Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Szia Györgyi!
Ma este,ha lesz időm,írok,lenne egy kérdésem,te pajzsmirígybeteg vagy,ugye?A barátnőmnek kereken 100 a tsh-ja,erről szeretnélek megkérdezni.
Majd írok.
Puszillak.
Zsuzsa
Sziasztok! Csak meg akartam osztani veletek, hogy ma megyek életemben 1x dilidokihoz...:S Szerencsére elvisznek kocsival, szóval nem kell az útra gondolnom annyira.
Viszont kaptam tegnap cickafarkfű és cirtomfűlevél teát. Ezek keverékét csináltam meg este. Raktam bele kis mézet is (nem olyan vészes, iható:)) és tényleg megnyugodtam, már húzott is magához az ágy. Ja és kaptam egy könyvet is Kurt Tepperwein: Szellemi öngyógyítás címmel ez is nagyon jó, relaxációs és légzőgyakorlatok vannak benne, biztosan ki fogom próbálni, hogy magamat hipnotizálom:) Furán hangzik de muszáj kikerülnöm ebből a helyzetből amiben jelenleg vagyok. Annyira jó érzés, hogy látják a körülöttem élők, hogy tényleg szenvedek és akár ilyen alternatív gyógymódokkal, segítséggel is hozzájárulnak ahhoz, hogy nekem jobb legyen. Boldog vagyok, végre!
És még valami. Ha minden igaz, a jövőhéten megyek spirituális választerápiára (ez is furán hangzik na mind1) mert állítólag az is nagyban segíti a gyógyulást ha megtaláljuk a választ arra, hogy miért tiltakozik a testünk bizonyos helyzetektől és ha világosan látjuk ezeket a problémákat, akkor a helyzetek már nem is tűnnek olyan félelmetesnek.
Tud erről valaki valamit bővebben?
Bocsánat, hogy megint hosszúra sikeredtem:) majd beszámolok milyen volt a dilidoki.
Mindenkinek szép napot!
:)
ok, szólj, ha mehetünk pörgetni:)
Valahol találkozunk a városban, és őrültködünk:)
Fáni!!
Minden emberrel megtörténik valamilyen formában, ami veled. Hidd el, én is olyan nagy szarban vagyok, hogy...de mindig van megoldás, csak nyisd ki a szemed, és HIGYJ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Max. lökj egy privátot, mi a végzettséged, eddigi munkaköröd, és mit tudnál, szeretnél csinálni!??
Körülnézek, ígérem!!:)
Szorítok én is!:)
Szia Zsu!
Voltam a bizottság elött 27-én, de még nem kaptam meg az eredményt most még mindig idegeskedhetek.Sajna nem tudtam neked írni, mert nem volt jó a gépem ma lett kész már úgy volt, hogy újjat kell vennem, de kitaláltam, hogy a régi gépet nézze meg a szerelő és végül is azt bővítette ki,mert annak nem volt különösebb baja csak amikor szedtük szét elmozdult benne egy alkatrész. Bocsi, hogy erről irtam tudom, hogy nem ide való téma, de most úgy éreztem lekell irnom, hogy hogy jártam.Mindig készülök, hogy irok neked csak most annyi minden volt az elmult hónapban meg sajna még most is egy kis ideig, hogy tényleg nem volt időm.Azért ha gondolod irjál! Mi van veletek?
Puszi Györgyi
MÓNI!
Ami a szédülést illeti mostanában én is többször éreztem, hogy szédülök tegnap is rám jött kétszer is úgy éreztem kiszédülök a pénztárból nagyon rossz volt még jó, hogy sikerült legyöznöm, mert különben nem tudom mi lett volna. Nálam most az a gond, hogy vérszegénységet és vas hiányt mutatott ki a vérvétel. Kellenne szednem a gyógyszert, de most megint rám jött, hogy nem birom legyelni a gyógyszert, de lehet, hogy ez éppen a vashiány miatt van.Nem tudom, de nagyon rossz érzés már rég szétolvad a számban a gyógyszer és még mindig azon szenvedek, hogy nyeljem le.
Sziasztok!
Most olvastam vissza az elmult napok eseményeit. Sajnos nem tudtam írni, mert elromlott a gépem és csak ma lett kész, de ez is csak úgy, hogy a régi gépet újította fel a szerelő. Már úgy volt, hogy új gépet kell vennem.
Sajnos látom, hogy a próblémák nem javultak.
Szia
Hát ez egy jó és igaz mondás. Ha belegondolok, tényleg én szenvedek miattuk. Ők meg nyugodtan alszanak.
Annyira jó lenne, ha már meg tudnám oldani, hogy leperegjenek ezek a dolgok. Remélem idővel sikerül!
Nemrég ittam egy jó kis Köki féle nyugtató teát, talán az most helyrehoz.
Kedves Nóra!
Ilyen emnerek mindenhol vannak sajnos, ezt nem lehet kivédeni, talán csak azzal, ha egy idő után már minden lepereg, amit tesznek vagy mondanak, bár ezt nehéz elérni, de nem lehetetlen!!
Amikor ilyen helyzetekkel szembesülsz, mindig jusson eszedbe az a mondás, hogy idegeskedni annyi, mint mások hülyesége miatt bosszút állni saját magunkon!!
Sziasztok!
Ma nagyon rossz élményem volt a munkahelyemen. Pillanatnyilag állományba vagyok a betegség miatt és ma bementem melóba, hogy beszéljek a főnökkel mikor tudok ismét munkába állni.Mielőtt bármit is mondtam volna, nekem esett, hogy őt nem érdekli senki betegsége, ha egyáltalán ez betegség és nem csak lógni akarok.Nem érdekli, hogy az orvos mit mond, arra válaszoljak, hogy mikor megyek dolgozni.És mindezt iszonyú hangnemben.
Annyira rosszul esett, hogy elbőgtem magam, aztán rámjött a remegés és tök nehezen nyugodtam meg.
Tiszta hülyék az emberek:(
Azóta sem vagyok túl jól, össze-vissza kalapál a szívem, zsibbadok és tök feszült vagyok.
Pedig már kezdtem jobban lenni.
Szia!
Én is voltam (vagyok) pánikbeteg. Amíg a pszichiáter rá nem ébresztett, hogy mit kell tennem...
Nos, létszámleépítés volt a suliban, ahol dolgoztam, ezután felment a vérnyomásom 200/100-ra, gyógyszereket kaptam, egyre inkább elhatalmasodott rajtam a betegségtől való félelem. Egyfolytában féltem, hogy szívinfarktust kapok, szinte félóránként mértem a pulzusomat. Aludtam éjjel-nappal, nem tudtam zárt térbe meg sok ember közé menni, mert attól féltem, hogy meg fogok fulladni.
Nos, a pszichiáter rádöbbentett, hogy ezeket a dolgokat saját magamnak kreálom, mert nem vagyok megelégedve valamivel az életemben. Ezen kívül amiatt is lehet, hogy az ember, ha beteg, akkor szereti, hogy körülötte forog a világ. Ebben van valami.
Nagyjából meggyógyultam, bár zárt szórakozóhelyre, ahol sok ember van, még mindig nem tudok menni. Már az is jó, ha látom, hogy van ablak, hiába nincs is kinyitva.
Ne érts félre, nem azt mondom, hogy veled is ez van, de gondolkozz el rajta!
Jobbulást!
Mindenkinek köszönöm a biztató szavait,jólesett és aranyosak vagytok, de komolyan-- holnap lesz a "nagy meccs" első komolyabb összecsapása, majd megírom hogyan alakult.
Kicsi-d,légy üdvözölve körünkben, itt több pánikos "sorstárs" is van( sajnos) ha köztünk maradsz, biztosan tudunk Neked legalább így a fórumon keresztül segíteni. Bátran írj és kérdezz!
( én azért nem tudok érdemi választ adni, mert magam "csak" depis vagyok, nem pánikos.)
Üdv mindenkinek!!! Nemrégiben találtam rátok, jó sok oldalt elolvastam, bár ahogy látom annyian szenvednek...:( na szóval bele bele olvasgattam a fórumba, és most írnék nektek.
Nem tudom, hogy hol is kezdjem de kétségbe vagyok esve! A felismerés egyre elhatalmasodik rajtam... pánikbeteg lettem kb 1 hónapja de valami nagyon durva szinten. (Kitekintésként: kb 4 éve már voltak ilyen tüneteim de nem vettem róluk tudomást, rossz volt de kibírtam, teljesen el is tűntek a rosszulléteim, most kb fél éve ismét kezdem érezni, szintén nem vettem tudomást a dolgoktól.) Mai nap folyamán elindultam suliba, megtettem 100m-t a kaputól és kész vége, már rohantam is haza...ennek előzménye hogy 2 hete nem járok sliba nem mozdulok ki itthonról valami furcsa és memagyarázhatatlan félelem miatt.
Már a gondolattól, hogy ki kell lépnem a kapun remeg a lábam és kiszárad a szám, a torkom...:'(
Ez viszont nem mehet így tovább, hiszen az embernek kötelezettségei vannak és azokat nem hanyagolhatja el. Ti ezt, hogy oldjátok meg? Én képtelen vagyok kilépni az ajtón de muszáj lenne, kirúgnak a suliból, barátaim, hobbiaim...áááá úgy érzem megőrülök.
Mostan keresgélek agyturkászok és mindenféle terapeuták között, hogy egyáltalán megtudjam miért is lettem ilyen, én , aki világ életében pozitív, boldog és nyitott voltam. A nyugtatóktól és egyéb ilyen jellegű szerektől meg írtózom, nem lennék rá képes, hogy gyógyszereken éljek 20 évesen, nagyon félek...Igazságtalanság ez a dolog mindenkivel szemben!
Nagyon el vagyok keseredve. Hipohondernek sem vagyok utolsó de ezt már lassan tényleg nem bírom elviselni. Muszáj voltam kicsit kiírnom magamból a dolgokat. Hiányzik az életem, a régi énem!:(
Amennyire meg csak tudok küldök mindenkinek pozitív energiát és erőt, kitartást, amennyit ez a fórum így hirtelen adott nekem.
köszi köszi köszi
Fáni!Ha nem sikerül,az sem jelenti azt,hogy lúzer vagy és nincs mit keresni itt!Jelentheti azt is,hogy valami egészen mást tartogat az élet Neked,amit csak akkor veszel észre...Olyan nincs,hogy véged van és nincs más lehetőség!!!!Mindíg van más lehetőség,csak agyalni kell rajta.Szorítunk!Ha meg arra kerül a sor,(a feljelentésre gondolok)csak tanulsz belőle.
Én hiszek abban,hogy a dolgok nem véletlenül történnek velünk úgy,ahogyan történnek.
Most boldog vagyok,de meg kellett járnom a poklot előtte,hogy észrevegyem,ami előttem van.Kitartás!
Nem vagy lúzer,nem egy senki vagy és nagyon is van keresnivalód ezen a bolygón!
Én nagyon szorítok neked,hogy sikerüljön megoldani ezt a dolgot és hogy az igazság megadja ami neked jár:az igazságot!
Sziasztok, nagyokat hallgatok újabban, mert semmi jóról nem tudok beszámolni.
Az ex. munkahelyem igen galádul elbánt velem, ( már nem először!) elképzelhető hogy perelni kell majd őket, éppen nekem, aki annyira irtózik a legkisebb konfrontációtól is, hogy az már magában kóros.
Csakhogy ezen most jelen esetben a legfinomabb kifejezéssel élve is az életem múlik--ha ugyanis lejár a segély és addigra sem lesz melóm, akkor végem van. :(
Intézkedem tehát,persze már amennyire egy suta-béna-szerencsétlen beteg elméjűtől kitelik, drukkoljatok hogy menjek valamire, ha ebből se lesz semmi, akkor megint bebizonyosodik( mint mindig) hogy egy lúzer, egy senki vagyok és nincs további keresnivalóm ezen a bolygón egyetlen percig sem. :(
Szép napot Mindenkinek, élvezzétek a napsugarak erejét és szerotoninját---erőt lehet meríteni belőle--én is azt teszem!
Jó estét!
Van valaki?
Móni, tök jó, hogy jobban vagy, csak így tovább!