Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Szia!Köszi!:)
Egyébként melóztam a szülinapomon,most meg leragad a szemem.Nem minden tökéletes,főleg nem mindíg.De érdemes tenni érte...Lehet,pont ez a lépés az,ami később a jó irányba terel...Szurkolunk szerintem jó sokan!
Kedves Móni!
Köszönöm a válaszodat, és ha nem titok megkérdzhetem melyik kórházban voltál. Nem szeretnék egyikbe sem menni, legalább halljak jórol is. Sajnos a mi városunk kórházának pszichiátriai osztálya az értesüléseim szerint (még a háziorvosom is azt mondta) nem igazán új szellemű. Az orvos is akivel beszéltem, azt mondta, hogy vagy emeljem a frontin adagot vagy felírhat mást. Nem nagyon szeretnék antideprsszánsokat szedni - azt olvastam, hogy a tartós szorongásokra kevésbé hatékony, mint a rohamszerű esetekre, de lehet, hogy nem kéne annyit olvasnom a témáról - viszont a doki szavaiból úgy éreztem, mintha itt nem nagyon volna más terápia.
Sziasztok!:-)
Köszönöm, hogy kedvesek vagytok!
Visszajött, itt van 2 napja...de nem tudom meddig. Élem az életemet, megpróbálom szabadan, szállva..kristálytiszta elmével, ahogy Moncsi mondja KRISTÁLYTISZTA KÖKI.
Hogy úgy tünt nem vagyok tiszta olykor...zavart, depi stb..de erős, és soha semmit fel nem adó.:-)
Késöbb jövök.
Addig is puszi! Köszönöm a szivecskéket!! A köszöntőt stb...:-)))
Sziasztok, szia Köki, sajnálom hogy vége lett, de ha nem működött, akkor el kellett hogy engedd.
Persze mondani könnyű, tudom.
Az biztos --ahogy Moni is írja--mi itt vagyunk Veled, szeretünk, és bármi bánt, meghallgatunk és véleményezünk. :)
Puszi neked tőlem is, nem írom hogy fel a fejjel, lesz ez még így se, pedig a "való világos" barátaimat mindig ezzel a szlogennnel szoktam vígasztalni.
Küldök inkább szívecskét, megtanultam hogy kell csinálni, fogadd tőlem szeretettel: ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Igen,Köki,nagyon jó érzés felesleges terhek nélkül élni:)Azt mondtam nem is olyan rég,hogy nem vagyok hajlandó tovább más bűneit cipelni.Elég az enyém.És már megint más vétkei miatt szenvedek...Oké,szerepem van nekem is benne,de...Basszus,szoktam én mások érzéseivel játszani? Nem.Őszínte szoktam lenni? Lehetőségeim szerint igen(Néha nem,de akkor nyomós okom van a hazudásra,kegyes hazugságra).Akkor meg ne tessék már velem játszani,mint ahogy a pulim a ronggyal szokott!Nem,nem dilultam be.Még nem egészen:)))))Ez az eredménye a tegnapnak és a múlt éjjeli elemzésnek.
Valaki tudatosan vagy nem tudatosan,de jól megszívatott.Hát nem fog célt érni,nem fog a Gödörbe taszítani,sem a Pokolba!
Tudod,lehet hogy most kurvára szenvedsz,de ne haragudj rám,ha ezt mondom:másképpen írsz.Pozitív értelemben másképpen.Néha már azt hittem,hogy...Bocs,azt hittem,hogy elmentél otthonról...Ez az utolsó pár hsz kristálytiszta elmére vall.Ha ez az ára,ez a szakítás,hogy Te TE legyél,akkor kivárjuk a fájdalom elmúlását,bármilyen nehéz is,mert nyilván neked nem erre a kapcsolatra van szükséged,nem erre,amiben nem lehetsz önmagad.Ahol szabadságod elvéve,meghatározva,hogy mit tehetsz...Nem kell szavakkal tiltania.Elég ha a viselkedésével szabályokat diktál.Irreális szabályokat.
Filozófiát félre és ez van:kristálytiszta Köki.Szerintem ezt a többiek is látják:)
Moncsi!
Köszönöm! Mindent!
Én rontottam el ezt a kapcsolatot...de eljött az ideje, hogy azt mondjam elég. Nem veszem a vállamra a világ összes fájdalmát, az elcseszett dolgok, és azok következményei által lett terhet.
Úgy érzem magam, mint Jézus, aki tele fájdalommal, sérülten, izzadt, véres testtel cipeli a KERESZTET.
Ok, de hogy ilyen k..rva nehéz az a kiba..ott keresztem.
Most leteszem egy időre, mert én én vagyok, ez az én testem, lelkem.
Tudod, amikor az élet során megannyi fájdalom, probléma következtében kialakul egyfajta viselkedésforma, legyen az hárító, támadó, önző stb...akkor nehéz rajta változtatni.
Én sosem tudtam, azt gondoltam reménytelen vagyok. Majd megismertem Őt, aki mellett éreztem a szeretetet...szeretett. És ezt igazán kevesen mondhatják el magukról az életben, hogy figyu...
TUDOK SZERETNI, ÉS ENGEM IS SZERETTEK/NEK.
Na, ez a legcsodálatosabb, teremtő.
A SZERETET teremt. Eltörli a FÉLELMEINKET,
FELSZABADÍT, MEGTANÍT SÍRNI, MOSOLYOGNI.
Hogy tudsz sírni, azt jelenti SZERETSZ...má nem engem :D :D
Bárkit! Lassan Te is mersz önmagad lenni, és letenni a hosszú évek óta cipelt terheidet.
Szóval, könnyű, lebegő érzés, ugye Moncsi??
.)
Szia!
Nem, nem végleg. Iszonyú látni, hogy milyen más. Valaki azt mondta, ez Ő. Az igazi énje.
Szeretem, ő is engem...Őszintén? Pszichológushoz kellene vinnem, de hajthatatlan...Így megpróbálok tenni érte, és az egykor belém vetett hitét visszacsempészni a szívébe, lelkébe.
Ha nem vagyok napokig, akkor azért mert csak létezem, és dolgozom, és próbálom megoldani az olykor nem is létező problémáimat.
Ahogy szó szerint keddről szerdára letettem a pánikot, úgy elhatároztam, elég...a szomorúságból.
Így most megyek pajtásokkal, családdal, egyedül mindenfelé. A munka, amiről írtam nektek anno, ha megmarad, ill. a szülnapompn felkeresett egy május végén nyíló wellness igazgatója, és állásinterjúra hívott...szóval ha az is összejön, akkor reggeltől estig nyomom, ingázom picit, de a magam ura leszek, és ha egyedül maradok az anno együtt kibérelt 110.000.-os bérleti díjú, rezsijü lakásban fenn fogom tudni tartani.
Nem adom fel, nem költözöm el innen, mert gyönyörű, mert jó itt, mert 100 m-re a munkahelyem, és mert megdolgoztam azért akivé lettem.
Több lábon állni, egyelőre ez a nyugalmam titka...és ha oké vagyok, akkor tudom őt is támogatni igazán LELKILEG.
Még hogy a pénz ne boldogít...
Röviden ennyi. Rohadt életbe, h mindig egyedül maradok, ill. magányosan.
Napok óta azon gondolkodom, hogy mi az amit nem jól csinálok, hisz vissza-visszatérő a magány.
A választ a párom elötti szociálpszicho exem adta meg, így most erre gyúrok.:)
Rengetegen mellettem voltak ápr. 30-án, máj. 1-jén, 2-án. CSALÁD-akikkel rég nem volt jó akapcsolatom, lázadtam minden tanácsuk ellen stb...majd 2 éve átkattant valami, és :-) nem ők, hanem én változtam, de ezzel a világ is más lett, a világ, és a hozzájuk füződő kapcsolatom.
Megtanultam hogyan kell szeretni...mindig is tudtam, csak nem ment, így belülről feszített...és csak szenvedtem tőle.
Ma már minden percben jelét adom feléjük.:-)
Tanítványaim, szomszédok, pajtásaim mind, mind velem voltak. De a szülnapom délutánját, estéjét, éjszakáját egyedül töltöttem távol a családomól, a kiskutyáimtól, maccstól...itt egyedül, ahol senkim sincs.
MAGÁNYOSAN.:(
Most itt van, alszik...én nem tudok. Kavarog a lelkem. DE MAJD PONTOT TESZEK A SZOMORÚSÁGR .
így.:))
Ebben a köztes térben,állapotban itt vagyunk mi veled:)
Légy már kicsit önzőbb!Más annyira önző,hogy simán eltapos akit ér,Te meg nem látod a magad szenvedését,még mindig az Ő "mimóza" lelkével törődsz.
Épp az előbb írtam Ildikónak(nem rá vonatkozott,csak a privát levél része volt):A betegség nem föd le mindent.Depressziós,pánikos is lehet önző és kegyetlen.Te ne légy kegyetlen,csak picit önzőbb:)
A férjem,akit én mindig szapulok,nemrég azt mondta nekem:"Mindenkinek jár a boldogság,neked is,hogy úgy mondjam:alanyi jogon."Remélem sikerült Őt hitelesen idéznem.Ez volt a lényege,túl nagyot nem tévedhettem.Alanyi jogon,Köki,alanyi jogon...
A születésnapi jókívánságot kihagyom.Úgy érzem,most nem illik ide...Eszem azt mondja:Ne!Szívem azt mondja:Boldog születésnapot:)Basszus,megtanultam sírni!
Szia Köki!
Boldog szülinapot, bár ahogy olvasom nem sikerült jól az ünneplés:(
Végleg szakítottatok?
Nagy a baj?
Szia!:)
Nagyon szépen köszönöm! Egy napon megismertem Őt, nehéz kezdet, még nehezebb folytatás. Nyomon követtem, ahogy elveszíti önmagát, és ezzel együtt a bennem lévő hitét.
Sokat harcoltam már, hogy azzá váljak, aki.
Boldogság keresés fázisában vagyok. Lebegek a köztes térben...
Szia,
utólag is nagyon boldog szülinapot!!
Miért vagy szomorú?
Sziasztok!
Itt vagyok!:)
Hogy mi történt velem?? Vagyok...keresem az utam, amelyet épp nekem találtak ki.
Küzdök, harcolok, sírok, mosolygok, dolgozom..30-án ünnepeltem a szülinapomat: volt aznap szakítás, magány, egyedüllét, sírás, erőtlenség...szülinapi ajándék...majd másnap CSALÁDOM, CSALÁDOM, MOSOLY, LÉLEKMEGNYUGVÁS, HIÁNY, TÁVOLLÉT, AZTÁN VISSZATÉRÉS...ÖRÖM, DE A MAGÁNY MARADT. Most várok, élek, kutatom a hétköznapok csodáit.
csók mindenkinek!
Köszi, utánaolvasok.
Most van valaki még ébren?
Nagyon csendes a fórum. Biztosan mindenki vígan majálisozik:)
Sziasztok!
Lenne egy kérdésem: hallott már valaki a Bach virágterápiáról? Milyen az és milyen hatása van?
Napok óta őrlödöm valamin.Nem alszom rendesen,szedem a bogyókat,itt ez a szar időjárás is,kikészülök,kikészültem,de nem hagyom magam.NE HAGYD MAGAD TE SEM!!!
A férjem hatására rajzolni kezdtem.Van már egy rakás ceruzám...Lehet soha senki nem fogja méltatni azokat a rajzokat,de nem is abban van a lényeg.Kirajzolom magamból a gennyet...
Most pedig tudod mit fogok tenni? Fogom a nyamvadt porszívót és takarítani fogok.És törölgetni.És közben itt fog üvölteni ez a két kicsi hangszóró,valami olyan dallal pl.,hogy "Nothing's Gonna Stop Us Now".Ha nem jól írtam,hát tessék javítani:)
A kórháztól ne félj.Tikkynek örök hálám,hogy rábeszélt a kórházasdira.Azóta létezem...
Sziasztok.
Voltam áternél. Fiatal szimpatikus srác, meghallgatott, de nem sok mindent tudot mondani - persze nem is vártam csodát. Vagy emeljem a gyógyszer adagot, vagy nézünk valami mást. Abban maradtunk, hogy maradok a frontinnál, napi 2-3*0.25. Amit még mondott - és ez nem esett jól - hogy az elmondottak alpján, Ő nem "pánikbeegséget" mondana, hanem "generalizált szorongást", mivel a tünetek nem rohamszerűen jönnek, hanem inkább folyamatosan erősödve. Persze - amint modta - a terápiában nincs nagy különbség, csak persze ki tudja, mi a jó terápia. A fő baj nálam a gondolkodásommal van. Az első éjjel, mikor nem tudtam aludni, lejátszottam magamban az egész történetet, hogy ha nem alszom kikészülök, gyógyszerfüggő leszek, kórház... oszt nekem annyi. A dolog persze ritkán ilyen egyszerű, de ez a gondolat azóta sem hagy nyugodni...
Azt a blokkot kell feloldanom, ami ezt nem hagyja távozni, aztán lassanként, talán visszatér a régi énem, ami biztos nem a legjobb, de legalább szerethető volt.
Bocsika (a fiam szokta mondani így amikor rosszaságot csinál, tehát igen sűrűn), hogy negatív voltam. Mindenkinek egyre szebb napokat.
Sziasztok!
Hát az az igazság, hogy nem vagyunk egyformák igy a gyógyszerek is külömböző képpen hatnak. Én nem fogytam söt inkább nagyon is hiztam mikor már úgy igazából kezdett használni.Egyébként a kineziológust nekem is ajánlották, de jelenleg nem állok olyan jól, hogy ezt kipróbáljam, mert nem kevésbe kerül egy kezelés, de nem vetettem el ezt a lehetőséget.
Sziasztok!
Olyan ritkán van itt valaki. Pl. Kökiről mi a hír? Ő már legalább egy hete nem is jelentkezett.
Most van valaki?
Sziasztok!
Én is Zoloftot szedtem fél évig.Lefogytam miatta 6 kilót,(50 kiló voltam a 168 cm magasságomhoz)úgy néztem ki mint egy anorexiás.Állandóan hányingerem volt,és semmit nem használt,így abbahagytam.Utána vissza is jött az a 6 kiló.Engem kineziológus gyógyított ki,ami örökre megszünteti a pánikot,sosem jön elő,mivel az okokat szünteti meg.Blokkolja,feloldja a tudatalattiban a negatív dolgokat,ami a rohamokat okozzák.Lassan 4 éve kezdődött nálam,és kb. két éve semmi roham.
Szinte mindenkit ki lehet ebből hozni,persze meg kell keresni a jó szakembert,mert mindegyik kineziológus nem jó.Nekem a második jött be.
Sziasztok!
Szia Zsuzsi!
A Zoloft kb 6 hét alatt kezdi kifejteni a hatását és fokozatosan kezd javítani az állapotodon. Legalább is én nálam úgy jelentkezett a javulás, hogy ami a szedés elött volt rosszul lét az fokozatosan elmaradt szinte észre sem vettem,de mindig jobban és jobban éreztem magam.Én a mai napig azt mondom, hogy az segített legyőzni a pánik rohamokat elmúlt a zsibbadás, mert elötte amikor jött egy roham akkor könyékig lezsibbadtam és borzalmasan rosszul éreztem magam ami kb fél óráig tartott, de ez többször is megismétlödött naponta na ez az amin a zoloft szépen lassan segített.Csak nálam az volt a baj, hogy mivvel gyógyszer iszonyom is volt nem mertem csak felelket szedni és ez kevés volt, mert legalább 1 szemet kellett volna bevenni.Két évig szedteem, de mivel hozzá szokott a szervezetem ezért mást irtak fel. Az unoka hugom szedte és neki tökéletesen bevált mára már kigyógyult a pánik betegségből.Szerintem jó gyógyszer csak kitartás kell hozzá amig a javulás bekövetkezik. Szedjed és biztos fog segíteni.
Köszönöm az élményeket és a bíztató szavakat is.
Mindenkinek egyre jobbulást.
Sziasztok, jó reggelt!
Én is vagyok, csak a hét vége kicsit sűrűre sikeredett, ami nem is baj, mert nem értem rá magammal foglalkozni.
A fogyás-hízás téma tényleg érdekes. Először én sem tudtam enni rendesen, fogytam is néhány kilót. Aztán mióta elhagytam az antidepi szedését és gyógytermékeket szedek ill. néha a frontint, visszatért az étvágyam.
És nagyon fontos a napi mozgás, bármilyen formában. Minimum 30 perc intenzív mozgásra gondolok. Teljesen ki tudok kapcsolódni közben. Nekem bejött:)