Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Pontosan így voltam /vagyok én is. Baromira nem élvezem, hogy nincs munkám, de nem merek elmenni.
Iszonyú munkahelyeim voltak nekem is.. Mármint a stressz volt az és gondolom tudat alatt félünk hogy az újabb helyen ugyanez lesz.
Tényleg fordulj segítségért, mert én most kezdtem csak pszichiáterhez járni, de mondta, hogy évekkel ezelőtt kellett volna elmennem, mert egyre rosszabb lett az állapotom, innentől már nehezebb felállni. De azért akkoris menni fog, mert akarom!
De hiába tartottam magam erősnek évek óta nem ment segítség nélkül talpra állni.
Szia!
Én is azt tudom mondani, hogy még most keress segítséget, mert nekem az egész pontosan így kezdődött! Munkahelyi stressz, de az iszonyú fajtából, kudarcként könyveltem el, először munkát nem mertem keresni, aztán a társaságot kezdtem kerülni, mert szégyelltem, hogy nincs munkám, meg magam, aztán már itthonról sem mentem el egyedül.. Szóval magamból kiindulva már most kezd megoldani a problémát, mert nagyon elfajulhat.:(
Én még csak most kezdek és fél tabletta kell eleinte, utána kell egészet szednem, ezért a kapszula még nem jó. De később akkor megkérem, hogy kapszulát kapjak.:)
Amúgy nekem direkt este mondta hogy szedjem, ne reggel.
Szia.
Ha még nem voltál,probálj ki egy terápiás csoportot ahol,sokan osztják meg egymással a tapasztalataikat..
Milyen helyzetben hogy győzik le ezeket a dolgokat..
De legfőképp szerintem rendezd magadban állásinterjú elött hogy te igen is jó vagy a munkádban,és bárhogyis alakul az az interju még nem a világ vége..
Mikor elindulsz ugy indulj mintha a világ legtermészetesebb dolgát tennéd,mert ott nekik van szügségük rád!
Csak te tudod kontrolálni ezt a dolgot..Sajnos minannyiunk fejében ez az agy játéka ami ellen csak mi győzhetünk..
Jó reggelt!
Gondoltam hozzászólok a baba témához is. Én terhességem alatt kezdtem el szorongani, ezt nevezzük természetesnek.(egészséges-e, jól fejlődik- e. stb.) Szülés után az ágyon meg szabály szerűen vacogtam vagy 2 órát.. Azt hiszem ez a megkönnyebbüléstől volt, hogy vége:)
Na de rá egy héttel a komolyabb, a felelősség.. hatalmas pánik a most mi lesz? Én egyedül maradtam vele. A lányommal, és a családomra sem számíthattam segítségül, mert mindenki dolgozott..4 évig egyedül voltam a házban napközben. Sehova nem mehettem, mert nem tudtam. Később meg már nem mertem. Annyira elszoktam mindentől. Akkor voltam igazán rosszul. Ez 4 éve volt. Lányom 8 éves lesz. És szorong. Mindenen. Nem győzőm biztatni, hogy nem lesz semmi baj. Vajon tőlem látta? Vagy ugyanazok az életkörülmények váltották ki belőle is ezeket mint nálam? Az örökös feszültség, kiabálás a családon belül? Nem tudok elköltözni a szüleim házából.. Nincs párom akivel mehetnék. Gyerekkel párt találni, ráadásul úgy hogy még közben félek is?:-D Nagyon nevetséges vagyok..Ez van, már csak azért is, mert az első kikötésem az, hogy ne akarjon több gyereket, mert még egyszer én nem vállalkozom rá. Éppen elég egyet felnevelni anyagilag is! Most lehet elvettem a kedvét annak aki babát tervez, de ha hitében nem tudtam megdönteni, akkor tényleg vállalja, és nem lesz semmi baj.
Szia.
Én velaxin retardot szedek..Ez sokkal jobb mint a tabletta mert csak reggel 1 kapszula és egész napos a hatása.
Kérdezd meg az orvosod hogy ő nem-e ajánlaná neked..
Érdekelne, hogy aki szed Velaxint, az hogy bírja?
Csak mert nekem először felet kell szednem, de iszonyú hányingerem lett tőle, aztán megcsikarta a hasam és hát hasmenésem lett tőle, többször is.
Hívtam a dokit, akkor mondta, hogy szedjek akkor 3x1 milagramma-t mellé, de nem igazán értem az mire jó? Mert a leírása alapján semmi köze, hogy a hasam nem bírja a Velaxint..
Sajnos nem tudsz semmit sem csinálni. Nem biztos, h Te ennyit hízol, mint én. Nekem mondjuk betett hogy akkor hagytam abba az élsportot, napi 2-3 órás edzéseket, mert lesérültem.
De amint jobban leszel, abbahagyod és lefog menni. Meg hát sportolj közben, az szinten tart.
Hűha, ezzel most elkeserítettél. Pedig már alig merek enni bármit is. Amióta ezt szedem, azaz fél éve kb. 5 kg-ot felszedtem. És azt mondod ezzel még nincs vége?
Nem tudom mi lesz így velem. Ha valaki tud segíteni, azt szívesen veszem!!!
Kedves Annamária !
Hát... nem lehetett könnyű az életed, de egy csomó rosz dolgon már túl vagy. Le tudtál szakadni az anyosodtól végre önálló életet élhetsz amibe nem szólhat - ne szóljon bele senki.
Hidd el ez nagyon nagy szó. A teherbeesést egy csomó pszichés dolog is akadályozhatja, az állandó stressz, a félelem , a megfelelni vágyás (különösen nálunk pánikos - depiseknél), de te már egy csomó mindenen túl vagy.
A pánikot a mindennapoktól, a mindennapi teendőktől való félelem is könnyen kiválthatja, de ha úgy érzed -akár gyógyszerrel is -, hogy javulsz akkor már jó úton haladsz.
Ha a pánikrohamok a házasságkötést követően alakultak ki nálad, akkor ugyi az ok elég egyértelmű és Te részben ezt már emgszüntetted. Ha pedig a vérszerinti családod okozta - akkor azon már rég túl kéne lenned.... tehát a "hiba máshol lehet:)))
Jaj nem akarok okoskodni, de a gyógyszer, az 'áter, a 'lógus a terápiák csak mankók, a megoldás a Te "fejesckédben van". - Persze az enyémben is.
ui. Anyukámnál a bátyám születése után teljes medőséget állapítottak meg az orvosok, de hát én mégis itt vagyok:))) Élő példa, hogy sosem lehet feladni.
Pusz
Bedina
Szia Barack.
Elolvastam amit irtál,és teljesen át tudom érezni amin keresztül mész..
Mi két éve belefogtunk egy tetőtér építésébe..A vállalkozó nagyon átvert minket elég sok pénzünkkel lelépett..Mi itt álltunk ösz közepén tető nélkül az anyosommal és a férjem nagymamájával laktunk két egymásba nyiló szobában..
Anyosom nyilt gyülőlete irántam napról napra kiboritott..Férjem 11-hajnal 1-ig dolgozott minden nap (még most is szabad nap nélkül).Rengeteg volt a vita,a házasságunk a csőd szélén..Anyosom már nyiltan fenyegetett..
Sokszor aludtam el sirva,és sokszor gondoltam ugy jó lenne reggel már nem felébredni..De ott volt a férjem aki bizalmat fektetett belém,és erősnek kellett lennem..
Idén egy kevés kölcsönnel elkezdtük befejezni a házat..Mivel én voltam csak itthon rám maradtak olyan nagy dolgok,mint a csempézés járolapozás,a barátok sokat segitettek..De még nem volt viz,gáz mikor anyosom a lenti lakásból kidobott..Igy laktunk fent egész most szeptemberig..
Közben kiderült hogy beteg a gyomrom,és volt egy epemütétem is..
A baba nálunk tabu,nem lehet sem a férjemnek sem nekem...Ez csak a házasságunk után derült ki..Lombikozhatnánk de az árak most még nem engedik a kölcsönök elviszik mindenünket..
Nem könnyü,de ha a jövőt nézem tudom boldogok leszünk...Mert kitartottunk egymás mellett a legnehezebb időben..
Remélem erőt az az a pici manó..És én szivből kivánom is neked hogy a pozitiv gondolkodás segitsen az én történetem után..
Annamária
Sziasztok.
Ha nem zavar senkit beszállnék én is a kis történetemmel..
Én 1995-óta vagyok pánik beteg..
Sajnos nekem a családi körülmények váltották ki..Szülők alkoholizmusa agresszivitása stb..
Idővel megtanultam kezelni a dolgot,bár nem volt könnyü.Eleinte a gyogyszereket kapkodtam be ha rohamom volt,ma már ugymond megnyugtatom magam,hogy ez csak az agy játéka,nem lehet semmi baj,előveszek egy könyvet,ha uton vagyok a telefonommal játszok probálom elvonni a figyelmem,és ez müködik.
De nekem sokat segitett a környezetem is.Férjhez mentem,elköltöztem,szép házat épitettünk,szóval próbáltam lekötni a figyelmem..Rájöttem a rohamok nagy részét én okozom magamnak azzal hogy már előre félek helyzetektől hogy mi lesz ha rohamom lesz..És akkor lesz is..
Ettől függetlenül sajnos van gyógyszer amit szednem kell,depresszióra,járok orvoshoz..
Viszont tudom,hogy egészséges vagyok,tehát nem lehet semmi bajom...
Kedves Mónika!
Naná, hogy feltudnád neveleni. Egy gysremek felnevelése nem attól függ, hogy anyuka pánikos - szorongásos-e, hanem attól, hogy alkalmas -e az anyai szerepre. És ne felejtd el, egy jól működő kapcsolatban soha nem vagy egyedül, nem csak a tied a teher a sokszor édes - de ha öszinték vagyunk sokszor a keserű is.
Egyébként véleményem szerint egy pici mellett nincs időd pánikolni, ha rád törne a roham -amit kötve hiszek - csak rá kell nézni a kisangyalra:)))
Mindenesetre mind az 'áter-rel, mind a nőgyógyásszal konzultálj és öszintén valdd be a félelmeidet.
A barátmők úgy szülte másidik gyermekét, hogy a nőgyógyász zsebébe volt az 'áter telefonszáma, hogy ha segítség kell azonnal hívni tudja.
Nanás, hogy sima "álomi" szülés volt:)))
Szia
Bedina
Szia Barack!
Bocs, hogy a részletek ismerete nélkül adtam a tanácsokat, de igazad van. Nem a pánok az elsődleges ok ami a szülés ellen szól, hanem a félelem ami benned motoszkál - én is féltem 36 évesen szülni - . És bizony azt a gyereket fel is kell neveleni.
Jöhetnek a nagy szavak, hogy a szeretet mindent megold, de azért mindanyian tudjuk, hogy csak szeretettből egy gyermek nem él meg. Kell neki a biztonságos otthon, a sok- sok együttlét, amit csak úgy lehet megvalósítani ha nem a "fiziológiai" - úgymint evés, lakhely biztosítása, holnapra is legyen pénzünk kérdések töltik ki anyuka - apuka gondolatait.
Egy gyerek nagy felelősség, hátmég nekünk pánikosoknak.
Egyébként a "lelki - pszichés" állapoton szerintem sokat javít ha tudod, hogy van valaki aki tőled fűgg, akivel sokat járhatod az erdőt - fényterápia - akivel sokat játszhatsz - viszamehetsz önön gyermekkorodhoz, aki mellet nem mindig a nagybetús FELNŐTT, hanem egy picit gyerek lehetsz.
Nekem az nagyon jó:))))
Szia Moonika,
Persze, hogy fel tudnád nevelni! :)
Azért a pánik még nem halálos...
Szerintem pár év, és kiderül, hogy valami vírus okozza, csak győzzük kivárni...
Barack
Sziasztok!
A babatémához hozzászólnék...van egy barátnőm, aki pánikbeteg volt, és terhes lett. Mondta neki a doki, h holnaptól nem szedheti a gyógyszert, abbahagyta, 3 hét pokol után depressziós lett. Aztán miután megszülte a kislányát semmi baja (pedig elég sok gondjuk van), és mégsem jött vissza neki!
Ez a hormonváltozástól lehet?!
Én is félek, ha szülnék mi lenne? Fel tudnám nevelni, h pánikbeteg vagyok?
Szia!
Sajnos a paroxattól csak hízni lehet. Én több, mint 20-at híztam. Én is fél év után kezdtem hízni. Azóta megállt egy szinten. Most több mint fél évig nem szedtem, előtte 3,5 évig szedtem, most ismét elkezdtem két hete, mert szarul lettem. De most már jól vagyok ismét:)
Minden ismerősőm aki ilyet szed meghízott:(((
Szia Bedina,
Ha a "dolog" ilyen könnyű lenne....
Nem panaszkodás képpen, de cirka 2 éve 12nm-en élünk, egy 100nm-es házból, plusz 300nöl telek, mert nincs pénz, nincs segítség.
Lassan haladunk, nagyon lassan!
Csak a férjem van, aki reggel 1/26-ra megy dolgozni, 1/23-ra van itthon, akkor neki fog a ház dolgainak (sokszor az 1 napos munka 1 hónapra rúg, mert bedől,kidől,vizes, szivárog stb), és este ki tudja mikor kerül ágyba...
Van egy alkoholista Após, aki ha éppen nem részeg segít, de inkább csak hátráltat.
Az én családomról inkább nem sokat...
Apám vidéken a telken, de egyébként sem tudna segíteni, 130kg, sérv, magasvérnyomás.
Anyám olyan, amilyen, közölte hozzánk a csúnya házba nem jön és hasonlók.
És az Öcskös... Neki mindene a számítógép, egy szöget nem tud beütni...
No most ugye 37 évesen szültem az első gyerkőcöt, hálát adok az Úrnak, hogy nem kellett ágyban töltenem a 9 hónapot.
DEEEEE! Ki tudja, hogy a köv. 9 hónap hogy telik?
Mit csinálok a fimammal, mi lesz a házzal, a kerttel, ha ágyban, netán kórházba kerülök?
Szóval ha csak a pánikról lenne szó...
Ja és nem beszélek a 9 hónap "rettegésről"...
Él, nem él, minden eredmény jó, mit mutat az UH, magzatvízvétel stb.
És a császár, hátszurival...
Ki vállalja be?
Azért köszi a kedves szavaidat!
Barack
Sziasztok!
Segítsen már nekem, aki tud! Az a problémám, hogy fél éve szedek napi fél szem Paroxatot és elkezdtem hízni. Mit lehet ilyenkor tenni, hogy ez ne legyen drasztikus és a kúrát se kelljen abbahagyni emiatt.
Üdv.:Jutka!!!
Szia Barack!
Hozzászólásaid alapján "ősidők óta" ismerlek és tudom, hogy te vagy az aki mindig mindenkit meg tud vigasztalni, aki mindig mindenkinek tud jó tanácsot adni. A csudába is!!! Magadnak miért nem?
Akarsz második gyereket, hát vállalj!!! Hidd el a testedben növekvő csoda olyan hormonális változásokat idéz elő benned, amikhez a PÁNIK még csak közelíteni sem mer. Hiszen egy egészséges emberke fejlődik benned, akinek semmi köze a te bajodhoz, aki élni akar boldogan és szabadon.
Egyébként és 33 évesen szültem az első 36 évesen a második babámat és semmi közük nem volt a pánikom kialakulásához.
Egszerúen szingli anyuka nem bírta letenni a "tollat" és túlvállalt. De azokat a percek amikor a piciket fogod és szoptatod a Marsra üzik a pánikodat.
Hogy később, hogy lesz, hát ez meg rajtad - rajtunk múlik.
A babapárti
Bedina
Ezt mondom én is, ha nincs család és barátok, akkor a dolog nagyon nyögve-nyelve megy!!
Ezért gondolkozom erősen a második gyerkőcön, nincsenek barátok, nincs család....
De amiért gondolkozom a gyerkőcön, nincs stabilitás az életemben, jönnek a szédülések, ördögi kör...
Kedves Reni!
Bár én mindkét kislányomat egészségesen szültem, a depi, szorongás csak a második lányom születése után jól félévvel jenetkezett, a barátnőm első gyermeke születésését követően lett pánikos. Járt 'áterhez, szedte a gyógyszert, nagyokat "dumált" velünk a barátaival és másfél évre rá vállalta az ismételt terhességet. A gyógyszerekkel leállt ( még a tervezett teherbeesés előtt 3 hónappal ) és sok biztatással, sok jó szóval, azzal a tudattal, hogy bárhol, bármikor felhívhat akár minket, akár az 'áter-t átvészelte a terhességet és a szülést is. Nem tudom eléggé hangsúlyozni azt, hogy nagyon megértő családja és barátai voltak - vannak akikre mindig számíthatott.
Ez a tudat biztos segítette abban, hogy merte vállalni második gyermekét is aki ma mát 9 éves és igazi stramm, okos aranyos és abszolút egészséges kislány.
Kata egyébként most teljesen tünetmentes és most Ő az én lelki szemetesem.
De "azért vannak a jó barátok.."
ui. a család csak a babával teljesedik ki:))))
Bedina
Én azt mondom az a teljesen gyógyult, aki úgy kel fel minden nap, hogy mi is az a pánik, van egyátalán ilyen????
Nekem cirka 2 hónapja volt pár ilyen napom, de sajna az alkoholista Apósom, meg Anyám tettek róla, hogy megint ne legyen ilyen reggelem-napom...
Én leszámolófélben vagyok "vele", bár még sok minden nem tiszta a fejemben, többek között a menstruáció előtti szorongás elmúlása...
És minden héten járok terápiára, minden nap Autogén Tréningezek...
Lekopogom,nekem már elég régóta nem volt,de úgy is egy váratlan pillanatban jön elő újra.
Te hogy vagy?Jársz terápiára?