Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Szia!
Sajnos ez is a pánik betegség egyik jellemzője,hogy az ember nem tud enni és nincs is étvágya.Nálam amikor kezdödött én nagyon súlyos állapotban voltam 17 kg ment le. Aztán felirta az orvos a zoloftot és amikor az elkezdte a hatását kifejteni jobb lett, mert legalább a pánik rohamokat fokozatosan megszüntette.Aztán lassan kezdtek vissza jönni a leadott kilok.Meg persze az étvágyam is.Bár mostanában is van úgy, hogy nics étvágyam,de beveszem a xanaxot és utána azért tudok enni.Bár nálam ez a fogyási dolog már kétszer is előjött, mert másodjára is lefogytam és érdekes módon akkor is 17 kilót.Bár a második fogyásomhoz hozzá járult a férjem betegsége és lelki problémák is.Én egyébként 97 óta állok kezelés alatt a pánik betegséggel és sajna a mai napig nem tudtam kigyógyulni belőle.Az is igaz, hogy mielött orvoshoz mentem már vagy 4 évig szenvedtem csak nem tudtam, hogy ez pánik betegség csak abban a tudatbhan voltam, hogy az idegeim gyengék és attól vannak a rosszullétek/félelem érzet, szédülés,nyelési próblémák,szivritmus zavar, magasvérnyomás,félelem az utazástól az egyedül léttől, se elmenni nem tudtam egyedül sehová se itthon maradni nem tudok egyedül sajna a mai napig igy van bár egy kicsivel jobb lett a helyzet, de olyan nagyon sok javulás nem történt.Nálad még könnyebb a dolog, mert az elején kell kezeltetni magad és akkor van remény, hogy meg is gyógyulsz nem szabad elhanyagolni, mert akkor sokkal nehezebb a javulás esélye. Az a gond, hogy a pánik betegségtől különböző más betegségeket is össze lehet szedni ezért fontos, hogy kezeljenek.Én sok sikert kivánok neked a gyógyuláshoz. Üdv Györgyi
Sziasztok!Én sem vagyok túl fényesen mostanában,de azért elviselhető.Örülök,hogy gyógyszerek nélkül "csak"ennyi.
Amikor nagyon benne voltam,nagyon lefogytam,de visszajött azóta.Volt,amikor árnyéka voltam magamnak és elfújt az első szél.A legdurvább az 5 napíg tartott,addíg nem ettem egy falatot sem.Ne izgulj,jobban leszel és újra fogsz tudni enni!
Szia Mindenki!
Itt állmellettem az öt éves kislányom - még szerencse, hogy nem tud olvasni így nem tudja mit csinál az apja - aki nagyon okos, és tudja, hogy a Neten mindenről van infó. Épp egy sérült szárnyú lepkét ápolgat - imád minden rovart, kukacot, vagy bármilyen állatot - és kérte, hogy kérdezzem meg, tudja-e valaki, hogy miként kell a lepkék szárnyát gyógyítani?
Ezen kívűl van egy irdatlan eleven (sokan rossznak mondanák), gyönyörű kisfiam is, aki a régi képeim alapján szinte a másolatom, én meg itt depizek és pánikolok. Hát erre varjál gombot...
áter=pszihiáter(pszichiáter)Itt tanultam:)
Szerinted ki az aki leszokott? Na,ezért engem bekapnak,de véleménye lehet mindenkinek.
Van akinek sikerül,van aki szedheti míg él a bogyókat.Mielőtt félremagyaráznék valamit,ajánlom a pánik.lap.hu oldalt és más hasonló jellegű oldalakat.
Hosszú az út,nagyon hosszú...
Lehet rosszul írtam a pánik.lap.hu-t,de beírod a "gugliba" pánikbetegség és tömérdek információt találsz.Böngésztem már sok helyen,elméletileg tudom a megoldást,csak a gyakorlatban nem tudom alkalmazni...
Szia!
Én is elmentem dilidokihoz, felírt valami antidepit, de rosszul voltam tőle. Erre kaptam egy másikat, ezzel sem jártam jobban. Én ezután döntöttem inkább a gyógynövényes-vitaminos terápia mellett. Frontint is már csak alkalomszerűen (ha nagyon feszült vagyok, vagy olyan szitu van amiben félő, hogy előjön a pánik) veszek be.
Sziasztok!
Van valakinek tapsztalata, hogy mit kéne tenni, ha a pánik nem roham szerűen jön, hanem egész nap ólálkodik körülötted és egyre erősödik. Nem tudom helyzethez kötni, inkább csak erősséghez.
Szia!
Látod nem hagytad magad, uralkodsz a pánikroham fölött! Tudatosan!:-) Így kell csinálni! Nem szabad hagyni, hogy magával sodorjon!
Egyébként olyan érdekes ez,mert amíg a gyerekek,munka mellett jártam az egyetemre,utolsó évesen szakdolit írtam és mellette készültem a nyelvvizsgára,semmi bajom nem volt.Pedig nagy volt a nyomás,sokszor éjszaka tanultam és volt olyan félévem,hogy 13 vizsgám volt és semmi bajom nem volt.
Amikor végeztem a sulival,nagy üresség lett bennem,és napközben lettek üres járataim és akkor megint próbálkozott ez a "szörny",de nem hagytam magamat.
Szia!
Örülök,hogy meggyógyultál. Gondolom nem volt könnyű mindezt véghez vinni,átélni.
Sziasztok!
Én magamtól kigyógyultam a pánikbetegségből mikor felismertem mi is ez, mert tudtam, hogy megőrülni azt tuti nem akarok! Rossz házasság után válás következett, 25 éves voltam akkor, egyedül maradtam a házban. Megviselt lelkileg, testileg, sokat fogytam. Fél év múlva új kapcsolatban éltem, mígnem egy augusztusi forró estén a barátainkkal egy étterem teraszán ültünk, amikor kiütött rajtam az első roham: nem kaptam levegőt, azt hittem megfulladok, nyelési nehézségeim voltak, néha kettőt láttam, iszonyú szívdobogásom volt, izzadtam, kivert a víz, elgyengültem, úgy éreztem elájulok mert nem vagyok már ura a testemnek. Először azt hittük a több napja tartó kánikula fogott ki rajtam, én azonban éreztem, hogy ez komolyabb. Aztán a rohamok folytatódtak több-kevesebb rendszerességgel hónapokig. Egy téli éjszakán annyira elővett, hogy ügyeletet kellett hívni, úgy ziháltam, nem volt levegő, iszonyú szívdobogásom volt. A doki valami vírusra gyanakodott, és vénásan adott valami injekciót, ami semmit nem változtatott az állapotomon. Nem tudtam aludni sem éjjel, sem nappal, a szívdobogástól és az állandó fulladásérzéstől, szabályosan a kimerültség és az őrület határán álltam!! Másnap vasárnap volt, anyukámékhoz volt ebédmeghívásunk, azonban és nem tudtam kikelni az ágyból. Mivel az állapotom nem javult ezért a háziorvosomat is kihívtuk, aki szintén vírusra gyanakodott és ágynyugalmat javasolt, antibiotikumot adott és köhögés felszaggató gyógyszert, mert szerinte azért fulladtam mert le volt rakodva és gondolta, a köpetoldó majd segít. Nem így volt, a gyógyszereket akár a hátam mögé is dobálhattam volna!
Aztán nagy ágynyugalmamban elkezdtem gondolkodni: válás, lelki teher, egyedül maradtam, alig vettem magamhoz táplálékot, semmi vitamint nem ettem, cserébe rászoktam a dohányzásra... Felismertem: a szervezetem az akkor elszenvedett rengeteg stressz és táplálék-nélkülözés miatt reagált így, vagyis bepánikolt! Közben, mivel továbbra is szívdobogásom volt és fulladtam az orvos makacs mandulagyulladásra gyanakodott ami rámehet a szívizomra is, ezért azt mondta, vetessük ki a mandulámat! Na, neeeem! Itt volt a végszó! Elküldtem a párom a patikába Béres-cseppért, nagydózisú C-vitaminért, magnéziumért és elkezdtem szedni ezeket minden nap. A közben eltelt 5 hét alatt míg az ágyat nyomtam és az őrület határán álltam 8 kilót fogytam az amúgy is kevés kilóimból. Minden nap rendszeresen leeröltettem az ételt, próbáltam a nyelést, tudtam, mennie kell, bár az ételt nem kívántam. Közben szedtem a vitaminokat és ettem a gyümölcsöt. Lassan mire jó idő lett én is leküzdöttem a betegséget, már nem fulladtam, nem kalapált a szívem, csak néha még gyenge voltam. Kiültem az éltető napfényre, és újra élveztem, hogy ÉLEK, nem fulladok, tudok enni, és már nem érzem azt, hogy megfulladok. Szerintem ezek a pánikok valamilyen a múltban elszenvedett hosszabb ideig tartó stressz vagy életmódváltozás következményei, csak el kell gondolkodni mikor volt, mi volt az, és legközelebb nagyban elkerülni az ilyen helyzetet, ha egy mód van rá. Lehet, hogy több hónap, akár évek is eltelnek a kiváltó ok és a rohamok előjötte között. Aztán tudatosan kerestem ilyen témájú könyvet, és szinte minden tünet amit produkáltam egyértelműen a pánikbetegség jelei voltak. Aztán amikor véget megint a kapcsolatom, nagyon megviselt, de nem hagytam magam annyira mély letargiába zuhanni, tudatosan ettem-ittam , vitamint szedtem, nem hagytam, hogy legyengüljek és megint jöjjenek a rohamok! És nem is jöttek, pedig 1,5 évig éltem megint egyedül, de pánikmentesen! Azóta nem is volt rohamom, pedig azóta férjhez mentem, költözködtünk, házat újítottunk és ez mind sem volt kis falat, és mostkisbabát várok!:-) Tehát mindenkinek üzenem, hogy felül kell kerekedni a rohamon, ha elég erősek vagyunk, nem tud többé kifogni rajtunk! Bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült a történet, de mindezt átélni is sok idő volt!
Társasházak közös képviselője vagyok. Nem egy stresszmentes meló. A főnök, pedig nem megértő, nem egy érző típus. Szerinte ez nem betegség, csak szimulálok. Tudod, sose legyen olyan rosszul, mint én mikor ügyeletet hívtunk.
Amúgy már 20 éves korom óta tart a dolog, bár voltak jobb időszakok, mikor hónapokig nem jött elő. Nekem is probléma volt, hogy sokáig nem tudtam mivel is állok szemben, így nem kezeltettem. Most viszont néhány hónapja nagyon erősen előjött, több roham, ügyelet...stb. Próbálom kúrálni teával, vitaminokkal, de ha úgy érzem frontint is beveszek.
Sokszor csináltam olyat,hogy akkor is elindultam,ha nagyon rosszul voltam.Tulajdonképpen rá voltam szorulva,mert senki nem csinálta meg helyettem.Végigálltam a sort a boltban,végigültem egy misét a templomban stb.Ennek a betegségnek éppen ebben rejlik az ereje: minél több dologról próbál leszoktatni,ahol egyszer már rosszul voltál,oda nem mész többet.
Ma már minden zokszó nélkül bemegyek egy bevásárlóközpontba,kivárom a soromat,ha rosszul leszek?na bummm...majd valaki összeszed.