz volt, nagyon vártam, hogy leszállhassak a vonatról. Remélem hétről-hétre javulni fog a dolog!

Az nagyon jó, hogy a családod melletted áll és támogat. Rengeteget számít a gyógyulásban. A sport, a tánc és a bulik szintén. Akkor leszel egyenesben, ha ez a csomó jó dolog el tudja nyomni a félelmedet.

Zsuzsi67!

Iszok teákat is, már hetek óta, de elaludni így sem tudtam sajnos (macskagyökér, orbáncfű, citromfű ... stb.) Nem tudom, valahogy hirtelen kerültem nagyon mélyre, és most a gondolataim állandóan a bajomhoz kanyarodnak vissza, illetve a félelmeimhez, hiszen tudomásom szerint nincs semmi bajom. Sportolok amikor csak rá tudom venni magam, és próbálom "letenni" a fölösleges dolgokat az életemből.

Tegnap elolvastam az utolsó 10 oldalt, és úgy tűnt, hogy én vagyok az egyetlen férfi ebben a fórumban.

Szia Nóra és persze mindenki.

Az előbb néhány dolgot azért elfelejtettem, ami fontos. Két éve, a kisfiam születésekor, illetve utána volt néhány rosszullétem, de azokat sikerült gyógyszer nélkül átvészelnem, akkor tudtam aludni, és kb. két hónap alatt teljesen elmúlt.

Most a közvetlen kiváltó okok közt biztos belejátszott, hogy december elején egy röplabda versenyen elszakítottam a térdem, amit csak januárban műtöttek, így jó darabig nem tudtam sportolni. Január végén pedig elkapott egy influenza, nagyon ágynak estem, napokig szinte csak alustam, alig bírtam fölkelni, aztán ez egyik napról a másikra átcsapott abba, hogy nem tudtam aludni.

Szia Nóra!

Sajnos trudom, hogy elég összetett. Egy éjjel - február elején - nem tudtam elaludni. Ezen annyira bestresszeltem magam, hogy másnap elmentem az ügyeletre, ahol frontin írtak fel. Sajna ezzel sem ment könnyebben az elalvás. Utána kb. 2 héttel elmentem egy agykontroll tanfolyamra, de nem nagyon tudom alkalmazni az ott hallottakat, és a sikerélmény hiánya sem segít ebben.

Hétfőn megyek egy pszichiáterhez, egy pszichológusnál is voltam, a múlt héten, és jövő héten tud megint fogadni. Miután 3 hét alatt megettem az első doboz frontint, azt abbahagytam, mert tudtam, hgy ez így nem jó. Néhány hétig csináltam "csak" altatóval, többször úgy éreztem, hogy most majd kijövök belőle, de sajnos az alvásnál mindig gátba ütköztem. Most kb. egy hete megint szedek frontint is (napi kb. 2-szer 0.25 mg-ot, plusz egy sanval altató lefekvéskor).

Féni leginkább a saját gondolataimtól félek. Attól, hogy tudom, hogy nem kéne arra gondolnom, hogy rosszul leszek, de sajnos ez sokszor kísért. Munkahelyen is, otthon is, vagy bárhol.

Köszi.

Pecázni menni kell,ha szakad az eső,akkor is:)

Bocs,épp egy privát levél folytatását látjátok...A gyerkőceinket kéne pecázni vinni.Ők had' lessék a halakat,Zsuzska meg én élőben leffentyűznénk(ahogy Eszti szokta mondani...).

Egy kis felleggel vegyítve itt is sütöget.

Na de majd a pecázás....:)))

Szia "új fiú"!

Ez a betegség egy elég összetett valami.Pontosan hogyan jelentkezett Nálad, mik voltk a tünetek? Voltál dokinál? Az altatón kívül szedsz valamit?

És mitől félsz?

Először ezeket kellene tisztázni, hogy tudjunk valamit segíteni.